KUN ÁKOS

 

 

RezonaNciafrekvenciás gerjesztés

 

 

 

                             Mottó:

                                 Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz,

                                 hogy megtudhassa, milyen keveset tud.

           Széchenyi István            

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Frissítés: 2024. május 10.

 

Ez a mű a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtekinthető. A rendszeresen frissített változat azonban csak az általam működtetett honlapokról tölthető le. A fejlesztést segítő mappa sem érhető el a MEK-en. A tömörített mappában található segédfájlok nélkül a működési leírás nem használható tökéletesen. A mellékelt mappa elé­rési útvonala: https://subotronics.com → Szubotronika Fórum → Szubotronika Laboratórium → Nyelv: MAGYAR. Ezeken a honlapokon megtalálható a HTM változat is. Ez azonban csupán a működési leírást tartalmazza. Azt is nehezen olvasható formában. Ezért csak tájékoztatási célra alkalmas.

 

Műszaki leírás

 

A fizikában jól ismert jelenség a rezonanciafrekvenciás gerjesztés. A lexikonok és a tankönyvek szerint a rezonancia olyan kényszerrezgés, amelynél a külső kényszererő frekvenciája megegyezik a rezgőrendszer sajátfrekvenciájával. Ilyenkor igen nagy amplitúdók fordulnak elő. A rezonanciagörbe maximumhelye megegyezik a sajátfrekvenciával. Minden fizikai testnek van sajátfrekvenciája, ezáltal kívülről rezonanciába hozható. Rezonanciát minden rezgésre képes fizikai jelenséggel (pl. mozgás, hang, fény, elektromágneses hullám) elő lehet idézni. Ennek legismertebb és leglátványosabb módja a hanghullámokkal történő rezgetés. Sajátfrekvenciájával rezgetve néhány perc alatt egy toronyházat is romba lehet dönteni.

A rezonancia előidézésének leghatékonyabb módja a mágneses gerjesztés. Ennek módját azonban mi még nem ismerjük, mert a fizikusok tagadják az éter létezését, ezért nem igyekeznek az éterionok ilyen irányú tevékenységét a gyakorlat szolgálatába állítani. Ezt a fizikai jelenséget csak a tudomány peremén tevékenykedő szakemberek, feltalálók alkalmazzák, igen kis hatásfokkal. Csekély eredményeik oka, hogy a hivatásos tudósok kuruzslónak, sarlatánnak, szélhámosnak minősítették őket. Ennélfogva sehonnan sem kapnak anyagi támogatást a munkájukhoz.

Rezonanciát az elektrotechnikában ismert módon elektronokkal is elő lehet idézni. Az oszcillátorok használata százéves múltra tekint vissza, a rádiózással egyidős. A híradástechnikai készülékek mindegyike tartalmaz rezonanciafrekvenciára hangolt soros vagy párhuzamos LC, RC és RLC áramköröket. Itt azonban megállt az elektronok fémes vezetőkben történő alkalmazása. Az elektromosság 200 éves használata során senkinek sem jutott eszébe, hogy fémes vezetőket (pl. izzószál, fűtőspirál) rezonanciafrekvencián tápláljon. Ha ezt megtették volna, hamar rájöttek volna, hogy legalább egy nagyságrenddel kevesebb energia kell a kívánt fény- vagy hőhatás eléréséhez.  Ezáltal tizedannyi elektromos áramot szolgáltató erőműre, tápegységre lett volna szükség, ami főleg környezetvédelmi szempontból lett volna kívánatos, de a fogyasztók pénztárcájára is előnyös hatást gyakorolt volna. Ez az áldatlan helyzet nagymértékben hozzájárult a globális felmelegedés kialakulásához, a klímaösszeomlás veszélyéhez, a csillagokba emelkedett energiaárakhoz, és az ebből eredő inflációhoz.

A mulasztásunkból eredő kínlódásainkat a földönkívüli civilizációk is részvéttel figyelik, de nem avatkoznak be a fejlődésünkbe. A kozmikus embertípussá vált társadalmak intergalaktikus egyezménye szigorúan tiltja kész eredmények, megoldások fejletlenebb világoknak való átadását. Amelyik faj megsérti ezt a szabályt, az teljes kiirtással bűnhődik. Ez a büntetés megfellebbezhetetlen és elkerülhetetlen. A célozgatás azonban nem áll távol tőlük. Ez egy esetben nálunk is megtörtént.  

Pár éve egy UFO-elrablás során egy szegedi férfit vittek magukkal a földönkívü­liek. Idegen tech­nológiáról, összefüggésekről beszéltek. Úgy tűnt neki, hogy valamiféle összefüggés van a különböző szakterületeken alkalmazott technológiák között. Valószínűleg közös a működési mechanizmusuk, vagy egy olyan fizikai jelenség teszi lehetővé a működésüket, amit mi nem ismerünk. Ezt az elvet sajnos nem árulták el. Csak annyit mondtak, hogy: „Egy rendkívül kézenfekvő eljárásról van szó, ami annyira egyszerű, hogy sohasem fogtok rájönni.” Ez nem túl biztató ránk nézve. Tudósaink nem foglalkoznak az egyszerű dolgokkal. Ami egyszerű és könnyen érthető, az nem elég tudományos. Ha tudományos értekezéseiket nem tudják integrált- és differenciálegyenletekkel telezsúfolni, akkor méltóságukon alulinak tartják, hogy foglalkozzanak vele. Emiatt egyelőre csak találgatunk, hogy mi lehet az a kézenfekvő eljárás. Könnyen lehet, hogy a rezonanciafrekvencián történő elektromos és mágneses gerjesztés.

 

Kezdetben próbáljuk meg az elektronokkal történő rezonanciafrekvenciás gerjesztés működőképességét bizonyítani. Ennek lehetőségére a véletlen vezetett rá. Jelenlegi lakhelyem egy közel százéves ház, egy komfort nélküli szoba-konyhás szükséglakás, amelyben a szerelvények is meglehetősen rossz állapotban vannak. Emiatt gyakori a csőtörés, és folyton javítani kell valamit az épületen. Az elektromos hálózat is elavult. A villanylámpák kapcsolói is legalább 50 évesek. Emiatt a rézérintkezőik eloxálódtak. Hol érintkeznek, hol nem. A 230 voltos hálózati feszültség megpróbál áttörni ezen a szigetelőrétegen, melynek következtében a kapcsoló jól hallhatóan perceg. Néhány másodperc után a viszonylag nagy feszültség átégeti az oxidréteget, és a lámpa kigyullad, megszűnik a kontakthiba.

Körülbelül 10 évvel ezelőtt furcsa dolog történt. Este felkapcsoltam szobám mennyezeti lámpáját, mire óriási csattanás történt. A lakásban levő mindhárom zárlatvédő kismegszakító lekapcsolt, sőt a folyosón levő villanyóra főkapcsolója is lecsapódott. A kiégett villanykörte üvegburkolatába pedig vastag koromréteg rakódott le. Villamosmérnök létemre felettébb furcsálltam ezt a jelenséget. Azt már az iskolai tanulmányai során is tudtam, hogy a villanykörték izzószála egy idő után elhasználódik, és kb. 1000 óra után kiégnek. Ennek során a wolframspirál elszakad, és az üvegbúra kissé bekormozódik. 60 éves szakmai gyakorlatom során én is többször találkoztam ezzel a jelenséggel. Nem egy tönkrement villanykörtét cseréltem már emiatt. A szakemberek ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy használat során az izzószál ellenállása folyamatosan csökken. Emiatt egy idő után oly nagy áram folyik át rajta, ami elégeti az izzószálat. A kettészakadt izzószál cafatokban lóg az elektródákon.[1]

Most azonban egy új villanykörte ment tönkre meglehetősen fura módon. Ez esetben az izzószálnak nyoma sem volt. Akkora áram haladt át rajta, hogy elgőzölődött, és fekete rétegként rakódott a bura belső felületére. Ez a jelenség keltette fel a gyanúmat, hogy itt valamilyen módon többletenergia keletkezett. Ez az energia olyan nagy volt, hogy visszatáplálódott a hálózatba. Ez csapta le az épület összes túláramvédő kismegszakítóját. Sokáig gondolkodtam azon, hogy mi váltotta ki ezt a jelenséget. Egy idő után rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint a rezonancia. A kontakthibás villanykapcsolóban a hálózati feszültség olyan ütemben próbálta átütni az érintkezők oxidrétegét, ami megegyezett a wolframszál saját frekvenciájával. Ezáltal az izzószálban rezonancia jött létre, ami oly mennyiségű szabadelektront hozott létre, amit a wolframszál nem tudott elviselni. Úgy viselkedett, mintha több ezer volt feszültséget kapcsoltak volna rá. Robbanásszerűen elgőzölgött.  Sajátfrekvencián már kis energiával is elő lehet idézni rezonanciát. Ez esetben izzásba lehet hozni a villanykörte wolfram spirálját, vagy a különféle forraló, melegítő készülékek fűtőbetétjét.

Rezonancia esetén a többletenergia az által jön létre, hogy a rezgésbe hozott atomok lerázzák a külső elektronhéjukról az elektronokat. Ily módon kb. egy nagyságrenddel megnő a szabadelektronok száma. Ez az ingyenenergia kicsatolható a rendszerből, ami tizedére csökkenti a villanyszámlát. Ötletemet azonban nem tudtam kipróbálni, mert nem volt pénzem műszerekre, alkatrészekre. A fél nyugdíjamból erre nem tellett.[2] Megpróbáltam támogatást szerezni milliomos magánszemélyektől, bankoktól, intézményektől, nagyvállalatoktól, de válaszra sem méltattak. Ezt követően a politikusokhoz fordultam. A minisztériumok vezetői azonban engem is kuruzslónak, sarlatánnak neveztek, és közölték velem, hogy szélhámosokat nem támogatnak. Főleg nem az adófizetők pénzéből.[3] 

Mostanra azonban csekély (400 dollárnyi) havi nyugdíjamból sikerült összespórolnom annyit, hogy meg tudtam vásárolni egy olcsó szignálgenerátort[4]. 40 évvel ezelőtti praxisomból maradt egy orosz gyártmányú olcsó multiméterem. Sok mindenre nem alkalmas, de áramot és feszültséget lehet vele mérni. A forrasztópákám is működött még. Már csak egy 100 Wattos izzólámpára volt szükség, ami volt otthon.

 

Ennek a kísérletnek az elvégzéséhez elengedhetetlen a szignálgenerátor, vagy más néven funkciógenerátor. Szignálgenerátor sokféle kapható. A többségük azonban meglehetősen drága, vagy a szolgáltatása nem elegendő. Létezik azonban egy kivétel, a sokoldalú fejlesztéseiről ismert német cég, a JOY-it szignálgenerátora. Ez a készülék olcsó, és árához képest sokat tud. Érdemes megrendelni, mert későbbi fejlesztéseinkhez is jól fog jönni.[5] A funkciógenerátorok használatában járatlanok számára azonban gondot okoz, hogy nincs hozzá használati utasítás.[6] A kétoldalas prospektusban csupán a kezelőgombok nevét tüntették fel. Ezért mielőtt elkezdenénk a kísérletezést, olvassuk el az alábbi tájékoztatót:

Miután kicsomagoltuk a készüléket, dugjuk a hálózati adapter dugóját a készülék hátulján található DC 5 V jelzésű hüvelybe. A másik végét nyomjuk a konnektorba, majd a kék színű Power gombbal kapcsoljuk be a készüléket. A színes TFT kijelzőn jól kivehető módon megjelennek a két csatorna paraméterei. (A kijelzőn átlátszó fólia van, ami védi a karcolódástól. Ezt a műanyag fóliát a piros sarkánál fogva le lehet húzni. Ezt azonban most nem érdemes megtenni. Ameddig lehet, tartsuk rajta. Csak akkor húzzuk le, ha a karcolódásoktól, párásodástól homályossá vált.) A készülék hátulján található egy USB-B csatlakozó. Ezen keresztül a mellékelt kábellel a számítógéphez lehet csatlakozni. Hogy mi célból, az nem derül ki, mert a Windows közölte, hogy nem talál hozzá illesz­tőprogramot. Erre írtam a gyártó cégnek, hogy küldjék el az illesztőprogramot. Szokás szerint ők sem válaszoltak a levelemre. A készülék valószínűleg különböző beállítási paramétereket küld a számítógépre, melyek olyan bonyolultak, hogy csak a készülék fejlesztői tudnak benne eligazodni. Jobb híján bízzunk benne, hogy az optimális értékeket állították be nekünk.

Sajnos a beállított jelalakot nem mutatja a készülék. Amit a kijelzőn látunk, az csak szimbólum. Azt mutatja, hogy milyen jelet szolgáltat (szinusz, négyszög, háromszög, stb.) A beállított jel változását csak oszcilloszkóppal vizsgálhatjuk meg. Ehhez a gyártó mellékelt egy rövid kábelt, a két végén BNC dugókkal. Az egyik végét csatlakoztassuk a szignálgenerátor kimenetére, a másik végét pedig az oszcilloszkóp bemenetére. Nem árt még tudni, hogy a kimenetek maximális terhelhetősége 250 mA. Kimenő ellenállása: 50 Ω. Ez azt jelenti, hogy ez a készülék önmagában ipari felhasználásra nem alkalmas. Nagy teljesítményű fűtőbetétek izzításához utána kell kötni egy erősítőt, ami több amper áramerősséget is képes biztosítani.

A frekvenciaszámláló bemenet külső készülékek által előállított jelek mérésére képes. Méréstartománya 0–100 MHz. Bemenő ellenállása: 1 MΩ. A rákapcsolható maximális feszültség: 20 V. Ezért ne mérjük meg vele a hálózati feszültség frekvenciájának pontos értékét, mert tönkremegy a műszer. A mérőkábel Ext. In bemenetre csatlakoztatása után ez a funkció nem használható azonnal. Nyomjuk meg a Meas (Measure mode) gombot. A Func gombbal állítsuk át a Function utasítást Coun­ter-re. Lejjebb haladva azt látjuk, hogy a vezérlés ki van kapcsolva (OFF). A nyíl billentyű megnyomásával állítsuk át a Control utasítást ON-ra.  Nyomjuk meg az OK gombot. Most már kezdhetjük a mérést. Miután befejeztük, állítsuk vissza a Function utasítást Measure-re. (Ezt a nyíl alakú kurzorgombokkal tehetjük meg.) A Control utasítást pedig állítsuk OFF-ra. Mivel mi most nem erre akarjuk használni a funkciógenerátort, hanem nagyfrekvenciás jelek generálására, ezért ne nyúljunk a gyári beállításokhoz. Ennek érdekében állítsuk be a kimeneteket. 

 A kijelző fő menüjén egymás alatt láthatók a két kimenet paraméterei. Ezeket a CH1 és CH2 nyomógombokkal lehet aktiválni. Mivel nekünk csak egy csatornára van szükségünk, nyomjuk meg a CH2 gombot kétszer. Erre megjelenik a kijelzőn a piros OFF felirat. Utána nyomjuk meg a CH1 gombot. Erre a CH1 szektorban a kék ON felirat jelenik meg. Ezt követően szabályozhatjuk a Frekvencia, az Amplitúdó (kimenő feszültség), az Offset, a Duty és a Fázis értékét (CH1 és CH2 közötti fáziskülönbség). Ahhoz hogy a beállításokat akadálytalanul végezhessük, aktiváljuk a CH1 kimenetet. Nyomjuk hosszasan a CH1 gombot, amíg sípolást hallunk.

A SYS (System Setup) gomb megnyomásával a jelgenerátor működési módját állíthatjuk be. Ha nem értük hozzá, hagyjuk meg a gyári beállításokat. A Mod (Modulation Mode) gomb megnyomásával az általunk beállított paramétereket látjuk, kilistázva. Ehhez se nyúljunk. A paramétereket ne itt állítsuk be. A Meas (Measure Mode) gomb megnyomásával megjelenő paramétereket sem célszerű megváltoztatni. Nekünk csupán a főmenüre van szükségünk.

 

Először válaszuk ki a használni kívánt jelalakot. Nyomjuk meg a WAWE (Wawe Mode) gombot. Erre a kijelző jobb oldalán megjelennek a különféle jelalakok. Nem a funkciógombok nyomkodásával kell köztük válogatni, mert jóval több van köztük, mint amit a kijelzőn látunk. A forgató gombot használjuk erre a célra. Ezzel a Szinusz, Négyszög, Impulzus[7], Háromszög, Részleges szinusz, CMOS (pozitív tartományba tolt négyszöghullám), DC (egyenfeszültség, amely Offset üzemmódban pozitív és negatív tartományba is eltolható 10 V-ig, Fél szinusz, Két­utasan egyenirányított szinuszhullám, Rámpa (lépcsőhullám felfelé), Rámpa (lépcsőhullám lefelé), Noise[8] (zaj), Exponenciális görbe-felfelé, Exponenciális görbe-lefelé, Multi-Tone (hangutánzó hullám), Sinc (ugrásszerű amplitúdókkal rendelkező szinuszhullám)[9], Lorenz hullám, Arbitrary 01-15 Tetszőleges hullámok).[10]  

A prospektus azt írja, hogy szinuszhullám esetén a kimenőjel maximális frekvenciája 60 MHz. Ezzel szemben itt sem lehet 15 MHz fölé emelni a frekvenciát. (Ez az olcsóbb Lite változatnál van így.) Ez azonban nekünk nem okoz gondot, mert a fűtőszálak rezonanciatartománya valószínűleg kHz-es tartományban van. A hullámforma beállítása után állítsuk be a frekvenciáját. Szerencsére nem kell órákig tekergetni a forgató gombot, míg nullától eljutunk 15 MHz-ig. A CH1 gomb hosszas megnyomását követő sípjel után kijelölődnek a tartományjelölő számok. (Egy piros téglalap kerül alájuk.) A jobbra és balra mutató nyíl billentyűk segítségével mikrohertztől megahertzig gyorsan beállíthatjuk a pontos frekvenciaértéket.

Az első karakter a mikrohertzet, a mások a millihertzet jelenti. A tizedes pont után három karakterrel a hertzes tartományt, a következő három karakterrel a kilohertzes tartományt, az utolsó két karakterrel pedig a megahertzes tartományt állíthatjuk be. Ennek módja nagyon egyszerű. A forgató gomb jobbra tekerésével növeljük a számértéket 0-tól 9-ig. Visszafelé tekerve csökken a számérték. Ily módon századhertzes pontossággal beállítható minden frekvenciaérték. Nekünk azonban előbb meg kell találni a fűtőspirál saját frekvencia értékét, ezért pásztáznunk kell a frekvenciatartományokat. Először a hertzes, majd a kilohertzes tartományokat kell végigpásztázni lassan, mert ahhoz hogy az izzás kialakuljon kell egy kis idő.

Az izzításhoz feszültség is kell. Remélhetőleg minél kevesebb, mert ha sok kell hozzá, akkor nagy lesz az áramfogyasztás is. Nyomjuk meg az Ampl gombot, és fokozatosan kezdjük el emelni a feszültséget a fentiekben leírt módon. Túl nagy ugrásokat ne végezzünk, mert ha beindul a rezonancia, elég a fűtőspirál. Az OFFS (Offset gombbal ne foglalkozzunk, mert nem akarunk egyenfeszültséget hozzáadni a jelalakhoz. Hagyjuk meg a gyárilag beállított 0,00V értéket. A Duty értékét is hagyjuk meg a gyárilag beállított 50.0%-os értéken. Ebben az üzemmódban a jelalak kitöltési tényezőjét tudjuk változtatni. 50.0%-os értéken egy perióduson belül 50% lesz a jel, és 50% a szünet. A duty értékének növelésével egyre szélesebb lesz a jelalak, és egyre keskenyebb az utána következő szünet. Csökkentése esetén a jelgenerátor átmegy impulzus üzemmódba. A mi esetünkben ez nem a legjobb üzemmód, mert a hosszú szünetidő alatt az elektronok rekombinálódnak a fémes vezetőben, ami csökkenti a gerjesztés hatásfokát.      

 

Na, akkor kezdjük el a kísérletezést. Laboratórium hiányában a konyhaasztalon állítottam össze az áramkört. Először csatlakoztassuk az egyik mérőkábelt a CH1 kimenetre. Mivel a funkciógenerátor bekapcsolás után 10 kHz-es frekvenciára és 5 V-os amplitúdóra áll be, a Freq és az AMP gombokkal, valamint a nyíl alakú lavírozó gombokkal és a szabályzó gombbal állítsuk őket 0 értékre. A vizsgálatot különféle wolframszálas izzólámpák gerjesztésével kezdtem. Egytucatnyi lámpát raktam ki az asztalra, a 2,5 V-os zseblámpaizzótól kezdve a 230 V-os 100 W-os lámpáig bezárólag. Egyiket sem tudtam még felvillantani sem. A jelalakok közül még a DC feszültség üzemmód sem volt képes kigyújtani őket. Így kezdeti lelkesedésem hamar lelohadt. Első nekifutásra csúfos kudarcot vallottam.

A hiba okának felderítése érdekében elkezdtem mérni a feszültséget, az áramot és az ellenállást. Hamar kiderült, hogy az lett volna a csoda, ha bármelyik lámpa kigyullad. Az izzólámpák elektródáin ugyanis nulla feszültséget, és nulla áramot mértem. Erre megmértem az izzószálak ellenállást. Az egyik zseblámpaizzó ellenállása 1 Ω, a másiké 2 Ω volt. Na, itt a baj. Ennek a szignálgenerátornak a kimeneti ellenállása 50 Ω. az 1, illetve 2 Ohmos ellenállás rákacsolása annyira lesöntölte, hogy zárlatba hozta. A generátor csak azért nem ment tönkre, mert fejlesztői ellátták kimeneti zárlatvédelemmel. Egy zárlatos tápcsatlakozó nem tud kiadni sem feszültséget, sem áramot. A 60 W-os izzólámpánál már megszűnt a zárlat, mert ennek belső ellenállása 60 Ω volt. A generátor által szolgáltatott 20 V-os amplitúdó azonban nem tudta felvillantani. A szinuszhullám pozitív és negatív tartományban 10 V-os feszültsége ehhez kevés volt. A generátor 250 mA-es terhelhetősége sem volt elegendő a 230 V-os izzólámpa működésbe hozásához. (A funkciógenerátorok kimenőfeszültsége nem stabilizált. 100 Ω-os ellenállással leterhelve a 20 voltos amplitúdó 15 voltra csökken.)

 Egyértelmű volt, hogy erősítőt kell használni. Ez egy kiváló szignálgenerátor, de csak vezérlésre képes, munkára fogásra nem. Én ugyan gyerekkoromban rengeteg tranzisztoros rádiót és erősítőt barkácsoltam, de ezek mind hangfrekvenciásak voltak. Az A, a B és AB osztályú erősítőket főleg zeneszámok erősítésére használják. Frekvenciatartományuk 20 Hz és 20 kHz között van. Ide viszont jelalakerősítő kell 1 Hz-től legalább 1 MHz-ig. Körülnéztem az Interneten, és nem találtam elfogadható paraméterű erősítőket. Végül rábukkantam az amerikai ACCEL Instruments TS250 típusú erősítőjére. A Waveform Amplifier for Function Generator 65 V feszültséget állít elő, 6.5 A áramerősséggel. Kimenő ellenállása pedig 1 Ω. Na, erre van szükségem – gondoltam magamban. Lelkesedésemet azonban lehűtötte az erősítő ára. 2150 dollárt, átszámítva 774 000 forintot kértek érte. (Mivel Európai Unión kívüli ország gyártja, erre rájön még 20% vám.) Ennyi pénzem nekem sosem volt. Kilátástalan anyagi helyzetemet látva megfordult a fejemben, hogy feladom az egészet.

A jelek azonban arra biztattak, hogy ne hagyjam abba a fejlesztést, mert az elektronáramlás által kiváltott rezonancia létezik. Méricskéléseim közben többször átpörgettem a generátor frekvenciatartományát 0,01 Hz-től 15 MHz-ig. 0.01Hz és 10 Hz között érdekes volt az analóg műszerem mutatójának ide-oda billegése. Aztán 3 kHz-nél valami furcsa dolgot tapasztaltam. A generátor 20 V-os amplitúdó értéke mellett a mutató hirtelen kicsapódott. Nem tudom hány V-ot mutatott, mert 1200 V méréshatárban is kivágódott. Ez a jelenség valószínűleg azért lépett fel, mert ennek az Deprez mérőműszernek 3 kHz a rezonanciafrekvenciája. A lengőtekercse csak azért nem égett le, mert ehhez kevés volt a generátor 250 mA-es stabilizálatlan kimenőárama.

