Alapítványunk célja az emberiség helyes útra terelése, civilizációnk megmentése. „Nagy szavak!” – mondhatnák sokan. Ezt már többen megpróbálták, de eddig mindenkinek beletört a „bicskája”. Reméljük a miénk nem fog. Van néhány ötletünk, ami sikeressé teheti ezt a vállalkozást. Fő ütőkártyánk a szubotronika, ami egy teljesen új tudományág. Eddig senki sem alkalmazta, sokan azt sem tudják, hogy „mi fán terem”. A szubotronika módszereinek alkalmazása képes elindítani bennünket a paradigmaváltás útján. Ehhez azonban segítségre lenne szükségünk.

A feladatkör ugyanis olyan hatalmas, hogy segítség, összefogás nélkül nem boldogulunk. Nem tudunk több tucatnyi fejlesztést egyedül elindítani, és végigcsinálni. Mi csak az elméleti irányítás szerepét tudjuk vállalni, a kivitelezéshez (kutatás, fejlesztés, prototípus elkészítése, gyártás-előkészítés, stb.) közreműködőkre (mérnökökre, technikusokra, műszerészekre) van szükség. Ez pedig pénzbe kerül. Ehhez támogatásra van szükségünk, melynek megszerzése a jelenlegi körülmények között szinte lehetetlen. A támogatás legfőbb akadálya a tudóstársadalom ezotériához való hozzáállása. Az anyagelvűségük, beszűkült gondolkodásmódjuk kihat az egész társadalomra. Ezotériához való hozzáállásukat átvették a döntéshozók is, ezért kapásból elutasítanak mindenkit, aki ezen a szakterületen próbál eredményt elérni.   

A tudósok azt mondják, hogy a tudomány nem vallás. Állításait ismételhető kísérleti eredményekkel kell igazolni. A parapszichológiai jelenségek előfordulása azonban többnyire egyedi, nem ismételhető. A gömbvillám csak egyszer jelenik meg a szemtanú előtt, aztán lehet, hogy soha többé nem lát gömbvillámot egész életében. Akkor hogy lehet megvizsgálni? Az UFO-k is esetlegesen jelenek meg. Nem jönnek vissza rendelésre, nem adnak lehetőséget részletes tanulmányozásukra. Ezért tartják áltudománynak az ezotériát, mert az általa előidézett jelenségek nem ismételhetők.

A tudomány jelenleg csak azt a jelenséget fogadja el kutatási alapként, amit tudásával, eszközeivel reprodukálni képes; mérni, elemezni tud. Sajnos a parajelenségeket kiváltó, illetve kísérő gyenge mágneses hullámok mérésére nincs műszerünk, ezért egzakt módon egyelőre nem bizonyítható a létezésük. Hogy elhiszik-e, a létezését, a tudósoktól függ. Ha a tudomány korifeusai kijelentik, hogy létezik, akkor az emberek elfogadják a létét, sőt iskolákban is tanítani fogják. Jó példa erre, hogy még soha senki nem látott fekete lyukat, és az emberek mégis hisznek a létezésében. Hogy miért? Mert a tudósok azt mondták nekik, hogy az univerzumban fekete lyukak vannak. A hivatalos elfogadás a műszaki fejlődést is jelentősen sarkallni fogja. Jelenleg ugyanis a találmányi hivatalok nem adnak szabadalmat olyan találmányokra, melyek működése hivatalosan el nem ismert fizikai jelenségen alapul. Hiába megy a feltaláló igazáért bíróságra, ott is elutasításban részesül. A bíró ugyanis kikéri a Tudományos Akadémia véleményét, majd kijelenti, hogy a tudomány jelenlegi állás szerint ez a találmány nem létezhet. Már pedig ami nem létezik, azt nem lehet oltalomban részesíteni.

Sajnos a média és a politikusok is osztják a tudóstársadalom álláspontját. Az 1990-es években ilyen vélemények hangzottak el a „Mindentudás Egyeteme” tévésorozat kapcsán: „Tudósaink lebilincselő előadásai és országos sikere nyomán egyvalaminek befellegzett. Ezután sem politikai, sem másféle támogatással nem lesz könnyű komolyabb médiában fellépni az 1990-es évek elején bezúdult bizonytalan kóklerségek védelmében, és tudományként eladni az áltudományos szélhámosságokat. Ez pedig mindenképpen jó irány. Csak tartani kell.”

