KUN ÁKOS

 

 

Tesla-GENERÁTOr

 

 

 

 

             Mottó:

 

„A természet mozgat mindent a világon

a sokféle erő kölcsönhatásával.”

                                                                                 

                                                                                                                               Mahábhárata

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       Semmi sem állandó, csak a változás.

 

Tesla-generátor

(Működési leírás)

 

Frissítés: 2025. június 25.

 

Az ezoterikus szakirodalom beható tanulmányozása sok tanulsággal szolgál számunkra. Különösen Nikola Tesla munkásságát érdemes górcső alá venni. 120 évvel ezelőtt több olyan találmányt dolgozott ki, melyekre már égetően szükségünk lenne. Az egyik a Tesla konverter, melynek rekonstruálása fo­lyamatban van. A másik nagy jelentőségű találmánya egy segédberendezés, melynek másodlagos hatása Tes­lát is meglepetésként érte. Már tudjuk, hogy szinte min­den ta­lálmánya a szo­litonhullámok energiasokszorozó hatásán alapult. A szolitonhullámokat egy általa alterná­tornak ne­ve­zett kommutátoros villanymotorral állította elő. Ezek a hullámok nem szokványos módon viselkednek. Az általunk jelenleg is használt transzverzális hullámokkal ellentétben a szoliton longitudinális hullá­mot állít elő. A longitudinális hullámok viszont nem elektromág­neses, hanem tisztán mágneses teret hoznak létre maguk körül.

A mágneses hullámok erősen kisugároztak Tesla ké­szülékeiből, berendezéseiből. Ez nagy veszélynek tet­te ki őt és munkatársait. Ezért mind ő, mind laboratóriu­mának dolgozói emésztési zavarokkal, gyomor- és epebántalmakkal, székrekedéssel, felfúvódással küszködtek. Teslának sejtelme sem volt arról, hogy ennek a mágneses kisugárzás az oka. Nem tudta, hogy az emberi szervezetet is ugyanaz a mágneses energia működteti, amivel ő kísérletezett. Sejtelme sem volt az emberi testet behálózó meridiánrendszerről és az auráról, bár ilyet korábban egy betegsége során már látott ködszerű buborék formájában. A mágneses sugarak kivonhatják az energiát egyes meridiánokból, illetve túltölthetik őket, és az energiaegyensúly felbomlása különböző betegségeket vált ki.

Az alternátor többnyire 30 kHz-es frekvencián üzemelt. Aztán valószínűleg tönkrement, és készített helyette másikat, amelynek a frekvenciája 28 kHz lett. Ez Teslát nem nagyon izgatta, mert ugyanúgy működött, mint az előző, 30 kHz-es változat. A mechanikus oszcillátor körüli tevékenység során azonban egy hét alatt mindnyájan meggyógyultak. Négy évig, amíg ezt a gépet használták senki sem betegedett meg közülük. Egy ízben Mark Twain is felkereste a laboratóriumot. Ekkor már a világhírű amerikai író meglehetősen rossz egészségi állapotban volt. Különféle aggasztó és veszélyes betegségben szenvedett, emlékezett vissza Tesla. A laboratóriumi látogatásai során azonban két hónap alatt visszanyerte egészségét. A mechanikus oszcillátorból kisugárzódó kb. 28 kHz-es Yang energia meggyógyította.

Mindezen tények és bizonyítékok alapján kézenfekvőnek látszik a javaslat, hogy használjuk ki mi is ezt a lehetőséget. Annál is inkább, mert a természet is ezt a frekvenciát használja a híres gyógyhelyeken. Nálunk ilyen hely Tápiószentmárton­ban az Attila-domb, Dobogókő, Pilisszent­ivánon az Ördög szikla, a Majki remeteség, Pilisszent­kereszt mellett a cisztercita kolostor romjai, Dömös mellett a Vadálló-kő és a Csodafa kápolna, a Monoszló melletti Hegyeskő, valamint a bükk­szentke­resz­ti kövek. A külföldi energetikai gyógyhelyek közül leghíresebb a Boszniai piramis. Mint a Tesla-konverter működési leírásában már volt róla szó, ebben a piramisban a Megalith K-2-nek nevezett korong alakú kő is 28 kHz frekvenciájú pozitív mágneses sugárzást bocsát ki magából.

Érdemes lenne odautazni, és egy keretantennával, valamint egy oszcilloszkóppal kimérni ennek a frekvenciának a pontos értékét.[1] Azt is egyértelműen meg kell határozni, hogy ez a sugárzás Yin vagy Yang jellegű. Ehhez nem kell drága gravimétert és egyéb műszereket a helyszínre szállítani. Megteszi egy iránytű is. Ha a kő az iránytű északi (fekete) pólusát vonzza, akkor Yin jellegű, vagyis gravitációs hullámokat bocsát ki magából. Ha a déli (fehér) pólusát vonzza, akkor a kisugárzás Yang, vagyis éteri jellegű. Érdemes lenne ezt a vizsgálatot, Tápiószentmárton­ban, az Attila dombon és Dobogókőn is elvégezni. Az oszcilloszkópon látható jel alakjából egyértelmű következtetést lehet levonni a természetes szolitonhullám időbeli lefolyásáról. Ennek alapján látnánk, hogy jelgenerátorunkkal milyen jelet kell előállítanunk. Ez a Tesla-konverter rekonstruálásnál is nagy segítséget jelentene.

A mérési eredmények birtokában már mi is nekiállhatunk létrehozni egy ilyen generátort. Mivel mi rendelkezünk jelgenerátorral nem szükséges váltóáramú kommutátoros motort készíteni. A jelgenerátor által szolgáltatott szolitonhullámot csak fel kell erősíteni, és rákacsolni egy ferritmagos toroid gyűrűn kialakított tekercsre, vagy Klein-alakzatban tekercselt elektromágnesre. Ennek az elrendezésnek azonban az a hátránya, hogy csak egy ember használhatja, mert előre sugároz. Mivel a világban rengeteg a beteg ember, és emiatt tömeges gyógyításra van szükség, körkörös sugárzót kell kialakítani. A földönkívüli civilizációk is ilyet használnak, Egy ízben a negyedik típusú találkozások során űrhajójukra invitált embereknek mutattak egy ilyen generátort. Biztatták az „elrabolt” személyeket, hogy álljanak elé, és mozogjanak, ugráljanak, táncoljanak. Erre valószínűleg azért volt szükség, hogy a gyógyító energia átjárja minden porcikájukat, behatoljon ízületeik mélyébe is. A nem várt kezelés után a visszaszállított személyek arról számoltak be, hogy rendkívüli mértékben megnőtt az energiájuk, és nagyon jó lett a közérzetük.

Sajnos a berendezés működési módjáról semmit sem árultak el, de a szemtanúk azt elmondták, hogy ez a berendezés úgy nézett ki, mint egy nagyméretű villanymotor. Csupán annyiban tért el s szokványos villanymotoroktól, hogy a forgórésze a padlóhoz volt rögzítve, és az állórész forgott körülötte. Itt tehát a mágneses energia nem a motor belsejéből áramlott ki, hanem közvetlenül a külső rész sugározta a gyógyító szolitonhullámokat. Ha nekünk is sikerülne egy ilyen villanymotort előállítanunk, akkor semmi mást nem kellene tennünk, mint az orvosi rendelők várótermeinek közepére állítani. Így a több órányi várakozás alatt a betegek akár meg is gyógyulhatnak. Így már nem is kell bemenniük az orvoshoz.

Ez a rejtélyes frekvenciaérték már a kutatók fantáziáját is megmozgatta. Közülük többen is komoly vizsgálatokat végeztek a fiziológia hatásáról. Na nem nálunk, mert a mi vaskalapos tudósaink kiátkoznák azt a kollégát, aki ilyesmire vetemedne. Indiában és Kínában azonban az ezotéria nem kiátkozott tudomány. Ott komoly kutatások folynak a paratudományokban is. Ennek eredményeként két indiai tudós felmérte, hogy a 28 kHz-es szoliton hullámok milyen hatást gyakorolnak a szervezetre. Az eredmény meglepően sokrétű. Íme Dr. Siva Poobalasingam és Nisha Lakshmanan vizsgálati eredményei:

 

Ø   A skaláris energia képes beépülni még saját DNS-ünkbe is.

Ø   Kiiktatja és semlegesíti az ember alkotta, természetellenes frekvenciákat az emberi szervezetben.

Ø   Növeli a sejt minden egyes sejtjének energiaszintjét a kívánatos 70-90 mV szintre.

Ø   A spektrográfok mérései szerint emeli a szervezetben lévő minden egyes hidrogénatom kova­lencia értékét. Ez azért jelentős, mert a DNS-ünket kovalens hidrogénkötések tartják egyben.

Ø   Fokozza a sejtfal áteresztőképességét, ami segíti a tápanyagok bejutását a sejtekbe, illetve a toxinok kiválasztását és eltávolítását a sejtekből.

Ø   Csökkenti az anyag felületi feszültségét, ezáltal a szervezetnek lényegesen kevesebb időre van szüksége az emésztéshez.

Ø   A sejtek milliárdjai energiaszintjének emelkedésével párhuzamosan növeli a szervezet egészének energiaszintjét.

Ø   Tisztítja a vért, javítja a vérben lebegő fehérjék és zsírok szintjét, a triglicerid értékét és a vérfibrin mintákat.

Ø   Független laboratóriumi vizsgálatok tanúsága szerint 149%-kal fokozza az immunrendszer hatásfokát.

Ø   Javítja a szellemi koncentrációt és fókuszt, amit az EEG vizsgálatokban kimutatott amplitúdó-növekedés bizonyít.

Ø   Ugyancsak EEG-tesztek alapján kiegyensúlyozza a két agyféltekét. Pontosabban az intuitív tartomány felé koordinálja, a működést, ami egyfajta koherencia megjelenését is biztosítja.

 

Részletes beszámoló a „Az optimális energia a csúcsteljesítmény eléréséhez a skaláris energiával” című angol nyelvű könyvükben található.

[

Lemniszkáta csővezeték

(Működési leírás)

 

Masaru Emoto: „A víz üzenete”, illetve „A víz rejtett bölcsessége” című könyveiből tudjuk, hogy strukturált víz varázslatos erőt gyakorol a szervezetünkre.[2] Gyógyereje vetekszik a szoliton­hul­lámok által kifejtett hatással. Így nem kell megvárni, amíg a Tesla-generátort valaki rekonstruálja, mert már most is elkezdhetjük a betegek tömeges kezelését. Ehhez semmi mást nem kell tenni, mint a csapból kifolyó vizet energetizálni. Ehhez nem kellenek drága berendezések, mert ezt elvégzi az éter helyettünk. Csak munkára kell fogni. A fizikában jól ismert jelenség a tehetetlenségi erő, amit az éter vált ki. Az éteri részecskék átjárják az egész univerzumot, és semmi nem állhat az útjukba. A testünket is elárasztják, de ezt mi csak akkor vesszük észre, ha járművön utazunk, és az hirtelen gyorsul vagy lassul. Ilyenkor hátra vagy előre esünk. Gyorsuláskor vagy lassuláskor a sűrű éter nem képes a testünkbe áramlani, ezért betonfalként lökdös bennünket. Ezt teszi a vízzel is, de a víznek van egy sajátos tulajdonsága: képes a többletenergiát elnyelni, és sokáig megőrizni.

Az éteri energia jelenléte nem marad következmények nélkül. Az éteri részecskék energiájuk révén megszüntetik a víz környezeti károkból eredő destrukturáltságát. Szabályos molekulaszerkezetű strukturált vizet hoznak létre. A szervezetnek éppen erre van szüksége. Jótékony hatásából egyet kiragadva sok ember a kiszáradás határán áll. Mint tudjuk egészségünk megőrzéséhez naponta 2,5 liter vizet kellene meginnunk. Vannak, akik ennek egy­tizedét fogyasztják. Jó, ha napi 1-2 pohár vizet isz­nak. Ők is tisztában vannak vele, hogy ennél jóval töb­bet kellene inniuk, de nem tudnak. Azt mondják, hogy nem kívánják a vizet. Szervezetük ösztönösen irtózik a de­st­rukturált, klórozott csapvíztől. Ezen a helyzeten ra­di­kálisan változtat a strukturált víz fogyasztása. A vissza­jelzések szerint molekulaszerkezetének normalizálása lággyá, selymessé teszi a csapvizet, amitől újra szom­jasnak érzik magukat, és elegendő vizet tudnak inni. A strukturált víz fogyasztása nem csak a szervezet folyadékhiányát szünteti meg, hanem fokozza a méregtelenítést, és a tápanyag felszívódását. A strukturált víz gyógyerővel hat a testünkre. Idővel megszünteti minden betegségünket, és megerősíti az immunrendszerünket. Az iparban és a mezőgazdaságban is csodákra képes. Sokan felismerték ezt a jótékony hatást, és szá­mos találmányt alkottak a kihasználására. Közülük leg­inkább figyelemreméltó egy német fizikus találmánya. Azért is, mert ez a találmány gyorsan és rendkívül ol­csón előállítható.      

Wilfried Hacheney[3] az éteri energiarészecskék vízbe juttatására egy nagyméretű eszközt tervezett, melynek formája a lemniszkátára[4] emlékeztet. A fek­vő nyolcas alakú csőben áramló víz állandó irány­­változtatásra kény­szerül, melynek folytán nagy mennyi­ségű éter szorul bele. A lemniszkáta alakzat azért olyan hatékony, mert ennek a csővezetéknek minden centi­méterében irányváltásra kényszerül a víz. Ennek kö­vetkeztében folyton beleütközik az éterbe, és emiatt rengeteg éteront nyel el. Sok biogazda ezzel az éteres vízzel locsolja a növényeit, hogy gyorsabban nőjenek. A magvak csírázó-képessége is javul, ha vetés előtt beáztatják ebbe a vízbe. Az ily módon kezelt vízzel sütött kenyér lazább lesz, a tésztája pedig magasabbra kel. További megfigyelés, hogy az éterrel dúsított vízzel kevert beton szilárdabb a megszokottnál.

Az ősenergia elnyeletésének hatásfoka tovább növelhető, ha több lemniszkátát helyeznek egymás mellé, vagy egymás fölé. Ennek legegyszerűbb módja, hogy a csőgyártó üzemben a tűzforró fémcsövet darabolás előtt egy sablonban formára hajlítják, és hagyják lehűlni. Nem kell a cső végét harapófogóval megragadva kézzel hajtogatni, mert ezt a feladatot a lemniszkáta szerkesztésénél hasz­nált csuklós szerkezet[5] precízebben elvégzi. Így akár tízrétegű berendezést is lehet készíteni, ami egy nagyságrenddel megnöveli a hatásfokát. A szélességét is igyekezzünk növelni mindaddig, amíg ezt a technológia engedi. Minél szélesebb és minél magasabb a lemniszkáta csőrendszer, annál hatékonyabb. A csőkígyót már csak korróziógátló horganyréteggel kell bevonni, és évtizedeken át gond nélkül használható. (Ha földbe vagy egy erre a célra kialakított gödörbe kívánjuk süllyeszteni, kenjük be míniummal, és legalább egy réteg olajfestékkel vagy kátránnyal. Ügyeljünk arra is, hogy legfelső része legalább 80 centiméterrel legyen a talajfelszín alatt, hogy télen ne fagyjon el.)[6]

Egyébként ez a módszer nem teljesen új. Viktor Schauberger már 1930-ban kifejlesztett egy energiadúsító készüléket, forrásvíz mesterséges előállítására. Az osztrák természettudós spirál alakú csövet alkalmazott, amelyben az áramló víz szintén állandó irányváltozásra kényszerül. A spirál alakzat hatékonysága azonban jóval alacsonyabb a lemniszkátánál. A spirális megoldás egyetlen előnye, hogy a csőtekervény, illetve a víz áramlási irányának megfordításával jobbra forgató vizet is elő lehet állítani.

Olcsó előállítási technológiája bárki számára elérhetővé teszi a lemniszkáta alakú energiadúsítót. Üzemeltetési költsége nincs, így nem növeli a vele előállított zöldség-gyümölcs árát. Beszerzési költsége pedig néhány év alatt megtérül a bővebb termés által. Könnyen lehet, hogy ez a berendezés pár év múlva minden kert, illetve vidéki háztartás szerves tartozéka lesz. A városi vízszolgáltatók is könnyen használhatnák. Ehhez semmi mást nem kellene tenniük, mint a vizet nem egyenes, hanem lemniszkáta formára hajlított csövön nyomnák fel a hidroglóbuszba, és ugyanilyen csőkígyón engednék le. Szükség esetén könnyen hajlítható műanyag csövet (gumi- vagy műanyag slagot) is lehetne használni erre a célra. Az ipari üzemek is nagy hasznát vennék ennek a víznek, mert hamar kiderülne, hogy az éterrel dúsított víz alkalmazása nem csak a betongyártásban előnyös, hanem szinte minden termékre jótékony hatást gyakorolna.

Ennek a lehetőségei már kezdenek kibontakozni. A hasonló megoldásoknál egy mosodatulajdonos pl. évente 12 ezer eurót spórol meg, mert az éter által lágyabbá tett vízben kevesebb mosószerre van szükség. A bécsi lovasiskolában a lovak éterrel dúsított vizet isznak, és azóta nem gyötri őket a kólika, míg egy műanyaggyárban a hűtővíz-felhasználást sikerült optimalizálni a különleges víz segítségével. A természetgyógyászok is dicsérik ezt a vizet. Azok a betegek, aki ezt itták, megszabadulnak az ekcémától, a lábödémától, fejfájástól. Úgy tűnik, hogy a lehetőségek ezen a téren is korlátlanok. A módszer ellenzői a kétkedők ezoterikus humbugról beszélnek, de a napról napra szaporodó pozitív eredmények, lelkes beszámolók nem ezt bizonyítják. A vízminőség-javulás és az általa elért haszon minden téren szemmel látható, kézzel fogható, letagadhatatlan.

Az éterrel dúsított víz legádázabb ellenzői a hivatalos tudomány képviselői. Az akadémikusok szerint erre a jelenségre természettudományos magyarázat nincs, ezért csalásról, placebohatásról és „szelektív érzékelésről” beszélnek. Ám ha minden pozitív eredmény csak a képzelőerő szüleménye, akkor egyik napról a másikra istenekké váltunk. Csupán a gondolatainkkal képesek vagyunk önmagunkat és másokat meggyógyítani, effektív hasznot kovácsolni. Ez lenne az igazi siker, mert így varázsszóra megoldhatnánk a világ minden gondját. Sajnos erre nem vagyunk képesek, ezért egyelőre be kell érnünk egy fizikai jelenség kihasználásával, amely szerencsére akkor is működik, ha erről a tudományos akadémiák nem hajlandóak tudomást venni.

A hitetlenkedés és a parttalan viták elkerülése érdekében célszerű lenne ezt a módszert nagyban, és hatóságilag ellenőrizve kipróbálni. Ehhez valamely lakótelepen vagy lakóparkban ki kellene jelölni két tömbházat, és felmérni a bennük lakók egészségi állapotát. Aztán az egyik ház bemenő csővezetéke elé be kellene szerelni egy tízrészes lemniszkáta csőkígyót. Egy év múlva újra el kellene végezni az egészségügyi felmérést minkét tömbházban. Az eredmények összehasonlítása után egyértelmű következtetéseket lehetne levonni ennek a módszernek az eredményességéről. Érdemes lenne a lemniszkáta csővezetéket kiépíteni egy kórházban is. Aztán egy év múlva meg lehetne vizsgálni, hogy alakult a betegek gyógyulási aránya. Csökkent-e a betegek kórházban töltött időtartama, és javult-e a kórházi fertőzések statisztikája.

Ha nem mutatható ki ugrásszerű javulás, ennek a víznyomás az oka. A Vízművek 6 atmoszféra (6 bar) nyomással préseli bele a vizet az utcai csőhálózatba, hogy a tízszintes toronyházakba is felmenjen. A mérések szerint ez a nagy nyomás jelentős mértékben hozzájárul a víz destrukturálódásá­hoz. Ez esetben az újrastrukturálást a fogyasztónál, közvetlenül a kifolyó csap előtt kell elvégezni. A 10 lemniszkátát tartalmazó fél, vagy háromnegyed coll átmérőjű csövet műanyag dobozba zárva a fürdőszobai mosdó, illetve konyhai mosogató alatt kell helyezni. A be- és kivezető csonkokat oly módon célszerű kialakítani, hogy egy szintben álljanak a burkolat aljával. Így megfordítva, süllyesztve is beépíthető. Csempékkel eltakarva láthatatlanná válik a szerkezet.

Az ásványvizet fogyasztóknak sem kell lemondaniuk a strukturált víz jótékony hatásáról. Ehhez le kell gyártani egy 1,5 literes üvegpalackot, csavaros fémkupakkal. Erre rá kell hegeszteni egy 5-10 lemniszkátából álló csőszerelvényt, ami a palack tetején helyezkedik el. A kupakot és a negyed col átmérőjű csövet is korrózióálló acélból kell készíteni. A csőszerelvény szélessége ne legyen nagyobb, mint a palack átmérője, különben nem fér el a hűtőszekrény ajtajában. Túl magasra sem célszerű készíteni, mert ez is gátolja a hűtőszekrénybe helyezést. Célszerű még egy gumisapkát is gyártani hozzá. A cső végére húzva ezzel megakadályozhatjuk, hogy a „buborékos” vízből elszálljon a szén-dioxid. A készülék használata nagyon egyszerű. Le kell csavarni róla a csőszerelvényt, beletölteni a műanyag palackban forgalmazott ásványvizet, majd rácsavarni a fémkupakot. Az üvegpalack megdöntésével a lemniszkáta alakú csőszerelvényen átfolyó víz már strukturáltan fog kifolyni az alá helyezett pohárba. A lemniszkáták optimális számát a kifolyó víz lefagyasztásával, és kristályszerkezetének mikroszkóp alatti vizsgálatával lehet megállapítani.

Amennyiben a lemniszkáta alakú csővezeték alkalmazásával jelentős gyógyulások tapasztalhatók, akkor ezt a vízkezelési módot haladéktalanul alkalmazni kell az egész országban. Ez rengeteg kiadástól mentené meg az állami egészségpénztárt, és a lakosság közérzete, életkedve is jelentősen javulna. Ez a felmérés valószínűleg nem ütközik a hatóságok ellenállásába, mert a hivatalos tudomány szerint ez a módszer hatástalan. Ha pedig hatástalan, akkor nem is árt. Ha nem árt, akkor mindegy, hogy egyenes vagy kacskaringós csövön megy be a víz az épületbe, illetve folyik ki a csap­ból.

 

Budapest, 2018.01.23.

[

Formasugárzás

(Működési leírás)

 

Az egészségmegőrzésnek, a betegségek éterrel történő gyógyításának sokféle módja van. Többségük nem igényel költséges beruházást. A lemniszkátához hasonlóan olcsó egészségmegőrző, illetve gyógyító hatást vált ki a formasugárzás. Egyetlen hátránya, hogy hatása méretfüggő. Gyors gyógyulást csak nagy méretben képes kiváltani. Több kilométer átmérőjű formasugárzót egyelőre csak a természet képes létrehozni. Ezek a földkéreg gyűrődései. 10-30 km mélységben a földkéreg már képlékeny állapotban van. Ha a földgolyó belsejében izzó magma oly módon gyűri meg ezt a képlékeny réteget, hogy a felszínről nézve domborúvá válik, akkor a belőle kiáramló formasugárzás harmonikus hatást gyakorol az élő szervezetre. (Nem csak az élő szervezetnek, hanem az élettelen tárgyaknak is van aurájuk. Ezt nevezik formasugárzásnak. Alakjuktól függően ezek jótékony vagy káros sugárzást fejtenek ki az élőlényekre.)

Jótékony hatást kiváltó földkéreggyűrődés a világ számos pontján található. Nálunk legjelentősebb a tápiószentmártoni Attila domb alatt 10 km mélyen kialakult gyűrődés. A több kilométer kiterjedésű gyűrődésből kiáramló energiakisugárzás szakrális hellyé tette az Attila dombot. Nevét Attiláról, a hun királyról kapta, aki sámánjainak tanácsára erre a dombra építette fapalotáját. (Őseink még tudták hová építkezzenek; tisztában voltak a betegséget keltő-, és a gyógyító fölsugárzások létével. Ez a tudás a modern tudomány előretörésével sajnos elveszett. Tudósaink elődeik tudományát áltudománynak minősítették, és tiltják a kutatását.) A gyógyhatású terület újbóli felfedezése a Kincsem Lovaspark gazdájának köszönhető, akinek feltűnt, hogy lovai előszeretettel heverésznek, hem­peregnek a birtok egy meghatározott részén. (Kincsem, a cso­daló világraszóló győzelemsorozata is ennek az energianövelő mágneses sugárzásnak tudható be. 56 ver­senyen indították és mind az 56-ot megnyerte. Hazaszállítva kifeküdt az istállója melletti Attila dombra, töltekezni. Pár nap múlva regenerálódott, és erőtől duzzadva indult a következő versenyen.)

A csodás gyógyulások híre futótűzként terjedt, és 1999 tavaszán már több ezren zarándokoltak Tápiószentmártonba, a gyógyulás reményében. A turisták a kihelyezett padokon ülhetnek, vagy a fűre terített pokrócunkon heverészhetnek egész nap. A nagy siker láttán a terület gazdája úgy gondolta utánajár ennek a dolognak, megpróbálja tudományos módszerekkel kideríttetni a pozitív változások okát. A műszeres vizsgálatok sem gamma-, sem egyéb radioaktív sugárzást nem mutattak ki. A mágneses sugárzás szintje azonban igen magas volt. Magyar kutatók által végzett összehasonlító mérések szerint, amíg Medjugorje-ben és Lourdes-ben 50-80 közötti a mágneses egyenleg, az Attila dombon 200 feletti értéket mértek. Az ide látogatók közül sokan mozgáskoordinációs javulásokat tapasztaltak magukon. A mozgásszervi panaszokkal kínlódóknak jelentősen csökkentek a fájdalmaik, miután néhány óráig üldögéltek ezen a helyen. A különféle betegségeket kiváltó rossz laborértékek (pl. magas vérnyomás, szapora pulzus, magas vércukorszint, nagy koleszterinszint) két-három­heti helyszínen tartózkodás után szintén normalizálódtak.

Ezeken a gyógyító helyeken azonban nem lehet a végtelenségig tartózkodni, mert túltöltődik a szervezet pozitív energiával. Ez ugyancsak felborítja a meridiánrendszer egyensúlyát, ami az immunrendszer leromlásához, és meddőséghez vezethet. Ezzel a geomanciában jártas eleink is tisztában voltak. Kínában 4000 évvel ezelőtt császári rendelettel tiltották, hogy ilyen helyre lakóházat építsenek. Csak pagodákat, templomokat, gyógyító szanatóriumokat emelhettek rá, amelyekben idő­szakosan fordultak meg az emberek. Olyan látogatók is akadnak, akinek nem használ a sugárzás. Ennek oka, hogy a földből kiáramló koncentrált éteri hullámok csak azoknál váltanak ki gyógyulást, akiknél a betegség Yang energiahiányra vezethető vissza. Más jellegű energiazavarra nem gyakorol hatást.

Mellesleg a betegek zöme Yang energiahiánnyal küszködik. A Föld ugyanis állandó jelleggel ellát, besugároz bennünket Yin jellegű gravitációs energiával, Yang energiát azonban csak az éterből vehetünk fel. Ennek hatásfoka nem túl nagy, csak az egészséges embereknél éri el a kívánt mértéket. Akinek a csakrái lelassultak, nem megfelelő hatásfokkal nyelik el a környező energiát, csak megnö­velt térerejű helyeken juthat hozzá kellő mennyiségű pozitív energiához. Ezt követően nem csak a beteg szervek gyógyulnak meg, hanem megnő a páciens vitalitása, és a továbbiakban már a koráb­bi környezetében rendelkezésre álló energia is képes biztosítani szervezete Yang energiaigényét. Ehhez azonban egy teljes kúrára, azaz 10-12 alkalommal történő látogatásra, vagy kétheti folyamatos helyszínen tartózkodásra van szükség. Egyszeri odautazás nem tesz csodát, bár már ez is jelentősen javítja a közérzetet. A mágneses sugárzás tisztítja a levegőt is. A Sugárbiológiai és Sugár­egész­ségügyi Kutatóintézet Attila dombon végzett mérései szerint „roppant tiszta a vidék levegője”.

A formasugárzás nem csak jótékony, hanem káros hatást is gyakorolhat a szervezetre. A természetben ez ott fordul elő, ahol a földkéreg homorú alakban gyűrődik meg. Ilyen fokozottan káros hatású hely található az angliai Swansea-völgyben. Két angol parapszichológus egy történelem előtti temetkezési helyen a Corn Leckart gyógyító erejét akarta megvizsgálni. Eközben egy kőhalmazokból kialakított kör közepébe léptek. Szerencsétlenségükre ez a kör nem gyógyhatásúnak, hanem egészségkárosítónak bizonyult. Claire Williams úgy érezte, hogy egy láthatatlan erő kitaszítja a kör­ből, Brian Perintont pedig gyomorfájás kezdte el kínozni. Miután hazamentek, mindkettőjük feje szüntelenül fájt, és fokozatosan elgyengültek. Az orvosok nem tudták megállapítani a gyengeség, a közérzet nagyfokú romlásának okát.

Ezeket a tüneteket ugyanis a földkéreg diszharmonikus mágneses kisugárzása okozta, ami felborította meridián­rend­szerük energiaegyensúlyát. Évezredekkel ezelőtt élt őseink tökéletesen tisztában voltak ezzel a veszéllyel. Erre oly módon figyelmeztettek, hogy kövekkel elkerítették a veszélyes területet. A két kutató ezt nem tudta, ezért hatoltak be a kőhalmokkal elkerített kör közepébe. Több ezer évvel ezelőtt élt eleink a harmonikus kisugárzással rendelkező helyeket is megjelölték. Kihegyezett végű kőoszlopokat használtak jelölésükre, és a földből kiáramló energia koncentrálására. Ezeknek a földbe ásott kőoszlopoknak dőlve, vagy több kőoszlop által bezárt területen tartózkodva gyógyították magukat. Ezt a szerepet töltötték be Európában a kurgánok, nálunk pedig a kunhalmok. A nálunk fejlettebb civilizációk már céltudatosan alkalmazták a formasugárzásokat, és a segítségükkel erős koncentráló hatást váltottak ki.

Az előző civilizáció, Atlantisz népe tökéletesen tisztában volt a természet kínálta természetes mágneses sugárzással, és életük szinte minden megnyilvánulását átszőtte ez az energia. Atlantisz még nem ismerte az elektromosságot. Ők energiaigényüket formasugárzással, kristálysugárzással és egy különleges érccel, az oreikhalkosszal elégítették ki. (Az aranynál is becsesebb oreikhalkoszról nem sokat tudunk. Az ókori írások szerint mágneses kisugárzása olyan erős volt, hogy ionizálta a levegőt. „Tűzszerű fényt bocsátott ki.” A görög istenek is használták ezt az ércet. Ők pusztító erejű sugárfegyvert állítottak el belőle, amit egymás közötti harcaikban használtak.) Sajnos ez az érc a mi világunkban egyetlen kon­tinensen sem lelhető fel. Formasugárzással kapcsolatos technikájuk azonban fennmaradt. Ezek a szinte minden kontinensen megtalálható piramisok. Kínától Európa és Észak-Afrika országain át Dél-Amerikáig több száz hatalmas piramist építettek, melyekbe aranylemezekre vésett tudásukat rejtették el, hogy a közelgő vízözön nem törölje el létezésük minden nyomát a Föld színéről. (Az egyiptomi piramisoknál talajszkennerrel már felfedezték azokat a föld alatti kamrákat, melyekben ezek az iratok találhatók. Nemsokára lehetőségünk lesz a feltárására.)

A piramisok azonban nem csak tudástáruk megőrzésére szolgált. Építésük módjával is bizonyítani akarták tudásuk magas szintjét. Ezért nem egyszerű kőhalmokat hoztak létre, hanem olyan kőépítményeket, melyek belsejükben misztikus mágneses sugárzást állítottak elő. Erre legalkalmasabb térbeli idom a gúla volt. Ez a csúcsban végződő idom egy rendkívül hatékony formasugárzó. Koncentráltam magába gyűjti az univerzumban mindenütt megtalálható éteri (Yang) sugárzást, ami legerősebben a gúla alsó harmadában nyilvánul meg. Erre a kúp is alkalmas lenne, de a gúla ennél többre képes. Amennyiben éleit észak-dél irányba tájolják, akkor összegyűjti a Földből kiáramló gravitációs (Yin) sugárzást is. Ez a sugárzás is a gúla alsó harmadában a legerősebb. Azért van szükség pontos tájolásra, mert ez esetben metszi a legtöbb mágneses erővonal a gúlát. Mindkét sugárzás annyira erős, hogy aki ráfekszik a gúla egyharmadában elhelyezett kőlapra, nem csak erős gyógyhatást tapasztal, hanem agyában aktiválódnak azok a szervek (tobozmirigy, hipofízis) melyek különféle parapszichológia jelenségeket idéznek elő.

Normál környezetben ennyire erős formasugárzás nem lép fel. Ez részben szerencse, részben szerencsétlenség. Szerencsétlenség, mert a pozitív hatását nem élvezhetjük. Miután nem élünk piramis alakú épületekben, így nincs részünk mindazon pozitív hatásokban, amelyek a piramisalakzat belseje gyakorol az élő szervezetre. Szerencse is, mert az energiahiányban szenvedők sem tudnák hosszú távon elviselni ezt a környezetet. Fejfájásra, rosszullétre, szervi panaszokra hivatkozva egy idő után kimenekülnének belőle. Ezek a rendkívül erős formasugárzások korlátlan ideig csak az élettelen tárgyakra és a romlandó anyagokra gyakorolnak pozitív hatást. A tartósan Yang jellegű ener­giasugárzás hatására felerősödnek bennük a mechanikai feszültségek. Ezáltal pl. a kicsorbult borotvapenge éle kiegyenesedik, ismét éles lesz. Az élelmiszerekben levő mikrobák pedig elpusztulnak. A többletenergia túltölti a meridiánjaikat, és a felborult energiaegyensúly következtében élet­képtelen­né válnak. A számunkra kedvező hatás tehát a vírusok, baktériumok megsemmisülése révén jön létre. Ebben a formában koncentrálva az erős formasugárzás nem oltódik ki, hanem tartósan fennmarad. A geometriai alakzat által határolt térből azonban nem lép ki.

Környezetünkben lépten-nyomon csak gyenge formasugárzásokkal találkozunk. Ez a különböző formájú tárgyak által kibocsátott energiasugárzás. Mint tudjuk, az élettelen tár­gyaknak is van étertestük, ezáltal aurájuk. Normál körülmények között ez az energiakisugárzás olyan gyenge, hogy szá­mottevő hatást nem gya­korol ránk. Vannak azonban olyan geometriai formák, amelyekből a formahullámok koncentráltan áramlanak ki. Ilyenek az egymást de­rékszögben keresztező vonalak, vagy térbeli tár­gyaknál a külön­böző szögű élek, és a homorú ki­képzés. Kifejezetten erős sugárzást bo­csátanak ki magukból a mágikus tárgyak. Ezek közül legismertebb az óegyiptomi sírokból elő­került „Nílus kulcs” vagy Ankh kereszt. A füles kereszthez ha­sonló tulajdonságokkal bír a görög „Ф” betűre emlé­keztető idom is. Amennyi­ben egy réz vagy vas­gyűrűt azonos anyag­ból készített rúdra erő­sítünk úgy, hogy az elfektetett gyűrű a rúd végén szim­metrikusan he­lyez­kedjen el, akkor egy har­mo­nikus, káros suga­rakat semlegesítő eszközt kapunk. Ez a hatás azonban csak megfele­lő tájolás ese­tén indul meg. Ha a nyakunkban vagy a ruhán­kon, kitűzőként vi­seljük, úgy kell elhe­lyezni, hogy a szára lefelé néz­zen. Ha vízszintesen (pl. a szobánk­ban) hasz­náljuk, akkor oly módon kell tájolni, hogy a szára pontosan az Északi mágneses sark felé irányuljon.

Jótékony helyett kifejezetten káros formahullá­mokat kapunk, ha a gyűrűt kettévágjuk, és ezt az eszközt úgy szereljük össze, hogy a félkörök hát­tal illeszkedjenek a rúdhoz. Ennek a cirill „Ж” be­tű­höz hasonló alakzatnak a közelében nyugtalan­ság, álmatlanság lesz úrrá rajtunk, és nagyon ha­mar megbetegszünk. Az összetett geometriai alak­zatok is erőteljes energiahullámokat bocsátanak ki magukból. A szimmetrikus formák kedvezően befolyá­solják az élővilág egyensúlyi állapotát, az aszim­met­rikus formák viszont ártó energiákat szabadíta­nak fel. Ismert jelen­ség, hogy a homorú tükör összegyűjti, fókuszálja a fénysuga­rakat. A megfigyelések szerint ez a mág­neses sugárzások ese­tén is igaz, ezért ne tartózkodjunk homorú tárgyak tengelyében, és főleg ne a fókuszpontjában.