 

Gyászos anyagi helyzetem folytán kényszerhelyzetbe kerültem. Megint kiderült, hogy csak magamra számíthatok. Nekem kell kifejlesztenem ezt az erősítőt, nincs más választásom. Ennek előnye, hogy paramétereit én határozhatom meg, és saját kezű otthoni előállítása századannyiba fog kerülni, mint amennyit az amerikaiak kérnek érte. Ha nem felel meg a célnak, nem kell könyörögnöm senkinek, hogy változtasson rajta. Közzététele sem okoz gondot, mert saját tulajdonával mindenki azt csinál, amit akar. Utoljára 1970-ben foglalkoztam erősítők és tápegységek fejlesztésével. Közülük néhány a Rádiótechnika folyóiratban is megjelent. Ezeket átnézve próbáltam felfrissíteni korábbi ismereteimet, de már az elején látszott, hogy ide más típusú erősítő kell. Előerősítőre nincs szükség, mert ezt a szerepet ellátja a szignálgenerátor kimenete. Ide nagyfeszültségű és nagy áramú tranzisztorok kellenek. Felmerült az ötlet, hogy sokkal egyszerűbben megépíthető triacos erősítőt kellene építeni, de a tirisztor és annak váltakozó áramú változata a triac nem jelkövető. A vezérlőimpulzusra bekapcsol és kikapcsol. Különböző jelalakok erősítésére alkalmatlan.         

Mivel ennél az üzemeltetési módnál nagyon fontos a hatásfok, tápáramforrásként kapcsolóüzemű tápegységet használjunk. Ha kész tápegységet kívánunk használni nem lesz nehéz dolgunk, mert ma már minden tápegység kapcsolóüzemű. Az ára azonban nem fog tetszeni. Ugyanaz a helyzet, mint az erősítőkkel. Enyhén szólva túlárazottak. Kisfeszültségűt és kis áramút nem érdemes venni, mert később nem sok mindenre tudjuk használni. Ha már pénzt adunk ki érte 60 V-ost és legalább 6 A-est vegyünk. Akadt is egy megfelelő. A TDK-Lambda Z60-10-IS420 60V 10A 600W tápegység kiváló lenne, de akadt egy kis hibája. Az ára 944 915 Ft volt. Ilyen hajmeresztő árak láttán úgy döntöttem, hogy szétnézek a használt cikk piacon. A Vatera.hu fórumon néhány használt holmin kívül csupa új dolgot találtam, meglepően alacsony áron.

Ezek egyike a Joy-it cég RD6006 0-60 V 0-6 A szabályozható labortáp­egy­sége. Ára csupán 43 990 Ft. Ugyanazt tudja, mint a hússzor annyiba kerülő TDK-Lambda tápegység. Távirányítható, programozható, értékbevitel a billentyűzetén keresztül, 9 memóriahely, állítható túláram- és túlfe­szültségvédelem, akkumulátortöltés, számítógéppel való együttműködés.[11] Aki a terhelhetőségét kevésnek találja, válassza az RD 6012 típust. Ez már 12 A-t képes leadni. Ára 59 900 Ft. Ha ez is kevés a kínai AliExpress és az amerikai Amazon.com webáruházakban 24 A-est is rendelhet. Náluk az RD 6024-es típus nagyon olcsó, de 2 hetet kell várni a szállítására, ami 3 hét is lehet. Ennek ellenére érdemes tőlük rendelni, mert az AliExpress webáruházban a 24 A-es (RD 6024) kevesebbe kerül, mint a hazai webáru­házakban a 6 A-es (RD6006). Végül én is tőlük rendeltem. 35 700 forintot (100 dollár) fizettem érte. (Ma már nem kell vámot és ÁFA-t fizetni, mert az AliExpress Luxemburgban létrehozott egy kirendeltséget. Így már európai cégnek számít)

Doboza kevés helyet foglaló, lapos, formatervezett.[12] A Rezonanciafrekvenciás gerjesztő készülékbe természetesen nem ezt kell betenni, hanem egy szerelt nyák-lemezt, amely mentes mindenféle kényelmi funkciótól. Ezt már mi is meg tudjuk építeni. Ha nem akarunk vesződni vele, nézzünk körül a kínai AliExpress webáruházban. Web: https://best.aliexpress.com Itt fantasztikusan olcsón nyák-le­mezre szerelt nagy teljesítményű, kapcsolóüzemű tápegységeket rendelhetünk. A nyitó oldal keresés mezejébe írjuk be: power supply-circuit board. A nyák-lemezre szerelt különböző feszültségű és áramú tápegységek csupán 14-25 dollárba kerülnek.[13] Ezeken a féltenyérnyi méretű paneleken már rajta van a kapcsolóüzemű hálózati transzformátor is. 4 csavaros kapocs van rajtuk. Kettőre a hálózati feszültséget (230/110 V) kell rákötni. A másik kettő a stabilizált DC kimenet. Kisebb hősugárzók gerjesztésre az általuk leadott 200 – 300 W is elegendő.

Ha ez a teljesítmény kevésnek bizonyul, válasszunk 600 W-os kapcsolóáramú tápegységet, fix. feszültségkimenettel. Ennek ára 38 dollár. Ez a szerelt nyomtatott áramköri lemez már nem csak Single, hanem GND ponttal rendelkező Dual tápfeszültséget is képes szolgáltatni.[14] Ezzel már 500 W-os kapcsolóüzemű erősítőt is tudunk táplálni. (Ehhez Dual voltage kivitelű tápegységet kell választani.) Nagy előnye ennek a tápegységnek, hogy egy 12 V-os segédfeszültséget is szolgáltat. Ez jól használható a nyák-lemez formában alkalmazott funkciógenerátorunkhoz. Ha a szignálgenerátor-gyártókkal sikerül egy féltenyérnyi lemezre kimentetni a négyszög-generátort, akkor ehhez már nem kell külön tápegységet építenünk.

Komplett erősítőre sincs szükség. Elég egy szerelt nyák-lemez is, amit majd beépítünk egy műanyag dobozba a tápegységgel együtt. Ezt is a Vatera.hu internetes piactéren találtam meg. Egy budapesti kereskedő néhány tucatnyi szériában árusít kiváló minőségű kapcsolóüzemű erősítőket, olcsón. Én az IRS2092S Mono végfok 500 W típust választottam. Ez egy szerelt nyák lemez (circuit board). Nincs rajta tápegység, nincsenek rajta kezelő szervek, nincs bedobozolva. Csak az erősítő van rajta. A bemenetet, kimenetet, tápvezetéket úgy kell ráforrasztani, vagy sorkapcsokba becsavarozni. Az ára 6500 Ft. (2150 dollár helyett 18 dollár.) Ezen az áron már nem érdemes nekiállni és otthon bütykölni. Az alkatrészek többe kerülnének, mint a szerelt panel.

 

Ezután következett a második kudarc. Az erősítő alapos szemrevételezése után kiderült, hogy ezt szimmetrikus tápegységgel kell táplálni. A szimmetrikus (dual) tápegységeknek három kivezetésük van, a +, a – és a GND (föld, angolul Ground). Ehhez nem kell nagyméretű rézlemezt leásni a földbe, és szigetelt rézkábelen behozni a készülékbe. A vízvezetékcsövekre sem kell rákötni. A GND nem más, mint a tápegység 0 pontja.) Ehhez képest hozza létre a tápegység a + és – feszültséget. Az általam vásárolt RD 6024 típusú tápegység azonban nem szimmetrikus tápfeszültséget állít elő. Ez egy kétpólusú (Single) tápegység. Megrendelésekor az tévesztett meg, hogy 3 banánhüvely van rajta. Jobban megnézve észrevettem, hogy a középső, zöld szigetelőgyűrű ellátott hüvely és a piros szigetelőgyűrűs + hüvely között van egy alig látható piktogram. A tápegység gépkönyvét megszerezve kiderült, hogy itt a zöld banánhüvely akkumulátorok töltésére szolgál. Az akkut a piros és a zöld csatlakozó közé kell kötni, majd az áramszabályzóval beállítani a töltőáramát. (Ez többnyire a maximális áram 10%-a.) Aztán már nem kell törődni vele, mert az akku feltöltődése, a töltőáram 10 mA-re csökkenésekor a töltő automatikusan kikacsol. Ez tehát egy jó minőségű, sokoldalú tápegység, de nekünk nem erre van szükségünk.

A tanulópénz megfizetése után most már körültekintően kezdtem el vizsgálni a különféle tápegység típusokat. Az AliExpress webáruházban meg is találtam az ideális labortápegységet. A kínai gyártmányú KUAIQU 120V 3A DC Power Supply Adjustable Digit Display Mini Laboratory Power Supply típusú hárompólusú szimmetrikus (Dual) tápegység kimenőfeszültsége 0 és 120 V között szabályozható, és 360 W teljesítmény leadására képes. Ára 28 539 Ft volt. A nyomtatott áramköri lemezre szerelt erősítőket tanulmányozva kiderült, hogy az általam vásárolt 500 W-os tápegység az AliExpress webáruházban csupán 2500 forintba kerül. A budapesti kereskedő is innen szerezte be, aztán 100%-os haszonkulccsal árulja. Tanulság: nem mindegy, hogy kitől rendelünk. Rendeljünk a webáruházaktól. Legolcsóbb a kínai AliExpress. A választék óriási. Hossza keresgélés után megtaláljuk a legolcsóbb ajánlatot. Még mielőtt megrendelnénk, vessünk egy pillantást az áruismertető weblap jobb oldalára, és nézzük meg a szállítási feltételeket. Csak akkor rendeljünk, ha ingyenes a szállítás. Kis tételek esetén előfordulhat, hogy a szállítási költség ötszöröse az árucikk árának. (Ha irreálisan alacsony az ár, a veszteséget horribilis szállítási költséggel kompenzálják. Egy kis csalás is van a dologban. A szállítási költség után nem kell ÁFA-t és vámot fizetni. Ez előnyös a kereskedőnek, előnyös a vevőnek, de nem jó az államnak.) Az is előfordulhat, hogy a szállítási határidő 2 hónap.

2023 szeptemberében az AliExpress európai vásárlóit átirányította a hollandiai lerakatukhoz. Így most már nem a kínai anyavállalathoz futnak be a megrendeléseink, hanem az európai leányvállalatukhoz. Ez nem okoz problémát, mert ugyanazt az árucikket kapjuk meg, ugyanannyiért, amennyiért a kínaiak szállították. A gond az, hogy a szállítás nem Kínából történik, hanem az AliExpress rot­ter­dami kikötőben létesített lerakatából. Ezért a kiszolgálás alapbeállításban nem angolul, hanem hollandul történik. Emiatt ne essünk kétségbe. Az AliExpress honlap fejlécén kattintsunk a zászló ikon jobb szélén látható kis nyílra. A legördülő helyi menüben kiszállítási országként állítsuk be a Hungary tételt. A Nyelv kijelölősávba az angolt válasszuk. (Magyar nincs.) A Valuta kije­lölő­sáv­ban a HUF (magyar forint) tételt állítsuk be. Most már könnyen rendelhetünk. (Nem kell beiratkozni holland nyelvtanfolyamra.)

Ha az angol nyelv is nehézséget okoz nekünk, akkor Goog­le Chrome böngészőben rendeljünk. Itt ugyanis a Google fordító program be van építve a böngészőbe. Az előbbi beállítások elvégzése után az AliExpress honlap jobb felső sarkában megjelenik egy üzenettábla, amely felajánlja a weblap magyar nyelvre fordítását. Aktiváljuk az angol - mindig legyen lefordítva parancsot, majd kattintsunk a magyar utasításra. Egy pillanat alatt megtörténik a weblap pontos, precíz fordítása, és most már magyarul rendelhetünk. Végül az X gombbal zárjuk be az üzenettáblát. Arra azonban ügyeljünk, hogy az áruházzal továbbra is angolul kommunikáljunk, mert a kedvünkért sem a kínaiak, sem a hollandok nem fognak megtanulni magyarul. A Hollandiából érkező értesítéseket is célszerű Chrome böngészőben megnyitni, mert a postafiókunk leveleit is lefordítják. Ha nem jelenik meg az üzenettábla, kattintsunk a böngésző jobb felső sarkában látható Oldal fordítása ikonra. Ekkor megjelenik a hiányolt üzenettábla, amely angolról magyar nyelvre fordít.

Ha ráakadunk egy nekünk tetsző színvonalas termékre, amit akciósan (50-90% árengedménnyel) árusítanak, tegyük a vásárlókosarunkba. Ha habozunk, és később térünk vissza rá, meglepődve tapasztaljuk, hogy felemelték az árát. Ha másnap próbáljuk megrendelni, tovább nő az ára. A vásárlókosárban azonban nem változik az ára. Amennyiben később találunk egy olcsóbbat vagy jobbat, a vásárlókosárból bármikor törölhetjük. (Kattintsunk a Kuka ikonra.)     

 

A több száz darabos választékot látva arra is rájöttem, hogy könnyen el lehet tévedni ebben a rengetegben. 50 évvel ezelőtt én kapcsolóüzemű tápegységekből írtam a diplomamunkámat. Akkoriban ez a téma még teljesen ismeretlen volt. Csupán egyetlen forrásmunkát találtam róla, egy orosz villamosmérnök könyvét. Azóta rengeteget fejlődött ez a szakma, és én lemaradtam. Beláttam, hogy ezen a szakterületen csak úgy boldogulhatok, ha felfrissítem az ismereteimet. Ez nem volt nehéz, mert az Interneten minden megtalálható a továbbképzéshez. Megtudtam, hogy a kapcsolóüzemű tápegységeknek ma már két fő típusa van. Az egyik az együtemű, a másik az ellenütemű.

Az együtemű kapcsolóüzemű tápegységnél a Graetz egyenirányító utáni tápfeszültség csak egy irányban jut a nagyfrekvenciás transzformátor primer tekercsére. Ezáltal ez a tápegység egyszerűbb és olcsóbb az előállítása. Hatásfoka azonban rosszabb, ezért több áramot fogyaszt, és többet disszi­pál el. Emiatt nagyobb méretű transzformátorra és hűtőbordára van szüksége. Az ellenütemű kapcsolóüzemű tápegységnél a Graetz egyenirányító után ellenállásosztóval létrehoznak egy virtuális földpontot. Ezt továbbviszik a tápegységbe, sőt kivezetik a kimenetére. (Ez lesz a GND csatlakozás.) Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a földponthoz képest egy pozitív és egy negatív félperiódus keletkezik, amit felváltva kapcsolnak a nagyfrekvenciás transzformátor primer tekercsére. Ezáltal jobb lesz a hatásfoka. Kisebb méretű transzformátort és hűtőbordát igényel. A virtuális földpont létrehozása miatt kialakítása bonyolultabb, de kevesebb zajt termel, és csökken a kimenő feszültség torzítása.

Úgy viselkedik, mint a tranzisztoros B-osztályú erősítők. Alacsony az üresjárati áramuk. Nyugalmi állapotban szinte semmi áram nem folyik át rajtuk. A különbség annyi, hogy a tranzisztoros B-osztályú tápegységeknél a földpontot úgy alakítják ki, hogy a hálózati transzformátor szekunder tekercsét középen megcsapolják, és ez lesz a földpont. Erre a földpontra galvanikusan kapcsolódik rá a pozitív és negatív félperiódust erősítő végtranzisztor. Kapcsolóüzemű tápegységeknél azonban nincs bemeneti transzformátor, ezért ott virtuális földpontot hoznak létre. Ezen a földponton ugyanúgy nagy áramnak kellene átfolynia, mint a B-osztályú erősítők galvanikus földpontján. A több száz kiloohmos feszültségosztón azonban csak néhány milliamper folyhat át. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy két nagy kapacitású (kb. 1000 mikrofarádos) elektrolit kondenzátort kapcsolnak párhuzamosan a feszültségosztóval. A kondenzátorok ugyan nem vezetik az egyenáramot, viszont nagy hatásfokkal vezetik a váltakozó áramot. A kapcsolóüzemű tápegységek a szaggatás következtében váltakozó árammal dolgoznak. (Nem szinuszos, hanem négyszög alakú impulzusokkal, de ez mindegy. KHz-es frekvencián már mindkét hullámforma tűimpulzussá alakul. Gerjesztés szempontjából nem sok különbség van köztük.)

Ez az oka, hogy a gyártók a földpontos tápegységeiknél nem tüntetik fel, hogy ^± feszültségű a kimenetük. A 60 V-os tápegységre pl. nem azt írják rá, hogy ^±30V. A valódi szimmetrikus (dual) tápegységeknél ugyanis mind a + mind a – oldal terhelhető. Itt azonban ha egy egyenáramú fogyasztót pl. ellenállást, villanykörtét teszünk a + vagy a – kimenetre és a GND kapocsra, nem folyik át rajta áram. A GND csak a váltakozó áramot vezeti. A virtuális földpont kialakításának nagy előnye, hogy a nagy kapacitású kondenzátorok csökkentik a zajt, az interferenciát. Ettől függetlenül a kapcsolóüze­mű tápegységek még így is keltenek nagyfrekvenciás zajt. A kimenő feszültségre ráülő zaj főleg az analóg készülékeket zavarja. Nem használ ellene az árnyékolás, ezért interferenciát is okoznak. Pedig a gyártók mindent megtesznek ennek kiküszöbölésére. Ha belenézünk egy számítógép tápegységébe rengeteg ellenállást, kondenzátort, induktivitást látunk benne. Ezek nagy része za­varszűrő, túlfeszültséglevezető, kimeneti szűrőtekercsek.[15] Mindez nem segít, ha az analóg rádi­ónk bemenetén nincs induktivitásokból és kondenzátorból álló LC szűrő. (A nagyobb haszon érdekében kispórolták belőle.) Ez esetben számítógépünk bekapcsolása után a rádió elkezd sípolni, zajos lesz, torzít. Ez fűtőtestünk rezonanciás gerjesztésénél is gondot okozhat, mind nálunk, mind a szom­szédainknál.

 

A kapcsolóüzemű tápegységeknél elmondtak igazak a kapcsolóüzemű erősítőkre is. (Ezeket D-osztályú erősítőnek nevezik. A „D” jelölés a digitális rövidítése, de ezek nem digitális, hanem kapcsolóüzemű erősítők.) Emiatt itt is ellenütemű elrendezésben gerjesztik a nagyfrekvenciás transzformátor primer tekercsét. Ennélfogva a nagy teljesítményű kapcsolóüzemű erősítőket csak hárompólusú (GND csatlakozással rendelkező) tápegységgel lehet táplálni. Ha egy kétpólusú (single) tápegységet kötünk rá, nem fog működni. Ha sokáig rajta tartjuk, tönkremegy. A profi gyártók ezt a veszélyt úgy próbálják elkerülni, hogy mind a pozitív, mind a negatív pólusra azt írják rá, hogy ^±60V. Így próbálják felhívni a figyelmet arra, hogy itt szimmetrikus, földponttal rendelkező (dual) tápegységet kell használni. Jelen esetben a ^± jelölés arra utal, hogy a + pólus és a GND, valamint a – pólus és a GND között 60 V a feszültség. A + és a – pólus között pedig 120V mérhető.[16] 

A zűrzavart okozó félreértések java azonban még hátravan. Léteznek olyan kapcsolóüzemű tápegységek is, amelyek valójában DC/DC konverterek. Step up és a step down konverterek. Ezek a kis feszültségből nagyobb és a nagy feszültségből kisebb feszültséget állítanak elő. Más néven buck és boost konverterek. Ezeket főleg akkumulátorokhoz használják. Olyan készülékek táplálására, melyek stabilizált tápfeszültséget igényelnek. A boost típusú tápegységekkel akár duplájára növelhetjük a bemenő feszültséget. Ezt impulzus-szélesség modulációval (PWM) érik el. A feszültségstabilizálást is a PWM áramkör végzi. Ha nő a terhelés, növeli a nagyfrekvenciás transzformátor primer tekercsén a négyszög impulzus szélességét. Ha csökken a terhelés, csökkenti az impulzusszélességet.

Csodára azonban ne számítsunk. Ha duplájára növeljük a kimenőfeszültséget, felére csökken a kimenőáram. Ebből a tápegységből sem lehet több teljesítményt kivenni, mint amit beadunk. Ezekkel a konverterekkel az a baj, hogy nyák-lemezre szerelt változatuk kísértetiesen hasonlít a szintén nyák-lemezre szerelt valódi kapcsolóüzemű tápegységekhez. Mivel ezeket is Power Supply-nak hívják, a valódi tápegységekkel együtt fognak megjelenni a találati listában. Ezért könnyen lehet, hogy megrendeljük őket. Ennek a veszélynek az elkerülése érekében figyelmesen olvassuk el a tápegység nevét. Ha előfordul benne a „step up” vagy a „step down” kifejezés, illetve a „buck” vagy a „boost” szó, nekünk nem erre van szükségünk.       

 

Mindezt azért kellett ilyen részletesen tárgyalni, hogy képesek legyünk jól választani. Az Ali­Express webáruházban ugyanis nem lehet a rendelést módosítani. Ha lehetne, a vásárlók naponta változtatnák meg a megrendelt ruha színét, formáját, és egy ekkora áruháznál ez nem lehetséges. Hadseregnyi ember kellene az impulzív kérések teljesítésére. Lemondani sem könnyű a megrendelést. Sokáig szóba sem állnak velünk. A Chat csatornán azt fogják hajtogatni, hogy nem találják a rendelési számunkat, miközben már megjelennek a képernyőn a rendelt termékeink. A lemondás egyetlen járható útja a szállítmányt követő értesítés megnyitása. Az AliExpress rendszeresen küld nekünk tájékoztatót arról, hol tart az árucikk. Ezen az e-mail levélen kattintsunk a Check Order uta­sításra, és a megnyíló ablakba írjuk be az e-mail címünket, valamint a jelszavunkat. A tovább nyíló ablakban láthatóvá válik a megrendelt árucikk. Kattintsunk a jobb oldalán levő Returns/­refunds utasításra. Megjelenik egy üzenettábla, amelyen az áll, hogy a megrendelést csak 10 nap elteltével törölhetjük.

A várakozási idő letelte után próbálkozzunk újra, és a tovább nyíló ablakban értelemszerűen töröljük a megrendelésünket. (Mindegyik rubrikában a Returns/refunds tételeket aktiváljuk.) Ezt követően néhány hét után visszakapjuk a pénzünket. (Ha 2 hónap után sem jön meg, menjünk be a bankunkba, és ők majd visszaszerzik.) Ha az utolsó pillanatban gondoltuk meg magunkat, akkor már csak egyet tehetünk: Ne vegyük át az áru, küldjük vissza. Ha átvesszük, még több bosszúság vár ránk. Kérvényezni kell a visszaszállítást, és a webáruház csak eredeti gyári csomagolásban veszi vissza az árut. Ráadásul nekünk kell fizetnünk a szállítási költséget. Visszaszállítás esetén sokáig várhatunk a pénzünkre, mert a visszaszállítás és állapotának ellenőrzése hetekig fog tartani. Ennek végét ne várjuk meg. A helyesen kiválasztott terméket rendeljük meg újra, ne vesztegessük az időnket. A pénzünket pedig majd valamikor visszakapjuk. Addig is dolgozzunk a másodszorra már jól kiválasztott készülékünkkel.

Ha nagyon belemerültünk a fejlesztésbe, szükségünk lesz egy oszcilloszkópra is. Ez nem lesz olcsó, mert az oszcilloszkópok átlagos ára több százezer forint. Ehhez a fejlesztéshez azonban megfelel egy olcsóbb is. Ha nem sürgős a szállítás, rendeljük meg ezt is az AliExpress webáruháztól. A Hantek DSO2C10 digital oscilloscope náluk a legolcsóbb, 67 216 forintba kerül. Árához képest sokat tud. Aki megvette, mindenki dicséri. Számunkra előnyösebb lehet a Hantek DSO2D15 digital oscilloscope megvásárlása. Ennek határfrekvenciája 150 MHz, de nekünk nem ezért lesz rá szükségünk. Ez a 92 122 forintba[17] kerülő típus tartalmaz egy 25 MHz határfrekvenciájú funkciógenerátort.