Aki a tudományos dogmákat kétségbe vonja, azt a tudományos elit kiközösíti, nevetségessé teszi, ellehetetleníti. Így nem csoda, hogy csak kevesen merészkednek a tudomány határterületeire. Erről a keskeny sávról ugyanis könnyen áteshetnek az ezotéria szakterületére, ami vörös posztó a hivatalos tudomány számára. Mivel nyakunkon a klímaösszeomlás, és a természet pusztulásával együtt civilizációnk is elpusztul, ezen a helyzeten változtatni kell. Ki kell emelni az ezotériát a mágia mocsarából. Az ezotéria a jövő tudománya, de amíg nem szabadul meg a mágia által rátestált kolonctól, addig művelőit kuruzslónak, sarlatánnak, szélhámosnak bélyegzik. Meg kell győzni a tudósokat arról, hogy az ezotéria nem szélhámosság.

Ez csak egy módon lehetséges. Kézzel fogható, műszerekkel mérhető eredményeket kell a kezükbe adni. Ez nem lehetetlen. A paradigmaváltás elindítása meggyőzné őket arról, hogy a láthatatlan világ szerves része az univerzumnak. Új fizikai törvények felfedezése, munkára fogása minden problémánkat meg fogja oldani. Ehhez azonban szükség van az ő segítségükre is. Nem nélkülözhetjük kiművelt emberfők millióit. A paradigmaváltás elméleti alapját nekik kell megteremteni, és a gyakorlat szolgálatába állítani. Csak egy példát felhozva a Tesla-konverter méretezését nem „vak tyúk is talál szemet” alapon, hosszas kísérletezéssel kellene kifejleszteni, hanem pontos képletekkel, iskolákban is tanítható egzakt számításokkal. A feladat tehát nagy, sőt emberfeletti, de ezt mi magunkra vállaljuk. Alapítványunk egyik célkitűzése, hogy műszaki területen is segítsük világunk megújulását.    

 Erkölcsi fejlődésünkkel is baj van. A társadalom mint összetartó közösség megszűnt létezni. Ez az ego korszaka, ahol ember embernek farkasa. Mindenki magára van utalva. Kiveszőben az erkölcsösség, a hagyományápolás, a példamutató elődök tisztelete. Nincs az emberekben emberi tartás; Nincs stabil és közös értékrend; Nincsenek nagy célok; Nincs hit. Nincs akarat. Nincs tett. Nincs megvalósulás. Nincsenek szellemi távlatok, hanem csak az éhbérért való folytonos küzdelem. Országunk a Nyugat összeszerelő üzemévé, polgárai pedig bérrabszolgákká váltak. Politikusaink pedig elhitetik velünk, hogy ez a világ rendje. Népünk ebbe beletörődött, mert nem tudja, hogyan lehetne életének értelme. Milyen az a közösség, ahol érdemes lenne élni. Nincs tisztában a bennünket körülvevő világ ránk gyakorolt transzcendentális hatásával. Ezért nem tudja, hogy kihez, illetve milyen értékrendhez kellene igazodni. Tetterejét béklyóban tartja a földhözragadtság, ösztöneinek kiélési vágya is. Kielégíthetetlen, mohó, egoista törtetők lettünk. Legfőbb célunk a pénzszerzés, a gazdagodás, az élvezetek hajszolása. Sokak életfilozófiája, hogy „egyszer élünk”, ezért használjuk ki a rendelkezésünkre álló kevés időt.

Korunk emberének sejtelme sincs életének fizikai létből eredő valódi céljáról, értelméről. Ezért tehetetlenül sodródik az árral. Eközben egyre fásultabbá, életunttá válik. Egy idő után már semmi és senki sem érdekli. Megadja magát a sorsnak, és a sötét erők könnyű prédájává válik. Ennek a helyzetnek fő előidézője a jelenlegi gazdasági rendszer. A kapitalizmus elvette életünk értelmét. A legtöbb ember zombiként tántorog a plázákban, fogyaszt, majd újra fogyaszt, végül ő maga is elfogy. Túlságosan el vagyunk kényelmesedve, túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a civilizáció „áldásainak”. Az emberek többsége már az egészségével sem törődik. Alkoholt iszik, dohányzik, a drogoktól sem riad vissza, és nem mozog. Sokak napi mozgása a hűtőajtó nyitogatásában és a sörösüveg emelgetésében merül ki. Ezt látva Nobel-díjas tudósunk, Gábor Dénes ezt nyilatkozta: „Az emberiség eddig a természettel küzdött. Mostantól a saját természetével kell megküzdenie.”

