A Szubotronika Alapítvány honlapján részletesen beszámoltunk „világmegváltó” terveinkről, amit minden bizonnyal kevesen vesznek komolyan. Ez esetben azonban nem kellene egy kézlegyintéssel elintézni állításainkat, mert terveinknek reális alapjai vannak. Azért is fontolóra kellene venni az általunk kínált lehetőséget, mert civilizációnk megmentésének ez az egyetlen módja. Az egyre ijesztőbb napi híreket hallgatva lassan mindenki rájön, hogy az apokalipszis korát érjük. Záporoznak a hírek, hogy éhínség, fagyhalál, háborúk ritkítják a lakosságot. Ehhez járulnak a világméretű földrengések, árvizek, földcsuszamlások, amelyek több millió ember életét veszélyeztetik. Mivel nem tudjuk megállítani a globális felmelegedést, a klímaösszeomlás fenyegeti világunkat.

A helyzet azonban nem kilátástalan, mert küszöbön áll a paradig­maváltás. Az általunk még nem ismert fizikai törvények felfedezése és a gyakorlat szolgálatába állítása megoldja minden problémánkat. A jövő tudománya a szubotronika kivezet bennünket ebből a kátyúból, amiben most vergődünk. Civilizációnk most egy olyan küszöb előtt áll, melynek átlépése határtalan távlatokat nyit meg a fejlődésünkben. A közelgő paradigmaváltás után soha nem látott jólét köszönt a világra. Az éter által kínált lehetőségek kihasználásával, a mindent betöltő univerzális energia munkára fogásával semmiben sem szenvedünk hiányt. Megszűnik a betegség, a szegénység, mindenki megélhetése biztosítva lesz.

Egészségügyi problémáink megoldásán kívül technikai fejlődésünket is nagyságrendekkel gyorsítani fogja. Erre azért is szükség lenne, mert a jelenlegi szerencsétlenkedéssel (napelemek, szélerőművek, geotermikus erőművek, hidrogén meghajtású autók, akkumulátorral hajtott elektromos autók, stb.) nem lehet a globális felmelegedést leállítani, a klímaösszeomlást elkerülni. Olyan műszaki megoldásokra van szükség, melyek nagyságrendekkel hatékonyabbak a jelenlegi eljárásoknál. A szubotronika (az ezotéria és az elektronika ötvözete) képes ezeket az eszközöket, készülékeket, berendezéseket létrehozni. Ennek során nem kell nulláról indulni, mert nagy elődeink (pl. Tesla) már 80 éve kifejlesztették ezeket a készülékeket, de a profithajsza meggátolta a gyakorlati alkalmazásukat.

Nem az elavult technikákat, technológiákat kellene támogatni, hanem gyökeres változtatásra, paradigmaváltásra lenne szükség. A modellváltás azonban szemléletváltás nélkül nem megy. A jelenlegi közfelfogás szerint az ezotéria szélhámosság. Ezért senki sem tesz semmit ezen a téren. Akik képesek lennének rá, azokat pedig lehurrogják, háttérbe szorítják, minden támogatást megtagadnak tőlük. A tudósok szerint az ezotéria áltudomány, Tesla találmányai soha nem léteztek, a róluk szóló beszámolók városi legendák. Tűzzel-vassal küzdenek minden olyan kezdeményezés ellen, ami nem felel meg a hivatalos tudományos álláspontnak. Ezért a józan ítélőképességgel rendelkező tudósok sem mernek cselekedni. A lázadók nagyon hamar a tudomány berkein kívül találják magukat. Elvesztik állásukat, publikálási lehetőségüket, és jövedelem hiányába az utcára kerülnek, ahol aztán egy hideg téli éjszakán, valamelyik park padján megfagynak.