Határfrekvenciáját tekintve a funkciógenerátor komolyabb, mint a legtöbb szignálgenerátor, és olcsóbb is. Ráadásul tetszőleges formájú hullámot készíthetünk, és használhatunk vele. Ha bejön a fejlesztésünk, és felfut az időközben alapított vállalkozásunk, akkor Rohde & Schwarz oszcilloszkópot is vásárolhatunk. Az RTE-COM4 típusú asztali oszcilloszkóp 20 740 427 forintba kerül. (A szállítási költség miatt ne aggódjunk, ingyenes lesz.) Amíg az új tápegység szállítására vártam, a rezonanciafrekvenciás gerjesztés elméletével foglalkoztam.

 

Gondolkodtunk már azon, hogy amíg a lemezelt vasmagot tartalmazó lineáris tápegységek hatásfoka 40%, addig a ferrit transzformátormaggal üzemelő kapcsolóüzemű tápegységek hatásfoka meghaladhatja a 90%-ot is. (A lemezelt vasmagú transzformátorok hatásfoka nem rossz, elérheti a 95%-ot is. A meglehetősen nagy tömegű lineáris tápegységek veszteségének túlnyomó részét a soros stabilizáló tranzisztor okozza.) A kapcsolóüzemű tápegységeknél a feszültségstabilizálás sokkal egyszerűbben, egy impulzusszélesség-szabályzó integrált áramkörrel veszteségmentesen oldható meg. A legizgalmasabb kérdés, hogy minek tudható be a több mint egy nagyságrendnyi tömegcsökkenés. Amíg egy 500 W-os lemezelt vasmagú hagyományos transzformátor olyan nagy és súlyos, hogy felemelni is alig tudjuk, a számítógépek 450 W-os kapcsolóüzemű tápegységében csupán két kb. 3 cm átmérőjű, körgyűrű alakú ferrit vasmag található. Ennyire jó a vastartalmú kerámia ferrit mágneses vezetőképessége? Egyáltalán nem. A lágyvasból hengerelt lemezelt vasmag mágneses vezetőképessége (per­meabilitása) jóval nagyobb. (Több mint kétszerese.)

 Akkor mi okozza a többletenergiát a kapcsolóüzemű tápegységekben? Erre minden szakmai leírásban megtalálható a válasz: a nagyfrekvenciás gerjesztés. Itt meg is áll a szakértők tudománya. Ha megkérdezzük tőlük, hogy a szapora impulzusok miért váltanak ki áramtöbbletet, erre nem tudnak válaszolni. A magyarázatot ugyanis nem a fizikában kell keresni, hanem a szubotronikában. (A szubotronika a szubatomi energiarészecskék és az elektronok egymásra hatása.) A többletenergiát az éteri részecskék hozzák létre. Gyors fel- és lefutású impulzusokkal történő gerjesztés esetén a hirtelen fellépő gerjesztő feszültség elektronokat szakít le a fématomok legkülső elektronhéjáról. Ezek az elektronok hozzák létre a villamos áramot. Minél több a gerjesztő impulzus, vagyis minél nagyobb a gerjesztőáram frekvenciája, annál nagyobb lesz a villamos áram.

Ebbe a folyamatba az éter úgy szól bele, hogy betölti a legkülső elektronhéjról kiszakadt elektronok helyét. A világegyetem ugyanis nem tűri az űrt, ezért igyekszik azt minél hamarabb kitölteni, Ezért az ide-oda száguldó szabadelektronok helyére éteri részecskék (éterionok) hatolnak be a fémes vezetőbe. Ennek során gyakran ütköznek az atomokkal, és miután az éterionok sebessége 12 nagyságrenddel nagyobb, mint az elektronoké, a gerjesztő impulzusoknál is nagyobb rázkódást okoznak az atomokban. Ettől még több elektronjukat vesztik el. Alacsony frekvenciás gerjesztésnél (50 Hz-es táplálás) ez a jelenség nem nyilvánul meg érzékelhető módon, mert itt van idő az elektronok visszarendeződésére. Nagyfrekvenciás gerjesztésnél azonban ez a jelenség halmozottan nyilvánul meg. A frekvencia növelésének csak a vasmag telítődése szab határt. Ez lemezelt vasmagnál 150 Hz, míg ferritmagnál max. 1 MHz.

A szubotronika lehetőséget ad a kapcsolóüzemű tápegységek hatásfokának tovább növelésére. Hatásfokuk jóval 100% fölé is növelhető. Ennek egyik módja a szolitonos gerjesztés. A szoliton egy olyan impulzus, amelynek a lefutási meredeksége nagyobb, mint a felfutási ideje. Leginkább a jobbra döntött szinuszhullámhoz hasonlít. Ez a hullám óriási energiát képes megmozgatni. Eddig csak a természetben nyilvánult meg, cunami formájában. Több száz kilométert is haladnak az óceánban, mielőtt a sekély partokon megtörve pusztító energiájuk felszabadul. A nagyobb folyókon képződő tolóár is a cunami következménye. Csillapodásmentes haladásuk titka az éter. A szolitonhullám ugyan­­is lassan fut fel, és magassága hirtelen csökken. Miután a hullámmagasság lökésszerűen lecsökken, az így kialakult űrbe éteri részecskék áramlanak be. A hullámvölgybe gyorsan benyomuló éteri részecskék a tehetetlenségi erő révén meglökik a vízhullámot, ami ettől előre halad. Ez a tolóerő olyan nagy, hogy sokáig nem hagyja a hullámot elhalni.

A szabadelektronok korlátozott száma miatt a fémes vezetőkben a szolitonhullám nem képes romboló hatást kiváltani. A szabadelektronok számát azonban tovább szaporítja. Visszahajló karakterisztikájánál fogva maga alá gyűri az éteri részecskéket, amelyek az impulzus lefutása, elhalása után nem tudják elhagyni a fémes vezetőt. A következő gerjesztő impulzus felfutásakor is az anyagban maradnak, és tovább növelik az éteri részecskék sűrűségét. Emiatt még több szabadelektron keletkezik. A legnagyobb növekedés azonban a rezonanciafrekvenciás gerjesztéssel érhető el. Ha a konstruktőrök megmérnék a toroid transzformátor saját frekvenciáját, és erre a frekvenciára állítanák be a gerjesztő impulzusok frekvenciáját, akkor az atomok őrült táncba kezdenének. Ennél a gerjesztési módnál akár egy nagyságrenddel is nőhet a hatásfok. Ezt a fizikai jelenséget fogjuk most mi felhasználni a rezonanciafrekvenciás táplálásnál.

 

Mivel dual tápegységgel nem rendelkeztem, egy single tápegységről is működtethető, valószínűleg A-osztályú kapcsolóüzemű erősítővel folytattam a fejlesztést. Ezek az erősítők nem tartalmaznak ferrit transzformátorokat. A kapcsolóüzemhez szükséges impulzusokat egy integrált áramkör állítja elő. Emiatt nagyon olcsók, de csak kis teljesítményre képesek. Kíváncsiságból rendeltem egy 60 W-os példányt. A szállítási határidő itt is nagyon hosszú volt. December 18-án azonban a Cainiao váratlanul leszállította az AliExpress által jóval későbbre ígért apró erősítőt. Ez a gyufásdoboz méretű mini erősítő nem igényelt GND kivezetéssel rendelkező ^{±feszültséget, ezért a} korábban beszerzett single tápegységgel is be tudtam vizsgálni. 24V tápfeszültséget kötöttem az XH-M311 mini erősítőre, és az asztali rádió fejhallgató kimenetéről vezéreltem. 3 eurós vételára ellenére a gyártó max. 60 W-os kimenő teljesítményt ígért rá, amit valószínűleg tudott, mert alaposan megdöngette a 70W-os hangfalamat.

Na, akkor kezdjük el a hónapok óta halogatott fejlesztést. Leszedtem a rádió kábelét az erősítő bemenetéről, és rákötöttem a szignálgenerátor kimenetét. A jelet 100 Hz-re állítottam. Bekapcsoltam a tápegységet, és vártam a szinuszhullám búgását. Az erősítő azonban meg sem nyikkant. Bármit csináltam vele, nem tudtam szólásra bírni. Erre leszedtem a szignálgenerátorról, és rákapcsoltam a rádió fejhallgató kimenetére. Itt sem szólalt meg. Tönkrement. Tüzetes vizsgálódás után kiderült, hogy a tönkremenetelt túlvezérlés okozta. A szignálgenerátort gyári beállításban használtam. Bekapcsolás után a Yoy-it funkciógenerátor 1 kHz frekvenciájú szinuszhullámra és 5 V-os amplitúdóra áll be. A frekvenciát átállítottam ugyan 100 Hz-re, de az amplitúdóról elfeledkeztem. Mivel a kapcsolóüzemű erősítők bemenő feszültsége max. 1,5 V lehet, a háromszoros túlfeszültség azonnal tönkretette a TPA3118 integrált audio erősítőt.

Műszeres méréseim során furcsa dolgot tapasztaltam. A szignálgenerátor BNC kábelének végén negatív feszültséget mértem. A nemzetközi jelölésrendszer szerint a piros krokodilcsipesznek kellene a pozitív pólusnak, a fekete csipesznek pedig a negatívnak lenni. A BNC kábelnél ez éppen fordítva van. Az árnyékolás szerepét betöltő fémtest a pozitív. A közepén levő tüske pedig a negatív. Szerencsére az emiatt kialakult fordított polaritás nem tette tönkre az erősítőt, mert a szignálgenerátor és az erősítő önálló készülék volt. A fordított polaritás csak akkor okozna gondot, ha a két készülék földelő pontja össze lenne kötve. (A gerjedés elkerülése érdekében erre gyakran szükség van.) Még szerencse, hogy csak 1300 Ft a kár, ami nem dönt romlásba anyagilag. Ebből tanulva a ^{± feszültséget} és GND kivezetést igénylő erősítőimre már vigyázni fogok. Az ehhez szükséges dual tápegység azonban várat magára. Az AliExpress az általa ígért 3 hetes szállítási határidőt kitolta 2 hónapra.

A dual tápegység megrendelése nem volt könnyű. A dual minősítés sem ad biztos támaszt ahhoz, hogy nekünk megfelelő tápegységet választunk. A gyártók ugyanis azokat a tápegységeket is dual-nak nevezik, amelyekben két tápegységet tesznek. Ezért mielőtt megrendelnénk, nézzük meg felnagyított sorkapcsát. Ha azon pl. az látható, hogy +12 V és COM, a mellette álló két sorkapcson pedig az, hogy +5 V és COM, akkor ez két tápegység egy dobozban. A precizitásra törekvő gyártók ezt a típust úgy jelölik, hogy: Dual Output Switching Power Supply. A valódi dual tápegységen nem COM vagy földelés piktogram áll a feszültség sorkapocs mellett, hanem a GND sorkapocs, a feszültség sorkapcsokon pedig a + és a – látható (pl. –60V, utána GND, utána +60V). Ha abszolút biztosra akarunk menni, nézzük meg a BREEZE HI-FI Audio Store ajánlatát.[18] Itt a sigle- és a dual tápegységfajta egy helyen megta­lál­ható, így könnyen kiválaszt­hatjuk, hogy nekünk melyik kell. Az általuk gyártott tápegységek szerelt nyomtatott áramköri (board) típusok. A fejlesztéshez azonban cél­sze­­rű dobozolt tápegységet be­sze­rezni, mert ez később is használható. A választék nem túl nagy, és igen különböző.

Van olyan készülék is, ami single és dual tápegységet tar­talmaz közös házban. A szim­metrikus tápegysége nem lebe­gő GND-s. Középső ki­veze­tése galvanikus GND. Erre utal, hogy nem GND fel­irat van rajta, ha­nem COM je­lölés. A ^±25 V azt je­lenti, hogy itt mér­he­tő 25 V feszültség van a + és a COM, valamint a – és a COM kö­zött. A + és a – ki­vezetés kö­zött pedig 50 V feszültség mérhető. Kime­­ne­ti teljesít­mé­nye nem túl ma­gas, csu­pán 120 W. (Mint min­den nyuga­ti terméknek, ennek a KEY­SIGHT gyárt­má­nyú táp­egy­ség­nek az ára is meg­le­hetősen borsos. A webáru­há­zak közel 2000 euró­­ért for­­galmazzák. Ha ezt az árat nem tudjuk megfizetni, néz­zünk körül az AliEx­press webáru­­­ház­ban.) 

 

Ezt a tápegységet tökéletesen kiváltja a kínai SPS3010-2KD Variable Dual-Channel Power Supply Lab 3-Way készülék. A 0-tól 120V-ig szabályozható változat 3 A ter­helhetőségű, azaz terhelhetősége nem 120, hanem 360 W. Ennek ellenére tized­annyi­ba kerül, mint az előbbi E3631A típusú táp­­egység. Ára 80 241 Ft (kb. 220 euró). Ez két single tápegység, egy házban. A bel­ső + és – kivezetések rövidre zárásá­val átalakítható szimmetrikus tápegy­ség­gé. A rövidre zárt pólusok alkotják a COM pólust. Ebben az üzemmódban a két szél­ső kapocs között dupla feszült­ség, jelen esetben max. 240 V mérhető. Ha a + pó­lusokat és a – pólusokat össze­kötjük, ak­kor marad a max. 120 V, de duplájára nő a terhelhetőség, 6 A (720W) lesz. Ér­de­kes­­sége ennek a tápegységnek, hogy a sorba kötést, illetve a párhuzamos üzemmódot a tápegység automatikusan elvégzi a SER, illetve a PAR nyomógombokkal.

Ez egy remek labor tápegység, de nem dual. Ha erre van szükségünk, válasszuk a Blau­bucht DC Power Supply PS 1203 típust[19] ugyancsak az Ali­Express webáruházban. En­nek ára csupán 57 000 Ft (160 euró). Feszült­sége szintén 0 és 120 V kö­zött szabályozható. Terhelhetősége 3 A (360W).[20] A GND és COM pontot a gyártó nem köti össze a tápegység föl­delőpontjával. Ennek több oka is van. Az egyik az érintésvédelmi ok. A fémház le­föl­de­lése, a hálózati kábel zöld-sárga vezetéké­hez kö­tése hatósági érintésvédelmi előírás. Azért hogy ha a készülék testzárlatos lesz, ne üsse agyon az áram a kezelőjét. A földelő kábelt nem a vil­lany­­órá­nál vezetik a földbe, mert ennek kiépítése ház­tar­tásonként nagyon költséges lenne. Az áram­szol­gál­tató tovább viszi az utca végén levő villanyoszlopig, ahol egy rézrudat szúrnak le a földbe, és ehhez csavarozzák. Városokban, földkábeles áramellátás esetén a földelés a nagyfeszültségű transzformátoroknál történik meg. A talaj azonban nem tökéletes áramvezető, ezért kényes áramköröknél földhurkok alakulhatnak ki.

Azt hogy valódi dual tápegységgel van dolgunk feszültségméréssel állapítható meg. A lebegő földpontú virtuális GND csak váltakozó áramot képes vezetni, egyenáramot nem. Ennek oka, hogy két sorba kötött elektrolitikus kondenzátor közös pontja alkotja a lebegő GND pontot. (Ha rámérünk egy kis bemenő ellenállású Deprez feszültségmérővel a + és GND, vagy a – és GND kapcsaira, az valósággal lesöntöli az egyik vagy a másik kondenzátort, ezért 0 feszültséget mérünk. Ha digitális feszültségmérőt használunk, akkor mérhetünk némi ingadozó feszültséget, mert ennek belső ellenállása 20 MΩ. Ez nem képes le­sön­tölni az ellenállásosztón levő feszültséget és a pufferkonden­zátorokat sem képes kisütni, ezért mérés előtt kössünk a + és a GND, majd a – és a GND kapcsok közé egy pár száz ohmos ellenállást.)  A meglehetősen nagy frekvenciájú kapcsolóüzemű tápegységeknél, illetve erősítőknél viszont az elektrolitikus kondenzátorok megnyílnak, és betöltik a földpont szerepét. Ezáltal a + potenciál lendíti az egyik irányba, míg a – potenciál a másik irányba a hangszóró membránját. Ugyanúgy, ahogy a B, illetve AB típusú erősítőknél, amelyek galvanikus GND pólussal rendelkeznek, vagyis szimmetrikus tápegység kell az üzemeltetésükhöz. A feszültség azonban itt is kétszereződik. A ^±60V-os tápegység + és – kapcsai között 120 V mérhető.

Ezért a tápegység és a terhelő áramkör fémházát csak akkor kötik össze, ha ez csökkenti a búgást, a gerjedést. A GND pontot sem kötik a földelő vezetékhez. Nevével ellentétben a GND (Ground) nem földpont, hanem egy áramkör belső közös pontja.) A COM csatlako­zók össze­kö­tése azonban igen hatásos a ger­jedés megelőzése szem­pont­jából. Ha az ESD vagy interferencia így sem szűnik meg, a tápfeszültség bemene­tén L-C zaj­szűrőt kell alkalmazni. A táp­egysé­gek­ben ez már többszörösen ben­ne van. A terhelő áram­kör tápcsatla­ko­zói után ra­kott soros induk­tivitás és pár­hu­zamos kondenzátor kiválasztásának leg­hatéko­nyabb módja a pró­bálgatás. (A ma­gas frekvencia miatt itt is csak fer­rit­ma­gos induktivitás alkalmaz­ható.) Ilyen fer­rit­­ma­gos tekercsek százá­val találha­tók az Ali­Express web­áru­ház­ban, nagyon ol­csón. (Olyat vegyünk, amely­­ben a fer­rit­mag ki-be csavargatható. Így nem kell annyi faj­tát kipróbálni.)

A végleges változat kialakítása után meg kell mérnünk a tekercs indukti­vitá­sát. Az áruházak ugyanis µH és mH osz­­­tályba sorolva kínálják az induktorokat. Indukti­vitásmérésre szintén az AliEx­press kí­nál­ja a legolcsóbb megoldást. A Proster gyártmányú BM4070 típusú Di­gital LCR TESTER professzionális ki­vitelű. Széles méréstartományban mér induktivitást, ka­pacitást és ellenállást. Ára: 9610 Ft, ami jóval olcsóbb a nyu­gati gyártmányú hasonl­ó mérőműsze­rek­nél.[21] (Nagyfeszültségű kon­denzátorok­nál várjuk meg, amíg a bennük tárolt töl­tés kisül. A műszer 36 V-nál na­gyobb fe­szültséget nem visel el. Ha azonnal mér­ni szeretnénk, a mellékelt csavarhú­zóval zárjuk rövidre a pólusait.)[22]

 

A HONGPOE D-120 típusú modul tápegységén jól látható, hogy a gyártó a COM pontot nem köti össze a tápegység földelőpontjával. Ez egy + és – feszültséget szolgáltató szimmetrikus tápegység, ami a V1 és V2 kapcsa között 48 V-ot szolgáltat. Ebből a tápegységből nagyon könnyen készíthetünk dual tápegységet. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a két COM kapcsot összekötni. (Ez a két kapocs valójában nem más, mint a bal oldali tápegység – és a jobb oldali tápegység + kapcsa. Összekötésének elősegítésére a gyártó mellékel egy műanyagba ágyazott rövidre záró sarut, amit már csak rá kell tolni a két kapocsra.)

A modul tápegységek üzemeltetésénél a fázis (L) és nulla (N) vezetékek felcserélése hibás működést és áramütést okozhat. (A tápegységekbe a fázis vezetékből folyik be az áram, és a nulla vezetékbe tér vissza.) A két vezeték felcserélése esetén az áram visszafelé folyik, ami működésképtelenné teszi a tápegységet, és az áramkör közös pontjaira kerülő fázis megérintése halálos áramütést is okozhat. Nálunk a hálózati konnektoroknál az L vagyis a fázis vezeték barna, az N vagyis a nulla vezeték kék színű, az FG vagyis a védőföldelő vezeték zöld-fehér csíkozású. Külföldi hálózati konnektoroknál az L vagyis a fázis vezeték piros, az N vagyis a nulla vezeték fekete, az FG vagyis a védőföldelő vezeték fehér színű.[23]

Mivel a háztartási konnektorokban nincs előírva, hogy a fázis és nulla vezeték a jobb vagy a bal oldali fegyverzetre kerüljön, a rezonanciafrekvenciás generátor hálózatra csatlakoztatása esetén könnyen előfordulhat fordított polaritás. Ennek elkerülése érdekében fázisceruzával ellenőrizzük, hogy melyik vezeték a fázis, és a rezonanciafrekvenciás generátor hálózati dugóját úgy nyomjuk be a konnektorba, hogy a dugó „L”-el jelölt csatlakozója kerüljön a konnektor fázisába. (Fázisceruza bármely villamossági szaküzletben olcsón beszerezhető.) Az üzembe helyezés után fel kell hívni az üzemeltető figyelmét, hogy a konnektordugót ne fordítsa meg, és a hősugárzó másik helyisége telepítése során hívjon szakembert, aki ellenőrzi az ott használt konnektor polaritáshelyes bekötését.

Ha szeretnénk tanulmányozni a valódi dual tápegységek lelki világát, rendeljük meg a melléklet mappában található két egyszerű áramkört. A készre szereltre feszültségmérővel vagy oszcilloszkóppal több ponton is rámérhetünk. Ha úgy döntünk, hogy nekünk erre van szükségünk, a kit változatból barkácsolhatunk magunknak egy szabályozható kimenő feszültségű valódi dual tápegységet. A készre szerelt és a kit tápegységek az AliExpress web­áruháztól olcsón megrendelhetők. Ezek bemérése egyértelművé teszik számunkra, hogy mi a különbség a dual tápegységek, a dual kimenetű (közös házba épített két single tápegység), a galvanikus GND csatlakozóval rendelkező dual (két single tápegység sorba kötésével készített) tápegység és a szimmetrikus tápegység[24] (galvanikus GND csatlakozóval rendelkező tápegység) között.

(Aszimbólummal jelölt pontokat nem kössük rá a készülék fémvázára, illetve a hálózati dugó védőföldelő csatlakozójára, mert ez földhurkot idézhet elő, ami gerjedést válthat ki. Ez az áramkör belső földpontja, és nem érintésvédelmi földpont. Gerjedés esetén kössük össze a terhelő áramkör belső földpontjával.) Mivel a lemezelt transzformátor hatásfoka 95%, nyugodtan használhatjuk az apró dual tápegységek bemenő váltakozó feszültségének előállítására. A bemenő váltakozó feszültség 4V-al legyen nagyobb a kimenő egyenfeszültségnél. (Sokkal nagyobb ne legyen, mert ez hővé alakul, amit az apró hűtőbordák már nem tudnak a környezetbe disszipálni.)  

 

Mivel a fejlesztés egyre bonyolultabbá vált, rájöttem, hogy oszcilloszkóp nélkül nem boldogulok. Ezért rokoni kölcsönből megrendeltem az előbbiekben említett Hantek DSO2D15 típusú digitális oszcilloszkópot. Kicsomagolása után kiderült, hogy a Hantek újabban nem ad CD lemezt az oszcilloszkópjaihoz. Ezért a használati utasítást, valamint a számítógépre telepítéséhez szükséges szoftvert a honlapjáról kell letölteni. Ehhez a http://www.hantek.com/DownLoad?key=yhsc&sid=3&word= webcímre kattintva lépjünk be a cég letöltési oldalára. Ott a Please select product category listában kattintsunk a Digital Storage Os­cilloscope, míg a Please select product model listában a DSO2000 Series tételre. Ott a DSO2000 Manual tételre kattintva letölthetjük a használati utasítást. (Ez megtalálható a Rezonanciafrekvenciás gerjesztés mellékelt mappájában, angol és magyar nyelven.) Nekünk a számítógépre telepítő szoftverre van szükségünk.