A káros hullámokat kibocsátó formasugárzók előzőleg említett változata csak véletlenül, egy helytelenül kialakított virágtartó, vagy más kovácsoltvas dísztárgy révén kerülhet a lakásba. Minden háztartásban megtalálhatók azonban a kártékony sugárforrásoknak egy kevésbé veszélyes, de jóval gyakoribb formája, a hengeres testek. Amennyiben páros számban találhatók a helyiségben, akkor a kisugárzásuk legerjeszti egymást; páratlan számban, egy sorban elrendeződve viszont fokozott gerjesztés lép fel. Ennek a többnyire palackok, befőttesüvegek, lábasok, fazekak formájában megnyilvánuló idomnak az egészségkárosító kisugárzása akkor válik igazán érzékelhetővé, ha néhány centi­méternyi víz vagy más folyadék is található benne. A gondot nem a víz ­okozza, mivel a víz magához vonzza a földsugárzást, így jelenléte akár hasznos is lehetne. A baj az, hogy az edényben levő folyadék fenéktükre, valamint a folyadékfelszín által alkotott felső tükör között turbulencia alakul ki, melynek következtében a víz a magába gyűjtött mágneses sugarakat felerősítve kisu­gározza magából.

Ez a sugárzás túlnyomórészt felfelé irányul, de ha a fenéktükör és a folyadékfelszín valamilyen szöget zár be egymással, akkor a kisugár­zás ferde irányú lesz. Megszűnik azonban ez a jelenség, ha a félig kiürített palackot elfektetjük. A másik megoldás, hogy valamilyen tárgyat (pl. egy rézgyűrűt, rézkarikát) teszünk az edény aljába. Ezzel megtörik az alsó tükör reflektáló hatása, ami meggátolja a turbulencia kialakulását a két folyadékfelület között. Mindezekre nincs szükség, ha a palack tele van. Ez esetben ugyanis az összeszűkülő nyakrész megszünteti a felső folyadéktükröt. Nem érvényesül ez a hatás a korábban gyártott benyomott fenekű palackoknál sem.

A formasugárzás vagy más néven idomsugárzás a tárgyakból kiáramló jótékony vagy káros sugárzás. A formasugárzás nem a tárgyak saját kisugárzása. Körülöttünk nincsenek olyan nagyméretű objektumok, amelyek számottevő saját sugárzással rendelkeznének. A Föld tömegvonzásához képest a bennünket körülvevő tárgyak gravitációs kisugárzása szinte nullának tekinthető. Az éteri vázuk által keltett kisugárzásuk úgyszintén elenyésző. Az élő szervezetek, így pl. az emberi test bioenergia-kisugárzása jóval felülmúlja az élettelen tárgyak kisugárzását. A körülöttünk levő tárgyak csak abban az esetben képesek intenzív energiát kisugározni magukból, ha összegyűjtik a környezetből. Az „Ezoterikus körkép”-ből tudjuk, hogy ha egy kovácsoltvas virágállvány vízér felett helyezkedik el, már ez is okozhat oly mértékű káros sugárzást, ami megbetegíthet bennünket. A formasugárzások kétféle módon nyilvánulnak meg. Az egyik, hogy a magukba gyűjtött föld-, vízér-, Hartmann-csomópont és egyéb káros sugárzást koncentráltan kisugározzák magukból. Ez történik akkor, amikor a kovácsoltvas virágtartó rúdjára kettéfűrészelt gyűrűt hegesztenek úgy, hogy a félkörök háttal illeszkednek egymáshoz. Ilyenkor a virágállvány által összegyűjtött káros mágneses hullámok a félkörívek két nyúlványán koncentráltan kisugárzódnak. Ha ezek a nyúlványok tartósan a székünk, ágyunk felé irányulnak, akkor is megbetegszünk, ha a káros sugárzás forrása tőlünk pár méterre van.

A formasugárzás, illetve idomsugárzás másik leggyakoribb megnyilvánulási módja a kioltás. A virágállványnál ez akkor nyilvánul meg, amikor körgyűrűt erősítenek a tartórúdra. Ebben az esetben a fémszerkezet által összegyűjtött sugarak nem szóródnak szét, hanem a körgyűrű belsejébe koncentrálódnak, ahol kioltják egymást. Az ily módon készült lakberendezési tárgyak tehát semlegesítik lakóhelyünk káros sugarait. A formasugárzás káros vagy jótékony hatása nagymértékben függ a szimmetriától is. Tapasztalataink alapján tudjuk, hogy páratlan számú hengeres testek esetén felerősödnek, páros számú hengerek között viszont kioltódnak. Az aszimmetrikus kialakítású épületek is felerősítik az alulról feltörő sugarakat, míg a szimmetrikus kialakításúak nagyban semlegesítik őket.

Ennek alapján megállapítható, hogy az aszimmetrikus formákat kedvelő modern építészet is nagyban hozzájárult az emberiséget sújtó betegségek rohamos növekedéséhez. Ezek a hatások csak azért nem váltak egyértelművé, mert nem minden esetben nyilvánulnak meg. Ha a helytelenül tervezett lakberendezési tárgyak vagy épületek közelében nem találhatók káros sugárzások, akkor ezeket nem gyűjtik magukba. Ennélfogva kisugározni sem tudják. Ilyenkor a közelben tartózkodók nin­csenek veszélyben. Ezért nem váltak annyira nyilvánvalóvá a formabontás, a helytelen irányzatok, divatáramlatok káros következményei.

A Földön kívüli civilizációk már régóta tisztában vannak azzal, hogy a szögletes formák, a metsző élek meggátolják az energiák áramlását, és káros sugarakat bocsátnak ki. Ezért ők lekerekített élű házakban, harmonikus alakzatot alkotó épületegyüttesekben laknak. Sehol egy csúcs, kiszögellés. Többnyire gyűrű alakú épületeik dómszerűek, kupolával fedett kisebb-nagyobb csarnokok. Men­tesek a káros kisugárzástól, és a kupola által keltett piramishatás jótékony energiával sugározza be a lakóteret. (A kupola nem annyira erős energiakoncentráló, mint a gúla vagy a kúp, ezért az alatta való tartózkodás huzamosabb időn át sem vált ki túltöltődést a szervezetben. Közérzetjavító és nyug­tató hatása azonban jelentős.)

Önmagukban ezek a kisméretű idomok nem gyakorolnak számottevő hatást a szervezetünkre. Lé­tezik azonban egy módszer, amellyel sokszorozható a kisugárzásuk. Az előzőekben az üvegpalackoknál láttuk, hogy egy sorba rendezve felerősítik egymás kisugárzását. Pártalan számú palack használata esetén gerjesztik egymást. Sajnos a szakirodalom arra nem tér ki, hogy a palackokat milyen távolságra kell helyezni egymástól, hogy a kisugárzás maximális legyen. Ezt nem ártana kikísérletezni. Az ezotériában tevékenykedő szakemberek számára nem ismeretlen jelenség a kaszkádba kapcsolt idomok növekvő sugárzása. Ezért olyan összetett idomokat alkottak, melyekkel érzékelhető gyógyhatást váltanak ki a szervezetben.

 

Legismertebb kísérletező az orosz-francia mérnök, dr. Georges Lakhovsky volt. Az 1869-ben szü­letett feltaláló alko­tott egy Multi Wave Oscillator-nak nevezett revitalizáló esz­közt, ami nem más, mint egy tenyérnyi méretű korong. Ezen a műanyag lapon koncentrikusan nyitott fémgyűrűket alakított ki, amelyek ger­jesztették egymást. A feltehetően galvanikus úton felvitt arany fémgyűrűk fokozták a gerjesztés hatásfokát.[7] A galvanizálás során ugyanis a 24 karátos arany nagy tisztaság­ban rakódik rá a bevonandó tárgyra, és minél tisztább egy anyag, annál hatéko­nyab­ban gerjeszthető. Az utolsó nagy alki­mista, a francia Ful­ca­nel­li szerint atombomba már néhány gramm fém­ből is ké­szíthető, és egész váro­sokat lehet vele eltörölni a föld színé­ről. Erre az ad lehetőséget, hogy „nagyon tiszta fémek bi­zonyos geo­met­riai elrendezése kiválthat atomrobbanást elekt­ro­mos áram vagy légüres tér nélkül is”. Ez esetben a robba­nást nagy va­lószí­nű­séggel a formasugárzás váltja ki. Annak titkát, hogy ez a bom­ba miként készíthető el, hála Istennek nem árulta el a rejtőzködő XX. századi tudós.

Lakhovsky ezt a 100 mm átmérőjű korongot öngyógyításra ajánlotta. Működése azon az elven alapul, hogy a koncentrikus gyűrűk a beléjük áramló éteri részecskéket harmonikus formában és felerősítve sugározzák ki. Ez a korong a szakrális gyógyhelyekhez hasonlóan megszünteti a fájdalmakat, és energiával tölti fel a lemerült szervezetet. Miután Lakhovsky 1942-ben meghalt, már rég lejárt a max. 20 évre biztosított szabadalmi oltalom. Sőt, mivel több mint 70 év telt el a halála után, művei már szerzői jogvédelem alatt sem állnak. Ezt a helyzetet használta ki a szerb dr. Dino Tomić, aki elkezdte nagy mennyiségben gyártani és Polaris néven forgalmazni ezt a korongot. Ez önmagában nem lett volna baj, de ezt a tevékenységét nem az önzetlen segítőkészség vezérelte, hanem a gyors meggazdagodás vágya.

Az általa gyártott változat nem más, mint egy 80 mm átmérőjű textilbakelit lemez, vékony rézfóliával borítva. Egy közönséges nyomtatott áramkörű lemez, amely minden elektronikus készülékben megtalálható. Erre forrasztják rá az alkatrészeket. Egy ilyen egyoldalas NYÁK-lemezt a nyomtatott áramkörű lemezek gyártásával foglalkozó üzemek bérmunkában pár száz forintért előállítanak. Ennek ellenére Tomić úr 13 000 forintot kér érte. Plusz 2000 Ft a házhozszállítási díj.[8] Az aranyozást is lespórolta a rézfóliáról, hogy még olcsóbb legyen a ko­rong elő­állítása. A rézfólia oxidációját úgy gá­tol­ta meg, hogy világoszöld lakkal lefújta a korongot. Ezzel jelentősen csökkentette a hatásfokát.

Ennek ellenére több mint 1000 százalékos ha­szo­n­­­kulccsal árusítja ezt a csökkentett hatású eszközt. Alaposan kihasználja a beteg emberek kiszol­gál­ta­tottságát, és extraprofitot terhel rá. Azzal dicsek­szik, hogy gyógykorongját már Németországban és Ame­rikában is viszik, mint a cukrot. Nagy való­szí­nűség­gel több tízezer darabot eladott belőle, és ezáltal több százmillió forintos vagyonra tett szert. Termékéhez mellékel egy részletes használati utasítást[9], amelyben agyba-főbe dicséri a korong szinte minden betegségre kiterjedő hatásosságát. A honlapján pedig valóságos dicshimnuszt zengenek a felhasználók róla. Ezekkel a visszajelzésekkel az a baj, hogy csak pozitív élménybeszámolók találhatók benne. A negatív hozzászólásokat kihagyta, elhallgatta.

Az internetes blogbejegyzésekből tudjuk, hogy még a legtökéletesebb termékeket is ócsárolja valaki. Ha valaki kifog egy gyári hibás példányt, minden rosszat elmond róla, pocskondiázza a végtelenségig. Tomić úr honlapján ilyen bejegyzések nem találhatók. Ezeket gondosan kiszűrte. A Face­book­on azonban találhatók ilyenek is, melyeket nem tud eltávolítani. Többen is azt írták, hogy ez a korong teljesen hatástalan, ugyanolyan szélhámosság, mint a többi ezoterikus kütyü. Ez azonban nem igaz. A for­ma­sugárzás nem szélhámosság, csak a megvalósítás módja nem elég hatékony. Ez a kisméretű korong meg­lehetősen gyenge mágneses sugárzást bocsát ki magából. Ezért ahhoz, hogy érezhető hatást váltson ki a szervezetben, legalább egy hónapig kell használni, napi rendszerességgel. A bírálóknak ehhez nem volt türelmük. Azt hitték, hogy néhányszor odanyomják a fájó testrészükhöz, és máris meg­gyógyulnak.

 

Figyelemre méltó használati módja a formasugárzóknak a csakragyógyászat[10]. Testünk minden egyes szervét, és azok sejtjeit a meridiánrendszer látja el energiával. A meridiánok azonban az éltető bio­energiát testünk állandóan forgó, tölcsérszerű energiaközpontjaiból nyerik, azok gyökerein át. Így, ha valamelyik csakránk megsérül vagy beszűkül, akkor a hozzá kapcsolódó meridiánokban energiahiány lép fel. Ezzel a helyzettel sem az akupunktúra, sem a magneto­presszúra nem tud mit kezdeni. Ezek a gyógymódok ugyanis csak szabályozni képesek a meglevő bioenergiát, feltölteni nem lehet velük a meridiánokat. A csakrákat csak energiasugárzókkal lehet feltölteni, illetve csillapítani. A passzív energiasugárzás legegyszerűbb és legolcsóbb módja a formasugárzás.

A csakrákat egyenként kell feltölteni, illetve csillapítani. A gerincoszlop mentén hét sugárzó ener­giamező, hét forgó kerékként örvénylő erőkör helyezkedik el egymás felett. Az életenergiának ezeket a központjai a csakrák. A gerinc­oszlop legalján helyezkedik el a tisztán szubjektív, anyagtalan energiamező, mely az ősrobbanás előtti állapotot tükrözi. A második csakra a szubatomi energiamező, ami az ősrob­banás utáni állapotot örökítette meg. A harmadik az atomi energiamező, mely az anyagi világ kialakulásának kezdetét őrzi. A negyedik a molekuláris energiamező, ami az élővilág elindulásának előfeltételét teremtette meg. Az ötödik energiamező a sejtekhez kötődik, a hatodik az egyes szerveket képviseli, míg a hetedik energiamező eredménye már mindenki számára látható és érzékelhető, mivel ez az élő szervezet csakrája.

Éteri testünk energiaközpontjai alkotják az auránkat. A csakráknak azonban nem csupán ener­giakisugárzásuk van, hanem igen érzékenyen reagálnak a környezet energiasu­gárzásaira, sőt a színekre és a hangokra is. Nem véletlen tehát, hogy a különböző színek és a zene képes befolyásolni az egészségi álla­potunkat. A gáton található és a föld felé irányuló gyökércsakra a piros színre, és a hang­létra legalsó hangjegyére a „c” hangra érzékeny. Ez az energiacentrum a testi jólétre, a vitalitás­ra van hatással, és összefügg a betegséggyógyítással, a más emberek feletti hatalommal, valamint a szexuális energiával. A második energiaközpont a keresztcsonti csakra, amely a köldök alatt helyez­kedik el, és a narancsszín tartozik hozzá. Frekvenciája a „d” hang. Ettől a centrumtól függ az intellektus mi­nősége, a szellemi vilá­gosság, és a logikus gondolkodás képessége is. A szervezetben a kiválasztás és tisztulás folyamatára gyakorol hatást. A har­madik csakra a mellcsont alatt található, és sokan nap­fo­natcsakrának nevezik. Színe a sárga, frekvenciája az „e” hang. Ez a centrum táplálja az öntudatot, az intuíciót, az általános szenzitivitást, és segít átváltoztatni a durva anyagit lelki-szellemi értékké.

A negyedik energiacentrum a szívcsakra. A mellcsonton, a mellbimbók vonalában helyezkedik el. Színe a zöld, frekvenciája az „f” hang. Ezen a központon át áramlanak a szeretetre való képesség energiái. Ez az élet­örömcentrum, a növekedés, a gazdagság, a szellemi és anyagi jólét csakrája, de a túlvilággal való kapcsolattartást is befolyásolja. Az ötödik a gégecsakra, amely a nyaki hajlatban található. A hozzá tartozó szín a kék, frekvenciája a „g” hang. Ez az energiaközpont a hang, a kifejezőképesség forrása, az alkotó­energiák elosztója. A ha­to­­dik a homlokcsakra, amit harmadik szemnek is neveznek, mert a két szem között, a szemöldökvonalban helyezkedik el. Színe az indi­gókék, frekvenciája az „a” hang. A szellemi világgal, valamint az ember pszichikai képességeivel kapcsolatban minden megnyil­vánulás ezen a centrumon keresztül zajlik. A hetedik energiaközpont a fejtető- vagy koronacsakra, melynek helye a csecsemőkor után össze­növő kutacs. Színe a lila, frek­venciája a „h” hang. Ezen a centrumon át érhető el a teljes összetartozás az éteri energiával és Istennel, va­la­mint az univerzummal való egyesülés kozmikus tudata.

Azért élünk, mert szervezetünket áthatja az életenergia. Életenergia nélkül 5 percen belül meghalnánk. Csakráink éteri és gravitációs energiát szívnak fel a környezetünkből, és a meridiánok segítségével szétoszlatják a szervezetünkben. Ha ez egyenletesen történik, akkor egészségesek leszünk. Ha valamilyen külső behatás következtében az egyensúly felbomlik, akkor megbetegszünk. Ilyenkor segít a magnetopresszúra[11], amely energiabeadással vagy energaielvonással igyekszik helyreállítani az egyensúlyt. (Az akupunktúra csak részlegesen segít ezen, mert ezzel a módszerrel csupán beadni lehet energiát, kivonni nem. Az akupunk­tőrök próbálkoznak ugyan különböző trükkökkel, pl. ezüst­tűkkel, de ezek nem vezetik el elég hatékonyan a több­let­energiát.)

Mivel a mágneses energia forgó örvényként áramlik, ezért a csakrák is ily módon veszik fel, illetve adják le a hiányzó, illetve többletenergiát. A Yang jel­legű su­gár­zás az óra járásával ellen­kező, azaz pozitív irányú ör­vénylő moz­gást végez, míg a Yin jellegű ör­vénylés moz­­gása az óra járásával meg­egye­ző irányú. A csakrák for­gási ener­giája nem függ a kortól és a nemtől, mozgá­su­kat a szer­ve­zet energiatelítettsége befolyásolja. Az óra já­rásá­val megegyező irányban forognak, ha energiát vesz­nek fel, és ellenkezőleg, ha energiát adnak le. A csak­­rák egy­más­sal szoros összeköttetésben álló energia­cent­ru­mok. Kö­zös energiavezetékekre kapcsolódnak rá, ame­lyek a ge­rinc­ben húzódnak. A tantra jóga szerint a ge­rinc bal oldalán halad a negatív (Yin) energiát szállító ida, a jobb oldalán pedig a pozitív (Yang) energiát to­váb­bító pin­ga­la. Az Ida felfelé, a pingala pedig lefelé szál­lítja az ener­­giát. A két csatorna nem párhuzamosan, egy­más mellett, hanem egy­mással összehurkolódva, kígyó­ként egymás­ba fonódva ha­ladnak.

Közöttük húzódik a semleges szusumna ösvénye, me­lyen a jógi testi, lelki és szellemi tudatát a pörgő csak­rák centrumain át egyre magasabb szintre emeli. A szu­sum­na egyenes vonalban, a gerinccsatornában halad. A szu­sumná az átlagemberek ese­tén zárva van, vagyis nem áram­lik energia raj­ta. Ebben az állapotában a gyökércsakrában tartóz­kodik, összetekeredve. A szusumnát a kun­dalini töl­ti meg energiával. A prá­na, vagyis az élet­ener­gia csak ak­kor tud a szu­sumnába ömleni és fel­felé az agyba áram­lani, ha a Yin és a Yang ener­giák teljesen egyensúly­ban van­nak egymással. Az ida és a pingala kapcsolat­ban áll mind a hét csakrával. Az idát a test hátol­dalán, vagyis a há­tun­kon található csakrák töltik Yin ener­giával, míg a pingala a test első részén le­vő csak­ráktól kapja a Yang ener­gi­át.

A szakirodalomban mellkasi oldalon ábrázolt csak­rák nem érnek véget a gerincben, hanem van egy kiegé­szítő párjuk a test hátoldalán. A szemköz­ti csakrák nem egymás kivetülései. Nem azonos helyre gyűjtik az energiát elölről és hátulról. A háti csakrák ugyan­o­lyan tölcsérré szélesednek, mint az elülső összetevőjük, de működésük egy­mástól eltérően is alakulhat. Ez azt jelenti, hogy ha valamelyik mellkasi csakra jól műkö­dik, attól a hát­oldali párja még lehet zárt. Bár a szakiro­dalom nem említi a test előoldalán levő csakrák a pingala, a hátoldaliak az ida csatornához csatla­koznak. Ezáltal az előoldali csakrák Yang, míg a hátoldaliak Yin energiát vesznek fel, illetve adnak le. Gyakori eset, hogy az elülső csakrában az ener­gia normálisan, vagyis az óra járásával meg­egye­ző irányban befelé halad, hát­oldali párjában azon­ban az energiaörvény ellenkező irány­ban forog. Ez a kifelé áramlás lerontja az elülső csak­ra jótékony hatását, vagy gátolja a hozzá tartozó képes­ségek érvényesülését. Ezért a csakra­kezelést minden esetben célszerű kiterjeszteni a beteg hátoldalára is. Ar­ról, hogy a csakrában mennyire intenzív az energia­áram­lás és mi­lyen irányú, legegy­szerűbben ingával győződhetünk meg. Az inga által rajzolt kör nagysága a csakra erősségétől, és a csakrán átáramló energia mennyiségétől függ, de befo­lyásolja a gyógyító bioenergiájának mennyisége is. A köröző mozgás az energiaáramlás irányát követi. Ha az inga moz­gása eltér a szabályos körtől, ez pszi­chi­kai torzulásokra utal. Amennyiben a kilengése minimális, vagy közvetlenül a bőr fölé tartva sem indul be a köröző mozgás, az egyértelmű jele a csakra krónikus beszűkülésének.

A gyökércsakra az immunrendszer, a csontozat, illetve az ízületek, a gerinc, a fog, valamint a fogíny állapotát befolyásolja. A keresztcsonti csakra vagy más néven hasi csakra az idegrendszer, az epe, a máj és a nemi szervek állapotáért felelős. Hozzá tartozó szervek: petefészek, mell, izmok, hormonrendszer, részlegesen a vékonybél és a gyomor, valamint a nyelv. Blokkolása esetén a méhvel, petefészekkel, menstruációval, herével és prosztatával kapcsolatos betegségek alakulnak ki. Energiazavara impotenciát, klimaxos tüneteket, bélgörcsöt, gyomornyálkahártya-gyulladást és hólyag­gyulladást is okozhat. A hasi csakra állapota a gyomron és az emésztőszerveken kívül kihat az izomzat működésére is.

A köldökcsakrából vagy ismertebb nevén napfonat­csakrából indul ki az akarat, a szenvedély, a határozott cselekvésre való ösztönzés. A köldökcsakra kezeli az agressziót, a küzdőszellemet is. Zavara szorongásos panaszokat vagy kitöréseket, hisztériás rohamot okozhat, de innen indul ki a kisebbrendűségi komplexus, a szadizmus és a mazochizmus is. A köldökcsakra alul- vagy túl­műkö­dé­sével küszködők gyakran tűnnek részvétlennek, érzéketlennek vagy könyörtelennek. Ehhez a csak­rához tartozó szervek a gyomor, hasnyálmirigy, máj, epehólyag, rekeszizom, vékonybél és a szem. A szívcsakra összeköti az alsó három testi jellegű csakrát a felső három szellemi jellegű központtal. A szív, vérerek, tüdő, bőr és kéz állapotáért felelős. Kihatással van az immunrendszerre is, állapota befolyásolja az allergia, az asztma, az ekcéma, a rák és a különféle fertőzések kialakulását.

A torokcsakra a beszéd, a hallás, az írás, az éneklés képességére hat. A „belső hang” meghallásá­ban és megértésben is fontos szerepe van, és hatást gyakorol az őszinteségre, valamint az önkifejezésre. A torokcsakra nyitja meg a kaput a tudat és a szellem szférájába. Túl- vagy alulműködése leg­gyakrabban a beszédben, a kommunikációban hoz létre zavarokat. A torokcsakrához tartozó szervek a nyak, száj, nyelv, gége, hangszálak, nyelőcső, légcső. A torokcsakra blokkjai rekedtséget, torokfájást, köhögést, fülbetegségeket, mandulagyulladást, asztmát, nyakfájdalmakat, nyelvproblémákat okoz­hat. A torokcsakrát a múltbeli megpróbáltatások, az előző életben elszenvedett sokkok is blokkolhatják.

A homlokcsakra vagy harmadik szem csakra az intuíció, a belső érzékelés, a felismerés, a bölcsesség központja. Ehhez a csakrához tartozó szervek az agy, az arc és az orr. Energiazavara belső feszültségekben, tanulási zavarokban, szétszórtságban, a szellemi tisztánlátás hiányában, illetve az újtól való elzárkózásban nyilvánul meg. A koronacsakra blokkjai pszichés torzulást válthatnak ki. Nem megfelelő működése az idegrendszeri rendellenességek mellett genetikai problémákat, valamint csont- és izombetegségeket is okozhat.

 

Dino Tomić minden lehetőséget megragad, hogy növelje profitját. Úton-útfélen ajánlja a korongját a gyógyulni vágyóknak. A Természetgyógyász folyóirat évek óta egész oldalas hirdetésben reklámozza termékét. Ezért sokan tudnak róla, de csak kevesen képesek megfizetni a horrorisztikus árát. Jó hír, hogy azoknak sem kell lemondani róla, akik kevés pénzzel rendelkeznek. Ez a korongot ugyanis bar­kácso­ló hajlamúak házilag is előállíthatják. Ennek nincs jogi akadálya. Az eredeti feltaláló Lakhovsky már rég meghalt, így találmánya közkinccsé vált. Már nem védi sem szabadalom, sem a szerzői jogvédő hivatal. Ha szabadalmazva lenne, akkor sem lenne akadálya a gyártásnak. A szabadalmi törvény ugyanis megengedi, hogy bármely találmányt bárki előállíthat saját célra, egy példányban. Ehhez nem kell engedélyt kérni, és fizetni sem kell érte. A szabadalmi törvény csak a sorozatgyártást, és a kereskedelmi értékesítést tiltja. Ehhez a feltaláló licenc engedélyére van szükség.

Ezoterikus találmányoknál erre az akadályra sem kell számítanunk, mert ezeket nem védi semmi. A találmányi hivatalok nem adnak szabadalmat olyan találmányokra, melyek működése hivatalosan el nem ismert fizikai jelenségen alapul. Hiába megy a feltaláló igazáért bíró­ságra, ott is elutasításban részesül. A bíró ugyanis kikéri a Tudományos Aka­démia véleményét, majd kijelenti, hogy a tudomány jelenlegi állás szerint ez a találmány nem létezhet. Már pe­dig ami nem létezik, azt nem lehet olta­lomban részesíteni. Hiába érvel a feltaláló, hogy találmánya mű­ködő­képes. Jöj­jenek ki, és nézzék meg! Nem men­nek ki. Az ezotériában tevé­kenyke­dő­ket szélhámos­nak tekintik, és szélhámo­sok­kal nem foglalkoznak. 

A házilagos előállítás során először készítsünk pozitív filmet valamelyik ko­rong fóliarajzolatáról. (Hagyományos filmes fényképezőgépre van szükség. Először negatív filmet készítsünk, majd lefényképezve fordítsuk át pozitívra.) Mivel manapság már szinte mindenki digitális fényképezőgépet használ, ez az eljárás sokak számára kivitelezhetetlen. Ez a gond azonban könnyen megold­ható. Vigyük el a legközelebbi nyomdába, ahol bérmunkában vállalnak levilágí­tást is. A könyvkiadók is foglalkoztatnak levilágítókat, mert a könyveket, színes folyóiratokat ma már színre bontott filmekről gyártják. Ha megvan a pozitív film, szerezzük be az alapanyagot, a Nyák lemezt. Nyomtatott áramkörű rézfóliás tex­tilbakelit lemezt a barkácsboltokban, az ezermesterboltokban kaphatunk, vagy rendeljük meg a webáruházakban[12]. A méretre vágott NYÁK lapot konyhai súrolóporral zsírtalanítsuk és tisztítsuk meg az oxidrétegtől.

Miután megszáradt, fújjuk be fényérzékeny lakkal. A vegyszerboltokban vagy a webáruházakban vásároljuk Pozitiv 20 lakkot. Jól rázzuk fel, majd egyenletesen, kb. 30 cm-es távolságból, pásztázó mozdulatokkal fújjuk be a nyers panelt. A P20 száradási ideje 20 °C-on 24 óra. Miután megszáradt, fektessük rá a po­zitív fil­met, és világítsuk meg a panelt ult­ra­ibo­lya fénnyel. (Ha nem fekszik rá hé­zag­mentesen, a felpöndörödő szélét cel­lux szalaggal ragasszuk a panelhoz.) A P20 lakk 370-450 nm-ig érzékeny az UV fényre. UV fényforrásunk 12 db 1 W-os UV LED, vagy búrájától megszaba­dí­tott higanygőz lámpa, illetve arcbar­ní­tás­hoz használt kisméretű kvarclámpa is lehet. Az exponálási idő kb. 15 perc. (A lámpa fényerejétől függ. A folya­ma­tot ne nézzük, mert az ultraibolya fény­su­gár árt a szemnek. Sterilizáló Germi­cid lámpát ne használjuk erre a célra, mert ennek nagyon erős a fénye.) Ezt köve­tően marassuk le a felesleges réz­fe­lü­letet a textilbakelit lemezről. (En­nek so­rán a pozitív film rajzolata alatti réz meg­marad, a megvilágított rézfelü­let pedig lemaródik.)

Maratásra a vasklorid vizes oldatát használják. Ez a barna folyadék vegyszerboltban vagy a webáruházakban szerezhető be.[13] Öntsünk belőle annyit egy műanyag vagy üvegtálkába, hogy a lemezt bőven ellepje. Úgy helyezzük bele a panelt, hogy a rézfólia legyen alul. Némileg csökkenthető a maratási idő, ha a tálkát időnként lötyögtetjük. Ekkor érdemes kiemelni, és megnézni hol tart a lemaródás, mert ha tovább marad a tálban a vasklorid a rajzolatba is belemar. Utána nem kell kiönteni a vaskloridot, mert többször is hasz­nálható. Újrahasználtnál csak a maratási idő nő meg. Az agyonhasznált vasklorid erős hígításban a lefolyóba is beleengedhető. A folyamat ellenőrzésekor aján­latos gumikesztyűt használni, de ha csupasz kézzel fordítjuk meg a nyáklemezt, attól sem lesz sem­mi bajunk, (Utána bő vízzel mossuk le az ujjainkat.) Ne a legjobb ruhánkban kezdjünk el marat­ni, mert a rácseppent vasklorid semmilyen módon nem távolítható el róla.

A rajzolatot védő lakk legegyszerűbben háztartási súrolóporral távolítható el. (Ha makacskodik acetonnal, illetve barátnőnk, feleségünk körömlakklemosójával pillanatok alatt letörölhető.) Száradá­sa után vonjuk be a lemezt színtelen nitrolakkal, hogy a rézfólia ne oxidálódjon. Ha tökéletes mun­kát akarunk végezni, vigyük el a lemezt egy galvanizáló műhelybe, ahol elektrolitikus úton 10 mik­ro­méter vastag arannyal vonják be. (Mivel csekély mennyiségű arany kell hozzá, nem drága eljárás. Ezt a változatot nem kell védőlakkal bevonni, mert az arany nem oxidálódik.) Az Interneten több műhelyt is lehet találni erre a célra. Kérjünk árajánlatot. (Ez a folyamat házilag nem végezhető el.) Amennyiben nem vagyunk ezermesterek, bérmunkában is legyártathatjuk ezt a korongot. Az Interneten több műhely is vállalkozik NYÁK lemez-gyártásra.[14] Mivel nem kell furatozni, ezt a tenyérnyi panelt néhány száz forintért legyártják nekünk.

 

A korong használati módját Tomić úr prospektusa kissé eltúlozva tartalmazza. Azt írja, hogy egy-egy alkalommal 5-10 percnél tovább ne alkalmazzuk, mert túltöltést okoz. Azt is írja, hogy ez esetben zuhanyozzunk le, és a víz a kristályokhoz hasonlóan belőlünk is kimossa a többletenergiát. A valóság azonban az, hogy ez a korong semmilyen túltöltődést nem okoz. Annyira gyenge, hogy akár órákon át kezelhetjük magunkat anélkül, hogy bármi bajunk lenne. (Azért ne aludjunk el rajta, éjszaka ne használjuk.) Amennyiben túltöltés jeleit éreznénk magunkon, kezeljük a koronggal a hátsó csakrát. A tapasztalatok szerint ez kivonja a többletenergiát, megszünteti a panaszt. Ahhoz hogy a gyógyulás jelei megmutatkozzanak, több hetes kezelésre van szükség.

Huzamosabb ideig meglehetősen fárasztó a korongot testünk fájó pontjához, illetve a csakrákhoz szorítani. Ezt a problémát azonban könnyen megoldhatjuk úgy, hogy ragtapasszal a bőrünkhöz ragasztjuk. Ehhez ne vásároljunk mostanában divatos műanyag szalagos ragtapaszt. Ezek az agyonreklámozott ragtapaszok nem vízállók. Ha csak néhány csepp víz kerül rájuk, leválnak a bőrről. A bőr izzadása esetén is leválnak. Maradjunk a klasszikus változatnál a német gyártmányú Leukoplastnál. Ezt erős vászonra kent kaucsukgumiból készítik, ami vízálló. Használata során akár le is zuhanyozhatunk, nem válik le a bőrről. Leszedése azonban kissé problémás, mert eltávolításakor viszi magával a szőrt is a bőrünkről.[15] Alul és felül ragasszunk a korong szélére néhány centiméter hosszú Leu­koplastot, a kilógó végeit pedig nyomkodjuk a bőrünkhöz. Így kezelés közben nyugodtan dolgozhatunk, mert mindkét kezünk szabad marad. A másik megoldás, hogy a korongot egy vékony sál közepébe csavarjuk, és testünk túloldalán két csomóval rögzítjük.

Rohanó világunkban kevés embernek van türelme ahhoz, hogy heteken át kezelje magát, aztán lesse a hatást. Helyette bekapnak egy tablettát. A gyógyszerek viszont mérgezik a szervezetet, és mellékhatásként újabb betegségeket okoznak. Az energiával (éteronokkal és gravitonokkal) történő gyógyítás azonban nem okoz mellékhatást. Ráadásul a gyógyszerekkel ellentétben nem a tüneteket nyomják el, hanem a betegséget a gyökereknél gyógyítják. Ezért a jövő útja az energiagyógyászat. Ehhez azonban hatékony eszközök, készülékek kellenek. A passzív eszközök fontos szerepet töltenek be ebben a fajta gyógyításban, mert többnyire kisméretűek, hordozhatók és olcsók. A hatásfokuk azonban nem a legjobb. Ezen célirányos fejlesztéssel lehet segíteni.

Első lépésként növeljük meg a korong méretét ötszörösére. Készítsünk egy 80 × 5 = 400 mm átmérőjű korongot. Ezen alakítsunk ki 9 × 5 = 45 körgyűrűt, kifelé haladva egyre szélesebb sávban. (Fontos, hogy a körgyűrűk száma páratlan legyen, különben a sugárzás benne marad a korongban.[16]) Aztán meg kellene mérni, hogy nőtt-e a kisugárzás erőssége. Ez azonban problémás lesz, mivel jelenleg nincs olyan műszer, amellyel az éteri kisugárzást mérni lehetne. A gravitációs sugárzás mértéke graviméterrel megoldható, de az éterionokból álló sugárzás erősségét semmivel sem tudjuk mér­ni. Ennek oka, hogy a tudomány tagadja az éter létezését. Már pedig ami nincs, azt mérni sem kell. Az ezoterikusoknak van ugyan néhány módszerük, mellyel ezt a fajta sugárzást érzékelik (pl. inga, lengyel pálca), de ez nem egzakt módszer. Meglehetősen bizonytalan, és nem lehet beskálázni, nem lehet sugárzás mértékét számokkal, mértékegységgel kifejezni.

A mágneses kisugárzás mértékének megállapítására jelenleg legmegbízhatóbb eszköz az iránytű. Közelítsünk egy nagyméretű, csapágyazott iránytűt az egész test besugárzására is alkalmas nagyméretű koronghoz. Ha szerencsénk van ebben a méretben már tapasztalunk némi elmozdulást rajta. Ha nem, akkor próbálkozzunk hídba kapcsolással. Az elektronikában a legérzékenyebb műszereket két hídba kapcsolt érzékelőelemmel hozzák létre. A Wheatstone-hídban kis különbség is kimutatható. Jelen estben a különbségi mérést úgy hozhatjuk létre, hogy két nagyméretű iránytűt egymás fölé helyezünk. A sugárforráshoz közeledve ez a két iránytű nyelvei a lengyel pálcához hasonlóan szétmen­nek vagy összezáródnak. Ha ez a műszer működőképesnek bizonyul, akkor ki kell deríteni, hogy a szétválást és az összezáródást Yin vagy Yang sugárzás okozza. (Készüljünk fel arra, hogy ezt a fajta műszert a Hartmann csomópont és a vízérsugárzás is befolyásolhatja.)