A politikusok is bedőltek a tudósok állításainak, ezért a hozzájuk fordulókat elutasítják. Közlik velük, hogy sarlatánoknak nem adnak támogatást. Kérvényüket azzal dobják vissza, hogy a Magyar Tudományos Akadémia álláspontja szerint az ezotéria kuruzslás, szélhámosság, szélhámosokat pedig nem támogatnak. Főleg nem az adófizetők pénzéből. Mi is hasonló „cipőben járunk”. Mi azonban nem riadunk vissza az akadályoktól, és töretlenül haladunk előre ezen az úton. Eddig elért eredményeinket "Paradigmaváltás" címen közreadjuk. (A bal oldali linkre kattintva tölthető le.) Hét rekonstruálásra váró találmány leírása található benne. Többnyire Tesla találmányai (Tesla-konverter, Tesla generátor, Longitudinális telekommunikáció). Ezen túlmenően szó van benne a rákgyógyászat leghatékonyabb módjáról, az időjárásszabályozásról, a modern anyagátalakításról, végül az antigravitációs hajtóművekről.

Aki elolvassa ezt a művet, rá fog jönni, hogy nagy elődeink olyan szellemi értékeket hagytak ránk, melyek használatbavétele megóvott volna bennünket mindazon bajoktól, melyek most csőstől szakadnak ránk. De még most sem késő cselekedni. Az igaz, hogy a 24. óra utolsó percében járunk, de van még remény civilizációnk megmentésére. Ehhez azonban széleskörű összefogásra lenne szük­ség. Azoknak a szakembereknek a közreműködésére, akiknek van némi jártasságuk ezen a szakterületen. Az anyagi támogatás is elengedhetetlen. A műszerek beszerzéséhez, alkatrészek vásárlásához ugyanis pénzre van szükség.

Kormányzati támogatás hiányában már csak a magánszemélyek, a természet fennmaradásáért aggódó kisemberek mikro támogatásában reménykedhetünk. Az iparvállalatok támogatására csak akkor számíthatunk, ha létrehozunk egy alapítványt. Magánszemélyeknek ugyanis nem adnak pénzt, mert ez veszteséget okoz nekik. Az alapítványoknak adott támogatást viszont levonhatják az adóalapjukból, ezért nem kerül nekik sokba. Egy alapítvány törvényes keretek közötti létrehozásához azonban induló tőkére lenne szükség, nem szólva az ügyvédi költségekről. Ezért kérjük, hogy aki anyagilag megengedheti magának segítsen át bennünket a kezdeti nehézségeken.

  E-mail: info@kunlibrary.net   
              kunlibrary@gmail.com  

Mit mond egy átlagember, ha egy használaton kívüli fémtornyot el kell távolítani: „Robbantsuk fel, és egy pillanat alatt ledől.” Mit csinál a fizikus? Odamegy a toronyhoz, elkezdi kopogtatni, majd megméri a rezonanciafrekvenciáját. Aztán ezen a frekvencián gyenge ütéseket mér rá. Az eredmény: így is ki fog dőlni. De kevesebb zajjal és költséggel. Használjuk ki a fizika törvényeit, a fizikai törvények által kínált lehetőségeket. Rezonanciafrekvencián igen kicsi energiával igen nagy energiák kelthetők az anyagban. Az anyagot nem csak mechanikus rázással vagy hanghullámokkal lehet rezgésbe hozni. Erre az elektronok is képesek. Amennyiben ide-oda rángatásuk rezonancia-frekvencián történik, az atomok ugyanúgy táncra perdülnek. Ha nem túl nagy a rezgető energia, akkor nem esnek szét, nem válnak el egymástól, hanem csak a külső elektronjaikat vesztik el. Az atomból kizuhanó elektronok szabad elektronokká válnak. A megsokszorozódott elektronok pedig többletáramot hoznak létre. Ez a többletáram az ingyenenergia.