Ehhez a Please select product category listában állítsuk be a Digital Storage Os­cilloscope tételt, és a lenyíló lista jobb oldalán kattintsunk az Arbitrary Wave­form Editor utasításra. Csomagoljuk ki a letöltött DDS_ARB.zip mappát, és Wave editor_Setup.exe fájlra kattintva telepítsük fel a programot a számítógépünkre. (Az Asztalra rakott indító ikonját töröljük, mert ez a program nem kell nekünk túl gyakran.) Nyissuk le a Start menüt, és kattintsunk a WaveEditor mappára. A lenyíló mappában aktiváljuk a Wave­Editor ikont. Megnyílik az Arbit­rary Function Generator - Wave Editor Ver1.0.0.1 szerkesztő ablak. Itt alakíthatunk ki bármilyen hullámformát, amit aztán letölthetünk oszcilloszkópunk Arbitrary 1, vagy 2, vagy 3, vagy 4 hullámforma tételeire.

A menüsávban láthatjuk a fő hullámformákat, amelyek az oszcilloszkópunk funkciógenerátorában is megtalálhatók. Ezért nem kell őket letölteni. Ezek itt most kiindulási alapként szolgálnak. Átrajzolhatjuk őket általunk kívánt formára. Ehhez a Draw straight lines in waveform ceruzaikonra kattintsunk. A bal egérgombot lenyomva átalakíthatjuk a fő hullámformákat. Ha elrontottuk, kattintsunk a menüsor végén található Default Setup ikonra, és kezdjük elölről a hullámforma átala­kítást. Ha csak kisebb torzulás van rajta, nem kell törölni. A bal egérgombbal kattintsunk az átrajzolandó szakasz kezdetére, és rajzoljuk át helyesen a görbét. A Draw smooth lines in waveform ceruzaikonra kattintva és a bal egérgombot lenyomva bármilyen hullámformát rajzolhatunk. Nem kell az összes ciklust átrajzolni. Elég egy ciklust elkészíteni. Állítsuk a Cycles kijelölősávot 1 tételre.

Amint elkészültünk vele, mehet az oszcilloszkópra. Ott ez a hullámforma fog sokszorozódni. Nyissuk le a File menüt, és aktiváljuk az Export as ARB utasítást. Utána Windows Intéző ablakában keressük meg a pendrive-unkat, jelöljük ki, és mentsük el rá az ARB File-t. Ezt követően csatlakoztassuk a pendrive-unkat az oszcilloszkóphoz, és erről az eszközről másoljuk be a hullámformát. Nyomjuk meg WAWE GEN gombot. Kigyullad a kék lámpája. Nyomjuk meg kétszer az F1 menügombot, majd a MENU gombot tekergetve jelöljük ki az Arb1 tételt. Nyomjuk be a MENU forgatógombot. Az Arb1 menüjében nyomjuk meg az F5 menügombot. Kigyullad a Recall mező, és a monitoron megjelenik a pendrive-unk tartalma. A MENU forgatógombbal keressük meg a mappát ahová mentettük a hullámformánkat. Nyomjuk be ismét a MENU forgatógombot, és forgassuk rá az ARB FILE tételre. Megint nyomjuk meg a MENU forgatógombot. Végül húzzuk a pendive-ot az oszcilloszkópból, és a GEN OUT BNC csatlakozón keresztül máris használhatjuk az általunk rajzolt függvényt. (Ha véletlenül megnyomtuk az F6 menügombot, ebből az üzemmódból nehéz visszatérni. Nem segít sem az F1-5 gombok, sem az F0 gomb megnyomása. Nyomjuk meg újra az F6 gombot.) 

Az elkészített ARB File oszcilloszkópra juttatásának két módja van. Az egyik a DSO2000 Softver feltelepítése a számítógépre. Ez a program teremti meg a kommunikációt az oszcilloszkóp és a szá­mítógép között. (Ugyanott található, ahol az Arbitrary Waveform Editor, csak nem a jobb, hanem a bal oldali listában.) Lehívása nem könnyű, mert ennek a 200 MB-nyi programnak a letöltése negyedóráig is eltarthat. Elindítása, a Windows Programok és szolgáltatások mappájába való betelepítése nem okoz gondot. Elindítása annál inkább. Feltelepítése után megjelenik az Asztalon a DigitalScope program és a WaveEditor program ikonja. (A DSO2000 Softver a tetszőleges hullámforma szerkesztőt is hozza magával, ezért ezt nem kell külön letölteni.) Elindítani azonban nem mindenki tudja. Aki még mindig a kémkedésmentes és könnyen kezelhető Windows 7 operációs rendszert használja a DigitalScope indító ikonjára kattintva azt a választ kapja, hogy: A program nem indult el, mert a VISA32.dll hiányzik a számítógépről. Ugyanezt a választ kapja, ha a WaveEditor indító ikonjára kattint.

Ezért számukra nem marad más lehetőség, mint az önálló Arbitrary Waveform Editor program letöltése és használata. Itt sem lesz akadály­ta­lan a tevékenységük. Miután nagy gonddal el­készítették a tetszőleges hullámformát, nehe­zen tudják elmenteni. Erre a célra a menüsor ele­jén látható Down­load waveform data to device ikon szolgál. Rákattintva megjelenik a Wave­form data Download tábla, de csak az Arb1-2-3-4 pozíciókra törté­nő töltés kijelölését engedi. Csupán az USB tárolóra történő töltést engedi, de ezt is csak látszólag. A Download gombra kattintva meg­jelenik a Wave editor tábla, ezzel az üzenettel: Down­load Error1! Kábelen történő átküldé­sét az akadályozza, hogy ez a korszerű oszcil­losz­kóp nem tud feltelepülni a régi Windows 7-es ope­rá­ciós rendszerre. Az USB kábel csat­lakoz­ta­tása után a Windows közli, hogy ehhez az esz­közhöz nem talál illesztő programot. Az Esz­­köz­kezelő­ben megjelenik ugyan a DSO2D15 eszköz, de driver hiányában nem lép műkö­désbe.

Így nem marad más, mint a File menü Ex­port as ARB utasításával történő mentés. Ily módon már rá tudják menteni a pendrive-unk­ra. Az új hullámforma letöltésének és osz­cil­loszkópba történő betöltésének ez a módja el­kerülhetővé teszi a nagy terjedelmű bonyo­lult szoftverek használatát, de mégsem vezet ered­ményre. A probléma már a művelet kezde­tén fellép. Pendrive-unk csatlakoztatása után az oszcilloszkóp közli, hogy: Please insert the udisc. Húzzuk ki az USB kábelt a számítógépből. Így már csak egy módon érintkezhet a perifériával, az USB tárolón keresztül. Ezt követően már könnyen elvégezhetjük a feltöltést a fentiekben ismertetett módon. Ennek se örüljünk na­gyon, mert a cél előtt el fogunk bukni. Mi­után megtaláltuk az ARB File-t, és a MENU gomb megnyomásával beküldtük az Arb1 helyre, az oszcilloszkóp közli, hogy: Recall Failed, vagyis Visszahívása nem sikerült. (Az oszcilloszkóp a korábbi USB 2.0-ás pendrive-okkal nem kommunikál. Az USB-3.0-ás pendrive-okat már lépes megnyitni, és megkeresi a mappát, amelyben az .arb fájl található. Betölteni azonban nem hajlandó.)  

 

Ez ügyben írtam egy levelet a Hantek szer­­viz részlegének, kértem a segítségüket. Szo­kás szerint ők sem válaszoltak a leve­lemre. Magánszemélyek panaszaival nem foglal­koz­nak. Ha lenne egy cégem, levele­im­nek na­gyobb nyomatéka lenne. A cégala­­pítás azon­ban sokba kerül, nekem erre nincs pénzem. Ennek ellenére nem adtam fel a küzdelmet. Két héttel később újra írtam a cégnek. Mivel ez működési hiba, és a garancia még nem járt le, a cég köteles lenne kijavítani a programot. Most az ügyfélszolgálatuk már reagált a levelemre. Azt írták, hogy: „Mérnökeink jelenleg elemzik a problémát, és azonnal értesítik, ha bármilyen hír érkezik.” A válaszra sem kellett sokáig várni. A fő probléma az volt, hogy az általam szerkesztett Quarter sine wave nem sokszorozódott. Az egy vagy két periódus után jött egy szünetjel, és utána ismétlődött a hullám. Aztán megint egy szünetjel, és így tovább. Panaszomra a fejlesztők azt válaszolták, hogy lépjek a hullámforma szerkesztőbe, és a menüsorban kattintsak a 4096-ra. A javaslat jónak tűnt, mert 4096 ismétlődéssel folyamatossá vált volna a kiszerkesztett hullám. A gond azonban az volt, hogy ahogy elkezdtem rajzolni a hullámot, a menüsor minden parancsikonja elsötétedett, így nem tudtam sokszorozni a hullámot.

Közöltem a fejlesztőkkel, hogy nem jártam sikerrel, de erre a levelemre már nem válaszoltak. Beletört a bicskájuk ennek a problémának a megoldásába. Ezzel nincsenek egyedül. A német A Joy-it funkciógenerátor Arbitrary szerkesztője sem működik. Ez a készülék már fel sem telepíthető a számítógépre. A Windows 7 azt üzeni, hogy: „Nem található illesztőprogram. Forduljon az eszköz gyártójához a telepítésével kapcsolatos útmutatásáért.” Megtettem. Ők sem válaszoltak a levelemre. Ezt követően körülnéztem az Interneten. Az Arbitrary funkciógenerátorokra kerestem rá. Közülük legígéretesebbnek a Juntek PSG9080 szignálgenerátor tűnt. Ezzel valószínűleg akadálymentesen lehetne tetszőleges hullámot szerkeszteni. Kipróbálni azonban nem tudom, mert erre sincs pénzem. Mindettől függetlenül a Hantek DSO2D15 típusú készüléke egy nagyon jó oszcilloszkóp. Könnyen kezelhető és olcsó. Funkciógenerátorként is megállja a helyét. A gyárilag beprogramozott hullámok akadálytalanul használhatók. Tetszőleges hullámok szerkesztésére pedig egy Arbitrary funkciógenerátort kell használni.  

    A szoliton hullám szerkesztése azonban problémát fog okozni. Visszafelé hajló hullámot ugyanis egyik szerkesztő program sem képes rajzolni. Ez komoly gond, mert a Quoter sine wave és a Soliton wave nagyon fontos sze­repet fog betölteni a szubotronikában. Ezek a hullámok képesek a legtöbb többlet­ener­giát, vagy ahogy az ezoterikusok mondják: szabadenergiát előállítani a villamos készülékekben. Tesla is ezt használta. Egy egyenáramú motor kommutátoráról szedte le a negyed szinusz hullámot. Ezzel gerjesztette a több millió Volt feszültséget előállító Tesla tekercset is. Sok gondja volt vele, nehezen tudta beállítani, mert az egyenáramú motorok fordulatszáma nagy­mértékben függ a tápfeszültség ingadozásától. Frekvenciagenerátort nem tudott készíteni, mert száz évvel ezelőtt még nem voltak félvezetők, sőt még elektroncsövek sem.

 A fejlesztés során munkánkat dokumentálni kell. Amennyiben elért eredményeinket publikálni szeretnénk, szükség van szemléltető képekre. A műszerek által mutatott mérési eredmények fotózással, fényképek készítésével dokumentálhatók. A legmeggyőzőbb bizonyíték az oszcilloszkóp által mutatott ábra. Ehhez nincs szükség fényképezőgépre, mert a korszerű oszcilloszkópok mindegyike képes lementeni a monitoron látható ábrát. Ehhez húzzuk ki az USB kábelt a számítógépből, majd helyezzük be pendrive-unkat az előlapon található USB csatlakozóba. A képernyőkép lementésének több módja is van. Válasszuk a legegyszerűbbet. Nyomjuk meg az előlapon található SAVE TO USB gombot. A képernyőkép PNG formátumban kerül a pendrive-ra. Rákattintva Paint programban jelenik meg. Nincs vele semmi tennivaló, mert nem kell körbevágni, nem kell kicsinyíteni, mert akkora, mint az oszcilloszkóp monitorja. Egyetlen probléma vele a .png kiterjesztés. A Microsoft által kitalált PNG formátumú kép semmivel sem jobb, mint az általánosan használt JPEG formátum, csak tízszer annyi helyet foglal. Ezért mielőtt bezárnák a Paint szerkesztőt, mentsük el a képet .jpg formátumba.

 

A GND kivezetéssel ellátott tápegység és 1000 W-os erősítő, valamint az oszcilloszkóp beérkezése után végre folytathattam a fejlesztést, ami némi aggodalommal töltött el. Attól tartottam, hogy az eddigieknél is több akadályt kell leküzdenem. Nem tévedtem. Már az első lépés hatalmas bukással járt volna. Ennek következtében az összes áramköröm, alkatrészem, mérőműszerem tönkremehetett volna. Mivel nincs pénzem újakat vásárolni, ez a fejlesztés leállását, végét jelentette volna. Ez a veszély akkor derült ki, amikor az egyik használt cikk piacon olcsón megvásároltam a nagy teljesítményű hangfalat. Gondoltam még a kísérletezés előtt kipróbálom, hogy az agyondicsért kapcsolóüzemű tápegységek valóban olyan jól szólnak. A hangfalat személyesen vettem át, egy idős szakembertől, aki most számolja fel a laboratóriumát. (Elmondása szerint családtagjai közül senkit sem érdekel az elektronika, ezért halála után minden holmiját ki fogják dobni a szemétre.)

Szakmai csevegésünk során megemlítette, hogy sok készüléket tervezett megrendelésre. Erősítőket a hajdani rock zenekaroknak, és mikrohullámú készülékeket. Az egyik fejlesztése során leégett a készüléke és az összes mérőműszere. Nem tudja miért, de én azonnal rájöttem, hogy ennek oka a rezonancia volt. Eltalálta a fejlesztett készülék rezonanciafrekvenciáját, amitől többletelektronok jöttek létre, melyek megnövelték a kapocsfeszültséget. Ez aztán visszatáplálódott a hálózatba, és közben kinyírta az összes közbülső áramkört. Úrrá lett rajtam a pánik, hogy ez velem is meg fog történni, hiszen én nem véletlenszerűen fogom előidézni a rezonanciát, hanem sorozatosan. Mit lehet ez ellen tenni? Hosszas töprengés után rájöttem, hogy azt kell tenni, amit a túlfeszültségvédő elosztókban alkalmaznak. A hálózati árammal sorba kell kötni egy kisméretű olvadó biztosítékot, és a kimenetére párhozamosan rá kell kötni egy 250 V-os nagy áramú varisztort.

Ha villám csap a villanyóránkba vagy a lakónegyedünkbe telepített nagyfeszültségű transzformátorba, akkor a 16 ezer voltos primer feszültség rákerül a szekunder oldalra, és kiégeti a környék összes lakásának minden készenléti állapotban tartott készülékét. Ez anyagilag nagyon érzékenyen fog érinteni bennünket, mert a szélsőséges időjárás láttán a biztosítók közölték, hogy csak olyan esetekben fizetnek, ha a készülékeket, túlfeszültségvédő konnektorokról üzemeltettük.[25] Ez esetben a 16 ezer Volt hatására a 250 V-os varisztor kinyit, és zárlatot idéz elő a konnektorban. Ettől a 16 amperes olvadó biztosíték kiég, és a nagyfeszültség nem jut ki a konnektorból, illetve az elosztóból.[26] Nekem is ezt kell tenni. Az erősítő kimenetére rá kell kötni egy nagyáramú varisztort, és mielőtt rákötném az izzólámpára vagy a fűtőspirálra sorba kell köti vele egy olvadó biztosítékot.[27]

Ez az eljárás nem jelent gondot, de az idegesít, hogy az erősítő elviseli-e a rezonanciafrekvenciás gerjesztést. A rezonancia előidézése valószínűleg nem jelent gondot, de vajon hogyan reagál erre a ^±40, illetve ^±60 V-al táplált erősítő? Az izzólámpa ugyanis csak akkor fog teljes fénnyel égni, ha annyi szabadelektron keletkezik benne, mint a hálózati táplálásnál. Ez esetben pedig a két fegyverzetén 230 V feszültség keletkezik. Ez vissza fog csatolódni az erősítőre, ami visszatáplálást hoz létre, amitől tönkre fog menni. Ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha 80 V-os, illetve 150 V-os varisztort raknék a kimenetére, de ettől meg a 230 V-os izzólámpa nem fog begerjedni. A kisfeszültségű varisztorok ugyanis a harmadánál leállítják a gerjesztés folyamatát. Az sem jelent megoldás, ha az erősítő kimenetével sorba kötök egy diódát. A gerjesztés ugyanis pozitív és negatív tartománnyal rendelkező jelalakkal történik, és ez esetben a dióda levágja a fél periódust. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy két­­üte­műen egyenirányított szinusz-, vagy négyszöghullámmal kell végezni a gerjesztést.

 

Sok tehát a kérdés, amitől ez a fejlesztés egyre izgalmasabbá válik. December 28-án végre megérkezett az 1000 W-os dual tápegység. Így végre kipróbálhattam az 500 és 1000 W-os erősítőimet. Bemérése után kiderült, hogy a Tokban 1000W Switching Power Board Dual ^±60V nem valódi dual, hanem két single tápegység, sorba kötve.[28] A gyártók nem szeretik a lebegő GND-s tápegységeket, mert ha a jel negatív tartománya kisebb, vagy nagyobb, mint a pozitív, akkor a lebegő földpont le-fel vándorol, ami torzítást okoz a rá kapcsolt erősítőben. Két sorba kapcsolt tápegységben ez nem fordulhat elő, mert mindkettőnek saját feszültség­stabi­li­zá­tora van. Ennél a tápegységnél a + és a GND, valamint a – és a GND kivetések között jól terhelhető stabil 60 V-ot mértem. A + és –  pólusok között pedig 120 V feszültséget mutatott a műszer.

Ez a tápegység túlmelegedés, túláram és rövidzárlat elleni védelemmel rendelkezik, ezért nehéz tönkretenni. Az erősítők is nagyon szeretik, mert nem négyszöghullámú kapcsolóüzemű, hanem szinuszhullámot alkalmazó LLC rezonáns tápegység. Ráadásul ^±12 V-os segédfeszültséget is szolgáltat, amelyről előerősítő táplálható. A + és – pólusok között mérhető 24 V pedig hűtőventilátor működtetésére alkalmas. Mindent egybevetve ez a 21 000 forintba került tápegység túl jó nekem.[29] A fűtőspirálnak teljesen mindegy, hogy közönséges négyszöghullámmal vagy nagyfrekvenciás szinusz­­hullámmal rezgetik. A fűtőszál nem igényel LLC rezonáns tápegységet.

Először az 500W IRS2092S HIFI Digital Power Amplifier Board-ot kötöttem rá.  Jól szólt, de nem elég hangosan. Gondoltam keresek a rádión egy erősebb adóállomást. Találtam is egy helyi URH adót, ami olyan térerővel sugárzott, ami tönkretette az 500W-os erősítőmet. Túlvezérelte a bemenetet, amitől a végfokozat zárlatos lett. A ventilátor leállt, és az egyik pufferfkondenzátor teteje felpúposodott, majd elkezdett füstölni. Ezt az erősítőt vettem dupla áron egy budapesti kereskedőtől. Ez esetben 5500 Ft volt a veszteség. Az AliExpress által kért 2600 forintos árba már nem fért bele a bemeneti túlfeszültségvédelem. Ezt a tápegységet is a túlvezérlés tette tönkre.

Ezt követően elővettem az 1000 W-os audio erősítőmet. Az 1000W IRS2092S HIFI Digital Power Amplifier Board már ránézésre is komoly erősítőnek tűnt.[30] Precízen kidolgozott, és beleraktak egy relét, ami a hangszórót védi a tápfeszültség bekapcsolásakor keletkező koppanástól. (Mi­vel ez egy 1000 W-os erősítő, ettől a koppanástó kirepülhet a hangszóró membránja.) A tápegység kikapcsolásakor keletkező reccsenéstől is védi azáltal, hogy azonnal leválasztja a hangszórót az erősítőről. (A tápegységben és az erősítőben található puffer kondenzátorok még néhány tized másodperig működtetik az erősítőt. Eközben a kikapcsolással járó reccsenés eljuthatna a hangszóróra, ami ekkora teljesítménynél már nem használna neki.) Ahhoz hogy ezt megtehesse, figyelnie kell a hálózati feszültséget. Ezért a tápegység Power kapcsolója után megjelenő hálózati feszültséget rá kell kötni az erősítő piros sorkapcsaira. Mivel mi ezt a készüléket nem audio erősítőként használjuk, ezt a sorkapcsot is hagyjuk szabadon.

Kipróbálásakor úgy tűnt, hogy ez a relé a bemeneti túlfeszültség ellen és véd, mert ezt az erősítőt is sikerült túlvezérelni. De ez nem ment tönkre. A relé jól hallható módon lekapcsolt, és megvédte a végfokozatot a túlvezérlés okozta zárlattól. Ezen túlmenően ez az erősítő importált japán MOS tranzisztorok és teljesen digitális chipek felhasználásával készült. Gondos fejlesztése következtében igen kicsi a torzítása. Néhány év után beszáradó elektrolitkondenzátorok helyett szinte örökéletű tantál­kon­denzátorokat tartalmaz. Gyár­tója kifejezetten a HiFi rajongóknak ajánlja. Ha vesznek belőle 2 darabot, olyan sztereó erősítőt készíthetnek belőle, ami egy stúdiót vagy egy koncerttermet is képes behangosítani.

A fejlesztői is agyondicsérik ezt a 1000 W-os mono erősítő. Az importált MOS tranzisztorok és japán digitális chipek tökéletes frekvencia­átvitelt, kis torzítást és stabil teljesítményt eredményeznek. Az évek óta folyó gyártmányfejlesztés és az importált nagyfrekvenciás kondenzátorok lágy hangot és erős basszust biztosítanak. Összességében kiválóan szól. Mindez az árában is megmutatkozik. 13 200 forintot fizettem érte. Ezek láttán ismét felmerült bennem, hogy szükségem van nekem erre? Egy hősugárzónak nincs szüksége ilyen tökéletes paraméterekre. A fűtőspirált nem érdekli az erősítő frekvenciamenete, sem a lágy hangzása. A hosszú élettartam szempontjából azonban nem haszontalan a tantálkondenzátorok alkalmazása.[31] Az áramkör összeállítása során nagyon óvatosan jártam el. Nem csak az erősítőt védtem meg va­risztorral és olvadó biztosítékkal, hanem a tápegység és a funkciógenerátor kimenetét is.

A túl jó paraméterek mellett a különálló tápegység és erősítő is növelné a rezonanciafrekvenciás generátor előállítási költségét. Ez a gondolat már korábban is megfogalmazódott bennem, ezért rendeltem az AliExpress web­áruháztól egy tápegységgel egybeépített 1000 W-os erősítőt. Ez csupán 21 170 forintba került, vagyis annyiba, amennyit a Tokban 1000 W-os dual tápegységért fizettem. A meglehetősen méretes szerelt panel (board) 2024. január elején megérkezett. Több távtartót és csavart is adtak hozzá, hogy a panel ne érjen rá az asztalra, a rajta levő esetleges fémhulladék ne okozzon zárlatot a nyomtatott áramkörön.

Különleges szolgáltatásokkal is rendelkezik. Ezek egyike, egy ^±15V-os szimmetrikus (dual) tápegység. Teljesítménye nem túl nagy, de ahhoz elegendő, hogy egy AB-osztályú előerősítőt tápláljon. Erre mikrofonok vagy dinamikus hangszedővel rendelkező lemezjátszók használatakor van szükség. A jelenleg általánosan használt kondenzátormikrofonok, illetve a bakelit- és vinyl lemezek hallgatásához használt lemezjátszók 0,1 V-os jele nem képes egy végerősítőt meghajtani. Ehhez előerősítőre van szükség. Az ehhez szükséges tápegységet már nem nekünk kell megkonstruálni, mert készen megkapjuk.

Kipróbálása könnyen ment, mert nem kellett tápvezetékek illesztésével bajlódni. Ennek a típusnak nincsenek különleges paraméterei, de jól szólt. Egyetlen hibája, hogy a hűtőbordára szerelt ventilátora meglehetősen zörög. Ennek oka, hogy nem golyóscsapágyas, hanem olcsó siklócsapágyas. Ezen azonban könnyen lehet segíteni. Ki kell húzni a tápkábelét a 24 V-os balance aljzatból. Mellesleg létezik egy ventilátor nélküli változata is. Az AIYIMA 1000W Mono Amplifier Audio Board ezen a webcímen rendelhető meg legolcsóbban.[32]

 

Sajnos a tápegységgel egybeépített 1000 W-os erősítő sem vitt engem közelebb a célomhoz. A rezonanciafrekvenciás gerjesztés elérése érdekében rákötöttem a bemenetükre a folyamatosan hangolható Joy-it szignálgenerátort. Az összes hullámformánál különböző hangszínezetű búgó hangot adtak. Nem mentek tönkre, mert itt az amplitúdót nem növeltem 1,5 V fölé. A baj nem ez volt, hanem az erősítő alacsony kimenő feszültsége, és a terhelés magas belső ellenállása.