Ha sem a graviméter, sem a különbségi iránytű nem mutat számottevő mágneses kisugárzást, próbálkozzunk az Egely kerékkel. A dr. Egely György gépészmérnök által feltalált és gyártott mérőműszer a bioenergia-kisugár­zást méri. A kisugárzás mértékét a benne található speciális csapágyazású rézkerék forgási sebessége, és piros-sárga-zöld LED lámpák mutatják. Működésének részletes ismertetése itt található: https://www.zotyo.hu/para/egely2.htm és https://mek.oszk.hu/00600/00654/html/kerek.htm Legolcsóbban ezen a címen szerezhető be: https://egely.hu/egely-kerek/

 

A Lakhovsky-féle gyógykorongnak, illetve a Polarisnak legfőbb baja, hogy kétdimenziós. Az egymással rezonáló körgyűrűk oldalirányban max 0,1 mm felületen érintkeznek egymással.[17] Így nem cso­da, hogy megsokszorozva is meglehetősen gyenge a korong kisugárzása. Ennek oka, hogy rendkívül vékony felületek oszcillálnak egymással. Számottevő növekedés csak úgy érhető el, ha ezt a rezonátort háromdimenzióssá alakítjuk. Emeljük ki a körgyűrű rajzolatokat a panel síkjából, hogy nagyságrendekkel nagyobb legyen az oldalirányú kisugárzásuk. Ezt oly módon tehetjük meg, hogy rézfólia helyett rézcsöveket alkalmazunk. Első nekifutásra a rézcsövek hossza legyen 80 mm.

Az alaplap rajzolata is maradjon 80 mm. Erre a rajzolatra állítsuk rá a kifelé egyre vastagabb falú fel­sliccelt vörösrézcsöveket. A profi változatot egy fehér bakelittálban alakítsuk ki. (A bakelitra azért van szükség, mert leejtéskor az üveg vagy a kerámia eltörik.) Kísérletezéshez azonban megfelel egy csupa üveg befőttesüveg teteje is. Öntsünk bele kb. 2 mm vastag aralditgyantát, és belülről kifelé haladva, a rajzolatnak megfelelően állítsuk bele a rézcsöveket. Előtte hasítsuk fel, nyissuk ki a rézcsöveket. (Körfűrészlappal vágjunk ki néhány milliméter széles csíkot a palástjukból.) Miután a ragasztó megszilárdult, végezzük el az előzőekben javasolt méréseket. Ha szerencsénk van, végre érzékelhető kisugárzást tapasztalunk. A sárgaréz és a bronzcső nem alkalmazható erre a célra, mert az ötvözésükhöz használt cink és ón szennyezőanyagnak minősül. Fulcanelli szerint csak nagy tisztaságú anyaggal érhető el jelentős formasugárzás. Ezért ha így sem mérhető jelentős kisugárzás beragasztás előtt vigyük el a vörösrézcsöveket egy galvanizáló műhelybe, és futtassuk be arannyal. Mivel az aranyatomok a galvanizáló kádban szennyezőatomok nélkül vándorolnak át a bevonandó kádban, ez a bevonat nagy tisztaságúnak tekinthető.

Ezt követően a csöves formasugárzó készülék mérhető mágneses hullámokat fog kibocsátani magából. Meg kell mérni azt is, hogy hol a legerősebb a kisugárzás, az oldalán, vagy a tetején. Ha az oldalán, ez a készülék már nem tartható kézben. A mágneses hullámok ugyanis a meridiánokra is hatnak. Mivel kezünk ujjaiból 3 meridián indul ki, és 3 meridián végződik a körömágynál, ezek az energiavezetékek túltöltődhetnek, vagy lemerülhetnek. Ez különféle betegségeket válthat ki. Ennek elkerülése érdekében ezt a készüléket állítható magasságú állványra kell helyezni, és elé kell állni. Fekvő helyzetben a csakráinkra is helyezhetjük, de itt már nem engedhető meg a többórás kezelés. Ez a fajta kialakítás a magas rézár, és az aranybevonat miatt meglehetősen drága, ezért célszerű lenne kipróbálni, hogy olcsóbb anyagokból is megépíthető-e a készülék. A legolcsóbb nyersanyag az üveg. Szerezzünk be különböző átmérőjű és falvastagságú üvegcsöveket, és óvatosan slicceljük fel őket gyémánt körfűrészlappal. Ha üvegcsővel is működik, akkor legalább egy nagyságrenddel csök­ken az előállítási költség.

Nagyobb mennyiség gyártása esetén a felnyitott üvegcsövek présöntéssel is előállíthatók. Ez esetben érdemes lenne kipróbálni, hogy mekkora hatásfok-növekedés érhető el teljesen tiszta kvarckristállyal. A félvezetőiparban a tranzisztorok és mikroprocesszorok alapanyagát nagy tisztaságú szi­lí­ciumból állítják elő, kristálynövesztéssel. A Czochralski-módszerrel növesztett egykristály rudak rendkívül tiszták, szennyeződésmentesek. Ezeket a kristályrudakat szeletekre vágják, fényesre csiszolják, és fotolitografikus módszerrel alakítják ki rajta a mikroprocesszor áramkörét. Előtte alaposan megvizsgálják az alapanyagot, és a legkisebb sérülés esetén kiselejtezik. Ezeket a törött, sérült rudakat olcsón fel lehetne vásárolni, és megolvasztva formára lehetne önteni. Az ily módon előállított készülék bemérésével ellenőrizni lehetne, hogy Fulcanelli állítása mennyire igaz. Az alapanyag tisztasága valóban nagymértékben növeli a formasugárzás hatásfokát?

 

Ha a 3D formasugárzó beváltja a hozzá fűzött reményt, nekiállhatunk a működési elv tisztázásnak. Igazolni kell a különféle állításokat. El kell oszlatni a ködöt a mágneses sugárzásokkal kapcsolatban. Még mindig nem tudjuk, hogy a földből kiáramló jótékony mágneses sugarak Yang vagy Yin jellegűek? Egyáltalán áramolhat ki a földkéregből Yang sugárzás? A káros sugárzás Yin jellegű? Az ezoterikusok egy része szerint igen. A józanabb ezoterikusok másként magyarázzák ezt a jelenséget. Szerintük a földből csak Yin jellegű sugárzás áramolhat ki. Hasznos vagy káros mivolta az örvénylő energia forgásától függ. A földkéregből kiáramló energiát a vízérsugárzáshoz hasonlítják. Eszerint a balra forduló vízerek és mágneses örvények ártanak, a jobbra fordulók viszont gyógy­hatást fejtenek ki.

Azt is jó lenne tudni, hogy az egyes tárgyakból kiáramló formasugárzás milyen jellegű, Yang vagy Yin? Kellően érzékeny műszerrel azt is meg kellene állapítani, hogy az előoldali csakrák valóban Yang, a hátsók pedig Yin energiát vesznek fel, illetve adnak le? Ezt követően ki kellene deríteni, hogy miként gyógyít a mágneses sugárzás. A káros sugárzás pedig mit tesz tönkre a szervezetben? Helyreállítja, illetve felborítja meridiánjaink energiaegyensúlyát? Vagy az étertest torzulásait javítja, illetve rongálja, ami áttevődik a fizikai testre? A Tesla által alkalmazott 28 kHz-es longitudinális hullámok valószínűleg az étertest torzulásait javították ki, melyek aztán megnyilvánultak a fizikai testben. A pszí sebészek a Fülöp-szigeteki healerekkel ellentétben nem nyitják fel a testet, hanem az operációt a test felett, az étertesten végzik el, ami aztán áttevődik a fizikai testre.

Mindebből az következtetés vonható le, hogy meglehetősen nagy a bizonytalanság ezen a szakterületen.[18] Szinte semmit sem tudunk a szubatomi energiarészecskék világáról, egyelőre a sötétben tapogatózunk. A nálunk jóval fejlettebb földönkívüli civilizációk sokat segíthetnének nekünk a fejünkben uralkodó köd eloszlatásában, de egyelőre nem sietnek felvilágosítani bennünket. Jó lenne ezt a bizonytalanságot feloldani, mert amíg nem vagyunk tisztában a fizikai alapokkal, az ezoterikus eszközök, készülékek működési módjával, addig nem tudunk hatékonyan fejleszteni. Világunkban minden téren nagy a baj. Ahhoz hogy kimásszunk a jelenlegi gödörből, gyors cselekvésre lenne szük­ség. A magunk erejéből nagyon lassan és keservesen tudunk csak előrejutni, és félő, hogy közben összecsapnak a hullámok a fejünk felett.

 

Budapest, 2022.01.21.

[

Időközben sor került a Lakhovsky korong tesztelésére. Ránézésre tetszetős darab. Üvegszálas textilbakelit lemezen aranyozott rézfóliák találhatók, mindkét oldalán. Esztétikus külseje ellenére gyógykorongként használhatatlan. Semmilyen hatást sem gyakorol a szervezetre. Nem használ, de nem is árt. Hatástalanságának oka, hogy ezen a korongon páros számú (14 db) körgyűrű van. Ennélfogva nem kifelé, hanem befelé sugároz. Erről a prospektus is említést tesz, mely szerint ez a 100 mm átmérőjű korong semlegesíti a negatív energiákat (EMF[19] sugárzás, MWO[20] antennák sugárzása) Mivel ez a lemez is kétdimenziós, ez a hatása is igen csekély. Ezen azonban lehetne javítani háromdimenzióssá tételével. Csöves változatban megépítve ebből az eszközből hatékony térharmonizátort lehetne csinálni. Minél nagyobb az átmérője, és minél hosszabbak az alaplapra ragasztott csövek, annál intenzívebb lesz a hatás. Itt arra kell ügyelni, hogy a körgyűrűk, illetve csövek száma páros legyen.

 

Először próbálkozzunk a gyógykorong háromdimenzióssá alakításával. Ehhez páratlan számú rézcsőre van szükség. Első nekifutásra ez legyen 9 db. A csövek optimális vastagságát, illetve az egy­mástól való távolságukat kísérletezéssel kell megállapítani. A kiindulási változatnál a központi cső 6 mm külső átmérőjű, és 1 milliméter falvastagságú legyen. Ezt elég körfűrészlappal felsliccel­ni. A köréje rakott csövek palástjából már ki kell fűrészelni egy keskeny csíkot. A csík szélessége a csővastagság kétszerese legyen. Az egyes csövek közötti távolság az előtte levő távolság 1,2-szerese legyen. A csövek falvastagsága is az előző 1,2-szerese legyen. (A 6 mm külső átmérőjű és 1 mm falvastagságú központi cső körül tehát 1,2 mm hézagot kell hagyni.) E köré ragasszunk egy 8,5 mm belső átmérőjű és 1,2 mm falvastagságú csövet, melynek a palástjából 2,4 mm széles csíkot kell kifűrészelni. Ezt követi egy 14 mm belső átmérőjű és 1,5 mm falvastagság cső, melynek palástjából 3 mm széles csíkot kell kifűrészelni. Az utána következő csövek mérete:

20 mm belső átmérő, és 1,8 mm falvastagság, melynek palástjából 3,6 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

27 mm belső átmérő, és 2,2 mm falvastagság, melynek palástjából 4,4 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

37 mm belső átmérő, és 2,7 mm falvastagság, melynek palástjából 5,4 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

47 mm belső átmérő, és 3,3 mm falvastagság, melynek palástjából 6,6 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

60 mm belső átmérő, és 4,1 mm falvastagság, melynek palástjából 8,2 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

76 mm belső átmérő, és 4,9 mm falvastagság, melynek palástjából 9,8 mm széles csíkot kell kifűrészelni.

Ezek nem szabványértékek. Mivel ilyen méretű vörösrézcsöveket valószínűleg nem tudunk beszerezni, a legközelebbi szabványméretet kell választani. Pl. a 76 mm belső átmérőjű, és 4,9 mm falvastagságú cső helyett 75 mm belső átmérőjűt, és 5 mm falvastagságút kell vásárolni. A sliccelés mértékét is lehet kerekíteni. Jelen esetben 10 mm széles csíkot fűrészeljünk ki belőle. A rézcsövek hossza is legyen kerek érték, mondjuk 80 mm. Annak érdekében, hogy a belső gyűrűk a ragasztó megszáradása előtt ne dőljenek egymásra, támasszuk ki őket. (Húzzunk egy könnyen eltávolítható mű­anyag vagy gumisapkát a csövek végére.) A szimmetria és a dülöngélés elkerülése érdekében a csövek alaplapra ragasztását kívülről befelé végezzük. Végül be kell fedni a körgyűrűket. Erre azért van szükség, mert ha egy fémszemcse beleesik a lamellák közé, zárlatot hoz létre a körgyűrűk között. Ez azzal a következménnyel járna, hogy a csövek száma eggyel csökkenne. Ezáltal az eszköz térharmonizátorrá válna. A fedéllel való ellátás a portól, piszoktól is védené az eszközt. A lezárás leg­egyszerűbb módja, hogy a csövek tetejére is rakunk egy fehér színű bakelittálat. Öntsünk bele kb. 2 mm vastag kétkom­ponensű aralditgyantát, állítsuk bele a csövek végét, és várjuk meg, amíg a ragasztó megszilárdul. 

Miután elkészültünk a 3D-s változattal, meg kell mérni, hogy mennyivel nőtt a kisugárzás hatásfoka. Amennyiben Yin jellegű sugárzást bocsát ki magából, ezt graviméterrel megtehetjük. Ha Yang jellegűt, akkor gondban leszünk, mert ehhez nincs műszerünk. Egyetlen lehetőségünk, hogy keresünk egy „látót”, aki képes érzékelni az élő és élettelen testekből kisugárzódó aurát.[21] A kisugárzás erős­ségéből következtetni lehet az eszköz gyógyerejére is. A „látó” abban is tudna segíteni, hogy tes­tün­kön az előoldali és hátoldali csakrák mely energiacsatornákhoz csatlakoznak. Talán a ki- és beáramló energiák örvénylésének irányát is meg tudná állapítani. Amíg ezek az elméleti alapok nem tisztázódnak, nem tudunk továbblépni. Amennyiben erősebb formasugárzóra, vagy térharmonizá­tor­­ra van szükség, először a réz- illetve üvegcsövek hosszabbításával próbálkozzunk. A rézcsövek beragasztás előtti kívül-belül történő aranyozása is megérne egy pró­bát.

 

Budapest, 2022.02.01.

                                                                                              

 

 

 

A Rezonanciafrekvenciás gerjesztés című tanulmányomból kiderült, hogy energiatermelésre nem alkalmas a Keshe generátor. Ellenirányú mágneses gerjesztéssel nem lehet plazmaképződést elérni, enélkül pedig lehetetlen több kilowattos szabadenergia-generátort előállítani. A bioenergia növelésére, meridiánunk egyensúlyának rendezésére azonban kisebb teljesítmény is elegendő, nincs szükség plazmaképződésre. Az ellenirányú mágneses gerjesztés bizonyítottan működik. Már az atlantiszi civilizáció is használta. Az általuk rafináltan kialakított ellenirányú tekercselést a maja indiánok lemásolták, és egy kőtáblán megörökítették. Sajnos a gerjesztés módját nem tudták kőbe vésni, mert nem látták. Ez valószínűleg egy zárt dobozban volt, mögötte. (A róla készült fotó a Rezonanciafrekvenciás gerjesztés leírásában található, a többi lapos tekerccsel együtt.)

A bifiláris lapos tekercs az ellenirányú lapos tekercs és az atlantiszi ellenirányú lapos tekercs mágneses kisugárzása azonban nagyon gyenge. Csakráink feltöltésére valószínűleg nem elegendő. Még mielőtt elvetnénk ezt a megoldást, tegyünk egy próbát. Kombináljuk az ellenirányú mágneses gerjesztés klasszikus tekercsét a Keshe-féle spirális kialakítással. Ez esetben ne szimpla rézhuzalból, hanem spiráltekercsből alakítsuk ki a mágneses sugárforrást.

A lomjaim között találtam egy 4 mm átmérőjű és 1,5 m hosszú alumíniumcsövet. Mivel maradt még bőven Ø 0,7 mm-es zománcozott rézhuzalom, teljes hosszában teletekercseltem. Aztán egyik ágát kb. 10 centiméterrel lejjebb lógatva óvatosan kettéhajtottam, hogy ne nyíljon szét a spirál. (Azért nem a felénél, mert a külső körben nagyobb hosszúságra van szükség.) Utána a két spirált csigavonalban egymás mellé tekertem egy 12 × 12 centiméteres műanyag lemezen. Közben szigetelőszalaggal több helyen rögzítettem, hogy ne csússzon szét. Mivel a spirális tekercs belső ellenállása csupán 1 Ω volt, ez esetben sem lehetett a szignálgenerátorral közvetlenül gerjeszteni a tekercset. Erre a célra a Rezonanciafrekvenciás gerjesztés fejlesztésénél használt MOSFET-es erősítőt használtam.

Na, lássuk mire képes a felturbózott ellenirányú lapos tekercs. A Keshe generátornál azért nem működött, mert ott csak az ellenirányú gerjesztést tudta felhasználni a feltaláló. Ez önmagában nem elegendő. A kellő hatékonyság érdekében rezonanciafrekvencián kell gerjeszteni a tekercset. Enél­kül az ókori legendákból ismert kígyó hajtómű sem emelkedett volna magasba. Ennél a bio antigra­vitációs hajtóműnél a gerjesztést a kígyó feje végezte. Hogy ezt miképpen tette, azt nem tudni. Hasz­nálója csak annyit közölt, hogy ha vaslemezt helyezett a kígyó fejére, akkor a jármű elkezdett zuhanni. Keshe azért nem tudta gerjeszteni az ellenirányba kapcsolt tekercseit, mert a hálózati áram 50 Hz-es váltakozása ehhez nem volt elegendő. A két tekercs rezonanciafrekvenciája valószínűleg kilohertzes tartományban volt.

Az elkészült tekercs kipróbálása nem volt könnyű, és sok kérdést vetett fel. Be­kapcsolás után erő­sen melegedett. Emi­att a spirálok állandóan kiemelkedtek a helyükről. Alig győztem visszanyom­kodni őket. A melegedés érthetetlen. Az Ø 0,7 mm-es zománcozott rézhuzal ke­resztmetszete 0,5 mm². A szakirodalom szerint a vasmagos transzformátok te­kercselése négyzetmilliméterenként 2,5 A-t bír el melegedés nélkül. A két ér­téket összeszorozva ennek a réz­spi­rálnak 1,2 A-t kellene elviselnie. En­nek ellenére már 0,5 A-nál mele­ge­dett, és 1,2 A-nál másodpercek alatt betüzesedett. Először azt hittem, hogy az önindukciós áram melegíti túl. Oszcilloszkóppal belemérve ez a kis légmagos tekercs 12 V-os tápfe­szült­ség mellett 70 V önindukciós feszült­séget állított elő. Erre elővettem egy 30 A-es Schottky diódát, és ellen­irány­ban rákötöttem a tekercs két beme­netére. A tranziensek megszűntek, de a dióda is elkezdett erősen mele­gedni.[22] Erre kikötöttem, de nem tu­dom, hogy a tranziensek milyen hatással lesznek a részecskesugárzás tisztaságára.

Miután nem az önindukciós feszültség melegíti a tekercset, nem tudok másra gondolni, mint az éter közreműködésére. Miután a spirális pályán keringő elektronok folyton beleütköznek a minden anyagot átszövő éterbe, nagy lökdösődés alakul ki a rézhuzalban. Ennek következménye­ként még több elektron válik le a rézatomok külső elektronpályájáról. Mivel ezek a többletelektronok nem csatolódnak ki az erősítő áramkörből, melegítik a tekercset. Miután ez a szabad­energiakeltés nem túl nagy, nem képes plazmaképződést létrehozni. A gerjesztőáram-szükség­letet azonban csökkenti. Ennek legegyszerűbb módja a tápfeszültség csökkentése. 

 

Az erős melegedés miatt a vizsgálatokat csak részletekben tudtam elvégezni. Az első megállapítás az volt, hogy lényegében ez a tekercs is ugyanúgy gerjeszthető, mint a permanens mágnesre tekercselt elektromágnes. Itt is a CMOS hullámmal történt gerjesztés volt a legintenzívebb. Nem sokkal maradt el mögötte a negatív félperiódussal rendelkező négyszöghullám (Square). A szinusz­hullám ez esetben is gyengén teljesített. Valamivel jobb volt nála a lépcsőhullám (Pos-Ladder) és az exponenciális hullám (Exp-Rise). De csak a felfutó változatuk. A lefelé futó változatuk semmit sem csinált. Ugyan­ezt tette a zajhullám (Noise). Azt is sikerült megállapítani, hogy ez a spirális szolenoid tekercs 6 Hz és 120 kHz között gerjeszthető, ami tökéletesen elegendő nekünk egészségvédelemre, gyógyításra. 6 Hz alatt és 120 kHz felett teljesen kinyílt a MOSFET, és zárlatba került a 8 A-es tápegység. A mérések során a szignálgenerátor amplitúdóját 10 V-ra állítottam és a tápfeszültség 12 V volt.

A nagy meglepetés azonban ezután következett. Elővettem az iránytűt, hogy megállapítsam a Yang, és a Yin felületét. Ez nagyon fontos, mert nem mindegy, hogy melyik oldallal végezzük a kezelést. A szakirodalom szerint az éteronokat kibocsátó Yang felület:

Ø   Növeli a sejtek oxigéntartalmát

Ø   Bevonzza a folyadékokat és a gázokat

Ø   Csökkenti a folyadékvisszatartást

Ø   Elősegíti a mély, pihentető alvást

Ø   Küzd a fertőzések ellen

Ø   Elősegíti a mentális élességet

Ø   Támogatja a biológiai gyógyulást

Ø   Csökkenti a gyulladást

Ø   Normalizálja a sav-bázis egyensúlyt

Ø   Enyhíti/megállítja a fájdalmat

Ø   Csökkenti/feloldja a zsírlerakódásokat

Ø   Csökkenti a vízkőlerakódások feloldódását 

 

Ezzel szemben a gravitonokat kisugárzó Yin felület:

Ø   Csökkenti a sejtek oxigéntartalmát

Ø   Segíti a folyadékok és gázok képződését

Ø   Növeli az intracelluláris ödémát

Ø   Stimulálja az éberséget

Ø   Felgyorsítja a mikroorganizmusok szaporodását

Ø   Gátolja a biológiai gyógyulást

Ø   Fokozza a gyulladást

Ø   A pH-érték savasabbá válik

Ø   Növeli a fájdalmat

Ø   Elősegíti a zsírraktározást

Az elektromágnsesekkel végzett fejlesztéseknél az iránytű már 20 cm távolságból a tekercs felé fordult, a közelében pedig vad mozgást végzett. Most meg sem mozdult. Rátettem a spiráltekercs tetejére. Stabilan egy helyben állva szobám északi sarka felé mutatott. Ezt tette akkor is, amikor a tekercs alá helyeztem. Az ellenirányú mágneses gerjesztés teljesen kioltotta az elektromágneses hullámokat. Ennélfogva ennek tekercsnek nincs Yang és Yin oldala. Akkor most mit csináljak? Az éte­ron­sugárzást, vagyis a pozitív részecskesugárzást nem lehet mérni, mert nincs hozzá műszer. Most már az iránytű sem használható erre a célra. Akkor hogyan folytassam a fejlesztést?

Rendben van, hogy megszűnt az elektromágneses kisugárzás, mert ezt teszi a bifiláris tekercselés is. A mágneses gerjesztés azonban megmarad. Elővettem egy 0,3 mm átmérőjű rézdróttal félig megtekercselt csévét, és rátettem a spiráltekercsre. Beleindukált. Igaz, hogy az amplitúdó harmadára csökkent, de a spiráltekercs működött. Longitudinális energiát sugároz magából, de milyet? Remélhetőleg pozitív hatást kiváltó éteronokat. Ettől függetlenül a túloldalát le kell árnyékolni, hogy a kezelést végző személyt ne érje sugárzás. Árnyékolásról persze nem lehet szó, mert sem az éteronokat, sem a gravitonokat nem lehet leárnyékolni. Ezek az elektronoknál 12 nagyságrenddel kisebb energiarészecskék minden anyagon úgy áthatolnak, mint a szél a szitán.

Szigetelni azonban lehet őket. Nagyobb távolságból a levegő is szigetelő. (Ha egy UFO hajtóműve alá állunk, súlyos égési sérüléseket szenvedünk, és pár nap múlva meghalunk. 100 méterről személve azonban semmi bajunk sem lesz.) A Rezonanciafrekvenciás gerjesztés fejlesztéséből az is kiderült, hogy legjobb szigetelő a vasmag. Ezért nem alkalmasak a mágneses hullámok transzformálásra. Ebből kiindulva egy 2 mm vastag vaslemezt tettem a spiráltekercs alá. Szinte teljesen megszűnt a hátoldali kisugárzása. Ezt követően megállt a tudományom. Mit tegyek ezzel a tekerccsel, Mire jó ez? Mit lehet kezdeni ezzel a nem túl erős kisugárzással?

Hiányzik az elmélet. Teslának könnyű dolga volt, mert naplója szerint a túlvilágról, vagy a vénuszi civilizációtól kapta az inspirációt. Ezeket az ötleteket a fejében forgatta, és amikor tökéletesnek látta, leült és megcsinálta. Mi azonban nem kapunk sehonnan semmilyen sugallatot. A földönkívüli civilizációk sem segítenek. Nem vádolhatjuk őket nemtörődömséggel, mert korábban közölték velünk: „Azért nem segítenek, mert a paratudományo­kat magunk ellen fordítanánk. Fegyvert készítenénk belőle, és sugárfegyvereinkkel kiirtanánk egymást.” Aggodalmuk nem alaptalan. Jelenleg több háború is folyik a világunkban, ami könnyen világháborúba torkollhat. Egyes véresszájú politikusok már atomháborút követelnek. A földönkívüli civilizációk egyöntetű véleménye szerint erkölcsi fejlődésünk nem tartott lépést technikai fejlődésünkkel.  

Semminek sem örülnék jobban, ha valamelyik földönkívüli civilizáció ajándékozna nekem egy általános iskolai fizika tankönyvet. Ezt elolvasva minden világossá válna. Erre azonban hiába várok. Ennek hiányában az is sokat segítene, ha másokkal összefogva fejleszthetnék. Sok embernek sok jó ötlete van, de senki sem hajlandó velem együttműködni. Bárkihez fordulok, válaszra sem méltatja a levelemet. Anyagi támogatásban sem részesülök, ezért pénzért sem nem tudok munkatár­sakat felvenni. Így kénytelen vagyok egyedül tovább kínlódni, aztán majd csak lesz valahogy. 

 

Budapest, 2025.02.10.

 

 

 

 

Külső segítség hiányában csak a földi szakirodalomra támaszkodhatunk. A különböző kiadvá­nyokban szétszórt információk áttekintése, összegyűjtése nem könnyű, és meglehetősen foghíjas. A legfontosabb információkat ugyanis szigorúan titkosították, és hozzáférhetetlenek. Összefoglalva tekintsük át a rendelkezésünkre álló ismereteket. Transzverzális hullámoknál az energiaátadás nagyságrendekkel fokozható vasmag alkalmazásával. A vasmag szerepe, hogy a változó mágneses mezőt lehetőleg veszteségmentesen átvezesse a primer tekercs felől a szekunder tekercsbe. Legfontosabb szerepe, hogy az ilyen eszközök gerjesztésigényét csökkentse, azaz az eszközben egy adott árammal vasmag alkalmazása mellett nagyobb mágneses indukciót hozhassunk létre. További fontos szerepe a mágneses fluxus vezetése. Az elektromágneses hullámok a vasmagban is indukálnak feszültséget, ami örvényáramokat okoz. Az örvényáramok a vasmag lemezelésével csökkenthetők.

A részecskesugárzás által létrehozott longitudinális hullámoknál egészen más a helyzet. A longitudinális hullámok légüres térben terjednek legintenzívebben. A világűrben az antigravitációs hajtóművel szerelt UFO-k repülési sebessége elérheti a fénysebességet is. Ezt persze sohasem közelítik meg, mert ilyen sebesség mellett a legkisebb porszemmel való ütközés is lyukat üt az űrhajó burkolatán. A maximális sebességet az űrhajó karosszériának szakítószilárdsága és a körülötte képződő plazmaburok anyageltérítő képessége határozza meg. Légkörünkbe belépve azonban a földönkívüli járművek repülési sebessége lecsökken 72 000 km/h-ra. Mint tudjuk a levegő jó szigetelő. Nem véletlenül gyártanak az építőiparban pl. lyukacsos téglákat. Viszont gázmolekulákat tartalmaz, melyek kismértékben gátolják az antigravitációs hajtóműből kiáramló longitudinális hullámok terjedését.

Minden anyag, ami az útjukban áll csökkenti az intenzitásukat. Ennek tudható be, hogy a jóval több molekulát tartalmazó vízben (az eddig mért legnagyobb érték szerint) max. 1852 km/h sebességgel képesek haladni. A szilárd anyagokban ennél is jobban lelassulnak. A műanyagok és egyéb szigetelőanyagok, már komoly ellenállást jelentenek a longitudinális hullámok számára. A vasmag pedig szinte teljesen leállítja a terjedésüket. Ennek ellenére nem árnyékolja le, mert az elektronnál 12 nagyságrenddel kisebb szub­atomi energiarészecskéket semmi sem állíthatja meg. A gravitonokhoz hasonlóan úgy száguldanak át minden anyagon, mint a levegő a szitán. De csak addig, amíg az anyag nem kezd el mozogni. Ekkor már folyton beleütköznek az anyag atomjaiba, ami tehetetlenségi erőként nyilvánul meg. Ugyanez a helyzet, ha a longitudinális hullám pulzál, különböző frekvencián sugározzuk ki. Ez esetben is beleütközik az anyag atomjaiba. Az anyag tehát rontja a longitudinális hullámok hatékonyságát.

Ezért használnak mindenütt légmagos tekercset a részecskesugárzás munkára fogása során. Nem véletlen, hogy Tesla a róla elnevezett tekercs megalkotásakor sem alkalmazott vasmagot. Dr. Keshe sem használt vasmagot a generátorában. Kísérletezései során minden bizonnyal próbálkozott ezzel is, de rájött, hogy nem ez a járható út. A longitudinális hullám behatol ugyan a vasmagba, de a transz­verzális hullámmal ellentétben nem kelt benne indukciót, nem növeli a rajta levő tekercs mágneses térerejét. (A helyzet nagyon hasonló a bifiláris tekercseléshez. Ennél a tekercselési módnál megszűnik az elektromágneses hullám, a mágneses hullám pedig nem tud transzformálni.) Örvényáramot azonban kelt benne, amit a vasmag lemezelése sem csökkent. Ennek következtében a vasmag elkezd melegedni.

A kígyóhajtómű és a higanycirkulációs hajtómű sem tartalmaz vasmagot. Sőt a levegőmolekulák fékező hatását is igyekeznek minél kisebbre szorítani, ezért az ellentétes irányba áramló higanyfolyamot a lehető legközelebb helyezik egymáshoz. A vasmaghiány és a szoros illesztés következtében a rézhuzalból készített lapos bifiláris tekercs is igen hatékony. Az ellenirányú gerjesztés nem képes ugyan energiatermelésre, de a belőle kiáramló éteri sugárzás gyógyító hatást gyakorol a szervezetre. Különösen hatékony az atlantiszi civilizáció által kialakított ellenirányú tekercselés.

Ez a longitudinális hullám teszi lehetővé az összes ezoterikus jelenség mesterséges előidézését. Koncentrált longitudinális hullámmal működött Raymond Rife frekvenciagenerátora, mellyel minden mikrobát elpusztított. A rákbetegek gyógyításához is elegendő volt egy 5 perces mágneses besugárzás. Az esőcsináláshoz, az időjárás szabályozásához is koncentrált mágneses hullámokra van szükség. Lon­gitudinális hullámok érzékelésén alapul a kronovizor és a távoli megfigyelést lehetővé tevő készülék működését is a longitudinális hullámok teszik lehetővé. A több száz vagy több ezer fényévnyire levő földönkívüli civilizációkkal való kommunikációhoz szintén longitudinális jeltovábbítás kell.

 

Ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre foglalkozzunk az ellenirányú mágneses gerjesztés egészségre gyakorolt hatásával. Először próbáljuk meg kitalálni a működési mechanizmusát. Azt már tudjuk, hogyan kell létrehozni, de nem vagyunk tisztában a működési elvével. Ennek kiderítése érdekében kivettem a kis spirális tekercset az erősítőből, és beraktam a Keshe generátorba. Attól tartottam, hogy a vékony rézhuzalból készült tekercs azonnal le fog égni, de ennek éppen ellenkezője történt. Most terhelésként 3 db 100 W-os izzólámpát kötöttem a kimenetre. Bekapcsolás után az árammérő 1,3 A-t mutatott. Hosszú percekig tartottam bekapcsolva, és kikapcsolása után ellenőriztem a spirál tekercs melegedését. A legcsekélyebb mértékben sem melegedett. A MOSFET-es erősítővel gerjesztve már 0,5 A-nél erősen melegedett, és 1,2 A-nál másodpercek alatt betüzesedett. Itt szobahőmérsékletű volt.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy az ellenirányú mágneses gerjesztés, nem termel szabadenergiát. Ez a tekercselési mód az elektromágneses hullámokat alakítja át longitudinális hullámokká. Ezáltal óriási lehetőséget kínál nekünk. Átlendít bennünket a jelenlegi elektromágneses világból egy új, határtalan világba. Ezt a világot Tesla már 100 évvel ezelőtt felkínálta nekünk, de mi nem tartottunk rá igényt. A rádiót sem a Tesla által feltalált longitudinális hullámokkal működtetjük, hanem Marconi elektromágneses hullámokon alapuló módszerével. Ezzel a tettével Marconi az éter­tagadó tudóstársadalommal karöltve 100 évvel visszavetette a tudomány fejlődését.

Ennek tudható be, hogy nem tudunk kapcsolatba lépni a földönkívüli civilizációkkal. Ez az eredménye annak, hogy űrkutatásunk megrekedt a 70 évvel ezelőtti szinten. Még mindig Hitler füstölgő rakétáival lődözzük fel űrhajósainkat néhány száz kilométer magasságra, és verjük a mellünket, hogy milyen fejlett az űrkutatásunk. A földönkívüliek óvodás gyermekek játszadozásához hasonlítják az űrkutatásunkat. A Holdra is csak egyszer jutottunk el, miközben a földönkívüli civilizációk több ezer fényévnyi távolságot tesznek meg másodpercek alatt. Az általuk használt technika ugyanis a longitudinális hullámokon alapul, melynek terjedési sebessége 12 nagyságrenddel felülmúlja az elektromágneses hullámokat létrehozó elektronok sebességét.

Az ellenirányú mágneses tekercsben a többletenergiát a pulzáló gerjesztőáram hozza létre. Energiakeltő hatása a tekercs rezonanciafrekvenciáján a legnagyobb. Az ellenirányú gerjesztés elvét azonban nem az általa keltett többletenergia teszi igazán hasznossá, hanem az energiakonvertáló hatása. Ennek tudható be az egészségmegőrző, gyógyító hatása is. Ezen túlmenően még számtalan jótékony hatást gyakorol a világunkra. Lehetőséget ad a levegőtisztításra, a víztisztításra, az esőcsinálásra, civilizációnk ingyenenergiával való ellátására, és még számtalan áldásos hatást kínál nekünk.

Többek között az antigravitációs hatást. Az elektromágneses hullámok nem képesek antigravi­tációs hatást kiváltani, pedig vannak köztük rendkívül erősek is. A világ legerősebb mágnese, a 25 Tesla indukciójú elektromágnes sem ugrál az asztalon, amikor rákapcsolják a gerjesztőáramot. Pedig meg­tehetné, mert a floridai egyetem National High Mag­netic Field Laboratory kutatóközpontjában készí­tett elektromágnes gerjesztéséhez 160 000 A áramerősségre van szükség. Mivel ekkora áram már izzítja a tekercset, hűtéséhez 13 ezer liter vizet tartalmazó hűtőrendszert kapcsoltak. A keresztirányban haladó transzverzális hullámok csak energiaforrásuk ellentétes pólusaira gyakorolnak vonzó vagy taszító hatást. A permanens mágnesek északi és déli oldala sem tud elszakadni egy­mástól. Ezért az általuk kibocsátott mágneses hullámok is transzverzálisak.