Érthetetlen, hogy a fizikusok erre a gerjesztési módra miért nem jöttek rá, ezt a jelenséget eddig miért nem használták ki. Ennek a fizikai jelenségnek a felhasználásával a legtöbb elektromos fogyasztó áramfelvételét a névleges áram töredékére lehet csökkenteni. A lakosság a villamos energia 72%-át fűtésre és hűtésre, 13%-át meleg víz előállítására, 5%-át pedig sütésre-főzésre, használja. Ez összesen 90%. Csupán 10%-át használja világításra és elektromos, elektronikus eszközök működtetésére. A LED-lámpa elterjedésével a világításra használt 2%-nyi energia ötödére csökkent, ezért nem érdemes vele foglalkozni. Ebből látszik, hogy legtöbbet fűtésre, hűtésre és a meleg víz előállítására költünk, illetve ahol villanytűzhelyt használnak, ott a sütés-főzés is sokba kerül. A három legtöbb energiát fogyasztó készülék villamos árammal is üzemeltethető, de kevesen élnek ezzel az abszolút tiszta, veszélytelen és műszakilag tökéletes megoldással. Ennek oka a villamos energia meglehetősen magas ára. Az ingyenáram azonban megoldja ezt a problémát.

Ez az általunk nem ismert, illetve nem használt fizikai jelenség szükségtelenné teszi új erőművek építését, a meglevők üzemeltetését. Megszabadulunk a veszélyes atomerőművektől, a levegőszennyező szén- és gázerőművektől. Környezetkárosító vízi erőművekre sem lesz szükség. Mivel 90%-kal csökken a háztartások és az ipar, valamint a mezőgazdaság központi energiaigénye, a maradék 10%-ot a napelemparkok és a szélerőművek is ki tudják elégíteni. Felhős vagy szélmentes időkben egy gázerőmű beindítása pótolja a hiányt. A Tesla-konverter rekonstruálásával erre sem lesz szükség, mert a villamos energiát mindenütt a fogyasztónál állítják elő.

A karbonkorszak lezárása nem megy könnyen. A szénhidrogén-alapú energiarendszer kivezetése óriási veszteséget fog okozni az energiaiparnak. A politikusok sem fognak örülni az átállásnak. A hagyományos energiahordozókat ugyanis 60-70%-nyi jövedéki és forgalmi adó terheli. Ha ez megszűnik, az ingatag gazdasági alapokkal rendelkező államok legtöbbje elszegényedik. (A világon évente értékesített energia ára 8000 milliárd (8 × 10¹²) dollár. Erről a hatalmas összegről kell most lemondaniuk az energiatermelőknek, -szállítóknak és az államnak, mely az energiát jövedéki adóval terheli.) Az erőművek leállítása, a nagyfeszültségű vezetékrendszer felszámolása, az energiaszolgáltatók megszűnése nem csak a befektetőknek és az államnak okoznak dollármilliárdokra rúgó veszteséget. Az átállás kihat a munkaerőpiacra is. Világszerte több százmillió ember veszíti el a munkahelyét.

Ez a zűrzavar azonban idővel megszűnik, a munkaerőpiac rendeződik. A befektetők pedig új termékek előállításába fektetik a pénzüket. Erre lesz elég idejük, mert az új technika elterjedéséhez évekre van szükség. Addigra amortizálódnak a jelenlegi energiatermelő rendszerek, felszámolásukkal pedig sok hasznos, jól eladható nyersanyag szabadul fel. (A nagyfeszültségű vezetékek világszerte történő felszámolásával pl. több millió tonna vas- és rézhulladék keletkezik, ami évekre ellátja a kohókat nyersanyaggal. A gáz- és kőolajvezetékeket pedig nem kell felszedni, mert a vegyiparnak továbbra is szüksége lesz erre a két alapanyagra. Ennek a szükségletnek a kielégítése ugyan kevesebb hasznot hoz, de így nem fogjuk néhány évtized alatt elégetni az összes szénhidrogént, a vegyipar, a műanyagipar több száz év múlva is működőképes lesz.)
 