Először egy varrógép 230 V-os és 7 W-os izzólámpáját kötöttem a hangszórókimenetre. Aztán 100 Hz-től 1 MHz-ig végigsöpörtem rajta a főbb hullámokat. Utána a villanytűzhely 230 V-os és 25 W-os lámpájával próbálkoztam. Még egy gyenge parázsfényt sem láttam. Ezt követték a 60 W-os és 100 W-os izzólámpák. A felvillanás itt is elmaradt. Ekkor megmértem a lámpák belső ellenállását. A varrógépé 500 Ω, a tűzhelyé 226 Ω, a 60 W-os és 100 W-os izzólámpáké pedig 60 Ω, illetve 35 Ω volt. Az audio erősítőket azonban nem ilyen impedanciákra tervezik. A prospektus azt írja, hogy 4 Ω-os hangszórót rákapcsolva adják le az 1000 W-ot. 8 Ω-os hangszórónál a kimenő teljesítményük 500 W-ra csökken. Ebből következik, hogy az izzólámpák meglehetősen magas belső ellenállására már alig jut néhány watt teljesítmény. Ez pedig még halványan felvillantani sem képes az izzószálukat. Ez egy újabb fiaskó. Fél éve szenvedek ezzel a fejlesztéssel, de semeddig sem jutottam vele.

Ebből a tarthatatlan helyzetből csak egy módon lehet kijutni. Le kell választani a terhelő áramkört a tápáramkörről. Ennek egyik módja az optocsatoló. De több kilowattos optocsatolót sehol sem gyártank. Ha gyártanának is megfizethetetlenül drága lenne. A másik megoldás a transzformátor. Mivel itt nagyfrekvenciás gerjesztést alkalmazunk, csak ferrit transzformátor jöhet szóba. A szórt mágneses tér minimalizálása érdekében toroid alakú ferrit magot (gyűrűt) célszerű használni. Felkerestem a helyi alkatrészboltot, ahol közölték velem, hogy sem ferrit vasmagot, sem zománcozott rézhuzalt nem forgalmaznak. Mivel minden számítógép tápegységében ilyen transzformátorokat használnak, támadt egy ötletem. Bementem az egyik számítógép szervizbe, és megkérdeztem, hogy van-e tönkrement számítógép tápegységük. Azt mondták, hogy az nincs, de van egy rossz szünetmentes tápegységük. Nekem az is jó. Mivel E-hulladéknak számított, ingyen odaadták.

Otthon szétszedtem, és 2 nagyobb és több kisebb zavarszűrő ferritgyűrűt is találtam benne. A nagyobbak jók lennének transzformátornak, de nincs mivel megtekercselni őket. Körülnéztem a kínai webáruházban. Rengeteg fajtát forgalmaznak, de újabban két hónapos szállítási határidőt adnak meg. Nem tudok március elejéig várni. Az Interneten böngészve rátaláltam az amerikai TEMU web­áru­házra[33], amely most akciósan, fél áron adja a zománchuzalait. Szállítási költséget sem kell fizetni. Megrendeltem 9 fajtát, 0,1 mm-től 1,2 mm átmérőig. Ráadásául csupán 2 hetes szállítási határidőt vállaltak. (Ők nem teherhajóval, hanem repülőgépen szállítanak Európába.)  

A tekercselés módja azonban sok fejtörést okozott. Mivel ilyen készüléket még soha, senki nem készített, a lemezelt trafókkal ellentétben ehhez nincsenek méretezési szabályok, képletek. Csak próbálgatással lehet megállapítani az optimális menetszámot és huzalátmérőt. Csak a kiindulási paraméter biztos. A primer tekercs ellenállásának 4 Ω-nak kell lennie. A huzalátmérőt pedig úgy kell megválasztani, hogy a tekercs elférjen a ferritgyűrű egyik felén. A szekunder tekercs menetszámát azonban nem tudtam ilyen határozottan megállapítani. Mekkora feszültségre transzformáljam fel a primer tekercs energiáját? 230 V-ra, vagy kisebb feszültségen is beindul a rezonanciafrekvenciás gerjesztés? Félő, hogy a 26 mm külső átmérőjű ferritgyűrűk túl kicsik lesznek ehhez.

A transzformátoros leválasztás remélhetőleg megszabadít a legnagyobb félelmemtől a feszültség­vissza­csatolástól. Ha ez megtörténik, leégeti az összes műszeremet és alkatrészemet. Korábban a katódsugárcsöves színes tévékben 45 000 V-ot használtak a képcső gerjesztésére. Ez sem csatolódott vissza. Nem tette tönkre a kép- és hangfeldolgozó integrált áramköröket. A sorkimenő trafón néhány menetes vastag zománcozott rézhuzal alkotta a primer tekercset. A szekunder tekercset hajszálvékony huzalból tekercselték, és műgyantába ágyazták, hogy ne essen szét. Aztán fémkalitkába zárták, hogy ne okoz­zon halálos áramütést.

 

Január 12-én érkezett egy levél a TEMU-tól, hogy a rendelésemet átadták a Magyar Postának kiszállításra. 13-án leküldték a lakóhelyem szerinti postahivatalba, ahonnan a postás házhoz szállította. Január 15-én megérkeztek a kis 60 W-os erősítők is. Sérülékenységükre tekintettel mindjárt 2 darabot rendeltem belőlük. Azért rendeltem meg őket újra, mert kíváncsi vagyok rá, hogy képesek-e leg­alább egy izzólámpát rezonanciába hozni. Az is felkeltette az érdeklődésemet, hogy amíg az 500 és 1000 W-os erősítők átviteli frekvenciája 20 Hz és 20 kHz között van, ennek az integrált erősítőnek a felső határfrekvenciája 88 kHz. Ha a hősugárzók spirálja 20 kHz felett jön rezgésbe, akkor ez erősítő még jól jöhet. Nem kevésbé érdekelt, hogy ennek az erősítőnek a kimenő impedanciája a több száz wattos erősítőkkel ellentétben nem 4 és 8, hanem 2 és 6 Ω között van. Ez azt jelenti, hogy fele annyi rézhuzal kell a primer tekercshez, vagy duplájára lehet növelni a huzal átmérőjét, ami fokozza a ferritgyűrű gerjesztését. Még aznap kipróbáltam az egyiket, és rögtön ki is nyírtam. Nem emlékeztem rá jól, hogy mekkora tápfeszültséget igényel, és 24 V helyett 42 V-ot kapcsoltam rá. Erre az integrált erősítő elkezdett füstölni, és kipukkadt a teteje. Ez is tönkrement. A másik erősítő kipróbálásánál már minden részletre nagyon ügyeltem, ezért ez még működik.     

Másnap elkezdhettem a két ferritgyűrű tekercselését, ami nagyon keserves volt. Kis méretük miatt csak vékony rézhuzalt használhattam hozzájuk, ami növelte a szakadásveszélyt. A 4 Ω-os primer tekercshez 8 méter 0,2 mm átmérőjű huzalra volt szükség. Ennek feltekercselése meglehetősen fárasztó tevékenység volt. Minden egyes menetnél át kellett húzni a 8 méternyi vezetéket a gyűrűn. Már az első menetnél kiderült, hogy ez nem csak fárasztó, hanem lehetetlen. A 8 méternyi vékony vezeték ugyanis több helyen is összegubancolódott. Ezért készítettem egy mini orsót. A hurkapálcika (kb. 3 mm átmérőjű farúd) végéből levágtam egy 4 cm hosszú darabot. A két végére szorosan rátekertem 0,5 cm széles szigetelő szalagot 3 mm vastagságban, hogy a szélső menetek ne csússzanak le róla, és az így kialakított orsóra rátekertem a méterenként kimért zománcozott rézhuzalt.[34] Ezt követően már nem kellett több méternyi huzalt átfűzni a ferritgyűrűn. Csak ezt a kis orsót kellett átdugdosni a gyűrű közepén minden egyes menet feltekercselésénél. (A transzformátorüzemekben a tekercselést célgépek végzik ennél jóval egyszerűbb módon.)

A primer tekercs elkészülte után komoly gondot okozott a túloldali szekunder tekercs kialakítása. Hány menetet tekercseljek rá, és milyen vastag huzalból? Szakirodalom híján nincs más lehetőség, mint a próbálgatás. Lehet, hogy a rezonanciafrekvenciás gerjesztés megindításához nagy teljesítményre lesz szükség. Ehhez viszont vastagabb huzal kell. Ez viszont nem fér el, a kis 26 mm átmérőjű ferritgyűrűkön. A kereskedők a toroid magok minőségét, maximális mágnesezési frekvenciáját sem mindig adják meg.  Ezért 6 faj­ta 50-60 mm külső átmérőjű ferritgyűrűt rendeltem az AliExpress-től. Volt köztük vasporból préselt olcsóbb, és MnZn ötvözetű, nagyfrekvenciás változat is. (A lemezelt vasmag itt nem alkalmazható, mert 150 Hz-en telítődik.) A kapcsolóüzemű transzformátorokhoz nagyfrekvenciájú ferrit vasmagra van szükség. A ferrit vasmagok határfrekvenciája max. 1 MHz. Ez nekünk megfelel, mert a rezonanciafrekvenciás generátort várhatóan néhány száz kHz-en fogjuk üzemeltetni. A szórt mágneses tér minimalizálása érdekében toroid alakú vasmagot kell alkalmazni. Legnagyobb választékban és legolcsóbban az Ali­Express webáruházban rendelhetők meg.

Két fő típust forgalmaznak. Az egyik az alacsony per­meabilitású vas ferrit toroid gyűrű. (Vaspor magnak is nevezik.) Előnye, hogy olcsó. Hátránya, hogy határfrekvenciája max. 20 kHz, ami nekünk kevés. Főleg zajszűrő áramkörökben használják, rádiófrekvenciás gerjedések megakadályozására. Megtekercselve Induktor néven forgalmazzák. A másik a mangán-cink ferrit toroid gyűrű. Előnye a magas, legalább 300 kHz-es határfrekvenciája. (Kapcsolóüzemű tápegységekben is ezt használják transzformátorként.) Hátránya, hogy ötször annyiba kerül, mint a porkohászati módszerrel vasporból és kerámiaporból préselt ferritgyűrű. (Ára mérettől függően több ezer forint is lehet.)

Mivel a TEMU raktárkiseprő akciója nem tart örökké, a zománcozott rézhuzalt is az AliExress webáruházból érdemes beszerezni. 0,1-től 5 mm átmérőig forgalmazzák, 50 grammos tekercsben. Legolcsóbban itt rendelhető meg.[35] Sorozatgyártás esetén fontoljuk meg a poliuretán szigetelésű rézhuzal használatát. Ez a vastag szigetelés kizárja a menetzárlatot, és tekercselni is könnyebb. A párás levegő, a nedves környezet sem tesz kárt benne.[36] Az AliExpress ezekre a termékekre is 2 hónapos szállítási határidőt igazolt vissza. Ilyen tempóban haladva sosem ér véget ez a fejlesztés.

 

 A primer tekercs elkészülte után nagy dilemmában voltam. Hogyan készítsem el a szekunder tekercset? Fémes vezetőkben mi váltja ki a rezonanciafrekvenciát? A nagy áram, vagy a nagy feszültség? Mivel vastag huzalt könnyebb tekercselni, az 1,2 mm átmérőjű rézhuzalt használtam először. Kezdetben annyi menetet raktam rá, hogy a ferritgyűrű szemközti oldalát befedje. Csupán 10 menet fért rá. Aztán a primer tekercset rákötöttem a tápegységgel kiegészített erősítő hangszóró kimenetére. A transzformátoros terhelés nem tette tönkre. A gerjesztő frekvenciát beállítottam 100 Hz-re és rámértem a szekunder tekercsre. Az eredmény nagyon lehangoló volt. A műszer 0,1 V-ot mutatott. Ez kis feszültség még a 2,5 V-os zseblámpaizzó sem tudta izzásba hozni. Nem folytattam tovább a tekercselést. Még egy sor huzalt elfért volna az előző tetejére, de minek? A 0,2 V-al sem megyek semmire. Egyértelmű, hogy a rezonanciafrekvenciás gerjesztéshez nagy feszültség kell.

Ugyanaz a helyzet, mint a Newman által feltalált villanymotornál. A fizika jelenlegi tanítása szerint a villamos energiaforrás pólusain felhalmozódó eltérő elektromos töltések keltik a feszültséget, ami elektronáramlást vált ki a rákapcsolt terhelésben. A vezeték két végén fellépő feszültség hozza létre az elektromos teret, a vezetékben folyó áram pedig a mágneses teret. A feszültség és az áramerősség határozzák meg a térerőt. Ez nem igaz. Nem az áramerősség hozza létre a térerőt, hanem a feszültség. A gerjesztés során fellépő áram csupán kényszerű kísérője a mágneses gerjesztésnek. Csak hálózati gerjesztő feszültség esetén válik elengedhetetlen kísérővé. A hálózati feszültség kötött értéke (220V, 380V) miatt csak úgy tudnak erősebb motort előállítani, hogy vastagabb huzalból tekercselik, vagyis több áramot folyatnak át a motoron.

Ezt a kényszer szülte helyzetet szüntette meg az amerikai feltaláló. Úgy igyekezett lecsökkenteni a gerjesztő tekercsen átfolyó áramot, hogy hajszálvékony rézhuzalból tekercselte a motorját, és nagyfeszültséggel gerjesztette. Így alig folyt rajta áram. Igen alacsony volt a fogyasztása. Ennek ellenére semmivel sem volt gyengébb, mint a hasonló méretű hagyományos villanymotorok. Mivel találmánya szabadenergia-előállító készüléknek számított, a tudós társadalom felhördült. A feltalálót félreállították, és találmányát sosem alkalmazták.

Ez a helyzet ismerős. Velem is ezt csinálják már évtizedek óta. Ez azonban nem vette el a munkakedvemet. Most sem adom fel a küzdelmet, aztán lesz, ami lesz. A kiút egyértelmű volt. A több menethez, a nagyobb tekercshez nagyobb toroid ferrit vasmag kell. Az AliExpress azonban februárra ígérte a szállítást. Addig mit csináljak? Arra gondoltam, hogy a régi, tönkrement katódsugárcsöves monitoromból kiszerelem a sortrafót, vagy más néven sorkimenő trafót. A színes televíziók és monitorok sortrafójának szekunder feszültség 45 000 V. A primer tekercset 4 Ω ellenállásúra cserélem, aztán ezzel próbálkozom tovább. Itt biztosan nem lesz probléma, hogy alacsony a gerjesztő feszültség. A túlgerjesztéstől valószínűleg sorra mennek tönkre a villanykörték.

Erre azonban nem került sor, mert az AliExpress más­nap vártalanul leszállította a Choice áruház nagyméretű, 2300 forintos ferrit gyűrűjét. Ez az 50 mm külső átmé­rő­jű és 20 mm vastag toroid vasmag magas minőségű ugyan, de vaspor ferrit, ami 20 kHz felett már telítődik. Mivel nem tudom, hogy mekkora a fűtőspirálok rezo­nan­ciafrekvenciája, lehet, hogy ez is megfelel erre a célra. A nagyobb méret miatt a primer tekercset 0,3 mm átmérőjű, míg a szekunder tekercset 0,2 mm átmérőjű zomán­co­zott huzalból tekercseltem. Mivel a 30 mm belső át­mé­rő nagyobb tekercselési szabadságot adott, most az or­sót egy 4 mm átmérőjű farúdból vágtam le. (A bar­kács­boltokban különböző átmérőjű pálcikákat árul­nak. Fű­részeljünk le belőle 6 centmé­ternyi darabot.)

A nagyobb méretű ferritgyűrűkhöz ideális megoldás, ha műanyag orsót használunk. Ilyet több méretben is találhatunk a webáruhá­zakban. A mellékelt képen fából esz­tergált orsó látható. Rendelési cím[37]. A kisebb mére­tű ferritgyűrűknél pró­bálkozzunk ezzel a 12 mm átmé­rőjű és 50 mm hosszú faorsóval[38]. A másik megoldás, hogy az előbbi faorsó két végét a gyártóval leesztergáltatjuk 12 mm átmérőjűre. Ha ez nem megy, keressünk egy gépműhelyt, ahol percek alatt leesztergálják nekünk. A műanyag orsót az eBay webáru­ház­ban rendelhetjük meg. Cím: https://www.ebay.com/itm/134699552428 A könnyebb felcsévélés érdekében dugjunk a belső üregbe egy farudat (pl. egy ecset szárát). Így könnyebb lesz kézben tartani az orsót.

Ennek a nehéz és időrabló teker­cselési módnak az elkerülésére hasz­nálhatunk E formájú ferrit vas­ma­got is. Mint a mellékelt képen lát­ható, itt a belső mag rúd alakú. Ezál­tal a transzformátorba dob alakú cséve­testet lehet behelyezni. Ez a csé­vetest gyorsan és precízen tekercsel­hető. He­­lyezzük be egy kézi teker­cselő ké­szü­­lékbe, és az alá helye­zett dobról aka­dálytalanul ráteker­cselhető több mé­ternyi rézhuzal is. Ennél a transz­for­mátor típusnál a primer csévetestet a szekunder csévetestbe kell becsúsztatni. Ebben az elrendezésben kizárt a primer és szekunder tekercsek közötti átütés.[39]  

Ha az alacsonyabb szórt mágneses tér érdekében megmaradunk a toroid alakú vasmag mellett, akkor a transzformátor elkészülte után a primer és szekunder tekercsek két-két végét egy csepp epoxi­gyantával rögzítsük a ferritmaghoz, hogy ne csússzanak szét. Jobb híján a transzformátor textilbakelit alaplaphoz rögzítését is epoxigyantával oldjuk meg. A gyűrű aljára fent és lent, valamint a két oldalán cseppentsünk egy-egy csepp ragasztót, és nyomjuk az alaplemezhez. A primer és a szekunder tekercsek közötti áthúzás megakadályozása érdekében ragasszunk közéjük egy 2 mm vastag textilbakelit lemezből vágott csíkot. A transzformátor közepébe ragasztott szigetelő lemez legalább olyan széles legyen, mint a transzformátor vastagsága. (A kétkomponensű epoxigyanta is az AliEx­press web­áruházban rendelhető meg legolcsóbban. Nálunk legismertebb kétkomponensű ragasztógyanta az Epokitt. Minden barkácsboltban kapható, 210 grammos kiszerelésben. Száradási ideje 2 nap.)

Léteznek ugyan ipari kivitelű rögzítő megoldások is, de ezek mágnesezhető vaslemezből készülnek, és meglehetősen drágák. Az egyik egy tölcsér alakú lemez, ami besüpped a ferritgyűrű közepébe. A közepén levő lyukba illesztett csavarral lehet az alaplaphoz rögzíteni. Ez az acéllemez azonban mágneses energiát von el a transzformátorból, ami gyengíti a hatásfokát. A legjobb megoldás az lenne, ha ez a lemez hőre keményedő bakelitből készülne, és a széle rálógna a transzformátor oldalára is. Ez sapka nem csak rögzítené, hanem rázkódásállóvá is tenné a transzformátort. Bakelit sapka alkalmazása esetén a két tekercs közötti szigetelő csíkot a sapkában kell kialakítani, fröccsöntéssel. (Nagy feszültségkülönbség esetén elengedhetetlen a két tekercs közti szigetelés.)

Kisebb szériában történő gyártás esetén ne méterre, hanem kilóra vásároljunk zománcozott rézhuzalt, mert így olcsóbb. A Zotec.hu magyar webáruháznál a dupla lakkozású 0,2 mm átmérőjű tekercselőhuzal 8550 forintba kerül, 1 kilogrammos kiszerelésben. Az orsón 3553 méter huzal van, és poliészter-Imid alapú lakkszigeteléssel, valamint poliamid-Imid külső bevonattal rendelkezik. Jellemző rá a jó mechanikai terhelhetőség, és rendkívül széles hőmérsékleti tartományban használható. 200 °C-ig hőálló, ami számunkra igen előnyös, mert a rezonanciafrekvenciás generátort a hősugárzó közelébe, vagy a háta mögé fogják elhelyezni. Futószalagszerű gyártás esetén nagy mennyiségben a kínaiak szállítanak legolcsóbban. A Shenke cég által gyártott zománcozott rézhuzalok szintén kétrétegű bevonattal vannak ellátva. Poliuretánnal és nejlonnal szigeteltek. Alapanyaguk puha réz, ezért könnyen tekercselhetők. Hőállóságuk szintén 200 °C. Honlap: http://hu.shenke-gr.com/enameled-wire/enameled-copper-wire.htm  (Ha nem indul el, be kell másolni a böngésző címsorába.) Árajánlat­kérés: info@zhejiangshenke.com Tel: +8615168788857          

 

Először a kék epoxigyantával bevont MKH106 típusú kisméretű toroid transzformátort próbáltam ki. A tekercselése nagyon lassan haladt. A 26 mm külső átmérőjű ferritgyűrűre még a kis orsóval is nehezen tudtam feltekerni a 0,1 mm átmérőjű huzalt. A hajszálvékony drót négyszer is összecsomósodott, és idegtépő volt a kigubancolása. A TEMU által szállított összes huzalt, 50 métert rátekercseltem. Meg is lett az eredménye. Ezzel már működött az erősítő. Először a varrógép 230 V-os és 7 W-os izzólámpájával próbálkoztam. A funkciógenerátor amplitúdóját csupán 0,5 V-ra állítottam. Aztán elkezdtem szinuszhullámmal gerjeszteni, miközben mértem a lámpára kapcsolt feszültséget. 3 kHz-nél volt egy megugrás. Valószínűleg ez volt az izzószál rezonanciafrekvenciája. A kis toroid transzformátor azonban nem tudott akkora teljesítményt szolgáltatni, ami kigyújtotta volna a lámpát.

Mentem feljebb. Meglepetésemre 12 kHz-nél elkezdett a lámpa világítani. 17 kHz-nél már teljes fényerővel világított. Tovább növelve a frekvenciát 20 kHz-nél hirtelen kialudt. Nem az izzószál égett el, hanem az erősítő túlfeszültség védő reléje lekapcsolta a végfokozatot. Ezzel megvédte a tápegységgel egybeépített 1000 W-os erősítőmet a tönkremeneteltől. A feszültségmérő azt mutatta, hogy a lámpára került feszültség meghaladta a 400 V-ot. (A prospektus szerint az erősítő 500 V-nál kapcsol le. Ekkor a kis piros LED is kialszik.) Szerencsére a 7 W-os izzólámpa sem ment tönkre, kibírta ezt a rövid ideig tartó túlgerjesztést.

Ezt követően az erősítő kímélése érdekében a trafó szekunder kimenetére rákötöttem egy 300 V-os varisz­tort, és utána raktam egy 250 mA-es olvadó biztosítékot. Itt is volt egy buktató. Kiderült, hogy a va­risz­torok nem a gyártók által feltüntetett feszültségértéken nyílnak ki, és hoznak létre zárlatot az áramkörben, hanem ennek az értéknek a kétszeresén. Hogy ennek mi az oka, nem tudom. Ezt tapasztalva egy 150 V-os varisztort tettem az áramkörbe, ami 300 V-on jött működésbe. Nem mindegy a varisztor mérete sem. Nagyáramút kell használni. Minél nagyobb, minél vaskosabb a varisztor, annál nagyobb a valószínűsége, hogy zárlat esetén nem megy tönkre, tovább használható. Csak az olvadó biztosítékot kell cserélni.