A longitudinális hullámoknak viszont semmi közük a mágnesességhez, bár intenzív hatást gyakorolnak az elektromágneses hullámok összetevőire, pl. a gravitációs sugárzást létrehozó gravito­nok­ra. A longitudinális hullámot részecskesugárzás hozza létre. Ez a részecske nem más, mint az éter. Elektromágnesben vagy permanens mágnesben besűrűsödik. Amíg az anyagban tartózkodik mág­­nesáramnak nevezik. A gerjesztőáram hatására az éteronok összesűrűsödnek a mágnesben, és részecskesugárzás formájában lépnek ki belőle. A földönkívüliek ezt a sugárzást „vril”-nek nevezik. Ugyanolyan hullámot alkotnak, mint a gravitációs hul­lá­mok, csak ellentétes töltésűek. Legfőbb jellemzőjük, hogy a mágnesekkel ellentétben nem von­zák, hanem taszítják egymást. Ennek tudható be az antigravitációs hatás.

 

Visszatérve az eredeti témára az ellenirányú mágneses gerjesztés rezonanciafrekvencián üzemeltetve sem hoz létre túl nagy mágnesáramot. A spirális tekercselés nagymértékben növelte a mág­nesáramot, vagyis a tekercsből kisugárzódó energiát, de ez nem elegendő. A gyógyításhoz intenzívebb kisugárzásra lenne szükség. Növelésének két módja ban. Az egyik a tekercs méretének növelése. Dupla hosszúságú spirállal kétszeres energiát lehetne kelteni. Ez azonban kétszer akkora átmérőt eredményezne, ami kezelhetetlenné tenné. Ezt az eszközt kézben tartva fogják használni, és 10-12 centiméternél nagyobb korongot már nem lehet átfogni, kézben tartani. Az Interneten találtam egy sajátos módszert a méretnövelés elkerülésére. Ez nem más, mint a Rezonanciafrekvenciás gerjesztés című tanulmányomban már említett tekercs a tekercsben eljárás. En­nél a változatnál a két spi­ráltekercset nem kör­körösen helyezik egymás mellé, hanem egy­másba építik. Készítenek egy nagyobb és egy kisebb átmérő­jű spirált, és a ki­sebb átmérőjűt a nagyobba dug­ják.

Azonos huzalvastagságból készítettem egy kisebb átmérőjű spirált, és az bele­búj­tattam a 4 mm átmérőjű spirálba. Elké­szí­tése nem volt könnyű, mert 2 mm át­mé­rőjű, vastag falú fémcsövet nehéz sze­rezni. Vé­gül a TEMU webáru­ház­ban ta­láltam meg­fe­lelőt. Egy 4 mm átmérőjű cső­vel együtt meg­rendeltem.[23] A szükséges 1,5 méter hosszú­ságban azonban senki sem forgalmaz ilyen vékony fémcsöveket. A leg­hosszabb méret 500 mm volt. Ezzel a rövid csővel csak úgy lehet 1,5 méter hosszú te­kercset készíteni, hogy a székünk mellé teszünk egy másik szé­ket, és az elkészült meneteket fokozatosan ráengedjük. Ne ló­gassuk le a padlóra, mert meg­nyúlik, szét­nyílik a spirál. Később kide­rült, hogy a prob­lémamentes tekercseléshez az 500 millimé­teres cső is hosszú.

Azért hogy a fémcsőről könnyen lehúz­has­suk a már elkészült meneteket az 500 mm hosszú csöveket fűrészeljük ketté, és a két végét sorjázzuk. 250 mm hosszú csöveket használjunk. A 4 mm külső átmérőjű csövet 2 mm belső átmérővel, a 2 mm külső átmérőjűt pedig 1 mm belső átmérővel rendeljük meg. Lehetőleg korrózióálló acél­ból legyenek, mert kemény, sima felületükről csúsztatható le legkönnyebben a spirál. Amikor teletekercseltük, kb. 4 centiméternyi spirált húzzunk le róla, és a szabaddá vált részen folytassuk  a tekercselést.[24]

Mivel a fémcső mint csévetest itt nem forog, nekünk kell körbetekerni rézhuzallal. Eközben spirálrugóhoz hasonlóan tekeredik. Emiatt az orsót gyakran fel kell emelni, és visszafelé forgatva meg kell szüntetni a spirálokat benne. Nem jó megoldás, hogy a kezünkkel kisimítjuk belőle. Emiatt a huzal csavarodni fog. Ettől lejön róla a zománcszigetelés, és elszakad. Ez a veszély fokozottan fennáll a 2 milliméteres csőre tekercselésnél. Lényegesen könnyebb dolgunk lesz, ha ügyelünk a huzal adagolási irá­nyára. Az orsóról szerpentin alakban jön le a huzal. Ezért úgy tegyük le a padlóra, hogy ez a szerpentin kisimuljon. Ha spirállá válik, állítsuk fejtetőre az orsót. Ügyeljünk arra is, hogy a készülő tekercset szorosan nyomjuk a csőhöz, hogy tekercselés közben ne forduljon el. Ez a művelet bőrkesztyűt használva is meglehetősen megviseli az ujjbegyeinket. Több mint egy hétig tart, amíg az égető érzés elmúlik. A vastag huzal tekercselése pedig ínhüvelygyulladást okoz. Ennek gyógyulása még tovább tart.

Ezeket a gyötrelmeket azonban csak a deszkamodell elkészítéséig kell elviselnünk. Amennyiben sorozatgyártásra kerül sor, keressünk egy transzformátorgyártót, ahol robotok végzik a tekercselést. Ennek a robotnak az előállítása nem lesz könnyű. Itt ugyanis a csévetestet csak egy oldalán lehet rögzíteni. A másik végén folyamatosan lefolyik róla a spiráltekercs. Tervezésének legcélszerűbb módja, hogy egy alacsony fordulatszámú motorra ráerősítünk egy kb. 10 cm hosszú korrózióálló acélból készült csövet[25], amit a robot végigtekercsel. Ekkor megáll, benyúlik egy olló, és letol róla egy 4 cm hosszú szakaszt. Ezt követően megindul a motor és a felszabadult csőszakaszt tovább tekercseli. Ekkor az olló megint letol róla 4 centimétert.

A letolt spirál egy vályúba kerül, amit a cső vége alá kell rögzíteni. Ebben az esőcsatornához hasonló alakú műanyag csőben a spirál szabadon tud forgolódni, nem csavarodik össze. Ha eléri a 2,5 m hosszúságot, a robotra felügyelő munkás lecsípi, és egy gyűjtődobozba rakja. A robot hatékony működéséhez szükség van egy kiegészítő alkatrészre is. Annak érdekében, hogy a készülő tekercs ne forogjon el a csövön, a végét erősen hozzá kell nyomni. Ezt a fékpofához hasonló szerkezetet erős műanyagból kell készíteni (pl. danamid), hogy ne sértse meg a huzal zománcszigetelését. Amikor a motor leáll, szétnyílnak a két oldalról szorító fékpofák, és az olló letolja a tekercset. Ezt követően a fékpofák ismét zárnak, megindul a motor, és folytatódik a tekercselés. A robot ily módon naponta több kilométer hosszú spiráltekercset is képes készíteni.        

A tekercs végén hagyjunk meg egy több mint 1,5 méter huzalt. A hegyét hajlítsuk vissza, és bújtassuk bele a nagyobb tekercsbe. Aztán fogjuk meg a végét, és finoman húzzuk bele a kisebb tekercset a nagyobb tekercsbe. Sorozatgyártás esetén nem kell minden esetben 1,5 méter huzalt eldobni. Készítsünk egy behúzó kábelt 2 mm vastag zománcozott rézhuzalból. Az elejét hajlítsuk vissza, és kalapáljuk 3 mm vastagra és szélesre. A végét kalapáljuk 3 mm szélesre, és közepébe fúrjunk egy 1 mm átmérőjű lyukat. Ebbe fűzzük be a 2 mm-es spirál végét, és hajlítsuk vissza. Áthúzás után szedjük ki belőle a spirált, és az áthúzó szerszám tovább használható.

 

Ezzel az elrendezéssel két dolgot érünk el. Az egyik, hogy még intenzívebbé válik az ellenirányú mágneses gerjesztés, vagyis az elektromágneses hullámok kioltása. A másik, hogy duplájára nő a mág­neses kisugárzás. A dupla spirál kígyószerű összetekerése, tálkába helyezése nem könnyű. A deszkamodellnél elegendő a ragasztásos eljárás. Rendeljünk a webáruházaktól egy 12 cm átmérőjű cserépalátétet. (A szobanövények alá gyártják vízfelfogónak.) Gyorsan száradó ragasztóval (pl. Extrém Pálma­tex) kenjünk be a belsejét. (A ciánakrilát tartalmú pillanat ragasztó ide nem jó, mert túl gyorsan szárad. Nem hagy időt a menetek egymáshoz igazítására.) Utána a két spirált csigavonalban tekerjük egymás mellé. Végül a tenyerünkkel nyomjuk le, amíg a ragasztó megszárad. Ha nincs gyorsan száradó ragasztónk, tegyünk rá egy 11 cm átmérőjű lemezt, és rakjunk rá néhány kilogrammnyi súlyt.

A művelet sikeres végrehajtása érdekében célszerű betartani az alábbi sorrendet. A dupla spirál elkészítése után az egyik végén forrasszuk a külső spirál kivezetését a másig végén levő belső spirál kivezetéséhez, majd villanyszerelő szigetelőszalaggal szigeteljük le.[26] (Kb. 1 cm hosszúságban kapar­juk le róla a zománcot, majd ónozzuk be. Aztán csavarjuk össze, és ezt is futtassuk be ónnal. A szakszerű forrasztásra na­gyon ügyeljünk, mert ennek hiányában rejtélyes hibák léphetnek fel. Nagy teljesítményű forrasztópákát használjunk, mert ha a huzal nem forrósodik fel, akkor az ónból kifolyó gyanta fogja összeragasztani a huzalokat. Ez kontakthibát eredményez.) Előtte tűreszelővel reszeljünk egy U-alakú mélyedést a cseréptál oldalába, és helyezzük bele a gumi kitörésgátlót. Ezt csak gyémántporos reszelővel tudjuk megtenni. (Ajánlott típusok a tömörített mappában találhatók.)

A dupla spirál két bemeneti vezetékét forrasszuk a kitörésgátlóba fűzött csatlakozókábel két vezetékéhez. Ezt is szi­geteljük le. Mivel kevés a hely, a kitörésgátló a duplaspirál kezdete és a vége között legyen, középen. Utána kenjük be ragasztóval a tálka alját, és a spirál két végét szorosan egymás mellett tartva kezdjük el feltekerni, amíg elérünk a tálka közepéig. Ott keletkezik egy hurok a spirál közepén. Ezt a mellékelt fényképen látható mó­don nyomkodjuk be lemniszkáta formában. Először csak két menet alatt kenjük be ragasztóval a tál alját. Nyom­kodjuk rá a spirált, és amikor a ragasztó megszikkadt, menjünk tovább.

Tekercselés közben előfordulhat, hogy néhány he­lyen hézagos lesz a spirál. Ezen úgy segíthetünk, hogy mielőtt letolunk 4 centiméternyi szakaszt a csőről, fog­juk meg a tekercs két végét, és nyomjuk a meneteket szo­rosan egymáshoz. Ha nem záródott szorosan, most kor­rigálhatjuk a hibát. Ragasztás közben ne csak egy­más­hoz nyomkodjuk a meneteket, hanem 2-3 centiméteres szakaszonként hosszirányban is nyomjuk össze a mene­teket. Szüntessük meg a menetek közötti hézagokat. Ezt tegyük akkor is, ha a nem elég gondos tárolás miatt meg­nyúlt a tekercs. Ez a tömörítés elengedhetetlen, mert az 1,5 méterre tervezett spirál megnyúlva nem fér el a tál­ban. Mivel ez a művelet nagy gyakorlatot igényel, elő­ször ragasztó nélkül nyomkodjuk be a dupla spirált a tálkába. Ha sikerül és elfér benne, akkor szedjük fel, és jöhet a ragasztás, majd a lepréselés.

 

Ha változtatni akarunk a spirál hosszán, átmérőjén, akkor nem tudhatjuk, hogy mekkora tálkát ren­deljünk hozzá. Ez esetben is próbatekerésre van szükség. Ezt egy olyan lemezen kell elvégezni, ami összetartja a tekercset. Erre a célra az öntapadó papírlap nem megfelelő, mert összegyűrődik. A rajta levő ragasztó sem elég erős ahhoz, hogy meggátolja a tekercs szétbomlását. A kínai web­áruházak azonban kínálnak egy olyan ragasztószalagot, ami 1 mm vastag rendkívül erős ragasztót tartalmaz, ami nem engedi szétcsúszni a tekercset. A Nano double side tape ragasztószalag 3 cm és 5 cm szélességben rendelhető meg az AliExpress-en keresztül. Rendeljünk mellé egy 15×15 cm méretű, 2 mm vastag textilbakelit lemezt is. Az 5 cm széles ragasztószalagból ragasszunk rá 3 csíkot, majd válasszuk le róla a védőfóliát. A ragacsos masszán eredményesen próbálkozhatunk.

Ha elsőre nem sikerült a tekercselés, szedjük fel róla a dupla spirált, és kezdjük újra. (Ne a végét húzzuk, mert megnyúlik. A körmünkkel oldalirányba kaparva szabadítsuk fel a spirált. Ez nem lesz könnyű, mert ez ragacs nagyon tapad. Amennyiben nem sürgős a munka, tegyük félre. Néhány nap alatt sokat szikkad ez a ragasztó, és kevésbé tapad. Ha gyenge a körmünk, vásároljunk egy műanyag kiskanalat valamelyik konyhafelszerelés szaküzletben.) Amennyiben meg vagyunk elégedve vele, mérjük le az átmérőjét, és ehhez keressünk tálkát.      

A sorozatgyártásnál már könnyebb dolgunk lesz, mert a szerszámkészítő által tervezett vájatokba kell csak belenyomkodni a tekercset a kerámialapos tűzhelyek fűtőbetétjéhez hasonló módon. (A ragasztóval bekent vájat egyik végén kezdjük el a teker­cse­lést, majd a közepétől vezessük vissza a tekercs kezdetéig. A tekercsvégek egy­máshoz forrasztásnál előfordulhat, hogy a belső tekercs valamivel rövidebb lett, ekkor kissé nyújtsuk meg. (Húzzuk kij­jebb.) Ha hosszabb lett, nyomkodjuk be­le a külső tekercsbe. A külső tekercs vé­géhez forrasztva már nem tud kibújni. Ez a csúszkálás könnyen elkerülhető, ha a tekercselés megkezdése előtt össze­csavarjuk a külső és belső tekercs végét.

Egyelőre nem tudjuk, hogy ez a vájat milyen mély legyen. A 4 mm mély vájat rendkívül könnyűvé teszi a spirál nyomvonalba helyezését. Ez esetben azonban a koncentrikus vájatok között keletkezik egy legalább 1 mm vastag bakelitfal. Kérdés, hogy ez a szigetelőréteg rontja-e a mágneses kisugárzás hatékonyságát. Ezt csak úgy tudjuk eldönteni, hogy a szerszámtervező 3D-s nyomtatóval készít egy próbadarabot, és azt bemérjük. Ha rontja, akkor csak 1,8 mm mély vájat készíthető, mert így a tekercsmenetek még összeérnek. Ez esetben nem csak ragasztani kell a vájatokat, hanem mindaddig lenyomva kell tartani a tekercset, amíg a ragasztó megszikkad.

A képen látható tálka porcelánból ké­­szült. Itt azonban nem fog izzani a te­kercs, ezért nincs szükség porcelánra. Mele­gedni viszont fog, ezért hőre lágyuló mű­anyag sem lehet. (A PVC olvadás­pont­ja 160 °C, de már 60 °C-nál elkezd lá­gyulni.) Készítsük fehér bakelitből. (A fekete bakelit erre nem jó, mert ko­rom­mal színezik. A korom pedig sze­net tar­talmaz, ami vezeti az áramot. Ez zár­latot okozhat a tekercs menetei kö­zött.) Az agyag-, illetve cseréptál vala­mint a kerámiatál hátránya, hogy vas­tag, ne­héz és törékeny. Érdemes pró­bálkozni egy újfajta műanyaggal a fehér mela­minnal. A melamin olcsó, és az AliExpress webáru­házban több méretben forgalmazzák desszertes tányérként. Olvadáspontja 350 °C, és nem törékeny. Az oldalán ki kell alakítani egy U-alakú bevágást, amibe bele kell nyomni a spiráltekercs tápkábelét védő gumi kitö­résgátlót. Mi ne kövessük azt a profitnövelő eljárást, hogy mostanában az elektromos készülékeket 1 méter hosszú tápkábellel látják el. Ez arra sem elegendő, hogy az asztalra vagy a padlóra he­lyezett erősítő a kezelni kívánt testrészünkhöz érjen.

 

A kényelmes kezelés érdekében ide 2,5 méter hosszú kábel kell. A szakadás elkerülése érdekében vastagsága legalább 3,6 mm legyen. Annak érdekében, hogy a kábel ellenállása ne növelje számottevően a dupla spirál belső ellenállását, AWG 20-as érkeresztmetszettel rendeljük. (Az ideális huzalkeresztmetszet az AWG 18 lenne, de ennek külső átmérője már 5,2 mm.) Ugyancsak 2,5 méter hosszú kábel kell a közös dobozba épített erősítő és négyszöghullámú generátor hálózati kábelhez csatlakoztatásához. (A tömörített mappában az összes kábelhez, dugóhoz, hüvelyhez találunk ajánlott típusokat. Az URL-ekre kattintva az áruház weblapján részletes tájékoztatást kapunk a termék paraméteriről.)[27]

Az AWG 20-as érkeresztmetszetű kábel beérkezése után kiderült, hogy nem alkalmazható összekötő kábelként a dupla spirálhoz. Kipróbálásakor 30%-kal csökkentette a kisugárzott mágneses hullám intenzitását. A tápfeszültség 12 V-ra történő felemelésével ez a hiány kiegyenlíthető, de ettől meg túlmelegszik a spirál. Az oda-vissza 5 méter hosszú AWG 20-as kábel ellenállása ugyanis 0,3 Ω, ami már összemérhető a dupla spirál 2 Ω-os ellenállásával. Ide AWG 16-os kábel kell, mert ennek ellenállása csupán 0,1 Ω, ami már nem okoz jelentős intenzitáscsökkenést. Az AWG 16-os dupla eres kábel külső átmérője azonban már 6,5 mm, ami kezelhetetlen. Annyira sprőd, hogy nem simul a páciens testéhez. Emiatt beleakad keze, lába.

Van azonban egy áthidaló megoldás. Külső szigetelés nélküli egyeres kábelt kell használni. Úgy, hogy össze kell sodorni. Ennek házilagos kiviteli módja, hogy az 5 méteres kábelt kettéhajtva az ajtókilincsre akasztjuk, a két végét pedig beleszorítjuk egy amerikáner kézi fúró, vagy egy pisztolyfúró tokmányába. Csupán néhány másodpercig kell forgatni a fúrót, hogy a kábel összesodródjon. Közben erősen húzzuk magunk felé, hogy elengedése után a sodrás ne bomoljon szét. A sodrott kábel rendkívül hajlékony. Tovább fokozható a hajlékonysága, testhez simulása, ha ultrasoft kábelt rendelünk. Ez a kábel 0,08 mm átmérőjű ónozott rézhuzalokból áll. Külső szigetelése nem PVC, hanem puha szilikon­gumi, ami javít a kábel hajlékonyságán.[28] Sodrása azonban nem könnyű. Elsőre nem fog sikerülni. A tokmányból kiengedve szétbomlik. Legalább kétszer meg kell ismételni a műveletet, hogy a fonat megmaradjon. A két vége azonban így is fellazul. Ezt a konverterbe és a csatlakozódugóba való beszerelés előtt kézzel kell szorosra tekerni.   

A spiráltekercset úgy helyezzük be a bakelitserlegbe, hogy a kitörésgátló a két huzalvég után helyezkedjen el. Itt lesz elég hézag a huzalok egymáshoz forrasztásához. (Sorkapcsot, autóvillamossági csatlakozót vagy egyéb csavaros kötést sehol se alkalmazzunk. Ezeknél a készülékeknél mindent forrasztani kell!) A csatlakozó kábel végét blankoljuk le kb. 1 cm hosszúságban, és futtassuk be ónnal A dupla spirál két bemeneti vezetékéről is kaparjuk le a zománcot szintén 1 cm hosszúságban, és ezt is futassuk be ónnal. Aztán hajlítsuk vissza őket kb. 0,5 cm hosszúságban, majd a két kampót akasszuk egymásba. Laposfogóval nyomjuk a huzalokat egymáshoz, majd ismét futtassuk be ónnal. (A vastag huzal erős hőelvonó-képessége miatt 150 W-os forrasztópáka kell hozzá.)

Végül tekerjük be őket szi­getelőszalaggal. Így biztosan nem fog megszűnni a csatlakozás akkor sem, ha a spirál felforrósodik. Szükség lesz egy kb. 2 mm vastag zárólapra is, amit szintén fehér bakelitből kell ké­szíteni, hogy ez a sapka lenyomja a spiráltekercset. Mielőtt felragasztanánk a zá­rólapot, ragasztóval kenjük körbe a kitörésgátlót és a csatlakozó kábel végét, hogy gyakori használat esetén se csússzon ki a tálból. Eh­hez epoxi ragasztót használjunk.

 

Az erősítő házát jó minőségű műanyagból (polikarbonát) célszerű készíteni. A hűtőborda melegedése miatt hátul szellőző rácsot kell rajta kialakítani. A hátlapra kell tenni a 230 V-os tápcsatlakozót és a külső szignálgenerátor BNC hüvelyét is. A kilazulás elkerülése érdekében célszerű gumi kitörésgát­lóval védett benőtt kábelt alkalmazni. A kezelés megkönnyítése érdekében az üzemmód­választást a doboz előlapjára szerelt nyomógombos választókapcsolóval kell megoldani. A nyomógombok fölé a 28 kHz, a 33 kHz és a Szignálgenerátor feliratot ragasszunk. A 28 kHz-es gombra fehér, a 33 KHz-es gombra fekete, a szignálgenerátor gombra pedig piros műanyag sapkát célszerű húzni. A beépített szignálgenerátor nyomtatott áramköri lemezre szerelt olcsó négyszöggenerátor is lehet. Ezeknél potenciométerrel állítják be a frekvenciát. Ki kell mérni, hogy mekkora ellenállás felel meg a 28, illetve a 33 kHz-nek és ezeket kell a váltókapcsolóra forrasztani.

Amennyiben stabilabb szignálgenerátort szeretnénk használni, rá kell bírni valamelyik funkciógenerátor gyártót, hogy a CMOS generátort tegye ki egy kis nyomtatott áramköri lemezre, és így szállítsa nekünk. A Duty-t fixen állítsák be 50%-ra, az Amplitúdót pedig 7 V-ra. A többi funkcióra nincs szükség. Külső szignálgenerátor céljára a JDS2900-15M a legalkalmasabb. Kis helyet foglal, és viszonylag olcsó. Nagy darabszámú gyártás esetén rá kell bírni a gyártót, hogy egycsatornás kivitelben készítse. TTL bemenetekre, a MEAS és a SYS gombokra sincs szükség. A CH2 csatorna eltávolításával az OK gomb is elhagyható. Ezeknek a funkcióknak az áramköreit is el kell távolítani. Így még olcsóbb lesz, és a műszaki képzettséggel nem rendelkezők is tudják használni.

Alkalmazása elengedhetetlen, ha különböző baktériumok, vírusok okozta betegségeket akarunk gyógyítani. Ma már vannak olyan táblázatok, amelyek a különféle mikrobák rezonanciafrekvenciáját közlik. (Az amerikai Hulda Clark az általa kifejlesztett szinkro­mé­terrel több száz vírus, baktérium és gomba rezonanciafrekvenciáját mérte be, és adta közre. Az Interneten számos frekvenciatáblázat található. Közülük legismertebb a CAFL lista.)

Ezek használata nem mindig jár eredménnyel, mert a mikroorganizmusok nagyon kreatívak. Antibiotikumok használata esetén módosítják a sejtfalukat, mely által meggátolják a gyógyszermoleku­lák behatolását. Így multirezisztens szuperbaktériummá válnak. A mágneses hullámok behatolását nem tudják megakadályozni, de próbálkoznak vele. Ezt oly módon teszik, hogy kismértékben meg­változtatják a rezonanciafrekvenciájukat. Ezért ha első alkalommal nem járunk sikerrel, ismételjük meg a kezelést 5-6 kHz-el magasabb és alacsonyabb frekvencián is. (Ennél nagyobb mértékben nem képesek megváltoztatni a rezonanciafrekvenciájukat.) Azért is szükség lehet a frekvencia változtatására, mert a beállított rezonanciafrekvencia függ a környezeti hőmérséklettől és a műszerek öregedésétől is, de legfőképpen a spiráltekercs és a MOSFET-ek melegedésétől. A professzionális funk­ciógenerátorok védve vannak ugyan ezektől a változásoktól, de a mi generátorunkban nincs ilyen vé­de­lem.

Az erősítő központi helyet foglal el a hűtőbordával együtt. A könnyebb kezelés érdekében kimenetét a készülék előlapjára kell szerelni, egy 5,5 mm-es tápegység hüvelyre forrasztva. Ehhez csatlakozik a korong alakú transzverzális-longitudinális hullámátalakító tápegységdugója 2,5 méter hosszú kábellel. Pontos méretek a tömörített mappában találhatók. A készülék világító hálózati áram kapcsolóját is az előlapra kell helyezni. Ebbe a házba kerül az időzítő áramkör is. A 9 V-os tápegység is az AliExpress webáruházban szerezhető be legolcsóbban. A tömörített mappában található „board” változatok között válogassunk. Műanyag házba zárt változatot is használhatunk. Ez sem sokkal drágább. Ide a 4 A terhelhetőségű is megfelel.

 

A Keshe generátorban a tekercs a tekercsben elren­de­zés sem működött, vagyis nem kel­tett szabadenergiát. Ahhoz hogy ez megtörténjen a tekercseket rezonanciafrekvencián gerjeszteni kellett volna. Ehhez pedig az 50 Hz kevés volt. Erre a célra ki kellene fejleszteni egy 10 kW-os funk­cióge­nerátort, melynek frekvenciája széles spektrumban változtatható. Ennek kimenetére kötve a Keshe generátort, már létrejönne némi szabadenergia. Egy ilyen generátor előállítási költsége azonban több százezer forint lenne, ami sohasem térülne meg az alacsony hatásfokú Keshe generátorral. 

Na nézzük meg, hogy itt mi a helyzet. Rákötve a MOSFET-es erősítőre, csökkent a tápáram, mivel a két tekercs együttes ellenállása 2 Ω lett. A dupla tekercs már nem melegedett, de a két MOS­FET tranzisztor pár perc után erősen melegedett. (Ez több tranzisztor párhuzamos kapcsolásával és komoly hűtőbordával kiküszöbölhető.) Frekvenciatartománya 10 Hz-től 500 kHz-ig terjed.[29] Az alkalmazott hullámforma pozitív tartományú négyszögjel (CMOS). Áramfelvétele ingadozó, 9 V tápfeszültség és 7 V bemeneti amplitúdó mellett. Az ingadozás meglehetősen nagy, 60 mA-től 1,6 A-ig terjed. Ez megviseli mind a MOSFET tranzisztorokat, mind a spiráltekercset. 10 kHz alatt a tekercs melegszik jobban. 20 kHz-nél a melegedés kiegyenlítődik. 30 kHz felett a tranzisztorok melegszenek erősen, a tekercs langyos marad. (250 kHz-en 60 mA, 25 kHz-en 900 mA, míg 10 Hz-en 1,6 A folyik át a tekercsen.)

Ez normális jelenség, mert az alacsony frekvencia következtében a szélesedő impulzus miatt a tekercs hosszabb ideig melegszik. Igaz, hogy a szünetjel is szélesedik, de ilyen rövid idő alatt a tekercs nem tud lehűlni. A frekvencia növelésével fokozatosan csökken az erősítő áramfelvétele. Ennek ellenére a MOSFET-ek egyre jobban melegszenek. Ennek az az oka, hogy az éter elektronleválasztó tevékenysége miatt a tekercsben jóval nagyobb áram keletkezik, mint amennyit felvesz a tápegységből. Ez az áram terheli a tranzisztorokat is. 250 kHz-nél pl. az erősítő már csak 60 mA-t vesz fel a tápegységből. Ennek ellenére a MOSFET-ek folyamatosan melegszenek.

A tranzisztorok melegedése a hűtőborda növelésével küszöbölhető ki. Végső esetben akár 10 db IRFP4368 típusú MOSFET-et is párhuzamosan kapcsolhatunk[30], melyek éppen elférnek a Rezonanciafrekvenciás gerjesztés mellékletében látható 60 × 150 × 25 mm méretű hűtőbordán. (A szignálgenerátorokból nagyon hiányzik a szoliton hullám. Ezzel még intenzívebbé az éter szabadelektron-levá­lasztó munkája.) Érdekes jelenség, hogy a tekercseknek több rezonanciapontja is van. Egyes frekvenciákon a növekedés hatszoros is lehet. Ez annak tudható be, hogy a nagyobb és a kisebb spiráltekercs rezonál a ráhelyezett szolenoiddal. Ezeket a frekvenciaértékeket nincs értelme megadni, mert függ a szo­lenoid méretétől és a rá tekercselt huzal menetszámától.

Bár 9 V-os tápfeszültség mellett a melegedés nem vészes, a túlmelegedés veszélye így is fennáll. Ahhoz, hogy ez a gyógyászati segédeszköz egész nap bekapcsolva maradjon 1 A alá kellene csökkenteni a maximális áramát. Ez esetben azonban annyira lecsök­kenne a mágneshullám erőssége, hogy csak nehezen tudna kiváltani gyógyhatást. Az is előfordulhat, hogy valaki ágyon fekve kezeli magát. Ha közben elalszik a túlmelegedett spiráltekercs vagy a felforrósodott tranzisztorok felgyújtják a készüléket, ami tüzet okoz a lakásban. Sokan haltak már meg elektromos készülékek okozta füstmérgezésben. Ennél is gyötrelmesebb halál, ha az óvatlan személy elevenen elég a lángokba borult házban. Ennek elkerülése érdekében az erősítőt ki kell egészíteni egy időzítő áramkörrel[31] is, amely 5 perc után automatikusan lekapcsolja a készüléket. A kezelésnél ez nem okoz problémát, mert a viszonylag erős mágneshullámok miatt a kezelés nem tarthat 5 percnél tovább. Ennyi idő alatt a ráksejteket is el lehet pusztítani. Ha csak 28 kHz-en és 33 kHz-en használjuk a készüléket, nem megyünk le Hz-es tartományba, akkor 10 percre is beállíthatjuk az időzítést. Túlmelegedés csak a nagyon alacsony és a nagyon magas frekvenciákon lép fel.       

A dupla tekercs az előzőekben feltételezett módon viselkedett. Iránytűvel mérve a transzverzális hullámok által keltett mágneses pólusoknak nyoma sem volt. Az iránytű a tekercs fölé, alá és mellé helyezve is rezzenés nélkül a földgolyó északi sarka felé mutatott. Rátettem egy többmenetes légmagos tekercset, és oszcilloszkóppal mérve a mágnesáram a szimpla spirálhoz képest kétszeres amplitúdót indukált benne. Tehát létrejött egy éteri sugárnyalábot kibocsátó generátor, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy mire képes. Szabadenergiát, ingyen­ára­mot biztosan nem tudunk vele termelni, mert nem bocsát ki magából olyan erős mágneses hullámokat, amelyek ionizálnák a levegőt. Ehhez plazmaképződés kellene. A nyomtatott áramköri lemezen kialakított passzív gyógykoronghoz képest azonban nagyságrendekkel intenzívebb a mágneses részecskesugárzása.[32] Hogy ez mire elég, azt a gyakorlati alkalmazás dönti el.

 

Addig azonban még néhány dolgot tisztázni kell. Korábban kétségeim voltak, hogy az ellenirányú mágneses gerjesztésnél valóban éteri energia sugárzódik ki a tekercsből. Az is előfordulhat, hogy koncentrált gravitációs hullámokat bocsát ki, ami az előzőekben ismertetett betegségeket váltja ki a szervezetben. Ennek azonban kicsi a valószínűsége, mert a gravitonok nem vonzák sem az elektronokat, sem a doméneket. Igaz, hogy minden anyagot átjárnak, de a nehézségi erőn (tömegvonzáson) kívül semmit sem csinálnak. Nem ütköznek az atomokkal, nem választanak le róluk elekt­ronokat, sőt közegellenállást sem hoznak létre. Ha tennének valamit, az nagy zavart okozna a villamosság tudományában. Semlegességük ékes bizonyítéka, hogy a műszerek a súlytalanság állapotában is tökéletesen működnek. Az Alfa űrbázison a gravitációs hullámok hiánya csak az űrhajósoknak okoz problémát, a villamos készülékeknek nem.

Valós probléma viszont, hogy miután a transzverzális hullámokat átkonvertáltuk longitudinális hullámokká nem tudjuk mérni az erősségét. Itt már az iránytű sem működik. Ebben a szorult helyzetben eszembe jutott Dr. Egely György találmánya, a róla elnevezett kerék. Ez a kis műszer a testünkből kiáramló bioenergiát méri. Mivel ez is longitudinális hullám, talán képes lenne mérni a spirál tekercs által kibocsátott hullámokat is. A probléma azonban az, hogy nagyon drága. Több mint 100 ezer forintba kerül, ezért nem tudom megvenni. Ezért írtam Egely Györgynek, hogy egy mérés erejéig kölcsön tudná-e adni. Szokása szerint most sem válaszolt a levelemre. A nyomaték kedvéért megemlítettem, hogy ha beválik erre a célra, akkor ebből a műszerből több millió darabot is el lehetne adni. Ez az érv sem hatott rá.

Lehet, hogy ez a készülék nem alkalmas éteri monopólusok mérésére. A kereket ugyanis az ujjainkhoz közel kell érinteni. Mivel a kezünkön váltakozva sorakoznak a Yin és a Yang meridiá­nok  kezdő, illetve végpontjai, a köztük levő bioenergiát méri a készülék. Miután a spiráltekercses generátorban nincs jelen gravitációs energia, ennek kisugárzását nem tudja mérni. A helyzet azonban nem reménytelen. Egy kisméretű keretantennát kell 10 cm távolságra a spirál elé állítani, és oszcilloszkóppal megnézni az indukált feszültség amplitúdóját. Az 1 V-os feszültség mértékegysége legyen 1 vril.

A másik megoldás a gravitációs hullámok mérésére szolgáló graviméter tanulmányozása. Ez a műszer létezik, és a mintájára lehetne készíteni egy éteronokat mérő műszert. Egyelőre neve sincs ennek a hullámkonvertáló tekercsnek. Minek nevezzem ezt a mágneses monopólusokat, koncentrált éteronokat kibocsátó, részecskesugárzó generátort? Legyen a neve Mágneshullám-generátor, vagy Mágneses rezonancia generátor? Érdekessége ennek a konverternek, hogy nem zavarja az analóg rádiót. Nincs se EMF, sem EMI sugárzása. Ez azt jelenti, hogy elektroszmogot sem termel. Ha 100 év­vel ezelőtt elfogadtuk volna Tesla javaslatát, és a longitudinális hullámok útján indítottak volna el a villamosság és az elektronika fejlesztését, akkor nem halt volna meg világszerte több millió ember vérrákban az erős elektromágneses kisugárzástól, és nem kapott volna agydaganatot az elektro­szmog­tól.

 

Ez a generátor elsősorban a bioenergia növelésére (28 kHz-en) és az élelmiszerek vegyszer­mentes tartósítására (33 kHz) használható. A 33 kHz tartósítás során körültekintően járjunk el. A tartósítandó élelmiszer nem lehet fémedényben. A mikrohullámú sütőkkel ellentétben itt a fémedény nem okoz zárlatot, csak leárnyékolja a mágneses hullámokat. Pontosabban nem leárnyékolja, mert gra­vitonokhoz hasonlóan az éteronok is úgy száguldanak át az anyagon, mint a szél a szitán. Mint már szó volt róla az anyag csak szigeteli a longitudinális hullámokat. Minél nagyobb az anyag villamos vezetőképessége, annál jobban szigetel. Lágyvasból vagy rézből készült fémedények esetén a kisugárzott energia 10% sem képes áthatolni rajtuk.

Ennek oka, hogy a longitudinális hullám vonza az elektronokat. Az ufológia iránt érdeklődők is­merik azokat a beszámolókat, melyekben ha egy UFO az országúton haladó autó fölé ereszkedik, akkor leáll a gépkocsi gyújtása, kialszanak a reflektorok, a belső világítás, és elhallgat a rádió. En­nek oka, hogy az elektronok engedelmeskedve az antigravitációs sugárzásnak egy helyre tömörül­nek a kábelekben. Arra a pontra, ahol legközelebb lesznek az erős longitudinális sugárzáshoz. Emiatt le­áll az áramellátás. Ahogy az UFO elszáll, megindul a gépkocsi, kigyulladnak a lámpák, és ismét meg­szólal a rádió. Itt is ez a helyzet. A longitudinális hullám vonzza a nagy villamos vezetőképességű fémekben található nagy mennyiségű szabadelektronokat, és ez leköti az energiáját. (Valószínűleg ez a helyzet vastag arany- és ezüstlemezek esetén is, de nekem erre a kísérletre nem volt lehetőségem.)