Az ipari forradalom kezdete óta sokan és sok helyen mondták már, hogy össze fog dőlni a világ; csődbe jut az ipar, tönkremegy a mezőgazdaság, össze fog roppanni a pénzügyi élet; de mindez nem következett be. Csupán gazdasági átrendeződések történtek, amelyek több pozitív, mint negatív következménnyel jártak. Persze valóban voltak olyan iparágak, amelyek tönkrementek. Ilyen volt pl. a gyertyaöntés. Ma már csak kegyeleti célból gyújtott temetői gyertyákkal találkozhatunk a boltokban. Viharlámpából is jóval kevesebbet gyártanak manapság, és a petróleumlámpa sem tartozik a kurrens, jól eladható cikkek közé. Emiatt azonban senki sem siránkozik. Az idejétmúlt iparágakban tevékenykedőket átképezték, vagy nyugdíjazták; a kisvállalkozók pedig más tevékenységbe kezdtek. A váltásra képtelenek pedig idővel kihaltak. A jegesemberek sem haltak éhen a villanyárammal működő hűtőgép feltalálása után.
 

Az átképzés néhány hét alatt megtörténik. Ezt követően pl. a napelemeket és akkumulátorokat gyártó alkalmazottak nem szolárcellákat fognak előállítani, hanem frekvenciagenerátorokat vagy Tesla-konvertereket. A világban jelenleg 8 milliárd ember él, és mindenki szeretne ingyenáramot használni. Sőt, most már azok is szeretnének elektromos energiát használni, ahová eddig még nem ért el a vezetékes áramszolgáltatás. Az őserdei bennszülötteknek is joguk van rádiózni, tévét nézni, internetezni. Mivel egy átlagos háztartásban legalább 10 villamos-, illetve elektronikus készülék található, ezért ezekből a készülékekből évente több milliárd darabra lesz szükség. Ilyen mennyiség legyártáshoz rengeteg ember kell, ezért a villamosiparban dolgozókat biztosan nem érinti a munkanélküliség.
 

Az űripar szakemberigénye is óriási lesz. Az antigravitációs hajtómű kifejlesztésével megnyílik előttünk a világűr, és több ezer árhajósunk fogja látogatni galaktikus szomszédainkat. Megindul a barter kereskedelem is, amihez teherszállító űrjárművekre lesz szükség. Fejlődésünk előrehaladtával azonban újabb munkanélküliség vár ránk. A posztindusztriális társadalomban ugyanis a robotok feleslegessé teszik a fizikai munkát. Ezzel a problémával is megbirkózunk. Azt tesszük, amit a nálunk fejlettebb földönkívüli civilizációk. Az emberek egymás kiszolgálásával, segítésével fognak foglalkozni. A munkaerő-felesleget a szolgáltató ipar veszi fel.
 

A kultúra világa sem forog veszélyben. Annak idején gyűlölték Gutenberget, mert azt hitték, hogy a nyomtatással eltűnik a kézzel másolt kötetek varázsa. Később a könyvnyomtatást féltették a rádiótól, a színháztól, a mozitól; a mozit pedig a televíziótól. Egyik félelem sem vált be, mert mindegyik műfaj megtalálta helyét a kultúránkban. A legújabb, legádázabb ellenség az Internet. Sokoldalúsága és rendkívüli memóriakapacitása ellenére a világháló sem fogja kiszorítani a könyvet. A könyv mindvégig megőrzi fontosságát a civilizációnkban. A legfejlettebb Földön kívüli civilizációk is használnak könyvet. Ennek oka, hogy nem kell semmilyen segédeszköz és szakértelem a használatához, bármikor és bárhol egy pillanat alatt fellapozható, és olvasható.
 

Ugyanez a helyzet az újsággal. A nyomtatott újság fennmaradásának okáról már egy vicc is született: A nyomtatott sajtó létjogosultsága vitathatatlan, hiszen monitorba nem lehet halat csomagolni… A papír alapú levél is túlélte a modernizálásokat. XX. század elején azt mondták, hogy a távíró lesz a levél halála. Azóta 100 év telt el, és hol van ma már a távíró. Még az e-mail postának sem sikerült tönkretenni a hagyományos levelezést, pedig már nagyságrendekkel több elektronikus üzenetet küldenek egymásnak az emberek világszerte, mint ahány papír alapú levelet írnak.
 