  Ez a működési mód meglehetősen rossz érzéssel töltött el engem. Rezonanciafrekvencia sehol, a lámpa azért égett, mert 12 kHz felett már annyira szapora volt a gerjesztő frekvencia, ami elérte az 50 Hz-es hálózati áram teljesítményét. (Az impulzusok száma nőtt, és a köztük levő szünetidő csökkent.) Ha már működésbe jött az erősítő, gondoltam kimérem, hogy a funkciógenerátor által szolgáltatott különböző hullámformák milyen hatásfokkal gerjesztik az erősítőt, valamint a toroid trafót és az izzólámpát. A szinuszhullámmal történt gerjesztést tekintettem 100%-nak. Ehhez képest a fűrészhullám (Triangle) alig valamivel maradt el mögötte. Ugyanígy világított a lámpa a felfelé menő és lefelé menő lépcső (Pos-Ladder és Neg-Ladder) hullámoknál. Nem sokkal maradt el mögöttük az emelkedő logaritmushullám (Exp-Rise). A hanyatló logaritmushullám azonban csak 50% fényességet produkált. (Ennek oka, hogy a leszálló ágban a szabadelektronoknak van elég idejük a rekombinálódásra.) Hasonló okok miatt nem jeleskedett az együteműen egyenirányított szinuszhullám (félszinusz hullám). Ezt már csak a Sinc, vagyis a zajból kiemelkedő impulzushullám múlta alul. A hozzá hasonló Lorenz hullám azonban meglepetést okozott. Vele ugyanolyan fényesen világított a lámpa, mint szinuszhul­lámmal.

Meglepően viselkedett a kétüteműen egyenirányított szinuszhullám is. Nem az általa kiváltott fényességével, mert ez csak 80%-a volt a szinuszhullám által keltett fénynek. Ennél a hullámnál a gerjesztési frekvencia megfeleződött. Már 8 kHz-en elkezdett gerjedni a lámpa. Valószínűleg ezt fogja tenni a negyedszinusz (Quoter sine) hullámnál is, ha sikerül Arbitrary hullámként kiszerkeszteni. A Multi-Tone, vagyis az audióerősítők hulláma viszont alig gyakorolt hatást a lámpára, pedig hasonlít a Lorenz hullámra, csak a csúcsok ritkábban lépnek fel. A leghatékonyabbnak a négyszöghullám (Square) bizonyult. Kb. 20%-kal erősebben gerjesztette az izzólámpát, mint a szi­nuszhullám. (Nem véletlenül használják ezt a hullámot a kapcsolóüzemű tápegységekben.) Hasonlóan intenzív volt a CMOS hullám. (Ez nem más, mint a t-időtengely fölé emelt négyszöghullám.) A legrosszabbul a zajhullám teljesített. Ez nagy csalódást okozott nekem. Azt hittem, hogy ez az éterzajt utánozza. Alig pislákolt tőle a lámpa. Alaposabban szemügyre véve azonban ez a hullám nagyon széles frekvenciaspektrumú. Az amplitúdója is folyton változó. Az alacsony frekvenciájú és kis amplitúdójú hullámrészek kiesnek ebből a fajta gerjesztésből, a maradék pedig szinte semmire sem képes.

Végül nézzük meg, hogy változik-e a legjobban teljesítő négyszöghullám hatékonysága a Duty, vagyis a kitöltés változtatásával. Alapbeállításban a Duty 50-50%, vagyis akkora az impulzus szélessége, mint a szünetjelé. Növelése vagy csökkentése esetén folyamatosan csökken a lámpa fényereje. 99% és 1% esetén pedig kialszik. Legfényesebben 50-50% kitöltéssel világít. Kíváncsi lennék rá, hogy milyen hatást vált ki a Tesla által használt Quoter sine hullám, ami egy szinusz hullám és egy négyszöghullám ötvözete. Frekvenciája azonban ezek kétszerese. A Legizgalmasabb azonban a Szo­liton hullám lenne, ha valamelyik szignálgenerátor-gyártó lépes lenne behelyezni a fő hullámok közé, vagy lehetővé tenné Arbitrary hullámként való szerkesztését.

 

Az 50 mm külső átmérőjű ferrittranszformátor kipróbálása sem nyugtatott meg. Lényegében ugyanúgy viselkedett, mint a kisebb ferritgyűrű. Pedig a méretéhez képest nagyobb teljesítményt vártam tőle. Lomhasága feltehetően annak tudható be, hogy ez vaspor ferrit, melynek határfrekvenciája közel áll az általam vizsgált frekvenciákhoz. Ez csak akkor derül ki, ha beérkezik a 65 mm átmérőjű MnZn ötvözető ferritgyűrű, amit még nem tudom mivel fogom megtekercselni, mert elfogyott az összes vékony, zománcozott vörösréz huzalom.

Az 50 mm-es ferrittranszformátor a különböző hullámokra is ugyanúgy reagált, mint a 26 mm-es változat. Mivel ez a transzformátor kétszer akkora volt, mint az előző, gondoltam nagyobb teljesítményű izzólámpát is fel tud villantani. Először a villanytűzhely 25 W-os lámpájával próbálkoztam. Csak fele annyira világított, mint a varrógép lámpája. Erre elkezdtem növelni a funkciógenerátor amplitúdóját a javasolt 1,5 V-ig. Itt már fényesen égett. Ezt követte a 60 W-os, majd a 100 W-os izzólámpa. Ezek már csak fél fénnyel égtek. Ekkor tovább növeltem a szignálgenerátor által kiadott jel amplitúdóját 3 V-ra. Ezt is kibírta az erősítő.

A toroid transzformátor primer tekercse azonban túlmelegedett, és elkezdett füstölni. Na most mit csináljak. A primer tekercs áramát csak úgy tudom csökkenteni, ha megnövelem a szekunder tekercs menetszámát. Ennél több huzal azonban már nem férne rá. Erre kiiktattam a transzformátort, és az erősítő hangszóró kimenetét galvanikusan rákötöttem a 100 W-os izzólámpára. A lámpa 16 kHz-en teljes fénnyel világított, és az erősítő nem ment tönkre. Ezt követően párhuzamosan kötöttem 5 db 100 W-os izzólámpát. Ezek is teljes fénnyel égtek. Az erősítő az 500 W-os terhelést is kibírta. Így nyilvánvaló vált, hogy nem kell ide toroid transzformátor, a kapcsolóüzemű gerjesztés anélkül is megy.   

Az izzólámpák tesztelése után arra gondoltam, ki kellene próbálni, hogy a különböző elektronikus készülékek hogyan reagálnak a nagyfrekvenciás táplálásra. Nagyon érdekesen viselkedtek. A 3 W-os LED lámpa 10 kHz-es gerjesztéssel már 120 V-os kapocsfeszültséggel úgy világított, mint az 50 Hz–230 V-os feszültséggel. A LED-ek szeretik a nagyfrekvenciás gerjesztést. A közelben levő rádió azonban nem szerette. Rettenetesen gerjedt tőle. Az 1 W-os irányfény jelző LED már 1 kHz-el gerjesztve is úgy égett, mint hálózati feszültségre kapcsolva. A frekvenciát 2-3 kHz-re emelve olyan fényesen égett, mint az előző 3 W-ot fogyasztó LED lámpa, majd egy durranással kiégett.

 Ezt követte a híradástechnikai készülékek tápegysége. Egy lineáris tápegységről üzemelő asztali rádióra hálózati kábelére kötöttem rá az erősítőt. Először az 50 Hz-re beállított szinuszhullámmal próbálkoztam. Meg sem mukkant. Elkezdtem növelni a frekvenciát. 15 kHz-nél hirtelen megszólalt. Ekkor 230 V volt a villásdugója kapcsain. Hallgatni azonban nem lehetett, mert annyira zajos volt, hogy az összes adóállomás hangját elnyomta. Ez nagy meglepetés volt. A szakirodalom szerint a lemezes transzformátorok 150 Hz felett telítődnek. Akkor hogy tudott ez a tápegység 15 kHz-en életre kelni?

Azt is kipróbáltam, hogy a kapcsolóüzemű tápegységek hogyan reagálnak a nagyfrekvenciás táplálásra. Az előző számítógépemből kimentett tápegységet használtam erre a célra. Az 5 V-os kimenetére rákötöttem egy másik feszültségmérőt. Bekapcsolása után az 5 V-os kimenetre kötött feszültségmérő kijelzője összevissza ugrált 1 és 4 V között. Most is 50 Hz-es szinuszhullámmal kezdtem a tesztelést. A frekvenciát növelve 16 kHz-en elértem a 230 V-os tápfeszültséget, amit a másik feszültségmérő mért. Az 5 V-os kimeneten levő feszültségmérő itt is tovább ugrált. Úgy tűnik, hogy a kapcsolóüzem tápegység nem tud mit kezdeni a nagyfrekvenciás tápárammal. Ettől teljesen összezavarodik. Szerencsére ez a vizsgálat nem ártott neki. Visszadugva a hálózatra ismét tökéletesen működött.

Legizgalmasabbnak a villanymotoros teszt ígérkezett. Vajon mit csinál a kommutátoros motor, ha nagyfrekvenciát kapcsolnak rá? Semmit. 1 kHz-től felfelé pásztázva folyamatosan nőtt a feszültség a kapcsain, de nem reagált rá. 350 V-nál aztán lekapcsolta az erősítőt a túlfeszültségvédő relé. A villanymotorok 50 Hz-re vannak tekercselve. Ettől eltérő frekvencián lebénulnak. Ugyanez a helyzet az aszinkron motorokkal is. Egy tönkrement hűtőgép kiszerelt motorját próbáltam elindítani ily módon. Ez sem mozdult meg. A tápfeszültség által indukált áram átfolyt a tekercseken, de a forgórész nem tudta követni a magas frekvencia által kívánt sebességet. Ha sokáig rajta maradt volna ez az áram, leégett volna a tekercselése.

Ezt követően arra voltam kíváncsi, hogy mire képesek a kis teljesítményű erősítők. A 3 db 60 W-os erősítőből maradt még 1, amit nem tettem tönkre. Működőképességét elősző audio erősítőként teszteltem. Most is jól szólt. Utána lekötöttem róla a hangszórót, és rákapcsoltam a nagyméretű ferrit transzformátor primer tekercsét. A szekunder tekercsre a varrógép 7W-os izzólámpáját kötöttem. A funkciógenerátor amplitúdóját lecsökkentettem 0,5 V-ra. Még egy 50 kΩ-os ellenállást is raktam az erősítő bemenetére, hogy ne vezérelje túl. Aztán bekapcsoltam a tápfeszültséget. Egy pillanat alatt tönkrement ez az erősítő is. Zárlatos lett az integrált áramköre. Nem bírta a toroid transzformátoros terhelést.   

Mivel mindenképpen ki akartam deríteni, hogy a single tápegységgel működő erősítők alkalmasak-e rezonanciafrekvenciás gerjesztésre, korábban megrendeltem egy hasonlóan apró 100 W-os erősítőt. Ez is szimpla 24 V-os tápfeszültséget igényelt. Audio erősítőként kiválóan működött. Alaposan megdöngette a 70 W-os hangfalamat. Kis mérete ellenére egy hangerőszabályzó trimmerpotenciométer is van rajta, amire nem volt szükség, mert teljes hangerőn sem ment tönkre. Aztán erre is rákapcsoltam a nagyméretű ferrit transzformátort. Ettől sem ment tönkre. Elkezdtem növelni a frekvenciát. 100 Hz és 22 kHz között az izzólámpa kapcsain csupán 5-6 V feszültséget mértem. Na, ettől nem fog felvillanni a 230 V-os lámpa. Erre kiiktattam a ferrit transzformátort. Meg voltam győződve róla, hogy most fog tönkremenni. Ezt is kibírta. Sőt a frekvencia növelésére is reagált. 25 kHz-nél már 40 V-ot mutatott a feszültségmérő. Ez azonban még mindig kevés volt a 230 V-os lámpa izzításához. A kis teljesítményű erősítők tehát teljesen alkalmatlanok erre a célra. Ettől függetlenül ez egy kitűnő sztereó erősítő. Ha 2 darabot vásárolunk belőle kiválóan alkalmas szobánk behangosítására. A teljesítményénél már csak az ára jobb. Csupán 4 euróba kerül.[40] Egy olcsó, 24 V-os tápegységgel ebből olyan sztereó erősítőt lehet készíteni, amiért a nyugati gyártók tízszer ekkora összeget kérnek.             

     

A célom azonban nem ez volt, hanem a fémes vezető rezonanciafrekvenciájának megtalálása, és áramfogyasztásának lecsökkentése. Ezt azonban egyelőre nem értem el. Az erősítőlánc áramfelvételét ellenőrizve kiderült, hogy az egyes részegységek (funkciógenerátor, kapcsolóüzemű tápegység, erősítő) rengeteg áramot használnak el. Ez még akkor is lehetetlenné tenné az általam beharangozott tízszeres fogyasztáscsökkentést, ha sikerült volna megtalálnom a lámpák rezonanciafrekvenciáját. Alaposan átgondolva mi szükség van mindezekre. Miért kell drága, bonyolult és kényes áramkörökkel gerjeszteni az izzószálat? Azt a megoldást kellene választani, amit 10 évvel ezelőtt szobám rossz villanykacsolója csinált. Meg kell szaggatni a hálózati áramot. Mivel a hálózati áram meglehetősen erős, nincs szükség erősítőre. Megfelelő frekvencián szaggatva szignálgenerátor sem kell a gerjesztéshez.

Mivel a Tesla által is alkalmazott mechanikus szaggatás nem elég stabil, és gyakori karbantartást igényel, ezt egy kapcsolóüzemű tápegységgel kell végezni. Semmi mást nem kell vele tenni, mint a kimenetéről leszedni a nagy kapacitású pufferkondenzátorokat, melyek a lüktető egyenáramot simítják. Nekünk ugyanis erre a lüktető négyszöghullámra van szükségünk. Ezt toroid transzformátor nélkül is rá lehet kötni a terhelésre. A hálózati feszültség olyan erős, hogy mindegy neki, hogy mekkora a terhelés belső ellenállás. A varrógép 500 Ω belső ellenállású lámpáját ugyanúgy izzítja, mint a 10 kW-os hőkandalló 5 Ω-os belső ellenállását. Meg kellene bízni egy kapcsolóüzemű tápegységeket fejlesztő céget, hogy fejlesszen ki nekünk egy ilyen tápegységet. Többletszolgáltatásként csupán arra lenne szükség, hogy az áramszaggatás frekvenciája egy potenciométerrel 100 Hz és 100 kHz között szabályozható legyen. Feszültségszabályozásra nincs szükség, mert a rezonanciafrekvencia nem hirtelen jelenik meg, hanem viszonylag lassan épül fel, ezért alulgerjesztéssel szabályozni lehet a hősugárzó hőfokát.

Azért is célszerű lenne ezt a feladatot szakértőkre bízni, mert a rezonanciafrekvenciás gerjesztés nagyon zavarja az analóg készülékeket. A 2 méterre levő rádió bezajosodik, sistereg. A generátor közelébe helyezett rádió pedig annyira zajos lesz, hogy egyetlen adóállomás sem hallható rajta. A skáláját végigpásztázva mást sem hallani, mint sistergést és gerjedést. A kapcsolóüzemű tápegységek fejlesztésében több évtizedes gyakorlattal rendelkezők azonban bonyolult szűrőáramkörökkel képesek ezeket a zajokat kiszűrni. Ha mi állnánk neki, évekig tartana, amíg szakmailag eljutnánk oda, ahol ennek a szakterületnek a nagyjai állnak. Egyébként sem érdemes olyasmit kifejleszteni, amit már mások megcsináltak. A párhuzamos fejlesztésekről rendre kiderül, hogy nem volt más, mint idő- és pénzpazarlás.

 A kapcsolóüzemű tápegységnél is tökéletesebb megoldás az, amit a parafenomének csinálnak. A világhírű brit bűvész Dynamo minden segédeszköz nélkül képes egy hagyományos wolframszálas villanykörte felizzítására. A http://www.figarobuveszbolt.hu/katalogus/closeup/ckorte videón egyértelműen látszik, hogy a Yin energiát kibocsátó hüvelyk- és a középső ujjával érinti meg az izzólámpa egyik pólusát, jelen esetben a csavaros menetét.[41] A Yang energiát kibocsátó mutatóujja az izzólámpa üvegburáján nyugszik, a szintén Yang energiát sugárzó gyűrűs ujja pedig a levegőben lóg. Fel kellene kérni az angol para­fenomént, hogy segítsen nekünk a fejlesztésben. Csak azt szeretnénk megtudni, hogy milyen energia áramlik ki az ujjaiból. Ehhez semmi mást nem kellene tennie, mint két ujjával megérinteni az oszcilloszkóp két krokodilcsipeszét. Előtte helyezzük be egy USB 3.0-ás vagy 3.1-es pedrive-ot az előlapon található USB csatlakozóba. Utána nyomjuk meg az előlapon található Measure gombot. Ezt követően láthatóvá válik a képernyőn az érzékelt hullám összes paramétere. Nem csak az amplitúdója és a frekvenciája, hanem minden jellemzője. Miután megjelent a keresett hullám a képernyőn, nyomjuk meg a SAVE TO USB gombot. A képernyőkép PNG formátumban kerül a pendrive-ra. Rákattintva Paint programban jelenik meg. (Az összes digitális oszcilloszkóp alkalmas a képernyő fotózására.)

Ha koncentrált Yin vagy Yang energia áramlik ki az ujjaiból, ez csak longitudinális hullám lehet. Kérdéses, hogy a mi elektromágneses elven működő készülékeink képesek-e a tisztán mágneses hullámokat érzékelni. Ha nem, még eggyel több okunk van a Tesla-konverter rekonstruálására. A Tesla- konverter a legegyszerűbb, a legolcsóbb és a leghatékonyabb erősítő. Tisztán mágneses hullámot állít elő. Ez a longitudinális hullám teszi lehetővé az összes ezoterikus jelenség mesterséges előidézését. Koncentrált longitudinális hullámmal működött Raymond Rife frekvenciagenerátora, mellyel minden mikrobát elpusztított. A rákbetegek gyógyításához is elegendő volt egy 5 perces mágneses besugárzás. Az esőcsináláshoz, az időjárás szabályozásához is koncentrált mágneses hullámokra van szükség. Longitudinális hullámok érzékelésén alapul a kronovizor és a távoli megfigyelést lehetővé tevő készülék is longitudinális hullákon alapul.

A több száz vagy több ezer fényévnyire levő földönkívüli civilizációkkal való kommunikációhoz szintén longitudinális jeltovábbítás kell. Az antigravitációs hajtóművek működési elve is a mágneses hullámokon alapul. Az elektromágneses hullámok csak kárt okoznak nekünk. (Elektroszmog, rákosodás, agydaganat, ál­matlanság, depresszió.) Legfőbb hátrányuk, hogy leragasztanak bennünket a 100 évvel ezelőtti techni­ka színvonalára. A vele járó elavult technológia nem képes megoldani világunk egyre sűrűsödő problémáit. Ehhez paradigmaváltásra van szükség. Ha nem vesszük igénybe az éter által kínált menekülési útvonalat, akkor menthetetlenül elpusztul a világunk. Az éterionok és a gravito­nok sűrítése csodákra képes.

Az egészségünket sem károsítják. A gravitáció fizikai létünk elengedhetetlen velejárója. Nélküle nem maradnánk meg a földgolyón, elszállnánk a világűrbe. A gravitonokhoz hasonlóan az éterionok is átjárják testünk minden atomját. Olyannyira, hogy mi is éterből vagyunk. A magunkkal hozott étertestbe épülnek be. Éterteste minden élőlénynek és élettelen tárgynak van. Az étertest határozza meg, hogy hová, mennyi éteriont kell besűríteni, hogy kialakuljon a fizikai test. Miután éterionokból állunk, az éter nem károsít, hanem éltet bennünket. A gravitonokkal együtt feltöltik testünket energiával. Az éteri és gravitációs (Yang és Yin) energiát begyűjtő meridiánrendszerünk gondoskodik az elhasznált energia pótlásáról, egészségünk fenntartásáról. Ha meridiánrendszerünk energiaegyensúlya valamilyen külső káros behatás vagy egészségtelen életmódunk következtében felborul, akkor megbetegszünk.       

    

Visszatérve az előbbi témára, amennyiben sikerül a gerjesztő energiát több kilowattra feltornázni, a hősugárzók közül érdemes a Brilagi - Elektromos konvektoros fűtőtest 750/1250/2000W típust választani. Ebben nincs hőfokszabályzó elektronika, így nem kell a fűtőspirált elszeparálni. (A hőfokszabályozást egy mechanikus termosztát, (bimetall) kapcsoló végzi. Ára csupán 12 990 Ft.[42] A régi, fafűtéses kandallók iránt nosztalgiát érző a melléklet mappában bőséges változatot találhatnak. Ezek nem sokkal drágábbak a jellegtelen hősugárzó moduloknál. A tűzveszély elkerülése érdekében érdemes figyelmet fordítani az olajradiátorokra is. Ezeknek a tejesen zárt radiátoroknak a hőmérséklete nem haladja meg a központi fűtéses radiátorok hőmérsékletét. Ezáltal falra, az ablak alá is szerelhető. Nem fogja felgyújtani a felette levő függönyt. Teljesítménye elérheti a 3 kW-ot is, és nem drágább a hőkandallóknál. Gerjesztésük nem okoz gondot, mert ezek is bimetall hőfokszabályzóval rendelkeznek.   

Ezzel a módszerrel az iparban milliós megtakarítások érhetők el, a havi villanyszámlában. Ezáltal megszüntethető az energiaárak emel­kedéséből eredő infláció. A pékek minden bizonnyal örülnének neki, ha a többtálcás villanysütőjük áramfogyasztását a korábbi töredékére csökkenthetnék. Érdemes lenne kipróbálni, hogy az acélművek villamos ívkemencéit ily módon lehet-e gerjeszteni. Ha igen, itt horribilis megtakarításokat lehet elérni. Ipari felhasználására azonban jóval nagyobb teljesítményű tápegységet kell alkalmazni. Ezzel a készülékekkel is óvatosan kell bánni. Ne fogdossuk őket, mert a hálózati 320 V-os csúcsfeszültség halálos áramütést okozhat. Csak a villanyszerelők által használt gumikesztyűben nyúlhatunk hozzájuk![43] Ez a készülék nem olcsó, de sokkal olcsóbb, mint a háztetőre telepített napelemtáblák[44], vagy az épület alatt kialakított hőszivattyúrendszer. A befektetés költsége néhány hónap alatt megtérül, és utána szinte ingyen fűthetünk éveken keresztül.

A sikeres fejlesztés, a megfelelő teljesítményű tápegység beszerzése után már csak a készülék összerakása van hátra. Az egyes egységeket ne műanyag-, hanem mágnesesen árnyékoló vaslemez dobozba szereljük. Erősítsük egy 4-5 mm vastag textilbakelit lemezre, és amennyiben a fejlesztője ezt nem tett meg, rakjuk a legalább 1 mm vastag horganyzott vaslemezből hajlított dobozba. (Így az érintésvédelmi előírásoknak is eleget teszünk.) Amennyiben a tápegység melegszik, akkor szellőző lyukakat kell fúrni a vasdoboz tetejére és aljára. Ha még így is melegszik ventilátort kell beleszerelni. Erre a célra a számítógépekben alkalmazott 80-120 mm átmérőjű ventilátorokat célszerű alkalmazni. (Elektronikai alkatrészeket forgalmazó szaküzletekben olcsón beszerezhető. Golyóscsapágyast vegyünk, mert a siklócsapágy egy idő után elkopik, és zörögni fog.)[45] A fémdobozt ne kössük az áramkörök GND pontjára, de szereljünk rá földelő kapcsot. Ha a Faraday kalitkás árnyékolás ellenére a híradástechnikai készülékeinkben interferenciás zaj lépne fel, akkor a vasdobozt le kell földelni. (Erre a vízvezeték is megfelel, de csak akkor, ha nem tartalmaz műanyag csőszakaszt.)

Kandallók esetén érdemes a generátort a kályha mögé szerelni, hogy ne rontsa a látványt. Erősítsük a falra. (Két kulcslyuk alakú kivágást alakítsunk ki hátulján, és akasszuk a falra fúrt facsavarokra. Így könnyen leakaszthatjuk, és a fűtőtesttel együtt átvihetjük egy másik helyiségbe. A konnektort és a hálózati kábelt is célszerű a fűtőtest mögé rejteni. A magas hőmérséklet miatt a készülék gyártásánál 200 °C-ig hőálló szilikon kábeleket kell használni. Ezt is az AliExpress kínálja legolcsóbban. Az általuk kínált hajszálvékony, ónozott rézhuzalból sodort, hajlékony kábelek ellenállása igen alacsony, ami visszafogja az alkatrészek gerjedését.[46] Ennek a generátornak a fejlesztése sok buktatóval járt, de az alkalmazása már könnyen megy. Ha ez a módszer beválik, akkor ettől a fáradságtól is mentesülünk, mert a gyártók az összes elektromos fűtőtestbe, villanytűzhelybe, vízmelegítő bojlerbe beépítik ezt a kapcsolóüzemű tápegységet.