Mivel a koverter maximális frekvenciája 500 kHz, gyógyításra csak korlátozott mértékben alkal­mas. (A vastagbélben tanyázó orsóféreg rezonanciafrekvenciája 580 kHz. A galandférget sem lehet ve­le kiirtani, mert ennek rezonanciafrekvenciája 465 kHz.) Ehhez halogéntöltésű gázkisülési csőre van szükség. A gázmolekulák ugyanis sokkal mozgékonyabbak, mint a réz szabadelektronjai. Ezért teljes frekvenciatartományukban azonos intenzitású mágneshullámot bocsátanak ki. Frekvenciatartománya 5 Hz-től 900 kHz-ig terjed. Leghasználhatóbbnak tűnő terméke a cseh és szlovák mérnökök közös fejlesztése, az RPZ 14 plazma generátor gázkisülési csöve. Részletes ismertetése a Rákgyógyá­szat című művemben található. Pótalkatrészként valószínűleg külön is megrendelhető. Gerjesztési módja újabb fejlesztést igényel.

 

Budapest, 2025.03.30.

 

 

 

 

A deszkamodell elkészítése és bemérése után nincs más hátra, mint a készülék gyakorlati kipróbálása. Ha ezen a téren is megállja a helyét, akkor jöhet a sorozatgyártás, és a használatbavétel. Ezek sem mennek könnyen. A gyártást a pénzhiány, a forgalmazást pedig bürokratikus akadályok fogják hátráltatni. Orvosi készülékként semmiképpen sem lehet forgalmazni, mert ezt nem fogják engedélyezni. A tudós társadalom által irányított hivatalnokok egyből lecsapnak rá. Kuruzslásnak és szélhámosságnak nyilvánítják, és betiltják a forgalmazását. Ráadásul több millió forintos büntetést rónak ki az áruházra. Csak gyógyászati segédeszközként kerülhet forgalomba. Pedig ez egy sokoldalúan használható termék.

A mágneses részecskesugárzás felhasználási területe szinte végtelen. Az élelmiszerek tartósításától kezdve, a gyógyításon át a mezőgazdasági felhasználásig rengeteg helyen lehet a segítségünkre. Az összes lehetőség kihasználásához azonban erősebb sugárra, nagyobb térerőre van szükség. Majd ezzel is próbálkozom, de most azt kell kideríteni, hogy mit lehet kezdeni ezzel a kis kézi készülékkel. Mivel a gyógyszergyárakkal ellentétben én nem rendelkezem dollármilliárdokkal, nem tudok felbérelni szegény diákokat a próbákhoz. Jobb híján én voltam a kísérleti nyúl. Magamon próbáltam ki a longitudinális hullámok szervezetre gyakorolt hatását.

A gyógyítás egyik útja, hogy a fájó testrészre teszem a 28 kHz-re beállított konvertert. A másik, hogy 28 kHz-el besugárzott vizet iszom. Ezzel kezdtem. Egy pohár (2,5 dl) csapvízre rátettem a kon­vertert, és 10 percig rajta hagytam. Aztán megittam. Semmit sem éreztem. Az íze ugyanolyan volt, mint a kezeletlen csapvízé. Korábban rendszeresen fogyasztottam Pi-vizet. (A Pi-vizet előállító Life Energy készüléket dr. Soji Jamasleita szabadalmaztatta 1983-ban.) A csapvíz először egy előszűrőn megy keresztül, ami kiszűri a lebegő szennyeződéseket. Aztán még három szűrőn megy át. Az első szakaszban egy aktív szűrő kiszűri a kelle­metlen szagokat keltő gázokat, a zavarosságot, a rozsdát, és a vezetékes vízbe került klórt. A második szakaszban egy IMS kerámiaszűrő található, ami a visszamaradt szennyeződéseket szűri ki, és közben stabilizálja a víz lúgosságát, illetve savasságát. A harmadik fokozatban a víz aktív mészszűrőn halad át, amely a természetes forrásvízhez hasonló ízt kölcsönöz neki, és állandósítja a keménységét.

Ezután kezdődik a kétlépcsős aktiválás. Először a kellőképpen megszűrt víz a köpeny mentén áramol­tatva előaktiválódik, majd bekerül egy erős permanens mágneseket tartalmazó részbe, ahol a szubatomi energiát kisugárzó Yang pólusok által energetikailag feltöltődik. Még mielőtt egy gégecsövön elhagyná a készüléket, átfolyik egy BCS-kerámia­szűrőn is, amely semlegesíti a felmágnesezés következtében fellépő örvényáramú energiák és ionizációs jelenségek káros hatását. Az így létrehozott Pi-víz vagy más néven életvíz igen tiszta, sokkal kellemesebb ízű, mint a csapvíz, és csak a meg­kós­tolása után jön rá az ember, hogy eddig vezetékes ivóvízként mit itattak vele. Aki egyszer megkóstolta ezt a sima ízű üdítő vizet, többé már nem tudja meginni a különféle szennyeződéseket tartalmazó, agyonklórozott csapvizet.

 

Gyógyászati és egyéb hatásán kívül a Pi-víz háztartási alkalmazása is jelentős előnyökkel jár. Az életvíz csírátlanító képessége folytán minden olyan étel, amelyhez Pi-vizet keverünk, sokkal tovább eltartható, mintha közönséges csapvizet használnánk hozzá. A Pi-vizet tartalmazó ételek szoba­hőmérsékleten is jól tárolhatók, nem szükséges őket hűtőszekrénybe rakni. Az életvíz a hőkezelés során is megtartja energiájának jelentős részét. Ezért aki Pi-vizet használ a főzéshez, annak mindazon gyógyhatásban része lesz, ami az életvíz önmagában való fogyasztásával elérhető. A tartósítás során is szinte felbecsülhetetlen szerepe van a Pi-víznek, mivel a vele leöntött és légmentesen lezárt zöldséget, gyümölcsöt többnyire nem szükséges hőkezelni, ezt elvégzi a belőle kisugárzódó energia. Ezáltal nem károsodik a nyersanyag vitamin- és enzimtartalma, így ezeknek a konzerveknek a fogyasztása során nem kell egészségkárosodással számolnunk.

A feldolgozatlanul fogyasztott mezőgazdasági termények (pl. alma, körte) is jóval tovább elállnak, ha a téli betárolás előtt Pi-vízben megmossuk őket. A gyorsan romló zöldségek és gyümölcsök szintén sokáig tárolhatók, amennyiben néhány óráig Pi-vízzel töltött edényben áztatjuk. A Pi-víz különleges tulajdonsága még, hogy főzés közben megkíméli a benne főzött zöldségek vitamintartalmát. Egy zöldséglevesben 5 perc forralás után már egyetlen milligramm vitamint sem találunk. Pi-vízben főzve azonban a zöldség C-vitamin-tartalmának egynegyede megmarad. Aki tehát Pi-víz­ben főzi vagy párolja a zöldségeket és a gyümölcsöket, kevésbé lesz kitéve a vitaminhiány okozta be­tegségeknek. Mellesleg az életvízzel készített sütemények is lazábbak, ízletesebbek lesznek, és magasabbra húzódnak fel. A pékek is szebb és ízletesebb kenyeret sütnek a Pi-vízzel készített tész­tából.

A Pi-víz nemcsak a konyhában használható előnyösen. A mezőgazdaságban szinte felbecsülhetetlen hasznot hajt nekünk. Öntözővízként való felhasználása esetén a terméshozam csaknem 30%-kal nő, a termés hamarabb fejlődik ki, és szebb lesz, mint a műtrágyával kezelt földeken. Mellesleg az esővíz éltető hatása is annak tudható be, hogy éteri energiarészecskék szorulnak a nagy sebességgel le­hulló esőcseppekbe, amelyek a vízzel együtt felszívódnak a növénybe. Ezért nem képes az öntözővíz pótolni az esővizet, pedig a vezetékes vízben tápsók is vannak, míg az esővíz tulajdonképpen desztillált víz. Ráadásul a Pi-vízzel kezelt növények terméshozama mellett szárazságtűrő képességük is nő, ami a jelenlegi aszá­lyos időjárást tekintve nem elhanyagolható előny.

Különlegessége még ennek az eljárásnak, hogy az „élet vizével” átmosott föl­­de­ken a kemikáliákon kívül tápoldatokra sem lesz szükség, ennek ellenére nem merül ki a talaj. A növények a számukra szükséges ásványi sókat szubatomi energiarészecskékből fogják szintetizálni. Ez a jelenség már ma is megfigyelhető az inediánoknál, vagyis azoknál az embereknél, akik évek óta nem vesznek magukhoz sem táplálékot, sem vizet, ennek ellenére kitűnő egészségnek örvendenek

A kísérletek során dr. Lin vizsgálatai azt mutatták, hogy a kezelt vízzel öntözött dinnyeföldön 11,74%-ról 14,14%-ra nőtt a gyümölcs cukortartalma, és a dinnyék mérete is nagyobb lett. A legfeltűnőbb változást azonban mégis a növények alkatán tapasztalták. A kezelt vizes példányok lombja sötétebb színűnek, egészségesebbnek, fényesebbnek látszott és kevésbé mutatkoztak az öregedés jelei. Az exportképes terméshányad a korábbi 34,1%-ról 56,7%-ra nőtt. A kezelés megnöveli a víz oldóképességét, és az öntözőberendezések csöveiben megszünteti a vízkőlerakódást, valamint az algaképződést.

A floridai Immokalee-ben dr. Everett a Sunny szabadföldi paradicsomfajtán végzett kísérleteket. A fóliával takart, kiemelt ágyásokba ültetett töveket mágnesesen kezelt vízzel, csepegtetve öntözte. A 12,5%-os termésnövekedésnél is meglepőbb volt az a felismerés, hogy a kezelt vizes növények levelében kevesebb a kén, a mangán, a réz és a cink, termésében pedig alacsonyabb a foszfor, a mag­nézium, a kalcium, a kálium, a réz, a mangán és a cink koncentrációja; de mindegyik tápelemből meg­felelő mennyiség állt rendelkezésre. Egy gránátalma ültetvényen – melyet ugyancsak mágnesesen kezelt vízzel öntöztek – a korábbiakhoz képest feleannyi műtrágyát használtak, mégis rekordtermést értek el. Ráadásul a szüretet két héttel korábban kezdhették, mint az előző években.

A vegyszermentes növénytermesztés leghatékonyabb módja a Pi-víz alkalmazása lesz. A szub­atomi energiával kezelt víz ugyanis azon kívül, hogy feleslegessé teszi a műtrá­gyát, kisugárzásával távol tartja a rovarokat, valamint a különféle vírusokat és gombákat a növényektől. Korábbi kísérletek alapján a magvak vetés előtti koncent­rált energiával való besugárzása esetén is minimum kétszeres termésátlag-növekedés várható. A fagykárok kivédése érdekében általános gyakorlat lesz a vetőmag szubatomi energiával való előcsíráztatása, amely lehetővé teszi majd a vetésidő kitolását is. Ennek a módszernek az alkalmazásával a mezőgazdasági kultúrák észa­kabbra fognak húzódni, olyan területeken is megoldható lesz majd a zöldség- és a gabona­termelés, ahol csupán 1-2 hó­nap­ból áll a nyár.

 

Ezenkívül ennek a folyadéknak tartósító hatása is van, mivel a Pi-vízzel kezelt zöldség és gyümölcs a szokásosnál jóval később kezd el rom­lani. Az állattenyésztésben is jelentős haszonnal jár az „élet­víz” alkalmazása, mivel azonos súlygyarapodás 25%-kal kevesebb takarmánnyal is elérhető, a baromfi­állomány tojástermelő időszaka pedig duplájára növelhető. Ráadásul ez a víz elriasztja a legyeket az állattenyésztő telepek környékéről, és nagymértékben javítja a termőtalaj állapotát. A Pi-víz ugyanis közömbösíti a talajba került vegyszereket, így újra megjelennek a giliszták, és rövidesen helyreáll a mérgezett talaj eredeti, természetes állapota. (A vízben élő állatokra is különös hatást gyakorol ez a víz. Ha aranyhalakat helyezünk egy lezárt akváriumba, azok 24 órán belül elpusztulnak. Ellenben ha a medencét „életvízzel” töltjük fel, akkor a halak 1 nap után is vidáman úszkálnak benne. Különös, hogy azok a halak, amelyek ebben a szubatomi energiával dúsított vízben születnek, nyomban elpusztulnak, ha normál vizes tartályba kerülnek.)

A jövőben megszűnik az éhínség is, és ez nem kizárólag a termésátlagok növekedésének, a mezőgazdasági kultúrák földrajzi kiszélesedésének, hanem a megtermelt élelmiszerek hosszú idejű el­tarthatóságának, veszteségmentes szállítható­ságának lesz köszönhető. A koncentrált szubatomi energia­­sugárzás baktériumölő hatását kihasználva, a közvetlenül fel nem használt élelmi­szereket raktározás előtt energiával fogják kezelni, minimálisra csökkentve ezáltal a romlásveszélyt. A konzerveket ezután nem rákkeltő vegyszerekkel, nem is vitaminkárosító hőkezeléssel tartósítják majd, hanem energiabesugárzással teszik őket hosszú ideig frissé és gusztusossá. Az ásványi anyagok felszívódását elősegítő enzimek sem pusztulnak el. Az élelmiszeripari termékek tartósítása terén ennek az új sterilizáló módszernek főleg a tejiparban lesz nagy jelentősége, mivel a jelenleg alkalmazott pasztörizálás nagymértékben káro­sítja a tej vitaminjait, és elpusztítja az enzimtartalmát. (Enzimek hi­ányában a tej kalciumtartalma nem a csontokba épül be, hanem a csontokra rakódik rá, ami előbb-utóbb reumát okoz.)

Sugárzással történő sterilizálást egyébként már ma is használnak mind az élelmiszeriparban, mind pedig az orvosi segédeszközök gyártása során, pl. injekciós tűk csíramen­tesítésére. Ez idő szerint azonban a sterilizálás radioaktív sugárforrással történik, ami nagyon megdrágítja az eljárást. A tetemes költség egyrészt a gamma sugarakat előállító kobaltágyú magas árából, másrészt a kezelő sze­mélyzetet a káros radioaktív sugaraktól védő biztonsági felszerelés kényszerű alkalmazásából ered. Miután a szubatomi energiabesugárzás nem jár ilyen hátrányokkal, ezért semmi sem fogja meggátolni ennek a tartósító eljá­rásnak a széles körű elterjedését.

Ráadásul a radioaktív sugárzással ellentétben a tartósított élelmiszerben nem keletkeznek szénhidrogének, valamint szabadgyökök, melyek rákot, érelmeszesedést és korai öregedést okoznak. Mindemellett a besugárzott élelmiszer biológiailag holt anyaggá válik. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a gamma sugárral kezelt burgonya, fok­hagyma, vöröshagyma nem csírázik ki. Ezt eddig járulékos előnyként könyvelték el az élelmiszerforgalmazók, de ennek árát egészségkárosodással fizetjük meg. A koncentrált mágneses sugárzás azonban nem roncsolja a sejteket, nem teszi élettelenné a csíramentesített élelmiszert.

Mivel a fejlesztés és könyveim szerkesztése rengeteg időt igényel, egyelőre nem tudom intenzíven belevetni magamat a mágneshullám-generátor kipróbálásába. Csupán egy kísérletet végeztem. Miután évek óta házilag sütöm a kenyeret, gondoltam kipróbálom milyen hatást gyakorol rá a mágnesezett víz. A kovászhoz és a tésztához adandó vizet 10 perces sugárzásnak vetettem alá. Az eredmény meglepett. A kisült kenyér magasabb és ízletesebb lett a korábbiaknál. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy ismét éreztem a sülő kenyér finom illatát. Manapság az agyonvegyszerezett talajon termelt hibridizált búzáknak nincs semmi ízük. A legnagyobb baj az, hogy a pékek újabban adalékolt lisztet használnak. A malmok tucatnyi vegyszert kevernek bele, hogy a belőle sütött kenyér hamarabb megkeljen, ne morzsálódjon, és ne penészedjen meg. Ettől aztán olyan vegyszeríze lesz, hogy az embernek kifordul a szájából.

Sok országban GMO technológiával termesztett búzával súlyosbítják a helyzetet. Gyerekkoromban még Bánkúti-1201 fajtájú búzából sütötték a kenyeret. Feledhetetlen íze és illata volt. Aztán 1972-ben hibrid búzafajtákat hoztak be a Szovjetunióból azzal az indokkal, hogy nagyobb a terméshozamuk. Sikértartalmuk azonban messze elmaradt a 43% sikértartalmú Bánkúti búzától. Lapos, ízet­len kenyeret lehetett belőlük sütni. Emiatt vidéken is megszűnt a házi kenyérsütés. A profithajsza nem engedi a minőséget fenntartani. Ezen a helyzeten a Bánkúti búzából hibridizált Alföld-90 fajtájú búza sem tudott változtatni, mert ez sem termett eleget. Aztán az emberek hozzászoktak az ízetlen kenyérhez. Felnőtt két generáció, akik nem is hallottak róla, hogy milyen volt a valódi kenyér. A helyzete tovább súlyosbította, hogy a szupermarketek az ízetlen péksütemények állagát is lerontották. A helyben sütött termékeiket magas hőmérsékleten sütik, mert így a villanysütőik kevesebb áramot fo­gyasztanak. Kívül gusztusosan pirultnak látszanak, de belül nyersek, nincsenek átsütve. Nekem pedig aznap friss, ropogós burgonyás Graham-kenyérből készült szendvics volt az ebédem.[33]            

 

Japánban végzett orvosi kutatások szerint az energetizált víznek gyógyító hatása is van. A Suzuki International Medicien Clinic cukorbetegségben szenvedő betegei naponta 3×10 cseppet kaptak a koncentrált Pi-vízből. Legtöbbjük inzulinadagját egy éven belül jelentősen csökkenteni lehetett. A kísérletben részt vevő páciensek némelyike 70 éves elmúlt, és több mint 10 esztendeje inzulinfüggő volt. A 6-8 hónapig Pi-vízzel kezelt betegek közül néhányan nem igényeltek inzulininjekciót. Az „életvíz” rendszeres fogyasztása sok embert kigyógyított már a gyomorfekélyből, a cukorbetegségből, de jól használható emésztési zavarok, reumás fájdalmak, szívbántalmak, ödéma, lábszárfekély, vesegyulladás, vesekő, májgyulladás, magas vérnyomás, epebántalmak, herpesz és különböző bőrbetegségek, influenza, mig­rén, álmatlanság, potenciazavarok, sőt hajhullás ellen is. Legjelentősebb hatása az, hogy képes a rákos daganatok visszafejlesztésére is.

Az imént felsorolt betegségek azonban csak kiragadott esetek, mivel hetente hallani újabb alkalmazási példákról, ahol a Pi-víz szintén segített. Sokan vannak pl. akik zúzódások vagy nyílt sebek gyors gyógyítására használják ezt a vizet, mert fokozza a sarjad­zást, de egészséges emberek is isszák vitalitásuk és szellemi koncentrációjuk, valamint stressztűrő képességük növelése érdekében. Még kozmetikai célokra is jó, mivel fokozza a különböző hatóanyagok bőrbe jutását, és rend­szeres fogyasztása eltünteti a terhességi csíkokat.

A Pi-víz vértisztító hatásának köszönhető, hogy aki huzamosabb ideig használja, leszokik a húsfogyasztásról, mert a szervezete egyre kevésbé fogadja el a biológiailag tisztátalan, mérgezett táplálékot. Ugyanilyen előnyös a dohány­zóknak, az alkoholistáknak, és az erős kávé rabjainak. A káros szenvedélyekkel küzdő embereknél ugyanis a Pi-víz rend­szeres fogyasztása szinte elemi erővel kényszeríti ki az egész­séges életvitelre és táplálkozásra való áttérést.

 

Az ezoterikus szakirodalomban közismert, hogy az állatok agyfrekvenciája megrekedt alfa szinten, ezért igen érzékenyen reagálnak a szubatomi energiasugárzásokra. Ennek alapján Pi-vízzel könnyen megoldható lesz a nem kívánt helyekről való távol tartásuk. A mezőgazdaságban pl. nem lesz többé szükség költséges vadvédelmi kerítésekre, és a meglehetősen alacsony hatásfokú madárijesztőkre. Elég lesz a védendő terület Pi-vízzel megöntözni, és ettől kezdve a vadak, illetve a madarak nagy ívben elkerülik a környéket. Mivel a szubatomi energia elnyelődik a talajban is, egyúttal meg­oldó­dik a mező­gazdaságilag hasznosított földterületek rágcsálómentesítése.

Ez nem fogja károsan befolyásolni a termőföld állagát, mert a giliszták kifejezet­ten kedvelik a szub­atomi sugárzást, így talajporhanyósító feladatukat továbbra is el fogják látni. A rágcsálómentesítés jelentős mértékben hozzá fog járulni az éhínség felszámolásához is. A termést nem csak a mezei-, hanem a városi rágcsálók is nagymértékben pusztítják. Jelenleg tízszer annyi patkány él a Földön, mint ahány ember. Indonéziában a rizstermés kb. 15%-át a patkányok falják fel. Csupán ezzel a mennyi­séggel 20 millió ember lakna jól egész éven át. Ezen túlmenően sok más területen is eredményesen alkalmazható a Pi-víz, pl. a szennyvíztisztításban, a tavak és folyók vizének regenerálásában, a tengervíz sótalaní­tásában, az élelmiszeriparban tartósítószerek kiváltására, vagy a festékiparban ko­rróziógátló, deionizációs lakkok gyártására.

A mágneshullám-generátorral könnyen megoldható lesz a madarak elriasztása a repülőgépek, illetve a repülőterek közeléből. Jól használható ez a módszer a műemlékek védelmére is. Egyébként Párizsban már elkezdték egy hasonló elven működő rendszer kiépítését. Először a Louvre épületére szereltek fel egy elektro­mágneses riasztót, és az eredménnyel igen elégedettek voltak. Ezt követően a Palais Royal árkádjai alatti drága butikokat és vendéglőket szabadították meg a galamboktól. Korábban semmilyen eszközzel nem tudták elérni, hogy a boltívekben ne rakjanak fészket. Most megpihenni sem hajlandók a közelben, nemhogy letelepedni. Hátránya azonban ennek a kezdetleges rend­szernek, hogy a telepítése nagyon drága. A gyengeárammal táplált vékony drótok előnytelen tulajdon­sága még, hogy egyszerre bocsá­tanak ki Yin és Yang jellegű sugarakat, ezért a hatásfok nem túl magas, és a huzalokkal átszőtt épületek, szobrok látványa sem éppen esztétikus. A koncentrált sugárforrás viszont men­tes ettől a hátránytól, és az ára is olyan alacsony lesz, hogy sokan az otthonaikban is alkalmazni fogják az egerek, patká­nyok, csótányok, poloskák, pókok, molyok, hangyák, at­kák kiűzésére, illetve a szúnyogok és a legyek távol tartására.

Ennek az egészségügyi szempontból igen előnyös helyzetnek azonban lesz egy hátulütője is. A szubatomi sugárforrás nem csupán a rágcsálókat és a rovarokat fogja elüldözni, hanem megőrjíti, menekülésre készteti a szomszédban tartott háziállatokat is. Ennélfogva törvényalkotással rendezendő ellentét fog kialakulni az eb- és egyéb háziállattartók, valamint a kártékony élősdiektől sza­ba­dulni akaró polgárok között. Ez nem lesz könnyű, mert ma már a kutya és a macska a legtöbb családban a gyerek szerepét tölti be. Eredeti funkciójukat (házőrzés, egérfogás) már csak vidéken látják el. Akinek nincs, vagy nem lehet gyereke, örökbe fogad egy kutyát, illetve egy macskát. Aztán ennek megfelelően bánik vele. Élete végéig kényezteti, és ha kimúlik, megsiratja. Régen az állatok megdöglöttek, ma már meghalnak. Pusztulásuk után a dögkútba dobták őket. Ma már koporsós temetés jár nekik. Még jó, hogy papot nem hívnak a szertartáshoz. Jellemző érzelgős viselkedésünkre, feje tetejére állított értékrendünkre, hogy ma már a híradásokban is nem elpusztulnak az állatok, hanem meghalnak.

 

A Life Energy készülékben a víz felmágnesezését Yang oldalukkal befelé fordított szupermág­nesek (valószínűleg neodímium vagy szamárium-kobalt mágnesek) végzik. Mivel a víz néhány tized másodperc alatt áthalad rajtuk, közel sem tudnak annyi mágneses energiát elnyelni, mint amennyit a frekvenciagenerátorok adnak. A mágneshullám-generátor min. 40 V-os amplitúdóval 10 percen át sugározza a vízbe az éteronokat, ami legalább egy nagyságrenddel nagyobb mágneses telí­tettséget vált ki, mint a permanens mágnesek. Ezért az előzőekben felsorolt konzerváló és gyógyhatások fokozottan fognak érvényesülni. Ezek kipróbálására azonban össznépi összefogásra lenne szükség. A háztartásban megteszem amit tudok, de a mezőgazdasági próbákra nincs lehetőségem. Nem rendelkezem se kerttel, se mezőgazdasági területtel, ezeknek a kísérleteknek az elvégzése másokra vár. Ezen a téren csak annyit tehetek, hogy begyűjtöm a hozzám eljuttatott információkat, és rendszeresen közzéteszem.

Egyébként a mágnesterápia nem új dolog. A jelenleg forgalomban levő készülékek többsége elektromágnest tartalmaz, ami nem éppen ideális sugárforrás. Ennek ellenére ez is használ. Főleg gyógyításra használják őket. A sejtekre, receptorokra hatva csökkentik a gyulladásokat, javítják a ke­ringést. Növelik a sejtek anyagcseréjét, a szövetek regenerálódását. Javítják a mozgáskészséget, és csökkentik a fájdalmakat. A mágnesterápia ugyanis hatással van a fájdalmat vezető idegrostokra. Sejt­megújító hatása miatt a pulzáló mágnesterápia csontritkulásnál is használható kiegészítő kezelésként. Támogatja a Parkinson-kór és a szklerózis multiplex terápiát. Friss sérülések és operációk után is al­kalmazható. Kerülni kell azonban a használatát pacemakerek közelében, és várandós nők esetében.

Mivel az átlagemberek számára az ezotéria szinte teljesen ismeretlen szakterület, tucatjával jelen­tek meg a szélhámosok ezen a téren. Agyba-főbe dicsért hatástalan termékeket sóznak rá a vásárlóikra, méregdrágán. A statikus mágnesek gyógyerejére támaszkodva jelenetek meg a párnákba, pap­lanokba, lepedőkbe vart lapos mágnesek. A többségük teljesen hatástalan, mert a mágneslapká­kat vá­logatás nélkül dobálják bele. Nem törődnek a polaritásukkal. Ezért az egyik felfelé, a másik lefelé néz. Így az egyik használ, a másik ront az állapotunkon. Szerencsére meglehetősen gyenge mágneseket rak­nak bele, ezért a helytelen gyógymódba senki sem hal bele. Baj csak akkor van, ha valamelyik mág­nes egyik akupunktúrás pont fölé kerül. Ha ráfekszünk a húgyhólyag meridián derekunkon levő telített pont­­jára, akkor a túltöltés miatt reggelre olyan lumbágót kapunk, hogy felkelni is alig tudunk. Az energiatúltöltés miatt kialakult lumbágó nagyon kellemetlen betegség, mert egy hétig is eltart, míg el­múlik. (Magnetopresszúrával gyorsítani lehet a gyógyulási folyamatot, ki lehet vonni a felesleges energiát.)[34]       

 

A hosszúra nyúlt elmélet után térjünk vissza a fejlesztésre, illetve a továbbfejlesztésre. Mivel ennek a kis kézi készüléknek a térereje nem túl nagy, arra gondoltam, hogy készíteni kellene egy kerekeken guruló szánszerkezetet, amit a beteg ágya fölé tolva a rákbetegeket is meg lehetne vele gyógyítani. A 68 fényévnyire levő Quintumnia bolygóról származó „kis szürkék”[35] tartottak egy be­mutatót, ahol egy végstádiumban levő amerikai asszonyból néhány perc alatt kiirtották az áttétes rák­sejteket. A nő beszámolója szerint egy szánt rán­gattak ide-oda a teste felett, amelyen több kis sugárforrás volt. Gondoltam ilyet mi is készíthetnénk. Egymás mellett, illetve egymás alatt elhelyeznék 9 darab konvertert, ami kilencszeresére növelné a besugárzott energiát. Aztán az is eszem­be jutott hogyan lehetne az egész testet besugározni éltető energiával. Ehhez egy oszlopra kellene fel­erősíteni 9 konvertert. Ahhoz hogy egyszerre több személy is feltölthesse magát energiával, oszcilláló oszlopot kellene készíteni. (Ennek talpában egy kis motor van, ami 90°-os szögben jobb­ra-balra forgatja az oszlopot. A korszerű ventilátorokat és hősugárzókat ma már ilyen motorral látják el.)

Mivel ezeket a konvertereket nem kell kézben tartani, lehetnének nagyobbak is. A vastagabb hu­zal jobban bírná a melegedést. Elméletileg az ellen­állás sem csökkenne. Igaz, hogy a vastagabb hu­zal­nak kisebb az ellenállása, de nagyobb a dupla spi­rál átmérője. Ezáltal hosszabb lenne a huzal, ami nem növelné a tekercsen átfolyó áramot. Gondol­tam nem aprózom el a dolgot, mindjárt duplájára növelem a huzalátmérőt. A Zotek magyar webáru­házból rendeltem 1,6 kg 1,5 mm átmérőjű dupla (zománc+lakk) szigetelőréteggel bevont rézhu­zalt. (Náluk a legolcsóbb.) A 2,5 m hosszú külső spirált 15 mm, míg a belső spirált 10 mm át­mé­rőjű fémcsőre tekercseltem. Ellenirányú tekercse­lé­sükhöz 24 cm átmérőjű és 5 mm vastag tálra van szükség. Mivel ilyen méretű bakelit tál még nem áll rendelkezésemre, helyette 28 cm külső átmé­rőjű, virágcserepek alá gyártott agyagtálat használtam.

Bemérése nem a reményeim szerint alakult. A nagy átmérőjű dupla spiráltekercsen átfolyó áram valóban nem sokkal haladta meg a 0,7 mm átmérőjű huzalból tekercselt kis spirál áramát, de a kisugárzott energia alig nőtt. A kis tekercs 70 V-os tüskéi itt csupán 80 V-ra nőttek.[36] Viszont a legcsekélyebb mértékben sem melegedett. Hát ez nem nagy térerőnövekedés. Ha a nyolcszor nagyobb tömegű rezet tartalmazó tekercs erőtere csupán 15%-kal nő, az nem nagy siker. Ezen a helyzeten azonban nem lehet radikálisan változtatni. Mint már volt szó róla a tápfeszültség növelésével nem nő az önindukciós feszültség. A transzverzális hullámokkal gerjesztett tekercsekkel ellentétben itt a menetek számának növelése sem növeli a feszültséget.

A térerő növelésének egyetlen módja a belső ellenállás csökkentése. Ennek két útja van. Az egyik a huzalvastagság növelése, ami a tekercseléssel járó erőfeszítés mérséklése érdekében többnyire együtt jár a spirál átmérőjének növekedésével. Előnye, hogy minél vastagabb a huzal, annál kevésbé melegszik a tekercs. A másik út, hogy rövidebb spirált kell tekercselni. Túlságosan lecsökkenteni azonban nem lehet, mert ha a kígyószerűen tekergőző lapos tekercsben az egymás melletti menetek száma nem éri el legalább a 3-at, akkor az ellenirányú mágneses gerjesztés nem jön létre kielégítő hatásfokkal. Nem tudunk teljes mértékben megszabadulni a transzverzális hullámoktól.

Mindkét megoldás közös hátránya, hogy a dupla spirál ellenállásának csökkentése növeli a rajta átfolyó áramot. Ez a huzalvastagság növelése esetében nem okoz gondot, de ez a nagyobb áram át­folyik a MOSFET-eken is, ami egyre jobban melegíti. A tranzisztorok hőtűrését lehet ugyan növelni úgy, hogy egy tenyérnyi méretű hűtőbordára felcsavarozunk 10 db MOSFET-et, de egy bizonyos határ felett már ventilátoros hűtést kell alkalmazni, ami több szempontból is kerülendő. Szükség lenne egy nagy teljesítményű végerősítő fokozatra, ami nem igényel túlzott hűtést. Ilyen rengeteg van, de ezek szinte mindegyike audio végerősítő. A nagyobb teljesítményűeket azonban itt ventilátorral hűtik. Körülnéztem az Interneten, hátha van valami megoldás.

Találtam egy ígéretesnek látszó erősítőt. A kínai Miboxer cég 25 A-es erősítőt forgalmaz, mindössze 6×8 centiméteres lapos kockában, mindössze 4 dollárért. Ez egy LED füzéreket vezérlő, egység. Megpróbáltam felvenni velük a kapcsolat. Nagy meglepetésemre, ők válaszoltak a levelemre. Küldtek egy árajánlatot mely szerint 100 db vásárlása esetén a PA1 típusú erősítőjük csupán 3,5 dollárba kerül. Egyúttal megkérdezték, hogy mire kell nekem ez az eszköz, mit fogok hozzá csatlakoztatni. Elmondtam nekik egy nagy teljesítményű szignálgenerátort szeretnék létrehozni, melynek kimenő árama nem 250 mA, hanem 25 A. Az 1 Hz - 15 MHz helyett beérem 10 Hz - 900 kHz közötti frekvenciatartománnyal. Azt is megírtam, hogy 50 Ω kimenő ellenállás helyet 1 Ω-ra van szükségem, de ennek teljesítése nem gond, mert ezt a földelt kollektoros kapcsolások tudják. Úgy látszik ez a feladat meghaladta a képességeiket, mert erre a levelemre már nem kaptam választ. Így nem ma­rad más, mint a tömörített mappában található 150 mm hosszú hűtőbordát megrendelni, és rendelni mellé 10 db 350 A-es MOSFET-et.

Elméleti problémáim is vannak ezzel a találmányommal, ha egyáltalán találmánynak nevezhető ez a készülék. Legutóbbi méréseim során egyértelművé vált, hogy ez a konverter valójában nem más, mint egy önindukciós generátor. Működését tekintve annyiban különbözik a közönséges elektromágnesektől, hogy ez nem bocsát ki transzverzális hullámokat. Lekapcsoltam az erősítőről a konvertert, és rákötöttem a szolenoidot. Ez nem okozott túlterhelést, mert nagyjából egyforma a belső ellenállásuk. Emiatt ugyanúgy viselkedett, mint a konverter. Önindukciós tüskéi ennek is 80 V-ra rúgtak. Az egyetlen különbség a kisugárzása volt. Elővettem az iránytűt, és körbevizsgáltam. Az iránytűnek hol a fekete, hol a fehér hegyét vonzotta. Vagyis úgy viselkedett, ahogy az egy elektromágnestől elvárható. Transzverzális erőtere volt. Beraktam helyébe a konvertert. Ezt is megvizsgáltam újra. Sem az oldalán, sem a tetején, sem az alján nem modult el az iránytű nyelve.

Ez tehát egy transzverzális hullámoktól mentes tekercs, amivel nem tudok mit kezdeni. Már azt sem állítom, hogy longitudinális hullámokat bocsát ki, mert nem tudom megmérni. Azt sem tudom, hogy mit kell mérni, mert mivel mérjem a részecskesugárzást. Ki kellene próbálni, hogy mire használható ez a készülék. A gyógyászati és mezőgazdasági kísérletek végrehajtásához azonban több ezer közreműködőre lenne szükségem, de senki sem hajlandó segíteni. Egyelőre csak annyit tudok tenni, hogy ezt a nagy átmérőjű dupla spirálos konvertert átviszem a Rezonaciafrekvenciás generátor fejlesztésébe, és megkísérlem a lehetetlent, a Keshe generátor felélesztését. Ezekre a fejlesztésekhez azonban pénzre lenne szükségem, mert már minden tartalékom elfogyott.   

 

Budapest, 2025.04.28.