Ha csak kicsit is nyitott szemmel járunk, akkor észrevehetjük, hogy kettősség van a világban. Egyfelől minden elértéktelenedik, pótolható, cserélhető, „nem számít, mert van másik”. Fel lehet cserélni az erkölcsöt a szabadosságra, az elveket pénzre, hatalomra, befolyásra. Mindezt sokszor az önmegvalósítás és önérvényesítés köntösébe burkolva. Másfelől jelentéktelen dolgok értékelődnek fel: tárgyak, márkanevek, illúziók válnak fontossá, egyfajta kvázi valóságban éljük az életünket, miközben lassan kivesznek a keretek, a szabályok, és az olyan igaz értékek, mint például az élet, a hit, a hála, a tisztelet, a szeretet, a köszönet, a megbecsülés, az alázat vagy éppen az önzetlen segítségnyújtás. Az, amikor nem vélt vagy valós haszon reményében cselekszünk, hanem pusztán azért, mert jólesik, figyelmességünk örömöt okoz számunkra vagy a másik embernek.

Minél kevésbé függünk az anyagi javaktól, a körülöttünk levő tárgyaktól, annál nagyobb lesz a szabadságunk. Nem kényszerülünk bele az egzisztencia fenntartását biztosító taposómalomba. Nem kényszerülünk elvtelen megalkuvásokra. Nem aláznak meg bennünket, és nekünk sem kell megaláznunk másokat. Nem kell átgázolnunk senkin, hogy le ne maradjunk az anyagi javakért folytatott rohanásban. A globális profithajsza során meg sem fordul a fejünkben, hogy milyen nagy bajban van a világ. Küszöbön áll a klímaösszeomlás, ami legdrasztikusabban a mai fiatalokat fogja érinteni. Ezt azonban ők sem látják be, és semmit sem tesznek a ránk leselkedő veszély elhárítása érdekében.

Mobiltelefonjuk gombjait nyomkodó zombikká váltak, akiknek a sikerélményt a lájkvadászat jelenti. Majomzenét üvöltő füldugóval a fülükben se látnak, se hallanak. Okostelefonjuk tapizása, a pokémonok kergetése és a Guinness Rekordok Könyvébe való bekerülés köti le a figyelmüket. Nyakukon a hurok, de továbbra is ökörködnek. A természet megmentése, az emberiség szekerének jelenlegi kátyúból való kiemelése a legcsekélyebb mértékben sem érdekli őket. Pedig jó lenne, ha észhez térnének, mert ha nem tesznek semmit ennek érdekében, akkor az apokalipszis összes borzalmát át fogják élni. A felnőtteknek is ki kell lépniük a valóságshow-k világából, és be kell lépnünk az apokalipszis egyre durvább világába. Akinek még nem tűnt fel, az apokalipszis elkezdődött. Az „első lovat” a pandémiát már ránk engedték, és hátravan még hat ló: egyre erősödő földrengések, vulkánkitörések, időjárási szélsőségek (aszály, árvizek, tornádók), világháború. Nem ártana erre ráébredni, és megmozdulni.

Az emberi természethez hozzátartozik a kényelmesség, az új dolgoktól való idegenkedés. Ezért addig halogatjuk a változtatást, amíg a dolgok igazán rosszra fordulnak. Megvárjuk, amíg bekövetkezik a krízis, a trauma, a tragédia, és csak akkor kezdünk el gondolkodni azon, mit kellene csinálnunk. Fejlődhetünk fájdalom és szenvedések árán, de az öröm, a felfedezés, és az inspiráció állapotában is. Döntsük el, hogy melyik utat válasszuk. Mi megpróbáljuk civilizációk fejlődését a könnyebb és perspektivikusabb útra terelni. Olyan forgatókönyvet kínálunk az emberiség megmentésére, amelyben beindul egy felfelé vezető spirál, ahol a globális szolidaritás és felelősségtudat uralkodik. Ez elvezet bennünket a ránk váró új aranykorba, ahol megtanulunk harmóniában élni a természettel, és az univerzummal. Ezen az úton haladva belépünk a galaktikus civilizációk családjába. Ily módon kozmikus embertípussá válunk.

 E-mail: info@kunlibrary.net   
             kunlibrary@gmail.com