 

Érthetetlen, hogy a fizikusok erre a gerjesztési módra miért nem jöttek rá, ezt a jelenséget eddig miért nem használták ki. Az elmúlt 200 év alatt több millió villamosmérnök, elektrotechnikus tevékenykedett ebben a szakmában, és senkinek nem jutott eszébe, hogy a fűtőspirálokat ne 50 Hz-es, hanem ennél magasabb frekvenciás árammal táplálják. Ennek a fizikai jelenségnek a felhasználásával a legtöbb elektromos fogyasztó áramfelvételét a névleges áram töredékére lehet csökkenteni. A lakosság a villamos energia 72%-át fűtésre és hűtésre, 13%-át meleg víz előállítására, 5%-át pedig sütésre-főzésre, vasalásra használja. Ez összesen 90%. Csupán 10%-át használja világításra és elektromos, elektronikus eszközök működtetésére.

Ilyen arányok mellett óriási megkönnyebbülés lesz számunkra rezonanciafrekvenciás táplálás alkalmazása. A villanyszámla egyik hónapról a másikra radikálisan csökken. Az olcsó áram mélypontra csökkenti a csillagokba emelkedett energiaárakat, és az ebből eredő inflációt. Ezen túlmenően az olcsó és tiszta villamos energia nagymértékben hozzájárul a globális felmelegedés leállításához, a klímaösszeomlás elkerüléséhez. Mivel a villanyáram lesz a legolcsóbb energiaforrás, nem használunk többé fosszilis tüzelőanyagot. Nem lesz szükség földgázra, kőolajra, és a veszélyes atomenergiától is megszabadulunk.

 A frekvencia szabályozására nem szénréteg- hanem huzalpotenciométert kell alkalmazni.[47] A szénpálya ugyanis egy idő után lekopik, és kontakthibás lesz a potenciométer. A szabályzótengelyét nem szabad kivezetni a készülékházra. Maradjon benne, és a végét fel kell sliccelni. Aztán mellékelni kell a készülékhez egy forgatógombot, ami kis csavarhúzóban végződik. Beszabályozásnál a kezelőgomb nyúlványát be kell illeszteni a potenciométer előtti furatba úgy, hogy a csavarhúzó beleilleszkedjen a potenciométer tengelyének sliccébe. A forgatógomb alatt az előlapot kalibrálni kell frekvenciára. (Erre biztonsági megoldásra azért van szükség, hogy gyerekek ne tudják elcsavargatni a szabályzó gombokat, mert ez esetben kiég a fűtőbetét.)      

A rezonanciagenerátor használata során először dugjuk be a szabályzógombot a potencio­méter nyílásába, és balra forgatva állítsuk minimumra. Ezt követően csatlakoztassuk a gerjesztendő készülékhez (hősugárzó, bojler, stb.) Lassan emeljük a frekvenciát, és nézzük meg mely értéknél lép fel a rezonancia. Ezután növeljük az értékét addig, amíg a fűtőspirálra kötött feszültségmérő 230 V-ot mutat. Vigyázzunk ne gerjesszük túl a fűtőbetétet, mert hamar kiég, Célszerű kissé az üzemi hőfok alá gerjeszteni, mert ez jelentősen meghosszabbítja az élettartamát. Beállítás után a forgatógombot távolítsuk el. Ez az eljárás csak olyan készülékeknél használható, melyeknek nincs elektronikus hőfokszabályzója. Nagyfrekvenciás táplálás esetén ugyanis ezeknek az áramköröknek a transzformátora le fog égni, ami tönkreteszi az áramkört. A későbbiek során erre a beállításra nem lesz szükség, mert a gyártók minden fűtőbetétes készülékbe beépítik a rezonanciafrekvencia-gene­rátort. Ez nem sokkal fogja növelni a készülék árát. Ez a többletköltség már az első évben megtérül.

 

A tápáram nagyságrendi csökkenése lehetővé teszi a hagyományos izzólámpák visszahozását. Ezeket azért szeretik sokan, mert a wolframszálas izzólámpák színhőmérséklete hasonlít leginkább a napsugárhoz. A LED lámpa szintén kevés áramot fogyaszt, de vibrálásával fárasztja az agyat, álmatlanságot okoz. Ezt a vibrálást a szem nem érzékeli, de az agy igen. (Jellemző a LED frekvenciatűrésére, hogy GHz-es frekvencián is képes vibrálni. A wolframszál azonban hőtehetetlenségénél fogva 50 Hz-en sem villog.) Ez esetben a rezonanciagenerátort nem célszerű beépíteni az izzólámpába, mert a két egység élettartama között nagyságrendi különbség van. A gerjesztő áramkört egy porcelán foglalatba kell beépíteni, amit belecsavarnak a lámpatest foglalatába, Ebbe csavarják bele az izzólámpát. Ha a wolframspirál elhasználódásával változna a rezonanciafrekvenciája, akkor ebbe a foglalatba is be kell építeni és kisméretű huzalpotenciométert, amit egy csavarhúzóval után lehetne állítani.

Rezonanciás gerjesztéssel a hűtőszekrények és a klímaberendezések fogyasztása is csökkenthető. A globális felmelegedés okozta kánikula miatt manapság milliószámra vásárolják a klímaberendezéseket világszerte. A klímaberendezés valójában nem más, mint hűtőszekrény. Csupán annyiban tér el a konyhai hűtőszekrénytől, hogy két ventilátor van benne. Az egyik a hűtőrács előtt van, és az elszívott hideg levegőt befújja a hűtendő térbe, helyiségbe. A másik a párologtató előtt szívja el a meleg levegőt, és egy csövön keresztül kifújja a szabadba. Mindkét berendezés kompresszoros, ami azt jelenti, hogy csak váltakozó árammal működtethető. Nagyfrekvenciás gerjesztés esetén a motor leég. Nem bírja követni a magas frekvencia diktálta sebességet.

Létezik azonban egy másik fajta hűtőberendezés is, az adszorpciós. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a hűtőfolyadékot nem villanymotor keringeti, hanem egy izzószál által létrehozott hőmérsékletkülönbség. Fél évszázaddal ezelőtt még több országban gyártották, de a villanymotorok előállítási költségének csökkenésével felhagytak a gyártásával. Ma már csak kis méretben állítják elő, minigarzonokba, lakókocsikba. Szűk lakótérben ugyanis a hűtőszekrényt nem lehet kitenni a konyhába, vagy az éléskamrába. A szobában kell üzemeltetni, ahol a kompresszor indulásakor és leállásakor keletkező zaj felkelti az alvókat.

Nagy méretben nem gyártanak adszorpciós hűtőszekrényeket, mert előállítási költsége jóval magasabb a kompresszoros változatnál. A fűtőspirál rezonanciafrekvenciás táplálása esetén azonban megfordulhat a trend. Az egy nagyságrenddel kisebb áramfogyasztás miatt a magasabb vételi ár pár év alatt megtérül. Az adszorpciós hűtőszekrény nagy előnye még, hogy teljes zajtalan. Nincs motorzaj, és a motor elindulásával, leállásával járó rázkódás zaja is elmarad. A klímaberendezések is halkabbá válnak, bár a két ventilátor surrogása továbbra is hallható lesz.

Megszűnik viszont a hálózat túlterhelése, ami amiatt áll elő, hogy a déli országokban ma már szinte minden lakásban üzemeltetnek klímaberendezést. Az áramfogyasztás csökkenésének főleg gépkocsikba szerelt klímaberendezések esetén lesz nagy jelentősége. A jelenlegi klímáknak ugyanis olyan nagy az áramfogyasztásuk, hogy a jármű leállása, parkírozása idején is járatni kell a motort, mert az akkumulátor nem bírja a vele járó terhelést. Ez viszont szennyezi a levegőt, nem szólva a magas üzemanyagköltségről. A rezonanciafrekvencián üzemeltetett klímaberendezés táplálását valószínűleg az akkumulátor is képes lesz ellátni. Megszűnik a motor berregésével járó zaj is, ami mind a leállított gépkocsiban ülőket, mind a környezetében tartózkodókat zavarja. 

 

Budapest, 2024. február 05.

 

 

 

 

Sajnos az elmúlt hónapok során semmi előrelépés nem történt ezen a téren. Senki sem hajlandó kifejleszteni a 100 Hz és 100 kHz között szabályozható frekvenciájú kapcsolóüzemű tápegységet. Pedig erre az 1 kW-os szignálgenerátorra minden elektronikai laboratóriumban nagy szükség lenne. A brit bűvésszel Dynamo-val sem sikerült felvenni a kapcsolatot. Az Internet kereső szerint van saját honlapja, de a www.dynamomagician.com webcímre kattintva egy Jackpot oldal nyílik meg. Pénzügyi támogatást sem kapok senkitől. Ebben a helyzetben csak magamra számíthatok. Megpróbálok kiutat találni ebből a reménytelen helyzetből. Megvizsgálom a korábbi feltalálók ötleteit, hátha ezek segítenek. Elsőként az amerikai Newman ötletét, a nagyfeszültségű gerjesztést próbáltam ki.

 Mint már szó volt róla Newman úgy csökkentette le a gerjesztő tekercsen átfolyó áramot, hogy hajszálvékony rézhuzalból tekercselte a motorját, és nagyfeszültséggel gerjesztette. Így alig folyt rajta áram. A nagyfeszültség előállítása ma már nem jelent gondot. Nem kell kiszerelni a régi katódsugaras televíziókból a sorkimenő transzformátort, mert ezt külön is lehet kapni. Az AliExpress web­áruház olcsón kínál Flyback transzformátorokat. Megrendelésük után először az 1 millió V-ra feltranszformáló New Style DC6-12V High Voltage Generator-t próbáltam ki. A prospektus tápáramforrásként 12 V-os 1-3 A terhelhetőségű tápegységet írt elő. Az esetleges feszültség-vissza­táp­lálás miatt a drága labor tápegységemet nem mertem használni. Szerencsére megőriztem egy régi mobiltelefon 12 V-os, transzformátoros töltőjét, melynek terhelhetősége 1,5 A volt.

Rákötése után abban bíztam, hogy a nagyfeszültségű generátor legalább egy 15 W-os izzólámpát fel tud villantani. Ezt azonban nem tudtam kipróbálni. A prospektus szerint max. 1 percig üzemeltethető folyamatosan és a szekunder tekercséből 1-3 cm hosszú villámokat fog kibocsátani. Ez utóbbi állítás igaznak bizonyult. 3 centiméterre állítottam be a szekunder vezetékek vége közötti távolságot. Ahogy bedugtam a konnektorba a tápegységet, hatalmas csattanás történt, és szekunder vezetékek végén fényes kisülési ív keletkezett. Aztán néhány tized másodperces szünet, majd újabb csattanás és villanás. Ez így ment kb. 15 másodpercig, majd tönkrement a generátor. Erősen melegedett, ami zárlatossá tette a transzformátorát.

Kiváncsi voltam mi van benne, ezért szétszedtem. Nem volt könnyű, mert műgyantával körbe volt öntve. Csak kalapáccsal és vésővel sikerült feltárni. Meglepő látvány tárult elém. A bemenetén egy apró ferritmagos transzformátort találtam, melynek primer és szekunder tekercsét is hajszálvékony, Ø 0,06 mm vastag zománcozott rézhuzallal tele tekercselték. A csévetest itt is hatkamrás volt, amiből egyet a primer tekercs foglalt el. (Nagyfeszültségű transzformátoroknál a szekunder tekercset muszáj kamrákra osztani, mert egy kamrába tekercselve a sokszor 1 millió volt átütést, menetzárlatot okozna az alsó és felső sorok között.) A meglepetést nem ez okozta, hanem a kimenet, ami 3 nagyméretű fólia kondenzátor volt. Az erős kisülés akkor jött létre, amikor ezek kondenzátorok feltöltődtek. Aztán az újratöltődés miatt egy kis szünet következett, majd jött a következő ívhúzás és csattanás. A prospektus szerint a generátornak 1 percig kellett volna bírni a túlhajtott gerjesztést, de fél percig sem bírta.

 

Ebben a formában ez az eszköz nem más, mint egy alulméretezett impulzusgenerátor. Nekünk azonban folyamatosan üzemelő nagyfeszültségű transzformátorra van szükségünk. Ilyen is van az AliExpress-nél. A 12V 15KV High Frequency Voltage Inverter Voltage Coil Arc Generator egyközönséges ferritmagos transzformátor, amihez DC 3,7V – 4,2V bemenő feszültséget írtak elő. Ehhez is egy régi telefon akkumulátortöltőjét használtam. Rákapcsolásakor nem történt semmi. Az ígért ívhúzás elmaradt, ami nem lepett meg, mert az egyenfeszültséget nem lehet transzformálni. Létezik ennek a transzformátornak egy elektronikával kiegészített változata, ami szaggatja a primer feszültséget, négyszöghullámot állít elő. Mivel ez még nem érkezett meg, rákapcsoltam egy olcsó szignálgenerátort, 5 V-os amplitúdóval, ami működőképessé tette. Elővigyázatosságból rákötöttem a kimenetére egy 30 V-os varisz­tort, és utána raktam egy 2 A-es olvadó biztosítékot. (Ha zárlatossá válik a transzformátor, a több százezer voltos feszültség visszatáplálódhat a funkciógenerátorba.)

Az óvatosság felesleges volt, mert ez az apró transzformátor semmit sem csinált. Először az előírt 3,7 V-os amplitúdóval próbálkoztam, majd folyamatosan növeltem  a gerjesztő feszültséget 20 V-ig. Továbbra sem történt ívhúzás. Erre nagy merészen rámértem a 15 000 V-os szekunder tekercsre. A műszer 0 V-ot mutatott. Ezt követően megmértem a primer tekercs ellenállását. 0,2 Ω volt. Na, ez a baj. A funkciógenerátor kimenő ellenállása 50 Ω. A 0,2 Ω gyakorlatilag rövidre zárta. Csoda, hogy nem ment tönkre. Mivel sejtettem, hogy ez a kis trafó nem fog az elvárásoknak megfelelően működni, megrendeltem az elektronikával kiegészített változatát is. Ezt április végére igazolták vissza, de április közepén megérkezett. Éppen akkor, amikor az előző változat kudarcot vallott.

A 15KV High Frequency DC High Voltage Arc Ignition Generator-t kit formában szállították. Összerakása után azonnal működésbe lépett. A kimenetén 3 cm távolságról vékony, csendes ívet húzott. De nem sokáig. Fél perc után a MOSFET tranzisztor hűtőbordája annyira felmelegedett, hogy ki kellett kapcsolni a tápegységet. A trafó itt alig melegedett. A hűtőborda lehűlése után rákötöttem a generátor kimenetére a varrógép 7 W-os lámpáját. Bár ennek belső ellenállása 500 Ω, vagyis messze van a rövidzárlattól, fel sem villant. Rámértem a szekunder tekercsre. A műszer 5 V-ot mutatott. Erre 5 V-ra növeltem a tápfeszültséget. Ekkor már 3 A-t vett fel a készülék, és a hűtőbordája 10 másodperc után tűzforróvá vált. A 15 W teljesítmény nem volt képes felvillantani egy 7 W-os lámpát. (Rögzítése után a transzformátort toljuk minél messzebbre a MOSFET tranzisztortól. Ha közel kerülnek egymáshoz, az ív a transzformátor és a hűtőborda között alakul ki. Túl sokat ne várjunk ettől a nagyfeszültségű transzformátortól. 10 másodperc után elkezd melegedni, ezért a generátort ki kell kapcsolni.)

 A nagyfeszültségű gerjesztéssel is kudarcot vallottam. Az 1 200 V-os kimenetű transzformátorokkal már nem is érdemes próbálkozni. Ha a 15 000 V-os lesöntölődik, akkor a még gyengébb áramot adó 1 000 000 V-os is lebénul. Ezzel a módszerrel csak akkor lehetne a lámpát izzítani, ha a trafó méretét ötszörösére növelnénk. Ez esetben azonban az áramfelvétele is ötszörösére nőne. Ekkor már 70 W-ra lenne szükség a 7 W-os lámpa működtetéséhez. Ugyanaz a helyzet, mint az erősítőkkel történt kísérletezésnél. Az erősítő, a szignálgenerátor és a tápegység együtt kétszer annyi áramot vett fel, mint amennyit a villanykörte közvetlenül hálózatra kapcsolva fogyaszt. 

Jól belegondolva ez a kudarc sem a véletlen műve. A villanykörte és a fűtőspirál nem induktív, hanem ohmos fogyasztó. Ahhoz, hogy a Newman által alkalmazott áramcsökkenés létrejöjjön benne, át kellene alakítani induktivitássá. A fűtőspirálnak is van némi elektromágneses erőtere, de ez igen csekély, mivel légmagos tekercsnek tekintendő. Induktivitását úgy lehetne megnövelni, ha a villanymotorhoz hasonlóan vasmagot helyeznénk bele. Ez jelentősen megnövelné az előállítási költségét, és így sem működne. A fűtőspirál által előidézett magas hőmérsékleten ugyanis megszűnik a mágnesezhetőség. A fémes vezetőben keletkező erős hőmozgás szétszórja a mágneses domaineket, melyek így nem tudnak a sarkokon tömörülni, nem képesek mágneses pólusokat létrehozni. Enélkül pedig nincs elektromágnes. Induktivitás hiányában a feszültség növelése nem képes csökkenteni a tekercsen, jelen esetben a fűtőspirálon átfolyó áramot.

Ennek ellenére nem reménytelen a helyzet, mert mint később látni fogjuk, van még két módszer, melyekkel az ohmos fogyasztókban is ki lehet váltani rezonanciát. Az egyik a jól ismert hanghullámokkal történő gerjesztés. Ezt leghatékonyabban piezo tárcsákkal lehet előidézni, melynek vezérlőáramköre meglehetősen bonyolult és drága lenne. A másik eljárás a mágnesáram használata. A fűtőspirált jelenleg elektromos áram működteti. Ennek lényege, hogy a fémes vezető két végére kapcsolt feszültség elektromos erőteret hoz létre, melynek hatására a fématomok rezgésbe jönnek, és elektronok válnak le a külső elektronhéjukról. Ezek a szabaddá vált elektronok átfolynak a fémes vezetőn, jelen esetben a fűtőspirálon, és az atomokkal történő ütközés során nagymérvű súrlódás történik. A súrlódási erő hőt termel, ami felmelegíti a fűtőspirált. A fématomokat azonban nemcsak a szabadelektronok tudják rezgésbe hozni. Az ultrahangon kívül az éter is képes ezt megtenni. Ha mágnes­áramot folyatunk át a fémes vezetőn, akkor az éterionok hozzák rezgésbe az atomokat. Ennek intenzitása meghaladhatja a szabadelektronok rezgető képességét is.

Ez a gerjesztési mód egyelőre csak elméleti feltevés, mert civilizációnkban ezt az eljárást még senki sem alkalmazta. De létezik, mert a brit parafenomén, Dynamo is így izzítja fel a villanykörtét. Ő erre a célra egy speciális mágnesáramot, a bioáramot használja. A természetgyógyászatban járatosak tudják, hogy az emberi testben 12 meridián található. Ebből 6 a lábujjakon, 6 pedig a kézujjakon kezdődik, illetve végződik. Dynamo az ujjaiból kiáramló bioenergiával izzította fel a villanykörtét. Ezt az tette lehetővé, hogy a parafenomének meridánrendszerében tízszer akkora energia van, mint az átlagemberekben. Mág­nesáram azonban mesterséges úton is előállítható.

 

Ennek módja már száz éve ismert, de eddig senki sem törődött vele. Ez a felfedezés is Tesla nevéhez fűződik. Tesla nemcsak ingyen árammal ajándékozta meg az emberséget, az általa kifejlesztett konverterével, hanem ingyenen energiával is. Ezt a Tesla-tekerccsel állította elő. Ez sem kellett senkinek. A profitérdekelt multinacionális cégek megsemmisítették a konverterét. Így járt Morray is, akinek később sikerült rekonstruálni Tesla konverterét. Az ő konverterét is kalapáccsal összezúzták. Ez a két találmány sikerre vihetné a rezonanciafrekvenciás gerjesztést. Ha a mágnesáram előállítása akadályba ütközne, a konverter által előállított ingyenáram megmentheti ezt az ötletet. Ráadásul úgy, hogy a fűtőtesteket teljes mértékben leválasztaná a hálózatról. Így megszabadítaná az embereket a villanyszámlától, az energiaszolgáltatók profitéhségétől és az erőművek környezetkárosító hatásától.

Vizsgálódásaim során tönkretettem a kis multiméteremet. Összevissza tekergettem a méréstartomány-váltó gombját. Miután feszültséget mértem, áttekertem ellenállásmérésre, hogy megállapítsam a tekercs belső ellenállását. Közben a csipeszes mérőzsinórok rajta maradtak az áramkörön. A műszerbe került feszültség tönkretette az ellenállásmérő funkcióját. A gyártó kiemelten felhívja a felhasználó figyelmét, hogy ellenállás, kondenzátor mérésekor nem kerülhet feszültség a készülékbe. Ellenállást, kondenzátort kiforrasztva kell mérni, a lehető legrövidebb mérőzsinórral. Ha nem lehet kiforrasztani, ki kell kapcsolni a készüléket, és meg kel várni, amíg a benne levő kondenzátorok töltése kisül. A másik megoldás, hogy a mérendő ellenállást, kondenzátort egy darab dróttal rövidre zárjuk. Ez a módszer azonban meghamisítja a mérést. Az ellenállással, kondenzátorral párhuzamosan kapcsolódó alkatrészek ugyanis megváltoztatják az értékét.[48] Vigyázzunk a műszereinkre![49] Mielőtt alkalmazzuk őket, nem árt elolvasni a használati utasítást.

  A Tesla-tekercs tanulmányozása nem jelentett gondot, mert ma már rengetegen foglalkoznak ezzel a bűvös találmánnyal. Az AliExpress webáruház is több tucat változatban kínál kisebb-nagyobb Tesla-te­kercset. Mivel sejtettem hogy szükség lesz rá, megrendeltem belőle egy olcsó, és egy drágább példányt. A szállítás május végére igazolták vissza. Úgy látszik a sorsnak fontos ez a fejlesztés, mert ahogy abbahagytam a nagyfeszültségű transzformátorok tanulmányozását, másnap megérkezett mindkét készülék. Az ígértnél 1 hónappal korábban. Az olcsó változatban most is csalódtam.  A BD243 Mini Tesla Coil bekapcsolva működött, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Az antennája nem hányt szikrákat. A kis Tesla-tekercs csak arra volt képes, hogy az alján levő parányi glimmlámpát kigyújtsa. De ezt legalább sokáig csinálta. Nem melegedett fel tőle.

Aztán megpróbáltam kivenni belőle az energiát. A másodlagos tekercs, vagyis a Tesla-torony mini változata körül kialakult mágneses hullámok villamos energiává alakításának leghatásosabb módja, ha elektromágnessel vesszük körül. Mivel a vasmagos elektromágnesek hatékonysága nagyságrendekkel meghaladja a légmagosakét, először egy EI 14 méretű mini transzformátorral próbálkoztam. Belelógattam a légmagos tekercsbe. Erre kialudt a glimmlámpa, és a voltmérő nulla indukált feszültséget mutatott. Utána kívülről próbálkoztam. Így sem történt semmi. Ezt követően fel-le rángattam a trafót a másodlagos tekercs külső oldalán. Na, erre indukálódott néhány voltnyi feszültség benne. Ezután a kis trafó primer tekercsét párhuzamosan rákapcsoltam a másodlagos tekercsre, a voltmérőt pedig a trafó szekunder tekercsére kötöttem. Ez teljesen lesöntölte a másodlagos tekercset. A glimm lámpa kialudt, és transzformátorba semmilyen feszültség sem indukálódott. Végül csupasz ujjal megérintettem a másodlagos tekercs vékony huzalantennáját. Erre kialudt a glimm lámpa. Egyértelmű volt, hogy ez a kis játékszer nem alkalmas energiatermelésre.