Úgy látszik igazuk van az ókori bölcseknek, akik már évezredekkel ezelőtt azt állították, hogy a jelenlegi világunk romba fog dőlni, és a romokból főnixmadárként felemelkedik egy tökéletes világ, az új aranykor. Az új korszakba történő átmenetet a paradigmaváltás teszi lehetővé. A paradigmaváltás minden civilizációnak legnehezebb időszaka. Csupán néhány évtizedig tart, de ez alatt a kor szülöttei szinte elviselhetetlen szenvedéseket élnek át. Ezt a lépcsőfokot azonban minden civilizációnak meg kell tenni, mert e nélkül pusztulás vár rájuk. A régi elavult technológia ugyanis oly mértékben elszennyezi a levegőt, a vizet, a talajt, hogy élhetetlenné teszi a bolygójukat. Elkerülhetetlenné teszi a globális felmelegedést, a klímaösszeomlást, ami a természet pusztulásához vezet. A természet pusztulása pedig az emberiség pusztulását eredményezi.
 

Emellett kardként fejünk felett lebeg Isten haragja, aki az általa teremtett világ tönkretétele miatt civilizációnk nyomát is eltörlő kataklizmát bocsát ránk. Ez váltakozva vízözön és tűzözön formájában nyilvánul meg. Miután az előző civilizáció, Atlantisz vízözönben pusztult el, ránk most a tűzözön vár. El kell tehát döntenünk, hogy mit akarunk. Földi mennyországot, vagy teljes megsemmisülést? A tűzözönben mindnyájan el fogunk égni a pénzünkkel, vagyontárgyainkkal együtt. (Előttünk már négy civilizáció bukott el, akik a kéreg alatt, egy buborékvilágban élnek, vagy túlélő egyedeik áttranszponálták magukat a harmadik és negyedik denzitás közötti köztes térbe.)

Az egyre ijesztőbb napi híreket hallgatva lassan mindenki rájön, hogy az apokalipszis korát érjük. A démonvilág csőstől önti ránk a különböző baleseteket, természeti katasztrófákat, gerjeszti a társadalmi feszültségeket. Ezt az időszakot csak erős lélekkel lehet túlélni. Ketté fog szakadni a társadalom: lépéstartókra és leszakadókra. Aki képes haladni a korral, nem retten vissza a kihívásoktól, jól fizetett munkaerővé válik. A lemaradók pedig kiselejteződnek, idővel kihalnak. Aki felveszi a kesztyűt, annak civilizációnk végéig tartó élményben lesz része.

 
Az apokalipszis, a paradigmaváltás ugyanis minden civilizáció történelmében csak egyszer fordul elő. Akinek volt mersze ebbe a korszakba leszületni, és a próbatételt sikerrel kiállta, az a későbbi életeiben is méltán lehet büszke magára. Olyan élményekre, tapasztalatokra tesz szert, ami nagyban elősegíti lelki fejlődését, a civilizáció további lépcsőfokain történő sikeres lépkedését. A világ országai előtt pedig három út áll: 1. elzárkózás, 2. felzárkózás, 3. élretörés. Ez a vetélkedés át fogja rendezni a nagyhatalmak jelenlegi struktúráját. Nem biztos, hogy gazdaságilag azok fogják uralni a világot, akik eddig tették. Ezen a téren is nagy változások várhatók. Az istentagadó, az ezotériát kuruzslásnak tekintő, a földönkívüli civilizációk létét tagadó nemzetekre nem sok jó vár. Mindebből látható, hogy nagy harc vár ránk, de nem veszíthetünk. Ha alulmaradunk, elpusztulunk. Ebben a vehemens küzdelemben a lemaradók részvétre sem számíthatnak. Az élen járók azt fogják mondani, hogy: "Ahol győztesek vannak, ott veszteseknek is kell lenni, hogy kitűnjön a győztesek kiválósága."