 

 

 

 

Sajnos a Keshe generátor felélesztése nem sikerült. A rezonanciafrekvenciás gerjesztés általam elképzelt egyszerű módja nem vált be. Ezért visszatértem ide, hogy folytassam a spiráltekercses mág­­neshullám generátor fejlesztését. Nagy valószínűséggel ez a munkám is kudarcba fullad, de az itt szerzett tapasztalatok szükségesek a továbblépéshez mindkét fejlesztésben. A folytatáshoz szükséges alkatrészek az ígértnél 2 héttel korábban, már május végén beérkeztek.[37] Mivel a kínaiak fantasztikusan olcsón kínálják a termékeiket, nagyáramú diac-ból és triac-ból 10-10 darabot rendeltem.[38]

A MOSFET-et lecseréltem az egyik BT152-es diac-ra. (Az áramkör lényegében ugyanaz volt, mint a MOSFET-nél. A fázishasításos feszültségszabályzókkal ellentétben nem kellett önrezgő áramkört kialakítani, mivel a vezérlésről külső frekvenciagenerátor gondoskodott.) Az áramkör bekapcsolása után mindjárt leküzdhetetlennek látszó akadályba ütköztem. A diac, vagy ismertebb nevén a tirisztor teljesen kinyitott. A 350 A-es MOSFET 9 V tápfeszültség mellett 1,5 A áramerősséget engedett át magán, és attól is erősen izzadt. A 40 A-es tirisztor 3 ampert engedett át magán, és a legcsekélyebb mértékben sem melegedett. (Hosszabb idő után is csupán kézmeleg lett.)

Visszaigazolta azt a szakirodalomban ismert tényt, hogy: A tirisztorok és a triakok kis vezérlő teljesítmények mellett nagyobb áramok (akár több 100 A) szabályozására, kapcsolására is alkalmasak. Ha szétszedünk egy ilyen készüléket láthatjuk, hogy még hűtőbordát sem szerelnek rájuk, elegendő a saját tokozásuk hőelvezetése. A minimális disszipáció annak tudható be, hogy a begyújtásnál és a kikapcsolásnál lágy indítást alkalmaznak. Ennek lényege, hogy a kapcsolgatást a szinuszgörbe nulla átmeneténél végzik. (A triac-nál ugyanez a helyzet. A kínaiak által forgalmazott 5 KW-os feszültségszabályzóban csupán egy gyufásdoboz méretű, 5 mm vastag hűtőborda van.) Ezért gondoltam arra, hogy le kellene cserélni a MOSFET-et tirisztorra. Arra azonban nem számítottam, hogy egyenáramú táplálás esetén a tirisztor nem úgy viselkedik, mint a tranzisztor.

A tirisztor 4 félvezetőrétegből álló vezérelhető dióda. Legfőbb tulajdonsága, hogy a Gate elektródájára kapcsolt feszültséggel csak bekapcsolni lehet, kikapcsolni nem. Én is így jártam. Bekapcsolás után kinyitott tirisztor, aztán bárhogy változtattam a vezérlőjelet (a szignálgenerátor jelét) nem tudtam kikapcsolni. A tirisztor csak úgy zárt le, ha kikapcsoltam a tápfeszültséget. Újrakapcsol­va zárva maradt. A vezérlőjel első impulzusára bekapcsolt, és nem reagált a szignálgenerátor további impulzusaira. Pedig a CMOS négyszögjel minden periódusban lecsökkent nullára. Ez sem tudta lezárni. Körülnéztem a szakirodalomban, hogy mi lehet a hiba. Kiderült, hogy a tirisztor magától csak akkor kapcsol ki, ha negatív feszültséget adunk rá.  

Váltakozó áramú feszültségszabályozásnál ez automatikusan megvalósul, mert a szinuszjel minden periódusban átvált negatív tartományba, és ahogy elhagyja az időtengelyt a tirisztor azonnal kikapcsol. (A negatív periódusban azonban nem kapcsol be, ezért a tirisztor csak korlátozottan alkalmas váltakozó áramú feszültség szabályozásra. Ehhez triac kell. A triac nem más, mint 2 ellenpár­hu­zamosan kapcsolt diac, ami már a szinuszjel negatív periódusát is képes szabályozni.)

Mivel nagyáramú és nagyfeszültségű kapcsolóelemről van szó, a szakemberek igyekeztek különböző megoldásokat kidol­goz­ni a tirisztor kikapcsolására. Több változat is megtalálható az Interneten. Egy részük közös jellemzője, hogy egy kondenzátor­ral ne­gatív feszültségimpulzust kapcsolnak a tirisztorra. Az itt látható sematikus ábra szerint a bekapcsolás után feltöltődött kon­den­zátor feszültsége hozzáadódik a Vi kapocsfeszültséghez, és egy pillanat­ra negatív feszültséget kapcsol a tirisztorra. Ettől a ti­risz­tor kikapcsol, majd a vezérlőfeszültség hatásra újra bekapcsol, és a kondenzátor ismét elkezd töltődni. Az elv egyszerűnek látszik, de az áram­kör méretezése sok időt és figyelmet igényel.   

A kikapcsoló áramkörök másik része még egy tirisztort tartalmaz, amely záró irányú feszültséget kapcsol az anód és a katód közé. Ez a feszültség a bekapcsolt tirisztor anódáramával ellentétes irá­nyú áramot hoz létre. Ez a megoldás sem egysze­rű, és növeli az előállítási költséget. A kényszer­kom­mutáció UJT tranzisztorral is megoldható. Ennek módja a mellékelt ábrán látható. A félve­ze­tőipar szakemberei úgy próbáltak úrrá lenni ezen a problémán, hogy kifejlesztettek egy kikapcsol­ha­tó tirisztort. Ez már a Gate elektródán keresztül a vezérlőimpulzussal is kikapcsolható. A GTO (Gate-Turn-Off Thyristor) azonban nem aratott átütő sikert. Alkalmazását hátráltatja, hogy a bekapcso­lásához az anódáram 10%-ára van szükség, míg a kikapcsolási áram elérheti az anódáram 50%-át is. Ezek a követelmények bonyolult vezérlő áramkört igényelnek. Ezért csak nagyfeszültségű és nagyáramú kivitelben gyártják, meglehetősen drágán. (Áruk 30 és 3000 dollár között van. Az AliExpress webáruház is forgalmazza, de náluk sem olcsó.)

Próbálkozásaim során eszembe jutott, hogy ez az áramkör nem önmagát gerjeszti, hanem szignál­generátorból kapja a vezérlőjelet. Ennélfogva szinuszhullámot, illetve negatív félperiódussal rendelkező négyszöghullámot is képes kiadni. Ezért az időtengely alatt ki tudnák kapcsolni a tirisztort. Reményem nem vált be. A negatív feszültséget nem a vezérlő elektródára, hanem a tirisztorra kell kapcsolni.  A tirisztoron átfolyó áramot kell negatívvá, ellenirányúvá tenni. A szakirodalomban az is olvasható, hogy a diac triac-al is helyettesíthető. Ez esetben az ellenpárhuzamosan kapcsolt diac nem lesz kihasználva.

Ez magától értetődő, de nekem szöget ütött a fejembe, hogy az én generátorom tulajdonképpen negatív félperiódust is produkál. Méghozzá nem is keveset. Az ellenkező irányú önindukciós feszültségcsúcs a tápfeszültség amplitúdójának a hatszorosát is elérheti. Kíváncsi voltam rá, hogy mit szól ehhez a triac, hogy viselkedik ebben az áramkörben. Itt van ellenirányú áram bőven. Ennek ellenére a triac is úgy viselkedett, mint a diac. Bekapcsolás után nem volt hajlandó kikapcsolni. Ráadásul kissé melegedett.  

 

Most már csak egy lehetőségem maradt. Elővettem a Miboxer cég PA1 típusú 25 A-es erősítőjét. A prospektusa szerint vezérlése Impulzus-szélesség modulációval (PWM) történik. Azt azonban nem közli a gyártó, hogy milyen frekvencián vagy frekvenciatartományban működik az eszköz. Nem túl biztató, hogy a kimenőáram szabályozását ez az áramkör sem tirisztorral, hanem MOSFET-el végzi. Ennek ellenére a gyártó sze­rint max. 25 A-t képes kapcsolgatni. Na, majd meglátjuk, hogy mennyit bír kap­csolni induktív terhelésnél, hatszoros önindukciós feszültség mellett. Ilyen terhelés mellett a 10 Mbps (1,2 MHz-es) frekvenciája is kétséges, bár az op­ti­kai csatolással történő vezérlés sok esetben csodákra képes. (A mellékelt képen egy optocsatolós LED dimmer kapcsolási rajza látható.)

A gyufásdoboznál alig nagyobb mé­retű eszköz alapos tanulmányozá­sa után kiderült, hogy ezzel nem sok­ra megyek. Ez egy PWM vezérlésű erősítő, ami nem sokban különbözik a fázishasításos teljesítmény-szabályzóktól. A különbség annyi, hogy itt az áramkör nem egybefüggő szeleteket vág ki a jel­alakból, hanem impulzusokkal történik a szabályozás. Az impulzus amplitúdója mindig ugyanaz, csak a szélessége változik. Szélessége szabja meg, hogy mennyi ideig legyen nyitva vagy zárva a MOS­FET. A hűtőlemezéhez képest meglehetően nagy, 25 A-es teljesítmény pedig annak tudható be, hogy a tranzisztor mindig teljesen ki- vagy teljesen bekapcsolt állapotban van. Így szinte melegedés (disszipáció) nélkül végzi a dolgát. Ez a tulajdonsága hasonlít a tirisztorhoz, a baj csak az, hogy PWM szabályozás egy adott frekvencián történik.

Ezt erősítette meg a gyártónak írt levelemre küldött válasz: „Az erősítő nem tudja megváltoztatni a jel frekvenciáját. A bemeneti frekvencia megegyezik a kimeneti frekvenciával. Ha egy másik márka termékét csatlakoztatja, akkor a kimenetnek PWM jelnek kell lennie.” A levélből az is kiderült, hogy a Miboxer gyárt vezérlőt a saját erősítőjéhez, csak az sehol sem található meg. Újabb levelükben közölték, hogy széles spektrumú termékeik forgalmazását nem a kínai AliExpress-re, hanem az amerikai eBay webáruházra bízták.

Miután megrendeltem a saját vezérlőjüket, bemértem a két összekapcsolt egységet. Az oszcilloszkóp szerint ez a készülék 650 Hz-en dolgozik, és ezen s frekvencián végzi az impulzusszélesség változtatását. Ez nagyon elszomorított. Rendeltem egy olyan erősítőt is, amely egybe van szerelve a vezérlővel, és a fényerő-szabályozást potenciométer végzi. Mivel ezt színes LED füzérekhez gyártják, gondoltam, szélesebb frekvenciasávban dolgozik. Sajnos nem. Ennek működési frekvenciája is 650 Hz volt. Ennélfogva ezekből az áramkörökből sem lehet széles sávú, nagy teljesítményű erősítőt készíteni. 

 

Ezzel a kör bezárult, Úgy tűnik, hogy elektronikus alkatrészekkel nem lehet tökéletes nagy teljesítményű áramszaggatót készíteni. Mennyivel könnyebb dolga volt Teslának. Nem volt szüksége sem diac-ra, sem triac-ra, sőt MOSFET-re sem. Készített egy kommutátort, amit egy egyenáramú villanymotorral hajtott meg. A jelet a kommutátor köré szerelt szénkefével szedte le. A jel frekvenciája a motor fordulatszámától függött. Amikor a szénkefe a kommutátor réz szeletkéjén volt, akkor nulla volt az áramszaggató ellenállása, a két rézlemez közti szigetelésen pedig végtelen. Így nem volt disszipáció, nem volt telítődés, hatásfokromlás. Nagyfrekvencián is ugyanakkora volt az amplitúdó, mint alacsony frekvencián. Ráadásul nem négyszög, hanem jóval hatékonyabb szolitonjelet kapott. Csupán egy dolga volt ezzel a jelgenerátorral, ha elkopott a szénkefe, ki kellett cserélni.  

Mielőtt abbahagytam volna ezt a kísérletet, kipróbáltam, hogy potenciométeres változat bírja-e a 30 A-es terhelést. LED füzér helyett 2 db 24 V-os 100 W-os halogénlámpát kötöttem rá párhuzamosan. A prospektus szerint az erősítő terhelhetősége 24 V tápfeszültség mellett 700 W. Ez a 200 W terhelés semmilyen melegedést sem idézett elő benne. Erre leszabályoztam a tápfeszültséget 12 V-ra, és rákötöttem a 2 Ω belső ellenállású kis spiráltekercsemet. A spiráltekercs erősen melegedett, de az erősítő bírta a terhelést. Ezt követően lecseréltem a kis spiráltekercset a 15 mm átmérőjű nagy spiráltekercsre. Ez a legcsekélyebb mértékben sem melegedett. Az önindukciós feszültségtüskék amplitúdója 80 V volt.

Erre rákapcsoltam a 24 V-os tápfeszültséget. Az önindukciós feszültségtüskék amplitúdója 90 V-ra nőtt. (Nagyméretű tekercsek használata esetén az önindukciós feszültség már függ a tápfeszültségtől.) Oszcilloszkóppal figyeltem a növekedést. Ahogy felfelé tekertem a potenciométert, hirtelen leállt a generátor. Zárlatossá vált, tönkrement. Ezt az áramot már nem bírta el a két MOSFET tranzisztor. Szétszedtem a készüléket. 2 kisméretű, TO220 tokozású MY1707 típusú növekményes MOS­FET tranzisztor volt benne. A katalógus szerint maximális feszültségük 70 V, maximális áramuk pedig 80 A volt.

 

A veszteség miatt nem estem kétségbe. Gondoltam nekem ennél sokkal jobb, 100 V-os és 350 A-es tranzisztoraim vannak. Kiiktattam a két zárlatos tranzisztort, és a helyükre rácsatoltam a két TO247 tokozású nagyméretű MOSFET-et. Az eredmény nagy csalódást okozott. A készülék működött, de a tranzisztorok erősen melegedtek. Már 1 A áram mellett szinte izzottak. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Az Interneten megkerestem mindkét tranzisztor adatlapját. Kiderült, hogy a minimális Gate feszültséggel van baj. Oszcilloszkóppal rámérve a kis tranzisztorok Gate feszültsége 4 V volt, ami elég volt ahhoz, hogy teljesen kinyissanak. (A nyitás oly mértékű volt, hogy a 10%-os potencio­méter-állástól kezdve a tápfeszültség teljes egészében megjelent a készülék kimenetén.) Ezért bírták hűtőborda nélkül kapcsolgatni a nagy áramot. (Semmilyen hűtőborda nincs benne. A két tranzisztort ráforrasztották a nyomtatott áramköri lemezre, egy kb. 1 cm széles rézfóliára.)

Az én tranzisztoraim viszont hűtőbordán is izzadtak. A bajt az okozta, hogy ezek a nagyáramú MOSFET-ek 7 V Gate feszültség mellett nyitnak ki teljesen. A 4 V kevés volt nekik. A kimeneti ka­rakterisztika kezdeti, görbületi szakaszán nem tudtak túljutni, ezért a tápfeszültségnek csak a felét adták ki. A maradék bennük maradt, amit kénytelenek voltak eldisszipálni. A legnagyobb csalódást azonban nem ez okozta, hanem a vezérlés módja. Sokkal többet vártam a PWM vezérléstől. Az oszcilloszkóp kimeneti jelét vizsgálva kiderült, hogy ez a készülék nem tesz mást, mint a kitöltési tényezőt (DUTY) változtatja 0%-tól 100%-ig. Ha más készülékek is ezt teszik, akkor a PWM nem nagy találmány. Nem sokban különbözik a fázishasításos feszültségszabályozástól. Azért is nagyon hasonlít rá, mert ez a készülék nem négyszögjelekkel, hanem kétutasan egyenirányított szinuszhul­lám­mal (Full-Wave) működik. Ez esetben nem értem, hogy a Miboxer végerősítőjét miért nem lehet szig­nálgenerátorról vezérelni? A funkciógenerátoron is lehet változtatni a DUTY értékét.

Ezt a potenciométeres dimmert azért rendeltem meg, mert nagyon olcsó volt. Külsőre nagyon ha­sonlított a Miboxer gyártmányára. Könnyen lehet, hogy ez egy gyenge másolat. Abban reménykedve, hogy a Miboxer ennél sokkal többet tud, meg akartam rendelni hozzá a vezérlő egységüket. Miközben a webáruházakban a legelőnyösebb vétel után kutattam, meglepő felfedezésre buk­kantam. Találtam egy PWM generátort, ami 1 Hz-től 150 kHz-ig széles sávban szabályozható. Nem egy gyárilag beállított frekvencián működik, hanem frekvenciája 1 Hz-es lépésekben növelhető 150 kHz-ig. Hogy miért álltak meg itt, nem tudom.

Írtam is egy levelet a Miboxernek, hogy át tudják-e állítani a munkafrekvenciát más frekvenciákra. Ha igen, akkor ezzel a széles sávú vezérléssel nem lesz baj. A válasz biztató volt: „The input fre­quency is the same as the output frequency.” Most már csak azt kellett megtudni, hogy mi a határfrekvencia. A kínaiak most is válaszoltak a levelemre. Ez állt benne: „The PA1 frequency range is 1 MHz, within 1 MHz is no problem.” Nagyszerű! Most már csak egy széles sávú, 1 MHz-ig működő PWB generátorra lenne szükség, és készíthetünk egy nagy teljesítményű szignálgenerátort, amire szinte minden laboratóriumban nagy szükség lenne. A jelenlegi szignálgenerátorok ugyanis csupán 250 mA-t tudnak kiadni max. 20 V amplitúdó mellett. Ez 5 W teljesítmény, ami csak vezérlésre elég. Ebben az összeállításban azonban elérhető lenne a 600 W-os teljesítmény is.

 

Nem csak a széles frekvenciasáv miatt van szükség szignálgenerátoros vezérlésre. A gyári frekvenciagenerátorok jelalakja nem 80 kHz-ig, hanem 1 MHz-ig megtartja szabályos négyszög alakját. Aztán ez is elkezd torzulni. 5 MHz felett alakja már inkább a szinuszhullámra hasonlít. A szabályos négyszögjel nagyon fontos, mert a PWM vezérlő csak akkor tudja teljesen kinyitni az erősítő MOS­FET tranzisztorát, ha maximális amplitúdót produkál. Amennyiben torzul a négyszögjel, csökken a vezérlőfeszültség amplitúdója. Emiatt a MOSFET nem nyit ki teljesen. A benne maradt feszültséget el kell disszipálnia, amitől elkezd melegedni. Ezért nem lehet más hullámformából PWM vezérlőt készíteni.    

Amíg beérkezett a széles sávú PWM vezérlő egység, belenéztem a Miboxer végerősítőjébe. Szét­bontva nem győztem csodálkozni, hogy ebben sincs hűtőborda. Viszont nem 2, hanem 5 db SMD MOSFET tranzisztor volt benne párhuzamosan kötve. Az AP80N03D tranzisztorokat is a nyomtatott áramköri lapra forrasztották. A katalógus szerint ennek a MOSFET-nek a nyitófeszültsége 1,5 V, ami az összes vezérlőáramkör rákacsolása esetén garantálja a végerősítő teljes kinyitását. Tovább csökkentette a disszipációját, hogy csúcsfeszültsége csupán 30 V. Maximális árama azonban ennek is 80 A. Az áramkör feltérképezése lehetetlen volt, mert többrétegű nyomtatott áramköri lapra szerelték, amit alul-felül lefújtak kemény zöld lakkal.

Nem győztem csodálkozni a széles sávú PWM vezérlőáramkör árán. Csupán 463 forintot (1,5 dol­lárt) kértek érte. Ezen a panelen 3 integrált áramkör, és 2 mikroprocesszor van. A másik oldalán pedig egy kétsoros LCD kijelző található. Hogy lehet egy ilyen bonyolult készüléket ennyiből legyártani úgy, hogy ebben az árban már benne van az ÁFA és a vám is? A kínaiak valószínűleg le akarják hengerelni a nyugati ipart, ezért termékeiket mélyen előállítási ár alatt forgalmazzák. Ha ezt a készüléket egy amerikai gyár állítaná elő, minimum 10 ezer forintba kerülne. Ha a tervük sikerül, akkor a nyugati ipar teljesen leépül.

Ezt követően a kínaiak elkezdik növelni iparcikkeik árát oly mértékben, hogy bőven megtérüljön a veszteség. Politikusaink ezt a veszélyt nem érzékelik, és nem tesznek ellene semmit. Illetve az amerikai elnök 145%-os vámot vetett ki a kínai árucikkekre, de nem sokra megy vele, mert a kínaiak viszont válaszul 85%-os behozatali vámmal sújtották az amerikai árucikkeket. Ez a vámháború nem hoz gyökeres megoldást. A nyugati cégeknek le kellene mondani az extraprofitról, hogy talpon maradjanak. Erre azonban nem hajlandók. A nyugati alkalmazottak sem hajlandók kevesebb bérért dolgozni. Sőt újabban már a négynapos munkahét bevezetését követelik. Rossz vége lesz ennek.[39]           

 

A széles sávú PWM generátor a légipostai szállítás következtében az ígértnél 2 héttel korábban érkezett meg. Mielőtt rákötöttem volna a végerősítőre, tanulmányoztam a működését. Sajnos a prospektusban közölt paramétereket nem képes maradéktalanul teljesíteni. Nem tetszett a vezérlési módja sem. A fénykép alapján azt hittem, hogy kapacitív léptető kapcsolók vannak rajta. Helyette mikrokapcsolókat raktak rá. Ez nem lenne baj, de a mikrokapcsolók rugója olyan erős, hogy mire 1 di­gi­tes lép­tékben nyomkodva eljutunk 150 kHz-ig, elzsibbad az ujjbegyünk. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy egy rövid négyszögletes műanyag rúddal nyomkodjuk. Szerencsére lehetőség van a gyors frek­venciaváltásra is. Az előre-hátra lépegető gomb hosszan tartó lenyomásával az áramkör automatikusan végigsepri a teljes frekvenciatartományt. Így ott állítjuk le, ahol akarjuk.

Zavaró, hogy lépegetés közben az egyes digitek között helyi érték jelölő pontok jelennek meg. A prospektus ugyan leírja, hogy ez milyen frekvenciaértéknek felel meg, de ez teljesen logikátlan. Jobban járunk, ha a PWM kimenetre rákötjük az oszcilloszkópunkat vagy a funkciógenerátorunk Ext.In bemenetét. (Az oszcilloszkóp Measure gombját benyomva a műszer két tizedesjegy pontossággal kimutatja a valódi frekvenciaértéket. A funkciógenerátornál nyomjuk meg a Meas gombot. Ebből a funkcióból a Wave gomb benyomásával térhetünk vissza normál jelgenerátor üzemmódra.) Ez az ellenőrző mérés azért is fontos, mert a prospektus szerint a kijelzőn látható érték 2%-ot is eltérhet a valódi értéktől. (Nálam a board változat LCD kijelzőjén 3 kHz-el magasabb érték jelent meg, mint amennyit az oszcilloszkóp és a funkciógenerátor mutatott.)

 A határfrekvenciájával is gond van. 100 kHz-ig nem csökken az amplitúdó tápfeszültség alá. E fölött azonban 12 V-os tápfeszültség mellett fokozatosan csökken, és 150 kHz-en már csak 4,2 V mérhető. 24 V-os tápfeszültség mellett jobb a helyzet. Ez esetben 150 kHz-en az amplitúdó csupán 10 V-ra csökken. A DUTY értékének beállítása nem fárasztó, de ez is pontatlan. Az 50%-os kitöltési tényező csak néhány Hz-es tartományban valósul meg. A frekvenciaérték növelésével az impulzusszélesség fokozatosan csökken. 100 kHz-nél már 80%-ot kell beállítani, hogy az 50%-os kitöltési arány megmaradjon. Felfelé haladva a pozitív tartományú CMOS négyszögjel alakja is kissé torzul, de ez nem túl zavaró. (Az olcsó négyszöggenerátoroknál ez megszokott jelenség.)

Összességében ez a PWM négyszöggenerátor nem rossz készülék, az árát bőven megéri. Ha a kimenetére kötött oszcilloszkóppal ellenőrzés alatt tartjuk, akkor jól használható fejlesztési célokra. Azért is szükség van ellenőrző mérésre, mert ez az olcsó generátor valószínűleg nem képes az öregedésből, illetve a környezeti hőmérsékletváltozásból eredő értékingadozásokat korrigálni. Léteznek ugyan helikális potenciométerrel szerelt olcsó négyszöggenerátorok, amelyek hasonló pontosságúak, de ezek nem PWM kimenetűek. Már pedig nekünk erre van szükségünk egy nagy teljesítményű funkciógenerátor létrehozásához.    

 

Hát akkor nézzük meg, hogy van-e erre lehetőségünk. A mini PWM szignálgenerátort rákapcsoltam a Miboxer PA1 típusú végerősítőjére. (Előtte kibontottam a házát, hogy ellenőrizzem az 5 darab MOSFET melegedését. Nem akartam úgy járni vele, mint az előző végerősítővel.) Ez a veszély most nem fenyegetett, mert szabályos bekötés után az erősítő nem indult el. Oszcilloszkóppal rámérve az optocsatoló alaposan leterhelte a PWM négyszöggenerátor kimenetét. 12 V tápfeszültségnél az amp­litúdó 3,5 V-ra csökkent.

Először azt hittem, hogy ez kevés a végerősítőnek, ezért elkezdtem fokozatosan növelni a tápfeszültséget. 23 V-on elindult az erősítő, és 24 V-on teljes fényességgel égett a két halogénizzó. A siker azonban nem nyűgözött le. Néhány másodperc után a MOSFET-ek elkezdtek intenzíven melegedni. 10 másodperc után annyira felforrósodtak, hogy le kellett kapcsolni a tápfeszültséget. Pedig csak 3 A folyt át az 5 tranzisztoron. Nem értem mi a baj. Egy 25 A-es végerősítő miért izzik 3 A-nál. Ugyanaz a helyzet, mint a 350 A-es MOSFET-eknél. 2 A terhelésnél már izzadtak. Először azt hittem, hogy itt is az a baj, hogy nem elég nagy a bemeneti feszültség, ezért a tranzisztorok megrekedtek a kimeneti karakterisztikájuk könyökénél. Ez esetben azonban a teljes tápfeszültség (24 V) megjelent a terhelésen, ami azt mutatja, hogy a tranzisztorok maximálisan kinyitottak. Akkor miért nem tudják elviselni a 3 A-es terhelést?

Végül még jobban növeltem a tápfeszültséget. 26 V-on már vakítóan fénylett a két halogénlámpa, és megszűnt a tranzisztorok melegedése. Úgy tűnik, hogy sikerült teljesen kihozni az 5 MOS­FET-et karakterisztikájuk könyökéből. 50% kitöltési tényező mellett a teljes frekvenciatartományban szobahőmérsékletű maradt az 5 tranzisztor. Ezt követően a DUTY értékét kezdtem el növelni. 80%-nál elkezdtek kissé melegedni a tranzisztorok. Ezért nem szabad 50%-nál nagyobb értékre állítani a DUTY-t. Nem véletlen, hogy a funkciógenerátorok gyártói is 50%-ra állítják be a kitöltési tényezőt. Visszamentem 50%-ra, és tovább növeltem a tápfeszültséget. A négyszöggenerátor tápfeszültségére 30 V-ot engedélyeztek. Ezt az erősítő is kibírta, és a tranzisztorok sem melegedtek.  

Mivel megrendeltem a PWM szignálgenerátor tokozott változatát is, ezt szintén rákötöttem az erősítőre. Ezzel sem indult el. Egyébként a tokozott változat semmiben sem különbözik a szerelt nyák­­lemez (board) változattól. Paraméterei ugyanolyanok. A gombok nyomkodása azonban nehezebb, csak körömmel lehetséges. Érdekes, hogy itt az LCD kijelzőn beállított frekvenciaérték pontosan meg­egyezett az oszcilloszkóp által mutatott értékkel. 24 V tápfeszültségen a DUTY értéke is ugyanaz.

Nagy meglepetés volt, hogy a dobozolt változat 150 kHz-en szabályos négyszögjelet mutatott, 12 V amplitúdóval. Lehet, hogy a gyártó előzetes válogatásnak veti alá a termékeit. A javát műanyag dobozba rakja, és dupla áron eladja. A maradék pedig board változatban kerül forgalomba, féláron. Ezért jobban járunk, ha dobozolt változatot rendelünk. Ez is csak 3 dollárba kerül. A funkciógenerátorokkal ellentétben ez a kis négyszöggenerátor megőrzi a korábbi beállításokat. Újbóli bekapcsolásakor ugyanarra a frekvencia- és DUTY értékre áll be, ahol korábban használtuk.

 

Örömmel közlöm, hogy sikerült készítenem egy nagy teljesítményű szignálgenerátort. A PWM szignálgenerátor 3 dollárba, a Miboxer végerősítő 3,5 dollárba kerül. 6,5 dollárból létrehoztam egy 20 A terhelhetőségű funkciógenerátort. A szignálgenerátorok 250 mA-es terhelhetőségét 80-szorosára növeltem. Kimenő ellenállása pedig nem 50 Ω, hanem 1 Ω. Igaz, hogy ez a szignálgenerátor csak négyszögjelet ad ki, de a legtöbb fejlesztésnél erre, illetve néha szinuszhullámra van szükség A többi hullámformát (Triangle, Pos-Ladder, Neg-Ladder, Exp-Rise, Exp-Decay, Sinc, Lorenz) szinte senki sem használja.

Ehhez a készülékhez már csak egy 0-tól 30 V-ig szabályozható, 600 W-os stabilizált tápegységre van szükség. (Ajánlott típus a tömörített mappában található. A LED füzérekhez gyártott tápegység ide nem jó, mert nem bírja az induktív terhelést.) Az egészet be kell rámolni egy közös dobozba. Hálózati és BNC csatlakozókkal kell ellátni, és máris forgalomba hozható a nagyteljesítményű funk­ciógenerátor. Nem elhanyagolható előnye a PWM erősítőnek, hogy nincs EMI kisugárzása. Nem zavarja az analóg rádiót.

Vannak hátrányai is ennek a generátornak. Az egyik az, hogy maximális frekvenciája csupán 150 kHz. Ez azonban a gyártó későbbi fejlesztései során felemelkedhet 1 MHz-re. (Ennyit bír erősíteni a Mi­boxer erősítője. Ez a probléma úgy is megoldható lenne, ha a mini PWM szignálgenerátorból elhagynák a belső négyszöggenerátort. A helyére beraknának egy BNC csatlakozót, amire rá lehetne kapcsolni egy laboratóriumi funkciógenerátort. Erre azért s szükség lenne, mert a mikrobák irtásához tized, sőt század Hz-es frekvenciára van szükség, a mini PWM szignálgenerátorral azonban csak egész Hz-eket lehet beállítani.

Ezt a fejlesztést a Miboxer is elvégezhetné. Ehhez át kellene emelni az erősítőjükbe a mini PWM szignálgenerátor PWM konvertáló mikroprocesszorát. Erre megpróbáltam rávenni a Miboxer fejlesztőit, akik igen készségesnek mutatkoztak ebben az ügyben. Először megkérdezték, hogy mire kell nekem ez a generátor. Megírtam nekik a globális felmelegedés visszaszorításáról, a paradigmaváltás szükségességéről van szó, és ehhez nagy teljesítményű frekvenciagenerátorok kellenének. Sikerült felkeltenem az érdeklődésüket. Ezután a mini PWM szignálgenerátor fejlesztőit próbáltam rávenni arra, hogy a belső szignálgenerátor helyet használjanak külső funkciógenerátort. Mivel a kínai DollaTec gyártó címét sehol sem találtam, a forgalmazónk küldtem a levelet. Ez a levelem azonban válasz nélkül maradt. 

 

Nekem viszont a mágneshullám-generátorhoz kellene egy nagy teljesítményű végerősítő, ami több amperrel terhelhető. Kérdés, hogy mit szól a Miboxer erősítő az induktív terheléshez? A gyártó tiltja a használatát az ellenirányú induktív tüskék miatt. A Miboxer-ben levő MOSFET-ek záró ­irányú feszültsége 30 V. A dupla spirál önindukciós feszültségcsúcsai a 80 V-ot is elérik. Ez valószínűleg ki fogja nyírni mind az 5 MOSFET-et. Na, próbáljuk ki!  

Előtte azonban ki akartam deríteni, hogy miért melegedett a 350 A-es MOSFET-el készített erősítőm. Csupán egyetlen változtatást hajtottam végre az áramkörön. A duplaspirál helyett ide is a két 100 W-os halogénlámpát raktam be terhelésnek. 12 V-os tápfeszültségen az erősítő ugyanúgy viselkedett, mint induktív terheléssel. Most is melegedett az IRFP4368 típusú MOSFET. A PWM erősítővel ellentétben itt nem nyitott ki teljesen a tranzisztor. Nem adta ki a teljes tápfeszültséget. 1 V-ot megtartott magának. Ez a feszültség a terhelőárammal felszorzódva akkora disszipációs teljesítményt hozott lére, amitől a MOSFET most is elkezdett melegedni. Gondoltam azért nem nyitott ki teljesen a tranzisztor, mert nem kapott elegendő vezérlőfeszültséget. Ezért 7 V-ról felemeltem a funkciógenerátor amp­li­túdóját 20 V-ra. A helyzet nem változott.

Megnéztem az erősítő frekvenciamenetét is. Ez sem változott. 250 kHz felett most is elkezdett rohamosan csökkenni az amplitúdó, amitől még jobban melegedett a MOSFET, mert a bennrekedt feszültséget el kellett disszipálnia. Ráadásul eltorzult a négyszögjel. Ennek a siralmas eredménynek két oka lehet. Az egyik, hogy nem megfelelő a MOSFET típusa. Nem maximális áramút kellett volna választani, hanem a legkisebb belső ellenállásút, és alacsony maximális feszültségűt. A sikertelenség másik lehetséges oka, a nem megfelelő vezérlés. Lehet, hogy az impulzusmoduláció hatékonyabban képes nyitni-zárni a tranzisztort, mint a funkciógenerátor hullámai.

Ezt a bizonytalanságot hamar eloszlattam. Fogtam a tokozott PWM generátort, és közvetlenül rákötöttem a MOSFET Gate elektródájára. Csoda történt. A tranzisztor itt is teljesen kinyitott, és a táp­feszültség maradéktalanul megjelent a terhelésen. Emiatt megszűnt a melegedés. Úgy látszik a PWM vezérlés mégis nagyszerű találmány. Ez az ideális állapot azonban nem tartott túl sokáig. 30 kHz felett már elkezdett csökkenni a feszültség a terhelésen, amitől a tranzisztor kissé melegedett. A jelalak is eltorzult. A Miboxer fejlesztői ezt a káros jelenséget kompenzáló áramkörökkel védték ki.

Na, akkor nézzük meg, hogy itt mi történik 27 V tápfeszültségen. A lámpák vakítóan világítottak, 2,6 A folyt át rajtuk, de az 1 darab MOSFET most sem melegedett. Funkciógenerátorral vezé­rel­ve már 10 másodperc után tojás lehetett volna sütni a 2 tranzisztort tartalmazó hűtőbordán. Itt is ellenőriztem a frekvenciamenetet. 30 kHz felett ez esetben is elkezdett torzulni a jelalak. 150 kHz-en a 27 volt tápfeszültségből már csak 22 V jutott a terhelésre. A maradék 5 V-ot a MOSFET kénytelen volt eldisszipálni, amitől erősen melegedett. Emiatt ajánlatos áttérni a mini PWM generátor és a Mi­boxer erősítő alkotta kombóra.

Csak kérdés, hogy mit szólnak az induktív terhelésre. A mini PWM ge­nerátor biztosan nem megy tönkre, mert az optocsatoló megvédi az induktív feszültséglökésektől. A Miboxer erősítőt viszont nagyon fogom sajnálni, ha tönkremegy. Javítani nem tudom, mert az SMD alkatrészeket nem lehet forrasztópákával cserélgetni. A könnyebb hivatkozás érdekében a mini PWM generátor és a Mi­boxer erősítő alkotta kombót a továbbiakban hívjuk PWM funkciógenerátornak. A várható károk csökkentése érdekében nem a Miboxert, hanem a korábban berendelt 120 A-es MOSFET-ek egyikét használtam erősítőnek. A két PWM szignálgenerátor közül pedig az olcsó board változatot kötöttem rá.

Óvatosságom nem volt hiábavaló, mert a próbálkozások során két MOSFET-em is tönkrement. A végeredmény az lett, hogy a mini spiráltekercsen most 3 A ment át, amitől a 0,7 átmérőjű réz­huzal másodpercek alatt felforrósodott. A tranzisztor azonban egyáltalán nem melegedett. Ezért ráraktam az 1,5 mm átmérőjű zománcozott rézhuzalból tekercselt nagy dupla spirált. Ezen 6 A ment át. Ettől végre elkezdett melegedni, de csak kézmeleg lett. A MOSFET most sem melegedett. Végül elővettem a Miboxer erősítőjét. Attól tartottam, hogy a 70-80 V-os önindukciós feszültségcsúcsok ki fogják nyírni a 30 V zárófeszültségű MOSFET-eket. Semmi bajuk sem lett a tranzisztoroknak. A 27 V-os tápfeszültség se tette tönkre őket. Cso­dálkoztam, hogy ez hogy lehet. Oszcilloszkóppal rámérve a kimenetre kiderült, hogy a Miboxer eltüntette a 70-80 V-os önindukciós feszültségcsúcsokat. Szabályos négyszögjeleket mértem a duplaspirálon. Ezt hogy csinálták a fejlesztők, nem tudom. Kideríteni sem lehet, mert a nyomtatot áramköri lemez le van fedve. Biztos, hogy nem diódával söntölték le a kimenetet, mert az pár másodperc után elfüstölt volna. Ez az eljárásuk nem csökkentette a duplaspirál elektromos kisugárzását. Változatlan maradt.