 

Ezután kicsomagoltam a DIY Tesla Coil High Frequency HFSSTC Electronic Candle Plasma Flame készüléket. Ezt sem kit formájában rendeltem meg, hanem modulban, készre szerelve. Ettől már féltem, ezért felvettem a Rezonaciafrekvenciás gerjesztés fejlesztéséhez megrendelt villanyszerelő gumikesztyűt, és kikapcsoltam az összes műszeremet, valamint a számítógépet. Ez a készülék ugyanis már olyan erős mágneses teret kelt maga körül, ami beleindukál minden közelben levő fémtárgyba. Miután varisztorral és olvadó biztosítékkal levédtem a tápegység kimenetét, 36 V tápfeszültséget állítottam be. Bekapcsolás után a készülék azonnal működött. Antennájából kihúzva kb. 3 cm hosszú, gyertyalángszerű szikrákat hányt magából. (Tegyünk egy csavarhúzót az antenna tetejére, és bekapcsolás után azonnal húzzuk ki az ívet, mert ha benne marad az energia a jeladó négyszöghullám generátorban, akkor az elsődleges tekercs leég.) A lánggal is óvatosan bánjunk, mert na­gyon magas a hőmérséklete. A fölé tartott papírt, fát azonnal meggyújtja, a műanyagot pedig megolvasztja, majd elhamvasztja. A drót végét is felizzítja, golyóvá formálja. Ha meggyullad valami a közelben, azonnal kapcsoljuk ki a tápegységet, és fújjuk el a lángot. Kiterjedt tűz esetén borítsunk rá megvizezett törölközőt.

 Sajnos a néhány menetes elsődleges (gerjesztő) tekercs a láng kihúzása után is erősen melegedett. A prospektus szerint a készülék egyfolytában fél óráig működtethető. Ennek ellenére 10 másodperc után már úgy felforrósodik, hogy kezd pörkölődni a zománcszigetelés rajta. Ezért vizsgálatainkat csak szakaszosan (a tekercs lehűlése után) tudjuk elvégezni vele. Érdekes dolgokat fogunk tapasztalni. Elővettem a kis digitális multiméteremet, és kb. fél méterre tőle a generátor mellé helyeztem. Mivel feszültségmérésre még alkalmas volt, meg akartam mérni, hogy a kis EI 14-es trafóba mekkora feszültséget indukál. Ez nem sikerült, mert a transzformátor másodlagos tekercshez közelítésekor a műszer zárlatossá vált. Dőlt a füst belőle. Teljesen tönkrement.

Erre elővettem a régi Deprez multiméteremet, és voltmérőjét beállítottam a legmagasabb tartományra 1200 V-ra. A Tesla-tekercs bekapcsolása után a műszer mutatója kiakadt. A kicsapódás mértékéből ítélve legalább 1500 V jutott rá. Így nem tudtam megmérni, hogy mekkora feszültség indukálódna a kis trafóban. Levettem a mérővezetékekről a trafót, de a műszer továbbra is kiakadt. Kiderült, hogy a másodlagos tekercs által kisugárzott mágneses energia a mérőzsinórokba indukált ekkora feszültséget. Gondoltam rövidre zárom ezt a feszültséget. A mérőzsinórok két végét összezártam. Erre körantennává váltak. Még több feszültséget juttattak a műszerbe. Végül kihúztam a mérővezetékeket a műszerből. Ekkor a mutató visszament nullára.

Miután a vasmagos elektromágnes hatékonyságát nem tudtam ellenőrizni, elővettem egy 15 W-os kom­pakt fénycsövet. A másodlagos tekercshez közelítve teljes fényerővel felvillant. Ezt követően egy 60 W-os izzólámpával próbálkoztam. Készítettem egy 40 menetes másodlagos tekercset, és a kezdetét ráforrasztottam az izzólámpa egyik pólusára. Aztán a prospektusban látható módon ráültettem a póttekercset az elsődleges tekercsre. (A tekercs másik végét szabadon hagytam.) Az izzólámpa teljes fényerővel világított. Ezután a póttekercs menetszámát lecsökkentettem 20, majd 10 menetre. A lámpa ugyanolyan fényesen világított. Az egyetlen változás az volt, hogy 10 menetnél a jelgenerátor áramfelvétele kissé megnőtt. Egyébként a másodlagos tekercset is rá lehet ültetni az elsődlegesre. Előtte húzzuk le a gerjesztő kábelét a generátorról.

Ezt követően leföldeltem az izzólámpa másik, szabadon álló pólusát. Erre sokkal fényesebben világított. Nagy megrökönyödésemre ettől nem nőtt meg a jelgenerátor áramfelvétele.[50] Ez esetben is szabadenergia-termelés történik. Ettől megint idegrohamot kapnak a fizikusok, akik állandóan azt szajkózzák, hogy termodinamika 1. tétele szerint energiát nem lehet létrehozni, és nem lehet megsemmisíteni. Ha tehát nem lehet létrehozni, akkor nincs szabadenergia. Szerencsére sem az éter, sem a földgolyó nem vesz tudomást a termodinamika törvényeiről. A tiltás ellenére ők teszik a dolgukat. Ők nem az emberi, hanem az isteni törvényeknek engedelmeskednek. A Teremtő által létrehozott törvényeket követik. Pontosan nem tudjuk, hogy mi megy végbe ilyenkor. Csak az a biztos, hogy ezt a jelenséget az éteri és a gravitációs energia egymásra hatása idézi elő.

   

A Tesla-tekercs által kisugárzott mágneses energia mértéke függ a tekercs méretétől. Mint az előzőekben láttuk a legegyszerűbb és legolcsóbb Tesla-tekercs annyi energiát sem tudott előállítani, ami a szikraképződéshez kell. Antennája csak a belsejébe helyezett glimmlámpát tudta gerjeszteni, felvillantani. Az iménti drágább változatnak a szikraképzés, a levegő plazmává alakítása nem jelent gondot, sőt legalább 1 méter átmérőjű mágneses erőteret hoz létre maga körül. A Tesla-tekercs hatásfokának megállapításához ennél legalább egy nagyságrenddel nagyobb másodlagos tekercsre van szükség. Ma már ilyen is kapható. Az AliExpress webáruház olyan Tesla-tekercset is árul, melynek súlya 40 kg, és 1-2 méteres villámokat bocsát ki magából. Nem valószínű, hogy sorba állnak érte a vevők, mert több mint 1 millió forintba kerül. Hasonlóan hatékony Tesla-tekercset mi is elő tudunk állítani ennek az árnak az egyszázadából. Ennek módját EcoPityu ismertette három videón a YouTube-on: https://www.youtube.com/watch?v=noJfPeZ42JI  és https://www.youtube.com/watch?v=FznmIM34mJo és https://www.youtube.com/watch?v=TUGdwT2qK-Q

Tesla nem aprózta el a dolgot. Ő Colorado Springs-i laboratóriumában egy 130 méter magas tornyot épített, melynek körzetében több kilométeres távolságban felizzottak a kikapcsolt villanylámpák. A fő problémát nem ez okozta, hanem az elektroszmog. Az intenzív mágneses gerjesztés rákos elváltozásokat hoz létre az állatokban és a növényekben is. Erről Tesla semmit sem tudott, mert nem foglalkozott természetgyógyászattal. A környéken lakókat is jobban idegesítette, hogy a mágneses sugárzás zavarta a rádióadást. (Az analóg tévéadást is zavarta volna, de akkoriban még nem volt televízió.) Emiatt Tesla halála után lerombolták a tornyát. Ő valószínűleg megmérte tornyának hatékonyságát, mert egy alkalommal azt állította, hogy valamelyik találmányával 1 kW energiából 10 kW-ot tud előállítani.

New Yorkban, Londonban, Párizsban, Philadelphiában, St. Louis­ban széles nyilvánosság előtt folytatott előadásai során bemutatott egy gázkisüléses fénycsőhöz hasonlító, igen nagy fényerejű lámpát is. Ennek az volt a jellegzetessége, hogy csak egy tápvezeték csatlakozott hozzá. (Ez valójában egy antenna volt, ami a fénycsőbe vezetve besugározta a belső terét longitudinális hullámokkal.) Visszaemlékezéseiben így írt erről a csőről: „Nagyon érde­kes kísérleteket végeztem vibráló gázoszlopokkal. A 10 kHz frekvenciájú gerjesztőáramot egy különlegesen konstruált alternátorból vettem. A gázkisülési cső átmérője 1 inch, a hossza pedig 1 méter volt. Mindkét végét burkolattal láttam el, és addig szivattyúztam belőle a levegőt, amíg a kisülés megindult. Később kiderült, hogy érdemesebb csak egy elektród­dal dolgozni.” Ezzel a csővel energiát is tudott termelni. Egyszer azt mondta, hogy élete legnagyobb találmánya egy cső, amiből nagyon sok energiát lehet kinyerni. A részletes ismertetőből arra lehet következtetni, hogy ez a cső valójában Tesla-tekercs volt.

 Ilyen csövet mi is tudunk gyártani egy közönséges fénycsőből. Ehhez semmi mást nem kellene tenni, mint a másodlagos tekercs antennáját bevezetni a fénycsőbe. Aztán meg lehetne mérni, hogy valójában mennyi az a „nagyon sok” energia. A „különlegesen konstruált alternátor” valóban különleges konstrukció lehetett, mert Tesla korában még nem voltak tranzisztorok, integrált áramkörök. Ma már azonban egy négyszög hullámot kibocsát szignálgenerátor előállítása szinte gyerekjáték. Az NE555-ös integrált áramkörből, és a végén egy földelt kollektoros kapcsolású MOSFET teljesítménytranzisztorból álló áramkör könnyen ellátja ezt a feladatot. (Használjuk az EcoPityu által konstruált négyszöggenerátort.)

 

Más módon is megpróbálhatunk energiát kinyerni a Tesla-tekercsből. Azt nem tudtam megállapítani, hogy a másodlagos tekercs közelébe helyezett vasmagos elektromágnessel mekkora feszültséget lehet belőle kivenni, mert nincs műszer, amivel megmérhetnénk az indukált feszültséget. Az indukált áramot sem tudtam megmérni, mert a mérőzsinórokba indukált áram meghamísítja a mérést. Emiatt a másodlagos tekercsbe helyezett kisméretű transzformátor hatékonyságát se lehetett kimérni. Közvetve azonban lehet mérni a Tesla-tekercsből kivehető energiát. Nem műszerrel, hanem terheléssel. Először a kisméretű EI 14-es permalloy transzformátorral próbálkoztam. Most nem műszert kötöttem a primer tekercsére, hanem a varrógép apró 7 W-os lámpáját. A kis trafót bedugtam a másodlagos tekercs belsejébe, és bekapcsoltam a generátort. A lámpa nem villant fel. Kivettem a trafót a másodlagos tekercsből. Tűz forró volt. A tekercs intenzíven gerjesztette, de nem tudott annyi energiát beleindukálni, amennyi a lámpa felvillantásához kellett volna.

Úgy tűnik, hogy ennél a gerjesztési módnál nem az elektromágnes permeabilitása számít, hanem a tekercs felülete. Egy légmagos tekercs csak egy másik légmagos tekercsnek tud kellő hatékonysággal energiát átadni. Ezért egy 12 mm átmérőjű műanyag csőre rátekercseltem annyi menetet, mint amennyi a másodlagos tekercsen volt, és beledugtam a belsejébe. A két végére ráforrasztottam a 60-W-os izzólámpát. A generátor bekapcsolása után a lámpa teljes fénnyel világított. A végét leforrasztottam, és rácsíptettem a földelő vezetéket. Erre még világosabban fénylett. Ugyanezt megismételtem 30 mm átmérőjű műanyag csőre csévélt légmagos tekercsel, amit kívülről helyeztem rá a másodlagos tekercsre. A lámpa hasonlóan viselkedetett. Úgy tűnik nincs különbség a külső és belső gerjesztés között. Az viszont nagy talány, hogy Tesla hogy csatolta ki a sok energiát a fénycsövéből, ha egyáltalán kicsatolta.      

A következő próba az volt, hogy a másodlagos tekercs antennájára és a tekercs kezdetére rákötöttem egy izzólámpát. Ekkor megszűnt a szikraképződés, és a másodlagos tekercs átalakult közönséges transzformátorrá. Nagyfeszültségű transzformátorrá. Ezzel kapcsolatban nagy talány a Tesla-tekercs működési mechanizmusa. Az ezoterikusok által hangoztatott szakvélemény szerint a Tesla-tekercs az éterből csatolja ki az energiát. Ez nem így van, mert az energiarészecskéket nem lehet elhasználni, csak munkára fogni. Ehhez kisebb részecskékre kellene bontani, már pedig az éterionoknál és a gra­vitonoknál kisebb részecskék nincsenek az univerzumban. Az anyagot könnyen átalakíthatjuk energiává, de az energiát már nincs mivé átalakítani. Ennélfogva felhasználni, elfogyasztani sem lehet.

Tehát nincs semmilyen energiakicsatolás, a szabadenergia a másodlagos tekercsben keletkezik, az éter közreműködésével. Ugyanúgy megy végbe, mint a kapcsolóüzemű tápegységekben, csak nagyobb léptékben. A Tesla-tekercs által produkált szikraláng nem más, mint koronakisülés. Mivel nincs a közelben a tekercs vége, amelyhez ívet húzhatna, koronakisülés történik. A nagyfeszültségű transzformátorok szekunder tekercsének végén egy bizonyos feszültségszint felett kisülés jön létre.

Ugyanez történik a Tesla-tekercsben is. Mivel itt a szekunder tekercs másik pólusa messze, a csévetest alján van, így a kisülés csupán kisugárzás marad, ami gyertyalángszerű plazmát hoz létre. Ehhez persze jóval nagyobb feszültséget kell gerjeszteni a tekercsben, mint a nagyfeszültségű transzformátorok szekunder tekercsében. Az erős gerjesztés erős elektromos teret hoz létre maga körül. Jelen esetben a tekercs végét egy hegyes fémtárgyhoz kötötték, amelyből szabadelektronok lépnek ki a levegőbe, Ott összeütköznek a levegő gázmolekuláival, és ionizálják az atomjaikat. Ezek együttesen látványos, gyertyalángszerű csóvát alkotnak. Az antennától távolodva csökken az elektromos térerő, a szabadelektronok már nem képesek ionizálni, plazmává alakítani a levegő gázmolekuláit. Az elektromos térerő azonban nem szűnik, hanem elektroszmoggá alakul.

A koronakisülés során az éter által keltett szabadelektronok nem fogynak el. A tekercs végén feltorlódnak, és keresik a másik pólust, amelyen kisülhetnek. Közben összetömörödnek. Nagyszámú jelenlétük folytán nagymértékben megnő az elektromos kisugárzásuk, ami ionizálja a levegő gázmolekuláit. Ezt a folyamatot a szakemberek csendes kisülésnek nevezik, de nem az. Kisüléskor nagy csattanással kísért ívhúzás történik. Ekkor a szabadelektronok visszakerülnek a fémes vezetőbe, jelen esetben a másodlagos tekercsbe, és a kisülés mindaddig folytatódik, amíg a gerjesztő vagy a másodlagos tekercs túlmelegszik. Ekkor leég róluk a zománcszigetelés, menetzárlat keletkezik, és a tekercsek elkezdenek füstölni. Ha a rendszerbe nincs beépítve túláramvédelem, ez a folyamat tüzet is okozhat.   

Ha tanulmányozni szeretnénk a Tesla-tekercs lelkivilágát és hatékonyságát, akkor ne a kisméretű készülékekkel kísérletezzünk, mert ezekkel nem sokra megyünk. Figyelmesen nézzük végig EcoPityu három videóját, és ezt építsük meg. Nincs szükség általa használt drága tekercselőgépre, mert textilbakelit csőre kézzel is rá tudjuk tekercselni a viszonylag vastag zománcozott rézhuzalt. (A kínaiak porcelán csévetestet használnak a másodlagos tekercshez. A porcelán még a bakelitnál is nagyobb hőt bír ki, és nem gyullad meg.) A barkácsoló múlttal rendelkezőknek a négyszöggenerátor megépítése sem okoz gondot. Ügyeljünk arra, hogy a két tekercset azonos irányban tekercseljük. Ellenkező irányú tekercselés esetén a két tekercs mágneses erőtere legerjeszti egymást.

Ahhoz hogy az éter nagy hatásfokkal elláthassa szabadelektronkeltő szerepét, nagy felületre van szüksége. Egy kis tekercsbe, vékony huzalban csak kevés energiát tud termelni. Ezért célszerű lenne egy legalább 2 méter hosszú szolitont készíteni, nagy átmérővel. Ebbe bele kell helyezni egy kisebb átmérőjű, köréje pedig egy nagyobb átmérőjű tekercset. Itt se feledkezzünk meg a tekercsek azonos csévélési irányáról. Ha erre nem figyeltünk, húzzuk ki a kevés energiát termelő tekercset, és megfordítva tegyük vissza. A belső és a külső tekercsek behelyezése után megszűnik a koronakisülés, mert ezek a tekercsek elszívják az energiát. Nincs szükség csavarhúzós ívhúzásra sem, mert a tekercsek ellátják az energiakivezetés szerepét. Az ívhúzás és az ebből eredő menetzárlat elkerülése érdekében az egyes tekercsek között legalább 1 cm távolság legyen.

Aztán le kell mérni, hogy mekkora teljesítményt ad le a belső, és mekkorát a külső tekercs.[51] (Egyszerre terheljük le a két tekercset.) A két értéket adjuk össze, majd számítsuk ki a gerjesztő generátor áramfelvételét. (Ez nem lesz nehéz. A beállított tápfeszültség értéket szorozzuk meg a tápegységből kifolyó árammal.) Ha a termelt teljesítmény jóval nagyobb, mint a felhasznált, akkor a Tesla-te­kercs valóban szabadenergia előállító készülék. Ha nem, akkor csak egy nagy teljesítményű elekt­ro­szmog-generátor.

A tudósok folyton azt hangoztatják, hogy azért nem fogadják el az ezoterikus állításai, eredményeit, mert azok nem ismételhetők. Ez a kísérlet bárki által, bármikor elvégezhető. Így végre pontot tehetünk ennek a vitának a végére. Ha a mérések nem mutatnak ki többletenergiát, akkor az ezoterikusok még hivatkozhatnak arra, hogy Tesla tornya 130 méter magas volt. Ilyen magas tornyot azonban egyetlen háztartásban sem lehet felállítani, sőt az utcák végére sem állíthatunk ekkora energiakeltő építményeket. Így ha a 2 méteres torony nem hozza meg a kívánt sikert, akkor más utat kell keresni a szabadenergia-keltéshez.  

 

Amennyiben gyártásra kerülne ez a készülék, az EMF sugárzás ellen úgy védekezhetünk, hogy a Tesla-tekercset MU lemezből kialakított dobozba zárjuk. Valószínűleg le is kell földelni. A fejlesztés során se feledkezzünk meg a földelésről, mert ezzel nagyban növelhetjük a készülék hatásfokát. Földelésként a vízvezetéket vagy a gázvezeték kis darabon fémtisztára csiszolt felületét használhatjuk. Ha nincs a közelben víz- vagy gázvezeték, a fejlesztés során használhatjuk a hálózati konnektor földelő pólusát is. Csíptessük a vezeték végét az aljzat valamelyik földelő kapcsához. A MU lemezes árnyékolás egyértelművé teszi azt is, hogy a Tesla-tekercs milyen energiát bocsát ki magából. Tisztán mágnesest, vagy elektromágnesest. Az általam végzett kísérletek során az iránytű egyik nyelvét sem vonzotta magához. Amennyiben a zajkeltés megszűnik, akkor elektromos sugárzó. Ha nem, akkor baj­ban leszünk, mert a mágneses sugárzást nem árnyékolja le semmi.

Ez esetben szükségünk lesz védőöltözetre, ha nem akarunk valamelyik rákkórházban kikötni. Ez nem más, mint az Antigravitációs hajtómű leírásában ajánlott suba (szőrével kifelé fordított irhabunda). Bóday Árpád fia is rákban halt meg. Miután apja egy hirtelen rátört betegségben meghalt, ifj. Bóday Árpád vette át a szerepét.[52] Éveken át tartó megfeszített munkával sikerült a szabadenergia-hasznosí­tó szerkezeteket reprodukálnia, sőt alkotott egy új készüléket is, a reflexrezonanciás transzformátort. Ezt az állandó mágneseket és tekercseket tartalmazó többletenergia-termelő áramkört a televízió is bemutatta.

Ezt követően hasgörcsök törtek rá. Kezdetben gyomorrontással kezelték, később azonban kiderült, hogy rákja van. A rosszindulatú daganat eltávolítása után kemoterápia következett a szokásos rosszullétekkel, ami miatt nem tudott tovább dolgozni. Félévnyi kínlódás után egy orosz természetgyógyászhoz fordult, aki teljesen rendbe hozta. 2000 tavaszán az összes lelete negatív lett, ezért nekilátott újra a munkának. Néhány hónap múlva azonban rosszul lett. Rohamosan fogyni kezdett, a bőre sápadttá vált, és beszélni is alig tudott. Kiújult rákbetegsége sírba vitte. A mágneses besugárzás által keltett leggyakoribb betegség, a vérrák (leukémia). A mágneses sugarak elleni védekezés egyetlen módja a birkaszőr. Ez sem árnyékolja le a szubatomi energiarészecskéket, mert az éteri és a gravitációs hullám minden anyagon áthatol. A birkaszőr finom rostjai azonban szétszórják a mágneses sugárzást, ezért nem képes behatolni a testbe.

Nem kis gondot fog okozni a laboratórium kialakítása is. Ha a Kun Elektronikus Könyvtárban található hét találmány mindegyikének rekonstruálásával foglalkozni kívánunk, akkor a koncentrált gravitációs sugárzás ellen is védekeznünk kell. Ez ugyanis beszivárog a falakba és a bútorokba, és egy idő után olyan koncentrációt ér el, ami öngyulladást okoz. Emiatt leég a laboratóriumunk. Ezért olyan laboratóriumot kell építenünk, ami nem tartalmaz gyúlékony anyagot. Még nehezebbé válik a helyzetünk, ha az antigravitációs hajtóművek fejlesztésével is foglakozunk. Ez esetben a laboratórium nem tartalmazhat vasat, sőt vastartalmú műszereket sem. Az erős éteri mágneses sugárzás ugyanis kitépi a falból a vascsöveket, magával ragadja a polcokon tárolt vastartalmú műszereket, az asztalon levő szer­számokat. Alumínium ajtókat, ablakokat célszerű beépíteni, a zárszerkezeteket pedig bronzból kell készíteni. A hajtómű beindulása pedig átszakítja a plafont. Ha úgy tűnik, hogy be fog indulni, vigyük ki az udvarra, és távirányítással indítsuk el.

Ezek  a veszélyek engem egyelőre nem fenyegetnek, mert csekély, 400 eurónyi nyugdíjam arra sem elegendő, hogy ezekhez a fejlesztésekhez műszereket és alkatrészeket vásároljak. Ha nem kapok senkitől támogatást, végleg abba kell hagynom az ezoterikus fejlesztéseket. Pedig rengeteg ötletem, javaslatom van, melyeket érdeklődés és segítség hiányában magammal fogok vinni a sírba. Ha civilizációnknak fontosabb a pénzük, mint az életük, akkor pusztuljon el a világ. Egy olyan civilizáció, amely nem törődik a jövőjével, sőt hedonista életmódjával tovább fokozza a természet pusztulását, megérdemli, hogy letakarítsák a Föld felszínéről. A helyünket majd átveszi egy életképesebb civilizáció, amely féltő gonddal fogja óvni a környezetét, mert tisztában lesz azzal, hogy a természetet nem lehet kizsarolni, végletekig kiszipolyozni, hanem harmonikusan együtt kell vele élni.    

 

Budapest, 2024. május 05.

 

                                                                                                                        Kun Ákos

                                                                                                          Honlap: https://subotronics.com

 

 

 Ó KUN Ákos

 Budapest, 2024.

E‑mail: info@kunlibrary.net

 kunlibrary@gmail.com