Most már csak a mini szignálgenerátor 150 kHz-es frekvenciáját kellene feltornázni 1 MHz-re. Erre sikerült rávennem a Miboxer fejlesztőit. Először megkérdezték, hogy mire kell nekem ez a nagyteljesítményű szignálgenerátor. Megírtam a vezetőjüknek, hogy szubotronikai fejlesztésekkel foglalkozom, és Tesla, Raymond Rife, valamint a német, valamint olasz feltalálók találmányait szeretném rekonstruálni. Célom a glo­bális felmelegedés megállítása, a természet megmentése. Ezt olvasva a kínaiak nem tekintettek kuruzslónak, hanem korrekt ajánlatot tettek. (Kínában a hagyományos gyógyítás több ezer éves múltra tekint vissza. Nem tekintik kuruzslásnak. A kínaiak és a japánok hisznek a földönkívüli civilizációk létezésében. Kínában köztudott, hogy a Sárga császár föl­dönkívüli volt. Indiában, pedig a Védák több száz oldalon sorolják a túlvilági istenek földi tevékeny­ségét.) Ázsiában egészen másképp állnak hozzá ezekhez a dolgokhoz. Ezekben az országokban a tudósok nem tudják hülyíteni a népet. Ők hiszek a „legendáiknak”.

A Miboxer válasza így szólt: „Thank you for sharing this information. You are a good engineer and you are doing the country a favor. We can customize 1 MHz for you. But the MOQ is 1000-2000 pcs.” Na, itt van egy határtalan lehetőség. El tudnám látni a világ fejlesztőit ezzel a nagy teljesítményű funk­ciógenerátorral, amire minden laboratóriumnak égetően szüksége lenne. De nem tudom, mert egy üzem létrehozása százmilliókba kerül, és nekem nincs semmi pénzem. Ezért nem tudom gyártani az általam kifejlesztett komplett tűz- és betörésvédelmi termékcsaládot sem. Kifejlesztettem olcsó ellenállás-, induktivitás- és kapacitás dekádszekrényeket is, de ezeket sem tudom gyártásba venni. Pedig ezek tizedannyiba kerülnének, mint a jelenleg gyártott méregdrága dekádszekrények. Ezen túlmenően több tucat jobbnál jobb ötletem van, hogy mit lehetne még gyártani, de semmire sincs pén­zem.

 

Fél nyugdíjamból csupán kis összegű alkatrészek vásárlására futja. Ezeket igyekszem beépíteni a fejlesztéseimbe, de az anyagi korlát nagymértékben gátolja munkám hatékonyságát. Az AliExpress naponta küld nekem ismertetőt az új termékeiről. Ezekben találtam egy mini PWM erősítőt. A kínai­ak igyekeznek minimalizálni az anyagfelhasználást. Minden termékükbe csak annyi nyersanyagot  használnak fel, amennyi, amennyit nagyon muszáj. Ezért ők a minimalizálás nagymesterei. Prospek­tusaikban termékeikről háromszorosra nagyított képet raknak. Aztán amikor megérkezik az áru, kéz­be véve nagyítóval kell keresni, hogy hol van a tenyerünkben. Az általam rendelt 300 A-es MOS Trigger Switch Driver Module Transistor PWM Regulation Switch Control Board pl. 14 ×14,5 mm méretű.

Annyira összepréselték rajta az alkatrészeket, hogy már nem fért rá a PWM bemenet. Csak találgatni lehet, hogy az erősítő melyik kondenzátorának vagy ellenállásának sarkára kell ráforrasztani a vezérlőt. (A forrasztáshoz max. 60 W-os hegyes pákát használjunk, hogy az SMD alkatrészek ne menjenek tönkre.) A parányi erősítő lábait számolva a 300 A-es változatban 7 MOSFET van. Az op­­to­­csatolót is ebbe a kis tokba taposták bele, amelyre már csak 280 A áramerősséget írtak. Ez min­den bizonnyal csúcsáram. A hosszú ideig elviselt effektív áram a csúcsáram egytizede szokott lenni. De méretét tekintve a 28 A is hihetetlennek tűnik. (A prospektusban folyamatos áramként 100 A-t tüntettek fel.) Nézzük meg, hogy valójában mit tud ez a miniatűr erősítő.

Az AliExpress értesítőkben tűnt fel nekem egy újfajta mini PWM vezérlő. A ZK-PP2K PWM Driver frekvenciatartománya megegyezik az előző, már kipróbált változattal. Annyiban különbözik tőle, hogy ez Pulse üzemmódban is használható. A Pulse üzemmódot digitális technikában alkalmaz­zák. Többnyire órajelként használják. Szinkronizálja a méréseket és biztosítja a pontos adatgyűjtést. Ilyen impulzusgenerátor van a szív­ritmus-szabályzókban is. Számukra használhatatlan, mert impulzusként kis tüskéket produkál. Ezek a keskeny impulzusok nem képesek hatékony változást előidézni a szer­vezetben. (Gyógyászati célra az 50%-os kitöltési tényező vált be.) A mérnökök azért szeretik, mert keskeny impulzusokat könnyű előállítani. Ezért nem ritka az olyan impulzusgenerátor, amely 200 MHz-ig működik. Gyógyászati célokra azonban elég az 1 MHz-es határfrekvencia is.

Van azonban egy különleges adottsága ennek a készüléknek. Beleszereltek egy erősítőt. Egy TO220 tokozású növekményes MOSFET van benne, melynek terhelhetősége állítólag 8 A. Ráadásul azt írták a prospektusba, hogy kisfeszültségű DC villanymotorok sebességszabályozására is alkalmas. Vagyis bírja az induktív terhelést. Lássuk mi igaz ebből. Megérkezése után kiderült, hogy négyszöggenerátora semmiben sem különbözik az előbbi alapváltozattól. Ennek frekvenciatartománya is 1 Hz-től 150 kHz-ig terjed. Ez is csak 80 kHz-ig szolgáltat szabályos négyszögjeleket. E felett a jel domborúvá válik, majd fűrészjel lesz belőle. A készülék különlegessége a Pulse üzemmód. Kipróbálásához 6 másodpercig tartsuk lenyomva a SET gombot. Ebben az üzemmódban tetszés szerint beállíthatjuk az impulzus és a szünetjel szélességét. A beállított időtartomány 0,000 s ~ 9999 s-ig terjed. (Ez csaknem 3 óra.) A P+ és P– gombokkal a pozitív impulzus szélesség idejét, az N+ és N– gombokkal pedig a negatív impulzus szélesség idejét állíthatjuk be. Ez a funkció kitűnően működik. Kiváló monostabil multivibrátort készíthetünk belőle, de nekünk nem erre van szükségük. Ezért lépjünk ki belőle. (Tartsuk lenyomva a SET gombot.) Az ON gombbal a kimenőjelet engedélyezhetjük, vagy letilthatjuk. (Az előző alapváltozatnál ehhez külön kapcsoló kell.)

Nézzük meg, mit tud az erősítő. A készülék pozitív tulajdonsága a széles tápfeszültség-tartomá­nya (DC 3.3V–30V). Már 4 V-on teljesen kinyit, és nem melegszik. (A Mi­boxer erősítője ezzel a PWM vezérlővel csak 26 V tápfeszültségen nyit ki teljesen.) Terhelésként 2 db 100 W-os halogén izzólámpát kötöttem rá, párhuzamosan. Elkezdtem növelni a tápfeszültséget. 12 V-ig nem történt semmi baj. A készülék egyáltalán nem melegedett. Tovább növelve a tápfeszültséget 24V-on a 80 A-es MOSFET zárlatossá vált. Pedig csak 3 A folyt át rajta. Ez a készülék csupán mini DC motorok sebességszabályo­zására alkalmas. Fényerőszabályozásnál max. 200 W-os LED lámpa vagy LED füzér használható hozzá. Ebből nem lehet nagy teljesítményű funkciógenerátort készíteni.

 

Mivel a 300 W-os, illetve 280 W-os mini erősítő szállítása késett, bemértem a Mi­boxer PA1 erősítő terhelhetőségét. Nem sejtettem, hogy érthetetlen módon komoly veszteség vár rám. Gyanútlanul bekapcsoltam a tokozott PWM vezérlőből és a PA1 erősítőből álló kombót, és rákötöttem az oszcilloszkópot a kimenetre. Erre begerjedt az egész rendszer. Gerjedt a tápegység, az erősítő, a PWM vezérlő és az oszcilloszkóp is. Fél perc után a vezérlő megadta magát, zárlatos lett. Erre elővettem a PWM vezérlő tokozás nélküli (board) változatát. Ahogy bekapcsoltam az integrált áramkörök elkezdtek izzadni, majd füstölve leégett az egész panel. Leellenőriztem az összekötő kábeleket, hogy jól kötöttem-e be. Nem találtam hibát. Mivel az erősítő 26 V-on nyitott ki, gondoltam a túlfeszültség miatt ment tönkre. Megnéztem a prospektusát. Az állt benne, hogy tápfeszültség-tartománya 3,3–30V. Akkor mi volt a baj?

   Ezek után nem volt más választásom, elővettem a tönkrement ZK-PP2K PWM Driver-t. Ez működött, csak a végerősítő tranzisztora ment tönkre. Kicsíptem a lábait, és a helyére befor­rasz­tottam a 120 A-es MOSFET-ek egyikét. Aggódtam, hogy ez a nagyáramú tranzisztor itt sem fog teljesen kinyitni, és emiatt felforrósodik. Nem ez történt. Rámérve kiderült, hogy itt teljesen kinyitott. Kimenőfeszültsége megegyezett a tápfeszültséggel. Kiderült, hogy a teljes nyitás nem a MOS­FET típusától függ. A vezérlőáram­kör nyitja ki teljesen. Hogy ezt miként teszi, azt nem lehet kideríteni, mert az alkatrészeket összekötő fólia rejtve van. A gyártó többrétegű nyomtatott áramköri lapot használt, és a rézfólia belül van. A panel tetején és alján csak lyukgalvanizált forrasztópontok találhatók. Így az áramkört nem lehet feltérképezni. Meglepett az is, hogy az erősítő a korábbi 26 V-os tápfeszültség helyett most már 18 V-on kinyitott. További pozitívuma ennek a vezérlő áramkörnek, hogy valamilyen úton-módon ez is eltünteti a dupla spirál önindukciós tüskéit.

Úgy tűnik, hogy az előbbi károkra azért volt szükség, hogy ezek a pozitívumok kiderüljenek. A PA1 erősítő terhelhetősége azonban itt is csalódást okozott. A gyártó max. 25 A terhelhetőséget adott meg rá. A bemérés során azonban kiderült, hogy az erősítőben levő 5 mini MOSFET már 8 A terhelésnél elkezd melegedni. Mivel nincs benne se hűtőborda, se ventilátor, huzamos használat esetén túlmelegszik, és zárlatos lesz. Kíváncsi vagyok, hogy a 300 A-es mini erősítő mennyit bír. Már annak is örülnék, ha ennek az értéknek az egytizedét elviselné. Ha nem, akkor már csak egy meg­oldás van. A ZK-PP2K PWM Driver-t önmagában kell használni. Szedjük szét, és egy oldalcsípőfogóval csípjük le a 80 A-es MOSFET Gate és Source lábait. A Gate forrpontról távolítsuk el a lábtöredéket, forrasszunk rá egy vékony, ónozott, sodrott, szigetelt rézkábelt, és a sorkapcsok mellett vezessük ki a készülékházból. Aztán meg kell rendelni a tömörített mellékletben javasolt 100 mm hosszú hűtőbordát, és rá kell szerelni 10 db párhuzamosan kötött STP80NF03 típusú MOSFET-et. (Ez a tranzisztor van a PA1 erősítőben is, de SMD változatban.) Így terhelhetősége biztosan eléri, sőt meghaladja a 20 A-t, és ventilátorra sem lesz szükség. 

 

A hűtőbordát kétoldalas nyomtatott áramköri lemezre szereljük. Az áramköri utakat maratás után ónozni kell. A nyomtatott áramköri lemez alján legyen a MOSFET-ek Source lábait összekötő kb. 2 cm széles fólia. Felül, a szintén 2 cm széles fólia legyen. Erre kell rácsavarozni a hűtőbordát, és ehhez kell forrasztani a MOSFET-ek Drain lábait. Előtte hűtőborda zsírral kenjük be a MOSFET-ek hátoldalát, és helyezzük a furatokba. Mielőtt beforrasztanánk a lábait, csavarozzuk a hűtőbordához, de csak lazán, hogy ne érjenek hozzá. Forrasszuk be a lábakat, majd erősen csavarozzuk a tranzisztorokat a hűtőbordához. A Gate lábakat a lemez túloldalán vezessük ki a Source fóliából, és kössük sorba őket. Ehhez forrasszuk hozzá a PWM Driver-ből kivezetett vékony vezérlő kábelt.

A Source sínre forrasszuk rá a tápegység földpontját (U–). Ehhez min. 1,5 mm vastag sodrott, óno­zott, szigetelt kábelt használjunk. Ugyanilyen vastag kábelt forrasszunk a Drain sínre is. Ez lesz a terhelés mínusz csatlakozója (OUT–). A plusz csatlakozót (OUT+) a tápegység U+ csatlakozójáról kell elvezetni. Azáltal, hogy a MOSFET-ek Source és Drain lábait legalább 1,5 mm átmérőjű, ónozott, sodrott, szigetelt vörösréz kábellel közvetlenül a tápegység sorkacsaira kötjük, leválasztjuk a PWM Driver-t a végerősítőről.

350 A-es MOSFET-t ne használjunk, mert ezt már nem tudja a vezérlőáramkör teljesen kinyitni. Megpróbáltam. Miután nem tudott teljesen kinyitni, pillanatok alatt felforrósodott. Nem csak a MOS­FET ment tönkre, hanem a meghajtó vezérlőáramkör is. Ez abban nyilvánult meg, hogy a MOSFET végerősítő 120 A-esre cserélése után a szabályos négyszögjel eltorzult. Emiatt a PA1-es erősítő tranzisztorai is erősen melegedtek. Majdnem zárlatos lett ez az erősítő is. A ZK-PP2K PWM Driver kimeneti sorkapcsait a továbbiakban ne használjuk, mert ha onnan vezetjük el a terhelés nagy áramát, túlmelegszik és tönkremegy. Mellesleg a kimeneti OUT+– kapcsokra nem csak kisáramú terhelést köthetünk. Rákapcsolhatjuk bármilyen PWM erősítő bemenetére. A PA1-re is. Attól hogy a kimenetén van egy MOSFET tranzisztor a ZK-PP2K PWM Driver nem veszíti el vezérlő áramkör jellegét. (A terhelés polaritásának főleg LED-füzér használata esetén van jelentősége.)

A nagyáramú alkatrészek forrasztásához 200 W-os pákát használjunk. (A kisebb forrasztópáka a drain lábak forrasztásánál túlmelegíti a MOSFET-eket, amitől tönkremennek.) A túlmelegedés elkerülése érdekében a tranzisztorokat hosszú lábakkal forrasszuk be. (Toljuk fel a hűtőbordán annyira, hogy a nyomtatott áramköri lemez túloldalán 2 mm hosszúságban nyúljon le. A készülékházon, a hűtőborda mögött alakítsunk ki hűtőrácsot, hogy a meleg levegő távozhasson. A készülékházat lágyvaslemezből kell készíteni, hogy árnyékolja az EMF sugárzást. EMI sugárzás esetén a készülékházat hozzá lehet kötni a tápegység földpontjához (U–). Ez azonban veszélyes, mert ha fejlesztés közben hozzáér az áramkör pozitív feszültségéhez, zárlatot okoz. Amennyiben ez a földelés elkerülhetetlen, akkor a nagyáramú funkciógenerátort egy külső műanyag tokba kell zárni.

 

A ZK-PP2K PWM Driver tönkremenetele után rendeltem egy másikat. Viszonylag hamar megérkezett, de nem sokáig élt. Ugyanúgy működött, mint az előző, de most nem terheltem túl. Ennek ellenére hamar tönkrement. Gondoltam kipróbálom a kimenőjel letiltását is. Megnyomtam az ON gombot. Azonnal leállt a vezérlés. Újból megnyomva újból el kellett volna indulnia. El is indult, de nem volt benne köszönet. A végerősítő tranzisztor itt is zárlatossá vált. Ennek oka egy sajátos jelenség, melynek létezéséről kevesen tudnak. Terhelésként a két 100 W-os halogén lámpát használtam. A wol­f­ramszálas izzólámpának azonban van egy kellemetlen tulajdonsága. A bekap­csolás pillanatában a hideg izzószál tízszer akkora áramot vesz fel, mint amennyi az effektív árama, izzó állapotban. Ezt a nagyságrendnyi áramlöketet nem bírta ki a tranzisztor. Normál üzemmódban ez nem jelent problémát, mert a vezérlő egyik integrált áramköre késleltetve adja ki a nyitó jelet. A vezérlőjel néhány tized másodperc után éri el a maximumát. Az ON gomb azonban egy pillanat alatt kinyomja a teljes amplitúdót. Ezért ha wolframszálas izzólámpák fényerő-szabályozását végezzük vele, ne használjuk ezt a gombot.

Az ily módon tönkrement vezérlő készüléket nem kell kiselejtezni. A tönkrement MOSFET ki lehet cserélni a fentiekben javasolt típusra. Erre sincs szükség, ha a lecsípett Gate láb forrasztó pontját egy vékony kábellel kivezetjük a készülékházból. Ez a kisebb áram is képes kinyitni az erősítőt. A PA1 erősítő vezérlésénél csavarozzuk az INPUTSIGNAL PWM sorkapocs (V–) bemenetére. A (V+) bemenetet pedig kössük a Power V+ csatlakozóra, vagyis a tápegység pozitív pólusára. Kicsit fura, hogy az n-típusú tranzisztoroknál a vezérlőáram a Gate és a földpont (U–) között folyik. Itt azonban a földpont szerepét a pozitív tápvezeték (U+) tölti be. 

 

Két hónap várakozás után végre megérkezett a mini erősítő. (Ha egy csiga hátára kötötték volna, hamarabb ideér.) Először egy tévesen megrendelt 40 A-es változat jött meg. Amikor kézbe vettem nem akartam hinni a szememnek. Egy 7 × 8 mm méretű nyomtatott áramkört küldtek. Erre volt rászerelve az összes alkatrész. Nagyítóval próbáltam megkeresni, hogy hol van rajta a PWM bemenet. Sehol sem találtam. Írtam egy levelet a webáruháznak, hogy hova kössem a PWM vezérlőt. A prospektusokban található bekötési rajzon ugyanis ezt elfelejtették feltüntetni. Válasz tőlük sem érkezett. Ennek kitalálást a vásárlókra bízzák. Jobb híjás én is ezt tettem.

Egy 1 kΩ-os és egy 10 kΩ-os chip ellenállás vége a panel egyik oldala felé nézett, ezért azt gondoltam, hogy ezekre kell ráforrasztani. Elővettem a legvékonyabb hegyű pákámat, és két vékony bekötő huzalt. Még nem tudtam, mire vállalkozok. A két chip ellenállás kb. 0,5 mm távolságra volt tőlük, és szorosan mellettük volt az áramkör tápfeszültség-bemenete. Ezért fennállt a veszély, hogy a forrasztó pontokon egymásba folyik az ón. Ennek elkerülése érdekében jobbra-balra kellett igazgatni a bekötő huzalt. A huzamos melegítés hatására felvált alattuk a rézfólia. A másik ellenállás pedig elégett, és levált a panelról. Ez a termék egy átverés. A kínaiak híresek a nyersanyagspórolásukról, de ez esetben túlzásba vitték a takarékoskodást. Mentsük, ami menthető alapon a nagyáramú vezetékekre rákötöttem a tápegységet, hogy mekkora zárlati áramot bír ki ez a chip. 2 A-nál felforrósodott, és zárlatossá vált.  

A 14 × 14,5 mm méretű 300 A-es erősítőnél már nem is próbálkoztam forrasztással. Két hegyes mérőzsinórral csatlakoztam a chip ellenállásokra. Többszöri próbálkozás után sikerült megállapítanom a PWM bemenetek helyét és polaritását. Ezt berajzoltam a gyári prospektusba is, zöld vonallal. Bemérése már biztatóbb volt. 12 V tápfeszültség mellett 5 A terhelésig nem melegedett. 6 A-nál elkezdett forrósodni, és 8 A-nál zárlatossá vált. Hát ennyit bírt a 300 A-es erősítő. Ezt csinálják  a tranzisztor-gyártók is. Szintén 60-szor nagyobb maximális áramot írnak rá, mint amennyit valójában kibír.

Mivel ezek a mini erősítők használhatatlanok, körülnéztem Az AliExpress webáruházban, hogy található-e olyan erősítő, amelynek van bemenete. Szerencsére volt ilyen is. Ugyanazt az integrált áram­kört használták hozzá, mint a 300 W-os mini erősítőben, de maximális áramként csak 100 A-t mertek ráírni. Ebben is 7 MOSFET tranzisztor volt párhuzamosan kötve. Az eltérés annyi volt, hogy ennek gyártója az integrált áramkört egy 19 × 24 mm méretű nyomtatott áramkörre ültette, ezért bőven volt hely az önálló forrasztó pontokkal rendelkező bemenetekre. A panel rögzítésére is gondoltak. A nagyáramú tápvezetékek csatlakozását a panel négy sarkán alakították ki, nagy lyukakkal. Ha ezekbe 2 mm átmérőjű csőszegecseket bújtatunk kb. 5 mm magasságú távtartókkal, akkor stabilan rögzíthetjük a ké­szülék alaplemezére.[40]

Rögtön rendeltem belőlük 5 darabot. Nem jelentett nagy kiadást, mert darabját 1 dollárért árulták. Nem azért rendeltem belőlük ennyit, mert ezeket is tönkreteszem, hanem támadt egy ötletem. Megpróbálom őket páthuzamosan kötni. Miután 5 A-ig ezek a példányok sem melegedtek, 5 panel páthuzamosan kötése esetén már 5 × 7, azaz 35 MOSFET-en oszlik el a terhelő áram. Így kapok egy 25 A terhelhetőségű erősítőt. Így hűtőbordás változatra sem lesz szükség. A Miboxer PA1-es erősítője 10 A-t bír ki melegedés nélkül. A hűtőbordára szerelt 10 darab MOSFET valószínűleg 20 A-t szolgáltat majd, de az alumínium hűtőborda nem olcsó, és sok időt vesz igénybe a szerelése. Kérdés, hogy a ZK-PP2K PWM vezérlő képes-e 35 tranzisztort kinyitni. Miután a bipoláris tranzisztorokkal ellentétben térvezérlésű tranzisztorok vezérlőáram-igénye szinte nulla, ez valószínűleg nem jelent gondot. Azért sem mert ennek a PWM vezérlőnek a végén vagy egy MOSFET végerősítő is, ami megsokszorozza az erejét. (Mint már szó volt róla ez az erősítővel egybeépített változat továbbra is használható PWM vezérlőként. Arra azonban ügyeljünk, hogy PA1 erősítőre kötve 24 V tápfeszültségen üzemeltessük. 18 V-on gerjed, és csak 20 V felett nyit ki teljesen.)

 

A nagy áramok miatt fokozottan ügyeljünk a zárlatveszélyre. A tömörített mellékletben található Hongpoe gyártmányú 0-tól 30 V-is szabályozható, 20 A-es stabilizált tápegysége többet tud, mint amennyi rá van írva. Feszültsége 48 V-ig szabályozható, maximális terhelhetőség pedig eléri a 42 A-t is. Ezért ne hagyjunk egyetlen csatalakozó vezetéket se csupaszon, mert ha hozzáér valamelyik alkatrészhez, akkor a 42 A-es zárlati áram kiégeti az összes tranzisztort és integrált áramkört. Ez a tápegységet nem teszi tönkre, mert az túlterhelés-védelemmel van ellátva. Ettől csak melegedni fog, de erre bekapcsol a ventilátora.

Áramkörünk védelme érdekében állítsuk a tápegység túláram-szabályzó helikális potenciométerét az általunk igényelt maximális áramra, jelenleg 20 A-re. Tekerjük le minimális áramra, majd kössünk a + és – csatlakozóira egy nagyterhelhetőségű 1 Ω-os ellenállást. Erre legalkalmasabb a nagyméretű dupla spirál. Ha ilyet nem készítettünk, akkor nézzünk szét a laboratóriumunkban, és vastag tekercselő huzalokat forrasszunk egymáshoz, amíg ellenállásunk eléri az 1 Ω-ot. A helikális potenciométerrel állítsuk a tápfeszültséget 24 V-ra, majd csatlakoztassuk a kimenetére a tekercselőhuzalt. Az áramszabályzó helikális potenciométert tekerjük felfelé 20 A-ig. Ezt követően egy esetleges rövidzár esetén 20 A fölé nem megy a zárlati áram. A beállított érték felett fokozatosan csökken a tápegység által kiadott feszültség, ami megvédi a fejlesztés alatt álló áramkört.

A tápegység túlszabályozhatósága megkönnyíti az ideális tápegység-választást. Könnyen lehet, hogy 30 V tápfeszültség nem elég. Ekkor felmehetünk 48 V-ig, és megnézhetjük, hogy mekkora feszültségűt válasszunk. Ha kevés a 20 A, 42 A-ig azt is megnézhetjük, hogy mekkora terhelhetőségűre van szükségünk. Ha jóval nagyobbra, akkor 1000 W-os vagy 1500 W-os tápegységet válasszunk. Nagyáramú fejlesztéseknél felejtsük el a dugaszolós modellező panelt. Ezeket a modulokat az amatőrök használják dallamcsengő fejlesztésére. Nekünk robosztus, csőszegecses fejlesztőpanelre van szükségünk, amit nem árulnak készen. Elkészítési módja a tömörített mellékletben található. A csőszegecsek forrasztásához 100 W-os pákára van szükség, fel nem boruló pákatartóval. Ennek elkészítési mód­ja is a tömörített mellékletben található.

A forrasztópákához feltétlenül cinkkel bevont pákahegyet vásároljunk. A nikkelezett pákahegy csak rövid ideig használható. Amint patina képződik rajta, már nem tapad rá az ón. A réz pákahegy sem tökéletes, mert a rajta képződő oxidréteg csak csiszolópapírral távolítható el róla. A cink pákahegy nem oxidálódik, és a rá égett reve vizes szivaccsal egy pillanat alatt letörölhető róla. Ezt követően fémtisztán használhatjuk. A réz pákahegynél nem használható a vizes szivacs, mert letörli a csiszolás után felvitt ónréteget. A revét egy életlen késsel kaparjuk le róla. Jó megoldás a szürke színű tisztító por használata is, de ez is hagy maga után szennyeződést, amit késsel távolíthatunk el.

Szükségünk lesz összekötő kábelekre is Ezekhez szilikon szigetelésűt válasszunk. Drágább ugyan a PVC szigetelésűnél, de hajlékonyabb. Ezért a fejlesztőpanel mozgatásánál nem söprik le az asztalt. Ráadásul a szilikon kábelek belsejében rendkívül vékony ónozott rézszálak vannak, ami nagymértékben megkönnyíti a forrasztásukat. AWG 14 vastagságú kábelt rendeljünk fekete és piros színben. Ennek terhelhetősége 20 A. Legolcsóbban a TEMU áruházból szerezhető be. Mindegyikből legalább 10 métert rendeljünk, és vagdaljuk 1 méter széles darabokra. Készítsünk belőlük két végén csipeszes és az egyik végén csipesz, a másik vége csupasz változatot. Ezt ismételjük meg banándugóval és kábelsaruval. Mind a 6 változatra szükségünk lesz. Fontos, hogy a dugaszokban az ónozott végű kábelt ne csak csavarral, illetve krimpelő fogóval rögzítsük. Utána ónnal forrasszunk rá a kábelvégre. Így gyakori használt után sem fog kilazulni vagy eloxálódni. (Forrasztás előtt ne felejtsük el a banándugó műanyag házát, illetve a csipesz és a saru szigetelő csövét felhúzni a kábelre.)

Ne sajnáljuk a pénzt minőségi kábelekre, mert használatuk sok bosszúságtól kímél meg bennünket. Ha rövidebb kábelre van szükségünk, az egyik végét tekercseljük 2-3 cm átmérőjű spirálba, hogy ne legyen áttekinthetetlen kábelerdő az asztalunkon. Egy erős csipeszt is szerezzünk be, mert forrasztásnál a vastag kábel felforrósodik, és ujjainkkal nem tudjuk tartani addig, amíg az ón lehűl. Profi blan­koló fogóra is szükségünk lesz, mert a kábelvég késsel vagy oldalcsípőfogóval való tisztítása nagyon keserves. (Ajánlott típus a tömörített mellékletben található.) A laboratóriumunkban teremtsünk olyan körülményeket, hogy akadálymentesen és precízen dolgozhassunk. Ne forrasztópákánk hegyének csiszolásával vagy a kábelkígyók közötti eligazodással töltsük az időnket. A szubotronika veszélyes szak­ma. A melléktevékenységek miatt ne érjen bennünket veszélyes dózisú mágneses besugárzás. Csak addig hajoljunk az áramkör fölé, ameddig szükséges.  

 

Viszonylag hamar megérkezett az 5 darab 100 A-es mini erősítő. Bemérése során kiderült, hogy ugyanolyan, mint a 300 A-es mini erősítő, de itt hagytak helyet a csatlakozóvezetékek beforrasztására. (Ha a vezérlő és az erősítő ugyanarról a tápegységről működik, a PWM vezérlő OUT+ kimenetét nem kell beforrasztani.) Na, akkor kapcsoljuk párhuzamosan őket. Ez a fárasztó és időrabló művelet nagy csalódást okozott. Először vastag alumínium lemezből hűtőbordát készítettem az esetleges melegedés csökkentésére. Már itt kezdődtek a bajok. Mivel a nyomtatott áramköri lapra forrasztott integrált áramkör feltehetően fémes aljához nem fértem hozzá, a bakelit tetejét bekentem epoxi fémragasztóval, és a hűtőlemezre ragasztottam. Aztán következett az erősítő 5 kivezetésének párhuzamosítása. Mivel nem volt szilikon szigetelésű kábelem, ez is idegtépő művelet volt. A vastag kábelekről leolvadt a PVC szigetelés, és a kis paneleken valóságos kábelerdő alakult ki.

Először az első erősítőt próbáltam ki. A hátoldali huzalozás ellenére működőképes volt. Csak 4 A terhelőáramnál kezdett el melegedni. Ezt követően bekapcsoltam a második panelt. Azt vártam, hogy megoszlik a terhelőáram a 2 ×7 azaz a 14 tranzisztor között. Nem ez történt. Most mindkét panel melegedett 4 A felett. Erre bekötöttem mind az öt erősítőt. Az eredmény katasztrofális lett. Most az összes panel erősen melegedett. Már 2,5 A terhelőáramtól másodpercek alatt felforrósodtak. Ennek fő oka az volt, hogy a párhuzamosítás során eltorzult a jelalak. Az 1 kHz-es négyszögjel fűrészjellé alakult, és a PWM vezérlő nem tudta kinyitni a 35 darab MOSFET-et. A bennük maradt feszültséget el­disszipálták. Ahelyett, hogy szétoszlott volna rajtuk a terhelőáram, lesöntölték egymást. A hűtőlemez semmit sem segített. Az integrált áramkörök bakelitháza és a ragasztó nem tudta átadni a hőt. Ez egy rossz ötlet volt. Így nem maradt más hátra, mint hűtőbordára szerelt MOSFET-ek párhuzamosítása.

 Szerencsére a 10 darab STP80NF03 típusú MOSFET-re, a hűtőbordára és a hűtőborda-zsírra sem kellett sokáig várni. A 10 tranzisztor párhuzamosítása itt sem ment könnyen. A hűtőborda furatozása, menetfúrása, a tranzisztorok lábainak párhuzamos kapcsolása ez esetben is sok türelmet igényelt. Az eredmény valamivel jobb volt, de ez sem lett diadalmenet. Először a ZK-PP2K PWM vezérlőre kötöttem rá. Mivel a végerősítő tranzisztora tönkrement, a kivezettem a Gate láb forrpontját, és rákötöttem a 10 darab MOSFET párhuzamosan kapcsolt Gate elektródáira. Drain és Source lábaikat pedig közvetlenül a tápegységre kapcsoltam. Ez az összeállítás működött, de megjelentek a terhelésként használt kis dupla spirál önindukciós feszültségcsúcsai. Kiderült, hogy a fejlesztők ezeket a feszültségcsúcsokat a végerősítő tranzisztoron tüntetik el, de hogy miként, az nem lehet kideríteni. A végerősítő MOSFET környezetében van egy integrált áramkör, és néhány tranzisztor, de ezeken nincs semmi jelölés. Az általuk alkotott áramkört sem lehet feltérképezni, mert egy többrétegű nyomtatott áramköri lemez belsejében vannak.

Na ez így nem lesz jó. Miután a hűtőbordára szerelt MOSFET-ekből elővigyázatosságból 12 darabot rendeltem, az egyiket beépítettem a ZK-PP2K PWM vezérlőbe. Ettől megjavult. Most már semmi akadálya nem volt, hogy a sorkapcsain keresztül teljes értékű vezérlőként használjam. Az eredmény azonban lesújtó lett. Mivel ennek a vezérlőnek a végtranzisztora már 2,5 A-nál melegedett, azt vártam, hogy a hűtőbordára szerelt 10 tranzisztornál ez csak 25 A-nál következik be. Ennek ellenére a 10 tranzisztor 5-6 A terhelésnél már melegedett. Hát ez nem elég. Ennél jóval többre van szükség.

 

Mivel a Miboxer erősítője önmagában 8-10 A-ig bírta a terhelést melegedés nélkül, úgy döntöttem, hogy ezt fogom „megpatkolni” a 10 külső tranzisztorral. Ennek legegyszerűbb módja az lett volna, hogy a PA1-et vezérlőként használom, és rákötöm a hűtőbordás tranzisztorokra. Egy 25 A-es erősítőt vezérlőként használni azonban luxus, még akkor is, ha a 10 hűtőbordás tranzisztorból ennek dupláját lehetne kivenni. Ezért azt csináltam, hogy a belső párhuzamosan kapcsolt 5 tranzisztor egyikének Gate lábát kivezettem, és rákötöttem a 10 hűtőbordás tranzisztor Gate lábaira. Az eredmény szörnyű lett. A 10 tranzisztor lesöntölte a belső 5 tranzisztort. A jelalak eltorzult, és mind a 15 tranzisztor elkezdett melegedni. A PA1 előerősítője képtelen volt 15 tranzisztort vezérlőárammal ellátni. A bővítést csak a Miboxer fejlesztői tudnák megoldani.

Ezért ismét felvettem a kapcsolatot a vezetőjükkel. Megemlítette neki, hogy létezik egy 4 csatornás erősítőjük. Mi lenne, ha a 4 csatornát párhuzamosan kapcsolnám? Akkor ebből 100 A-es erősítő lenne? Ha ez nem megy tudnának-e olyan erősítőt készíteni, amibe nem 5, hanem 10 tranzisztort építenének be. Ezáltal LED füzérrel terhelve 50 A-es, induktív terhelés esetén pedig 16 A-es lenne. A válasz már másnap megérkezett, és nem volt biztató. A laborvezető közölte, hogy semmi akadálya a négycsatornás erősítőjükön (PA4) a kimenetek párhuzamos kötésének, de ettől nem nő a terhelhetősége. Sőt még annyi sem lesz, mint az egycsatornás PA1-é, ami 25 A.

Azt is megtudtam tőle, hogy: „Induktív terhelés esetén az erősítőnek legalább háromszoros terhelési áramra van szüksége. Ha az induktív terhelési áram 20 A, akkor az erősítőnek legalább 60 A kiadására kell képesnek lennie. Az induktív terhelések nem igazán alkalmasak ehhez az erősítőtípushoz.” Ez valóban így van. Nálam a dupla spirállal terhelve 8 A-nál kezdett el melegedni a PA1. Már csak egy lehetőség maradt. Megkérdeztem tőle, hogy ráköthetek-e 10 darab párhuzamosan kapcsolt TO247 tokozású MOSFET-et. Nagyon gyorsan megérkezett a válasz, amely így szólt: „Ez a megoldás nem megvalósítható. A PA1 vezérlőfeszültsége nem tudja meghajtani a nagyfeszültségű, nagyáramú térvezérlésű tranzisztorokat. Ezeknél a feszültségnek 10 V-nak kell lennie, de a PA1-nek csak 4,7 V-ja van.

Végül érkezett még egy érdekes levél: „A MOSFET tranzisztorokat gyorsan kell be- és kikapcsolni, nem pedig a frekvencia növelésével. Az 1 MHz-es frekvencia a tranzisztorok fokozott felmelegedését okozza, mivel a be- és kikapcsolt állapotok ciklusainak száma megnő. A vezetési és kapcsolási folyamatok felgyorsításához dedikált MOSFET meghajtók hozzáadása szükséges.” Vagyis meg kell rendelni az 1 Hz-től 1 MHz-ig használható vezérlő fejlesztését. Ehhez 1000, illetve 2000 darabot kellene rendelni tőlük. De miből?

Mivel pénzem nincs, és ebben a környezetével semmit sem törődő világban támogatásban sem reménykedhetek, egy áthidaló megoldásra lenne szükség. Töprengéseim közepette találtam a tranzisztoraim között pár darab IRFP4668 MOSFET-et. Megnéztem az adatlapját, amiből az derült ki, hogy ezek 200 V Drain-Source feszültségű és 130 A-s tranzisztorok. Mivel korábban a 350 A-es MOSFET-ek nem nyitottak ki teljesen, azt hittem, hogy ezek is ezt teszik, és már 2A terhelésnél melegedni fognak. Beraktam egyet a korábban használt egyszerű végerősítő áramkörbe, amit szignálgenerátorral vezéreltem. Legnagyobb meglepetésemre ez a tranzisztor teljesen kinyitott. 9 V-os Gate feszültségnél a teljes tápfeszültséget adta ki, a szünetjelnél pedig a jel lement nulla feszültségre. Ezáltal ez a MOSFET több A-es terhelésénél sem melegedett. Az önindukciós feszültségcsúcsok azonban itt is megjelentek.

Kiderült, hogy az áramkör hosszú mérő- és összekötő kábelek miatti gerjedését, és az önindukciós feszültségcsúcsokat nem csak a terhelésre ellenpárhuzamosan kapcsolt diódával lehet eltüntetni, hanem úgy is, hogy a Gate láb és a tápfeszültség GND pontja közé bekötök egy néhány nF-os kondenzátort. Csak az a baj, hogy ennek a kondenzátornak a kapacitása minden frekvenciaértéknél más és más. Az viszont határtalanul nagy előnye ennek a megoldásnak, hogy a funkciógenerátorral nem csak egész, hanem tized, sőt század Hz-es frekvenciákat is be lehet állítani, ami gyógyításnál, a mikrobák rezonanciafrekvencián történő irtásánál elengedhetetlen. Ráadásul ez a frekvenciaérték öregedés esetén sem változik, és nem függ a környezeti hőmérsékletváltozástól. Ezen túlmenően nincs jeltorzulás. A legolcsóbb funkciógenerátor is képes 1 MHz-ig szabályos négyszögjelet kiadni, miközben a ZK-PP2K PWM vezérlő négyszöggenerátora erre csak 60 kHz-ig képes. E felett erősen torzul a négyszögjel, ami meggátolja a PWM vezérlő szabályos működését, és ez a végtranzisztorok melegedését váltja ki.    

Na most akkor melyik úton haladjak tovább? A Miboxer céggel kooperálva legyen egy önindukciós feszültségcsúcsoktól mentes közepes teljesítményű funkciógenerátor, vagy legyen egy nagy teljesítményű és nagy pontosságú generátor önindukciós feszültségcsúcsokkal. Ezt a dilemmát csak mind­két változat gyártásával és forgalmazásával lehetne eldönteni. A tesztelők visszajelzéseiből kiderülne, hogy ezek a tápfeszültség hatszorosát is elérő feszültségimpulzusok jótékony vagy káros hatást gyakorolnak-e a szervezetre. A gyártásra és a több tucatnyi alkalmazott fizetésére azonban több száz millió forint kellene, és nekem már csak annyi pénzem van, hogy az IRFP4668 MOSFET-eket és a rögzítésükhöz szükséges nagyméretű hűtőbordát megrendeljem.

Nagy meglepetést okozott, hogy a 15 darab MOSFET és a 150 mm hosszú hűtőborda egy hét után megérkezett. Örömömet némileg csorbította, hogy a tervezett 10 darab tranzisztor nem fért rá. Mi­előtt megrendeltem ezt a hűtőbordát, lemér­tem egy TO247 tokozású tranzisztor szélességét A tolómérő 15 mm-et mutatott. Na, akkor éppen rá­fér 10 darab – gondoltam. A IRFP4668 MOSFET-ek szélessége azonban 15,5 mm volt, így az utolsó félig lelógott róla. Ennélfogva a nagy teljesítmé­nyű funkciógenerátorhoz 300 mm hosszú hűtő­bordát kell rendelni. Ennek három előnye lesz. Az első, hogy nem kell a tranzisztorokat szorosan egy­más mellé rakni. Így nem melegítik egymást. A második, hogy nem kell a bordákba menetet fúrni. A szellős elrendezés folytán a tranziszto­ro­kat rög­zítő M3-as csavarok két borda közé fúrha­tók. A har­madik, hogy erre a hosszú hűtőbordára 14 MOS­FET is felfér. Ezáltal még nagyobb lesz a nagy tel­jesítményű funkciógenerátor terhelhető­sé­ge.

Miután kisebb hűtőbordát rendeltem, én a 14 darab tranzisztort két sorban rögzítettem rá. (Pró­bára ez is jó.) Az eredmény biztató lett. Terhelés­ként a nagyméretű spiráltekercset kötöttem rá, és szignálgenerátorról CMOS hullámmal vezéreltem. A vezérlőfeszültség amplitúdóját 10 V-ra állítot­tam. 12 V tápfeszültségen 5 A folyt át a tranzisztoro­kon, ami nem váltott ki melegedést. Felemeltem a táp­feszültséget 24 V-ra. Ekkor már 12 A folyt át a tranzisztorokon, amitől kissé melegedtek. Induktív terhelés esetén ez nagyon jó érték. Ez azt jelenti, hogy ohmos terhelésnél a maximális áram a 25 A-t is elérheti. A gerjedés azonban nem szűnt meg. Ha a Miboxer által fejlesztendő vezérlő egységben lesz önindukciós feszültségcsúcsokat levágó áramkör, akkor az induktív terhelhetőség felmehet 15 A-ra is. A MOSFET-eken nem múlik, mert így is elbírnak 16 A-t, bár itt már erősen melegedtek. Sajnos a Miboxer vezérlő hiányában nem tudom ezt a fejlesztést befejezni. Pedig a további munkámhoz nekem is szükségem lenne egy nagy teljesítményű négy­szöggenerátorra.

 

Támogatás hiányában kénytelen vagyok ezt a fejlesztést is felfüggeszteni. Én már csak az eddigi tapasztalataimból eredő tanácsokkal tudok szolgálni. Ezek egyike, hogy induktív terhelés esetén a gyártók által alkalmazott 30 VDSS feszültségű MOSFET-eket nem érdemes használni. Minél kisebb a Drain-Source határfeszültség, annál könnyebb a MOSFET-et teljesen kinyitni, és lezárni. Az alacsony feszültségű tranzisztorok azonban nagyon kényesek a feszültségcsúcsokra, és alacsony maximális áramuk miatt a túlterhelésre is. Ezért nálam sorra mentek tönkre az STP80NF03 típusú MOSFET-ek. Az IRFP4668 típusú MOSFET azonban jól bírta a nyúzást, bár ebből is tönkrement egy-két darab.

Ha a hűtőbordára szerelt 10 tranzisztort éri túlfeszültség vagy túlmelegedés, nem biztos, hogy mind­egyik tönkrement. Ilyenkor ki kell forrasztani őket, és egyenként lemérni a működőképességüket. Erre nem alkalmas a multiméterek tranzisztortesztelője, mert ezekkel csak bipoláris tranzisztorokat lehet mérni. A FET-ek nem nyitnak ki 0,6 V-os Gate feszültségnél. Ellenőrzésükhöz állítsuk át a multimétert ellenállásmérésre. Ezt követően mérjük meg az egyes rétegek ellenállást. A jó MOSFET-nél mindhárom lábnak minden irányban szakadást kell mutatnia. Ha valamelyik két láb között csökken az ellenállás, az a két réteg zárlatos. Ha csak kis mértékben csökken az ellenállás, akkor a tranzisztor még működik, de a szivárgó áram miatt melegedni fog. Ezért ezt a példányt se használjuk tovább.

Ami a jó tanácsokat illeti, érdemes tanulmányozni a tömörített mappában található Word fájlokat is. Ezek a fejlesztéshez szükséges műszerek és alkatrészek ajánlatát tartalmazzák. Ezek a tanácsok nagymértékben megkönnyítik a munkánkat. Különösen a forrasztással kapcsolatos intelmeket célszerű elolvasni, mert egy rossz forrasztás nagy fejfájást okozhat nekünk. Sajnos manapság nem divat olvasni. Az emberek leszoktak az olvasásáról, mert közben gondolkodni kell, ami fárasztó. A szubot­ro­nikában azonban intenzíven gondolkodó, a szakirodalmat naponta olvasó szakemberekre van szükség. Ez munkaidőn túli elfoglaltságot is jelent számukra. Ezért ezt a szakmát nem a nyárspolgári életmódra vágyóknak találták ki. Tesla is kénytelen volt lemondani a magánélet gyönyöreiről, ami lehetővé tette, hogy világraszóló eredményeket érjen el.         

          

A fentiekben ismertetett kombókkal jelentősen növelhető a Mágneshullám-generátor térereje. Ezáltal a duplaspirál átmérője növelhető. Ø 0,7 mm helyett használjunk Ø 1 mm-es zománcozott rézhuzalt. A belső tekercset Ø 3 mm-es, a külsőt pedig Ø 6 mm-es fémcsőre tekercseljük. A tekercsek hosszát pedig csökkentsük addig, hogy elférjen egy Ø 12 cm-es kerámia tálban. Ezt még kézben lehet tartani. A tekercshosszúság csökkenésével csökken ugyan a belső ellenállásuk is, de az ebből eredő áramnövekedést a teljesen kinyitó MOSFET könnyen elviseli. A generátor használatánál ügyeljünk arra, hogy a pontos frekvenciaértéket mindig a kezelés megkezdése előtt állítsuk be. Ne a kezelés alatt pörgessük a frekvenciagenerátort felfelé vagy lefelé, mert vannak olyan frekvenciák, amelyek káros hatást gyakorolnak a szervezetre.

Mivel nem történt meg ennek a generátornak a széleskörű kipróbálása, nem kaptam visszajelzéseket, nem vagyok róla meg­győződve, hogy ez a generátor mágneses hullámokat bocsát ki. A szakirodalom szerint bifiláris tekercselés, illetve ellenirányú mágneses gerjesztés esetén az elektromágnes kisugárzás elveszti mágneses összetevőjét, és elektromos hullám lesz belőle. Emiatt helytelen a duplaspirálból kialakított tekercset mágneshullám-generátornak nevezni. A valóságot leginkább megközelítő kifejezés rá, az Elektromos hullám generátor. Ezért a továbbiakban nevezzük így. A mágneshullám-generátor nevet fenn kell tartani egy később kifejlesztendő longitudinális hullámokat kibocsátó generátornak.

Nagy kérdés azonban, hogy ez az elektromos sugárzást kibocsátó generátor mennyire válik be a gyakorlatban. Az elektromos áram gyógyászati használata nem szokatlan a különböző betegségek leküzdésében. A cseh és szlovák mérnökök által alkotott Super Ravo Zapper különböző frekvencián elektromos áramot folyat át a testen gyógyulásunk érdekében. Mikrobák (vírusok, baktériumok, gom­bák) célzott elpusztítására is alkalmas. Ehhez előtte elektronmikroszkóp alatt meg kell állapítani a mikroba rezonanciafrekvenciáját. A készülék működési módja és a különböző esettanulmányok a Rákgyógyítás című fejlesztés leírásában található. (Most se elégedjünk meg a HTM változat megnyitásával A tömörített mappát töltsük le, mert a mellékletek nélkül nem fogunk átfogó képet kapni erről a gyógymódról.) Sokan nem hisznek a frekvenciagyógyításban. A kétkedés azonban csak addig tart, amíg ki nem próbálják őket. Ez történt azzal a férfival is, aki így nyilatkozott a Zapper-rel történt gyógyulásáról:

Egy motorkerékpár baleset következtében nyílt lábszártörésem lett. A törés elfertőződött, egy húsevő baktérium támadta meg. Szörnyű volt látni miként rohad el a lábam. Antibiotikumokra nem reagált a fertőzés. Párom Revo Zapperes kezelést könyörgött rám. Neki volt egy ilyen cucca, amin jókat derültem, mikor a csöveket markolászta, mondván gyógyul. Mivel már amputációt emlegettek, veszteni valóm nem volt. S bejött!!! A fertőzés vagy mi megállt, egy ideig stagnált, majd elkezdett gyógyulni. Akkor már antibiotikumokat nem kaptam, csak ez a Zapper ment. A lábam ugyan megmaradt, de az izmokban olyan szörnyű pusztítást végzett, hogy részlegesen lebénult. Nagyon csúnyán fest, zsemlényi méretű darabokban hiányzik az izom. De ez a lábam, s nem egy protkó (műláb).

Komoly betegséget, pl. rákot azonban Zapperrel nehéz gyógyítani, Ehhez intenzív mágneses besugárzás kell. Erre a célra fejlesztették ki a cseh és szlovák mérnökök az RPZ 14 és az Athon 7 generátorokat. A Rákgyógyászat leírás ezeknek a működésére is kitér. Mindkét készülék nemesgázzal töl­tött plazma­csövet tartalmaz. Fejlesztői azt állítják, hogy sikerült megszerezniük Raymond Rife plaz­macsö­vének dokumentációját, és egy az egyben lemásolták. Pontosabban nem ők, hanem egy kanadai gyártó, akinek nevét, címét titkolják. Ez a plazmacső külön is megrendelhető a csehektől, de több tízezer forintba kerül. Csupán annyit sikerült róla megtudni, hogy héliummal töltött, és kismértékben más nemesgázokat is tartalmaz. A készülékek sem olcsók. Jelenleg az RPZ 14 generátor 2,7 millió forintba, az Athon 7 generátor pedig több mint 10 millió forintba kerül. A Super Ravo Zapper ára is fel­ment 277 ezer forintra.

A plazmagenerátoroktól eltérő módszerrel gyógyítanak a lézergenerátorok. A normál fénnyel ellentétben nem mindenfelé szóródó fotonokat, hanem egyenes vonalban terjedő koharens fénynyalábot bocsátanak ki. Ezáltal a színterápiánál is intenzívebb gyógyhatást keltenek a szervezetben. Kezelési területei a tömörített mappa Gyógyászati segédeszközök almappájában olvashatók. A lézersugár erőssége változó. Ez sem olcsó. A legerősebb SL 1800 típusú lágylézer ára 640 ezer forint. Ez már 10 cm mélyen is behatol a belső szervekbe, de komoly betegségeket nem lehet vele gyógyítani. A Safe Laser-t főleg fájdalomcsillapításra, izületi problémák kezelésére és bőrbetegségek gyógyítására használják.

A kívánatos longitudinális mágneses sugárzás elérését célzó kísérlet a Primer Cube. Feltalálója, David LaPoint szerint ez a kis kocka alakú készülék egy forgó mágneses térrel elektronok és fotonok impulzusait generálja. Ez azonban nem így van. Ebben a dobozban erős neodímium mágnesek vannak, amit egy csendes villanymotor pörget. Ez az egyenáramú, szénkefe nélküli (brushless) motor az elektromágnes, míg a körülötte levő mágneslapkák a permanens mágnesek szerepét töltik be. A motor bekapcsolásakor ellenirányú mágneses gerjesztés jön létre, melynek következtében koncentrált éteri sugárzás áramlik ki a készülékből.

Mivel az éteri sugárzás csodás hatást gyakorol minden élőlényre, használói nem győznek áradozni a Primer Cube széles körű gyógyhatásáról. Ennek a készüléknek azonban vannak hibái is. Legfőbb hibája, hogy gyenge. Ahhoz hogy számottevő gyógyhatást váltson ki, legalább 1 órán át kell üldögélni mellette. A teljes gyógyuláshoz azonban 6-8 órányi lecövekelésre van szükség a készülék mellett, ami a mai rohanó világban nehezen kivitelezhető. A másik probléma a használat módja. A feltaláló 1000 – 3350 for­dulatszámokat ad meg az egyes gyógyhatásokhoz. Ez sokakat elriaszt ettől a készüléktől. A frekvenciagyógyító készülékek mindegyike pontos frekvenciaértékekhez köti a mikrobák elpusztíthatóságát. Amikor egy vírus vagy baktérium rezonanciafrekvenciáját megállapítják az elektron­mikroszkóp alatt nem fordulatszámot adnak meg, hanem frekvenciát. A gyógyítónak aztán erre a frekvenciára kell beállítani a generátort, és elindítani a sugárzást. Fogadjuk meg Tesla tanácsát, ami így szól: „Ha tudni akarsz valamit a világról, gondolkodj frekvenciában.” Sajnos ez a készülék sem olcsó. 1 millió forintba kerül.

A frekvenciára való átállás nem megoldhatatlan feladat. Semmi másra nincs szükség, mint egy keretantennára, amit a készülék elé helyezünk. Erre rá kell kapcsolni az oszcilloszkópot, ami fokról fokra kijelzi, hogy az egyes fordulatszámokhoz mekkora frekvencia tartozik. Ezt a jelleggörbén nem becsléssel kell megállapítani. Meg kell nyomni a Measure gombot, és a kijelzőn megjelenik a jelleggörbe minden jellemzője. Többek között a frekvencia is, két tizedesjegy pontossággal. Nem árt a prospektusba berakni néhány jelleggörbét is, hogy lássák a felhasználók milyen hullám gyógyítja őket. Ezt is nagyon könnyen elő lehet állítani. Nem kell hozzá fényképezőgép. Csak meg kell nyomni a Save gombot, és az oszcilloszkóp lefényképezi önmagát. Az elkészített fotót pedig az USB csatlakozóra dugva le lehet tölteni egy pendrive-ra.             

 

Budapest, 2025.06.10.

 

 

 

 

Mint láthattuk az előzőekben vázolt gyógyászati segédeszközöknek, készülékeknek igen nagy a választékuk. Hatékonyságuk azonban változó. Közös tulajdonságuk, hogy mindegyik nagyon drága. 10 millió forintot is elkérnek értük, amit egy magánszemély nem tud megfizetni. Ezeket magánklinikáknak, természetgyógyász stúdióknak gyártják. A közkórházaknak is nagy szükségük lenne rájuk, de ők nem kapnak rá pénzt, mert az egészségügyi minisztérium az összes frekvenciagyógyító ter­méket kuruzslásnak, szélhámosságnak minősítette. A legnagyobb baj azonban az ezekkel a termékekkel, hogy egyik sem igazi. Nem elég hatékonyak.

Az elektromos árammal, a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámokkal, az ultrahanggal, a fotonokkal, a lézersugárral történő gyógyítás hatékony ugyan, de a legintenzívebb gyógyítás longitudinális hullámokkal érhető el. A tisztán mágneses longitudinális hullámok ugyanis úgy viselkednek, mint a gravitációs hullámok. Minden anyagon áthatolnak, semmi sem árnyékolja le őket. A fotonokat már egy vékony papírlap is leárnyékolja. (Ha a szemünk elé tartunk egy fekete papírlapot, semmit sem látunk.) A lézersugár és az ultrahang több centiméter mélyen behatol a szervezetbe, de komolyabb betegsége, pl. a rák gyógyítására ezek sem alkalmasak. A plazmasugárzókról azt állítják a gyártók, hogy ugyanolyanok, mint amit Raymond Rife használt a rákgyógyításnál.

A plazmacsövek mé­résénél azonban kiderült, hogy ezek sem mágneses hullámokat bocsátanak ki. Hogy pontosan milyeneket, azon még vitatkoznak a szakemberek. Most úgy gondolják, hogy elektromágneses hullámokat. Aztán következik egy zavaros magyarázat, mely szerint: „A  plazma, a gázhoz hasonlóan, véletlenszerű mozgásban lévő részecskékből áll, amelyek kölcsönhatásai nagy hatótávolságú elektromágneses erőkön, valamint ütközéseken keresztül történhetnek.” Aztán hozzáteszik még, hogy: „A plazmában spontán módon mágneses mezők keletkezhetnek.” Ez a helyzet hasonlít a gömbvillámhoz. Ha a tudósoknak felteszik a kérdést, hogy miből áll a gömbvillám, nem tudnak rá válaszolni.[41] Könnyen pontot lehetne tenni ennek a vitának a végére egy iránytűvel. Semmi mást nem kellene tenni, mint egy iránytűvel a kezünkben körbejárni az RPZ 14 generátor plazmacsövét, és megnézni, hogy kitér-e valamerre a nyelve. Ha nem, akkor nem bocsát ki mágneses sugárzást. Erre azonban senki sem hajlandó.    

 

Jelenleg egyetlen hatékony mágneses sugárzást szolgáltató olcsó eszköz a permanens mágnes. Ez sem tekinthető éteri részecskéket kibocsátó longitudinális hullámgenerátornak, mert az ellenkező pólusával kapcsolatba lépve transzverzális hullámot kelt maga körül. Közvetlen közelről használva azonban Yang, illetve Yin sugárforrásnak tekinthető. Ehhez csak azt kell tenni, hogy gyógyítási célra a Yang pólusát a testünkre helyezni, a fájós testrészhez nyomni. Ilyenkor sem az ellenkező Yin pólus káros hatása, sem a mág­nest körülvevő elektromágneses térerő nem érvényesül.

Energiasugárzásuk sebessége azonban nem ha­ladja meg a transzverzális hullámokét, azaz fénysebességgel haladnak, de gyógyításnál ennek nincs jelentősége. (Valódi, a fénysebességet 12 nagyságrenddel meghaladó részecskesugárzásra csak az éteronok képesek, de ezeket úgy kell kiszorítani a mágnesből.) Az éteron nem tekinthető mágneses részecskének, mert a permanens mágnesekkel ellentétben nem vonza a Yin pólusból kiáramló gravitonokat. Sőt, ellenkezőleg, az éteron taszítja a gra­vi­to­nokat. Az elektronokat viszont vonza, amivel villamos áramkörökben lebénítja az elektronok áramlását. A permanens mágnesekből kiáramló mágneses sugárzást az egy irányba állított domének hozzák létre.

Az igazi az lenne, ha ezt a tiszta mágneses sugárzást pulzálni tudnánk, vagyis különböző frekvenciákon tudnánk besugározni a testbe. Ez azonban nem megy. Ehhez speciális módon gerjesztett elektromágnesre lenne szükség, amit eddig még senki sem talált fel. Pedig nem lenne nehéz megcsinálni. Egy olyan elektromágnesre lenne szükség, amely egyik pillanatban váltóárammal lemágnesezné a permanens mágnest, majd a következő periódusban egyenárammal felmágnesezné. Ehhez két tápegység kell, egy egyenáramú és egy váltóáramú. Kimeneteiket egy szinkronizáló áramkör periódusonként váltva adná tovább az elektromágnesnek. Mivel a felmágnesezés és a lemágnesezés feltehetően eltérő erősségű áramot igényel, két tekercsre lesz szükség. Egy vékony zománcozott réz­huzalból készített primer tekercsre, és egy vastagabb rézhuzalból készített szekunder tekercsre. A két tekercset egymásra, vagy egymás köré kell tekercselni. Ha ennek a gerjesztésnek frekvenciáját 28 kHz-re állítanánk be, akkor olyan mágneses sugárforrást készíthetnénk, amilyen az Attila domb alatt található. Elé állva, ülve, feküdve feltöltődhetnénk éltető energiával. Soha nem lennénk fáradtak, enerváltak. ­

A longitudinális részecskesugárzás nem csak behatol a testbe, hanem olyan erős, hogy átszáguld rajta. Úgy, ahogy az éter vagy a gravitációs hullámok. Semmi sem árnyékolja le. Az elektromágneses vagy mágneses kisugárzás (EMF) könnyen leárnyékolható, ha a sugárforrást vékony vaslemezből készült dobozba zárjuk. (Lásd Faraday kalitka.) A longitudinális sugárzást alkotó éteri részecskék azonban semmivel sem állíthatók meg. Ha egy rúdmágnes Yang, vagyis éteri sugárzást kibocsátó pó­lusa elé vastag vaslemezt teszünk, akkor a vaslemez felmágneseződik, és az éteri részecskék tovább száguldanak rajta. A vastag vaslemez csak kismértékben csökkenti a mágnes térerejét. A dia­mág­neses fémek (réz, alumínium) pedig egyáltalán nem árnyékolják le. Ezért jobb híján érdemes figyel­met fordítani erre az egyszerű és olcsó skaláris sugárforrásra. (A szakirodalomban gyakran nevezik a tisztán mágneses sugárzást skaláris energiának.) Mielőtt használatba vennénk a permanens mágneseket, ismerkedjünk meg velük.        

Köztudott, hogy a permanens mágnes a rá helyezett, fölé tartott vas-, illetve acéltárgyakat, szerszámokat felmágnesezi. Az viszont már kevésbé ismert, hogy a mágnes Yang oldala Yin mágnessé formázza a vele érintkező vastárgyakat. Ha a Yin oldala felett mozgatjuk a szerszámokat, akkor Yang sugárzást kibocsátó mágnes lesz belőle. A mindennapi gyakorlatban ennek nincs nagy jelentősége. Szupermágnesekkel érintkezve azonban kihathat az egészségünkre. Ezért nézzük meg iránytűvel, hogy a mágnesezettsége milyen jellegű. Ha Yin, akkor mágnesezzük át Yang jellegűvé. Így a gyakran kézbe vett szerszámunk, vagy az étkezésnél használt késünk jótékony hatást gyakorol az egészségünkre. Egyébként a mágnesezés nem egyoldalú. A permanens mágnes a késből is kétpólusú mág­nest csinál. A Yang mágnessé formált késpenge nyele Yin jellegű mágnes lesz. Ez azonban kevésbé hat az egészségünkre, mert a kés nyelét körülvevő fa-, illetve műanyag markolat távol tartja ezt a gyen­ge sugárzást a kezünktől.

Sokan gondolják, hogy ha erősebb mágnesre van szükségük, akkor vastagabbat kell venniük. Ez azonban nem igaz. A permanens mágnes erejét túlnyomórészt nem a tömege, hanem a felülete határozza meg. Ezért egy 50 mm átmérőjű és 5 mm vastag mágneskorong helyett felesleges 10 mm, vagy 20 mm, illetve 30 mm vastag mágneskorongot használni. A kétszer, négyszer, illetve hatszor nagyobb tömegű mág­neskorongok nem sokkal erősebbek, mint az 5 mm vastagok. Csak az áruk nő két­szeresére, háromszorosára. Ha erősebb mágnesre van szükségünk, vegyünk nagyobb felületűt. A 60 mm átmérőjű mágneskorong pl. 20 százalékkal erősebb, mint az 50 mm átmérőjű. (A Temu webáruház által forgalmazott 90 mm átmérőjű horgász mágnes pl. több mint 300 kg súlyú vastömböt képes felemelni. Csupán 5 mm vastag neodímium mágneskorong van benne. Létezik 120 mm átmérőjű horgász mágnes is.)[42] Mágnesrúd esetén ugyanez a helyzet. Ezért nem érdemes belőlük hosszú rudakat kialakítani. Erre akkor van szükség, ha speciális elektromágnest akarunk készíteni, amihez nagy mennyiségű zománcozott rézhuzalt kell rátekercselni.

Az általam feltalált magnetopresszúrához használt mágnesrúd azért olyan hosszú, hogy túlnyúljon a kézen. Miközben ujjunkkal az akupunktúrás ponthoz szorítjuk, a túlsó vége ne sugározzon nem kívánt energiát a kezünkbe. Az ideális hosszúság 120 mm. Ehhez 3 db 40 mm hosszú rúd­mág­nesre van szükség. (A hosszú rúddá alakításnál nem elég egymáshoz csapatni őket. Használat közben ugyanis elmozdulnak egymáson. A dörzsölődés következtében leválik róluk a nikkelréteg. Az így kialakuló légrés csökkenti az összetett mágnesrúd hatásfokát. Ezért ciánakrilát-tartalmú ragasztóval ragasszuk össze őket.) Egyébként a neodímium mágnesrúddal végzett magneto­presszú­rás kezelés rendkívül hatékony. Hatásfoka meghaladja az akupunktúrás tűk meridiánokra gyakorolt hatását is. Ráadásul a mágnes­rúd megfordításával energiát is könnyen ki lehet vonni a meridiánokból, míg akupunktúrás tűkkel ez szinte lehetetlen.

A térerő növelésének leghatékonyabb és sajnos a legköltségesebb módja a vonzóerő ötvözéssel történő növelése. (Minél több neodímiumot adnak az acélhoz, annál erősebb lesz a kisugárzása. A neodímium azonban ritka földfém, ezért magas a világpiaci ára.) A szupermágnesek közül legerősebb az N55-ös neodímium mágnes. Kisugárzása 60%-kal erősebb az N35-ösnél. (N35-ös a leggyengébb és legolcsóbb neodímium mágnes. De még mindig erősebb, mint a ferritmágnesek, melyek erős­sége N30.) A webáruházak max. N52-es erősségű neodímium mágnest forgalmaznak, mert ennek ára még megfizethető. (Az N55 és N52 mágnesek erőssége között nincs túl nagy különbség.)

A mágnesgyártók azért sem készítenek 50 mm-nél hosszabb rúdmágnest, mert nem tudják felmágnesezni. A nyers acélötvözet felmágnesezését elektromágnessel végzik. Az elektromágnes térereje annál nagyobb, minél közelebb van egymáshoz a két sarka. 50 mm felett már olyan messze esnek a mágnesező sarkok egymástól, hogy nem képesek kellő térerőt kialakítani. A térerő növe­lésének igen hatékony és gazdaságos módja a gyűrű alakú toroid mágnes. Mivel a toroid mágnes közepe üres, ezért jóval olcsóbb, mint a mágneskorong. A mágneskoronghoz hasonlóan itt is közel van egymáshoz az északi és déli sarok (alsó és felső oldal), ezért könnyű felmágnesezni. Nagy felületű mágneseket is lehet így készíteni. Ez azonban már nem egyszerű. A nagyméretű elektromágnes térereje fokozatosan csökken. Ezért a jelenleg kapható legnagyobb méretű (156 mm átmérőjű) ferritgyűrűt már csak N30 erősségre tudja felmágnesezni. A kisméretű ferrit toroidok maximális erőssége N35.)

Érdekes jelenség a gyenge mág­nesesek térerejének lágyvassal történő növelése. Neodímium mág­nesgyűrűt többnyire csak az apró fülhallga­tókba raknak. A nagy átmérőjű hangszórók ferritgyűrűvel készül­nek. Ez érthetetlen eljárás, mivel a nagy átmérőjű membrán moz­ga­tásához még erősebb mágnesre lenne szükség. Ennek a követel­ménynek úgy tesznek eleget a gyár­tók, hogy a ferritgyűrű közepébe behelyeznek egy lágyvas korongot, és ebben alakítják ki a légrést, amelyben a membrán lengőtekercse mozog. Itt nagyon nagy a térerő, mert miközben a ferritmágnes felmágnesezi a vaskoron­got, mozgósítja a benne levő összes domént. Miután a lágyvasban több a domén, mint a ferritben, az ily módon készített mágnes jóval erősebb, mint a ferritgyűrű.  

Van egy speciális előnye is a gyűrű alakú mágnesnek. Ha préselése közben ezt az alakzatot 180°-kal megcsavarjuk, akkor Möbius alakzat lesz belőle. Ha ezt az alakzatot megtekercseljük, akkor csak egy irányba sugároz magából szubatomi energiát. Így orvosi felhasználás esetén kizárhatjuk belőle a YIN energiát. Legnagyobb előnye az űrkutatásban lesz. Ezzel hatékony antigravitáció hajtóművet készíthetünk, vagy mesterséges gravitációt hozhatunk létre az űrhajóban. A kívánt energiát a tápfeszültség polaritásának megfordításával érhetjük el.

 

A szupermágnes csodákra nem képes. Nem gyógyít meg bennünket varázsütésre, de gyorsítja a gyógyulást. A természetgyógyászok szerint, ha egy betegség hosszú időn át alakul ki, akkor a gyógyításához is hosszú idő kell. Ne legyünk türelmetlenek, és használjunk ki minden alkalmat az öngyógyításra. Ha tévét nézünk, vagy olvasunk, vegyük kézbe a nyeles mágneskorongot, és nyomjuk a fájó testrészünkre. A kezeléshez nem szükséges teljesen lemezteleníteni a kezelt bőrfelületet. Egy vékony ing, trikó, alsónadrág vagy zokni nyugodtan rajtunk maradhat. A szupermágnes energia­ki­su­­gárzását csak a mágnesezhető fémek csökkentik, de azok is csak kismértékben. Ügyeljünk arra, hogy az eszköz hátát ne használjuk kezelésre. A mágnes­korong túlsó oldala ugyanis Yin energiát bocsát ki, ami a prospektusban említett betegségeket válthatja ki. Ezért ne használjuk az eszközt ágyban, mert ha elalszunk, akkor valamelyik testrészünk órákon át érintkezhet ezzel a felülettel.

Tilos a szupermágnes használata lázas betegeknél, terhesség idején, csecsemőknél vagy olyan személyeknél, akik­nek pacemakerük van. A szupermágnest csak elkülönítve vihetjük magunkkal. Ne tegyük órák, okostelefonok, mágnesszalagos kazetták, mágneslemezek, újraírható kompakt­leme­zek, pen­dri­ve­-ok, memóriakártyák, hitelkártyák, telefonkártyák vagy beléptető kártyák, bio­met­rikus útlevél, chip­kártyás személyi igazolvány közelébe, mert nagy térerejük folytán megrongálják, illetve törlik a rajtuk levő információt. A mobiltelefonoknak, laptopoknak sem használ, ha közel kerülnek hozzá.

Figyelem! A permanens mágnes nem minősül orvostechnikai eszköznek. Semmilyen orvosi kezelést és terápiát nem helyettesít, hanem azok kiegészítője. Ez a gyógyászati segédeszköz elsősorban a fájdalmak enyhítésére, a műtétek utáni gyógyulás lerövidítésére szolgál. Többszöri használattal ízületi gyulladások is megszüntethetők vele. Egyes esetekben elősegíti a mély, pihentető alvást. Krónikus betegségeket viszont nem képes gyógyítani. Komoly tünetek esetén forduljunk orvoshoz, mert az időben elvégzett műtét az életünket mentheti meg.

Ez az eszköz könnyen gyártható és olcsóbban forgalmazható lenne, ha lenne pénz a formatervezéséhez. A neodímium mágnes ugyanis törékeny, és nem bírja a nedvességet. Ha sokat fogdossuk, vagy ha tartósan víz éri, akkor a nikkelbevonat leválik róla. Alatta pedig a neodímium morzsálódik. Ezért polikarbonát tokba kell tenni. Annak érdekében, hogy a túlsó, Yin felülete ne sugározzon káros energiát a kezünkbe, nyéllel kell ellátni. A koronghoz illeszkedő nyelet kissé meg kell emelni, hogy kezelés közben az ujjaink alá férjenek.

A mágneskorong kiválasztásánál nem szabad takarékoskodni. A hatékony kezelés következtében szupermágnest kell alkalmazni. A legerősebb és legolcsóbb szupermágnes az N55 erősségű neodímium mágnes. Legolcsóbban az Amerikában tevékenykedő TEMU webáruházban szerezhető be. Ideális átmérője: 50 mm. Az előbbiekben láthattuk, hogy nem szükséges vastag mágneskorongot hasz­nálni, mert a vékony nem sokkal gyengébb. (A tömörített mellékletben megtalálható az 5 mm, és a 30 mm vastag mágneskorongok ára.)

Ennek az olcsó gyógyászati segédeszköznek a forgalmazása és használata nem ütközik aka­dályokba, mert az emberiség évezredek óta használ természetes mágneseket gyógyításra, ezért a hatóságok ma sem ellenzik az alkalmazását. Úgy tekintenek rá, mint az ugyancsak évezredek óta használt gyógynövényekre. Mint az előzőekben láthattuk amerikai orvoskutatók már azt is kimutatták, hogy milyen hatást gyakorolnak a permanens mágnesek Yang és Yin felülete a szervezetre. Ez az egyszerű és olcsó gyógyászati eszköz főleg a kispénzűeknek, a szegényeknek segítene, akik nem tudják megfizetni a drága magánklinikák szolgáltatásait. Én azonban nem tudom a rendelkezésükre bo­csátani, mert ennek gyártására sincs pénzem. A világ pusztítására zsákszámra döntik a pénzt. Megmentésére nem adnak semmit.        

  

Budapest, 2025.07.12.

 

 

 

 

 

 

 

 Ó Kun Ákos

 Budapest, 2025.

E‑mail: info@kunlibrary.net  

 kunlibrary@gmail.com